FreeBSD gyorstalpaló Linux® felhasználók számára

Ebben a leírásban a FreeBSD és a Linux® közti alapvető eltéréseket igyekszünk szemléltetni, aminek révén a középhaladó és haladó Linux® felhasználók pillanatok alatt bepillantást nyerhetnek a FreeBSD alapjaiba. Ez egyszerűen csak egy szakmai jellegű bevezetés, és nem foglalkozik a két rendszer felépítése közti „filozófiai” különbségekkel.

A leírás feltételezi, hogy korábban már telepítettük a FreeBSD rendszert. Amennyiben ezt még nem tettük volna meg, vagy segítségre lenne szükségünk a telepítésben, akkor olvassuk el a FreeBSD kézikönyv A FreeBSD telepítése című fejezetét.

A Linuxról áttérő felhasználók gyakran meglepődnek azon, hogy a FreeBSD-ben nem a Bash az alapértelmezett parancsértelmező. Sőt, a Bash még az alaprendszerben sem található meg. Helyette a tcsh(1) az alapértelmezett parancsértelmező a FreeBSD-ben. Természetesen a Bash, a többi szintén közkedvelt parancsértelmezőhöz hasonlóan megtalálható a FreeBSD Csomag- és Portgyűjteményében.

Ha más parancsértelmezőket is telepítettünk, akkor a chsh(1) parancs segítségével tudjuk megváltoztatni az alapértelmezett parancsértelmezőnket. A root felhasználó alapértelmezett parancsértelmezőjének megváltoztatását azonban nem javasoljuk. Ennek oka, hogy azok a parancsértelmezők, amelyek nem részei az alaprendszernek, általában a /usr/local/bin vagy a /usr/bin könyvtárakban találhatóak, és bizonyos vészhelyzetekben előfordulhat, hogy ezeket az állományrendszereket nem tudjuk csatlakoztatni. Ilyen esetekben a root sem lesz képes elérni a saját alapértelmezett parancsértelmezőjét, amivel lényegében megakadályozzuk, hogy be tudjon jelentkezni. Erre a célra a root felhasználó egy alternatíváját, a toor felhasználót hozták létre, amelyet az alaprendszeren kívül található parancsértelmezőkkel is használhatunk. A toor hozzáféréséről a GYIK biztonsági kérdésekkel foglalkozó részében tudhatunk meg többet (angolul).

A szoftverek telepítésének hagyományos UNIX®-os megoldásain (a forrás letöltésén, kitömörítésén, a forráskód módosításán és lefordításán) túl az alkalmazások telepítésének további két módját is felkínálja a FreeBSD: ezek a csomagok és a portok. A rendszerhez elérhető összes port és csomag teljes listáját ezen a címen érhetjük el.

# pkg_add /tmp/apache-2.2.6_2.tbz

# pkg_add -r apache22
Fetching ftp://ftp.freebsd.org/pub/FreeBSD/ports/i386/packages-6.2-release/Latest/apache22.tbz... Done.
Fetching ftp://ftp.freebsd.org/pub/FreeBSD/ports/i386/packages-6.2-release/All/expat-2.0.0_1.tbz... Done.
Fetching ftp://ftp.freebsd.org/pub/FreeBSD/ports/i386/packages-6.2-release/All/perl-5.8.8_1.tbz... Done.
[nyissz]

To run apache www server from startup, add apache22_enable="YES"
in your /etc/rc.conf. Extra options can be found in startup script.

# cd /usr/ports/www/apache22
# make install clean

# cd /usr/ports/www/apache22
# make WITH_LDAP="YES" install clean

A Linux® a SysV rendszerindítási sémáját alkalmazza, miközben a FreeBSD a hagyományos BSD típusú init(8) megoldást. A BSD típusú init(8) esetén nincsenek futási szintek és nem létezik /etc/inittab állomány. Helyette az rc(8) vezérli a rendszer indítását. Az /etc/rc szkript beolvassa az /etc/defaults/rc.conf és /etc/rc.conf állományokat, amelyekből megállapítja, hogy milyen szolgáltatásokat indítson el. A megadott szolgáltatásokat ezután az /etc/rc.d és a /usr/local/etc/rc.d könyvtárakban található megfelelő indítószkriptek segítségével indítja el. Ezek a szkriptek hasonlóak a Linux® rendszereken az /etc/init.d könyvtárban található szkriptekhez.

A szolgáltatásokat az /etc/rc.conf állományban (lásd rc.conf(5)) tudjuk engedélyezni a SzolgáltatásNév_enable="YES" sor megadásával. A rendszer alapértelmezett beállításait az /etc/defaults/rc.conf állományban találhatjuk meg, ezeket az /etc/rc.conf állományban tudjuk felülbírálni. Az alkalmazásokhoz tartozó szolgáltatások engedélyezésének lépéseihez pedig a telepítésük után ne felejtsük el átolvasni a hozzájuk tartozó dokumentációt.

Az /etc/rc.conf állományból származó most következő rövid kódrészlet az sshd(8) és Apache 2.2 szolgáltatásokat engedélyezi, valamint az Apache számára beállítja az SSL használatát.

# az SSHD engedélyezése
sshd_enable="YES"
# az Apache és benne az SSL támogatásának engedélyezése
apache22_enable="YES"
apache22_flags="-DSSL"

Miután az /etc/rc.conf állományban engedélyeztük a szolgáltatásokat, a parancssorból el is tudjuk indítani ezeket (a rendszer újraindítása nélkül):

# /etc/rc.d/sshd start

Ha egy szolgáltatást nem engedélyeztünk, akkor a parancssorból a forcestart paraméter megadásával tudjuk elindítani:

# /etc/rc.d/sshd forcestart

Hasonlóan a Linuxban található IPTABLES megoldáshoz, a FreeBSD is kínál fel rendszermagszintű tűzfalazást. A FreeBSD jelen pillanatban három tűzfalat támogat:

Az IPFIREWALL, avagy IPFW (az IPFW szabályrendszereit az ipfw(8) paranccsal tudjuk kezelni) a FreeBSD fejlesztői által készített és karbantartott tűzfal. A forgalomszabályozás megvalósításához és különböző típusú hálózati kapcsolatok szimulációjához az IPFW kiegészíthető a dummynet(4) használatával.

Ez az IPFW szabály engedélyezi a beérkező SSH-kapcsolatokat:

ipfw add allow tcp from any to me 22 in via $ext_if

Az IPFILTER tűzfalat Darren Reed dolgozta ki. Nem csak FreeBSD alatt találkozhatunk vele, több operációs rendszerre is portolták, többek közt NetBSD-re, OpenBSD-re, SunOS-re, HP/UX-ra és Solarisra.

Ez az IPFILTER parancs engedélyezi a beérkező SSH-kapcsolatokat:

pass in on $ext_if proto tcp from any to any port = 22

Az utolsó tűzfal, a PF, az OpenBSD Projekt fejlesztése. A PF eredetileg az IPFILTER leváltására készült. Emiatt a PF szabályainak megadási módja nagyon hasonlít az IPFILTER esetében megismertekhez. A minőségalapú (QoS) forgalomszabályozás létrehozásához a PF az altq(4) megoldásával egészíthető ki.

Ez a PF parancs engedélyezi a beérkező SSH-kapcsolatokat:

pass in on $ext_if inet proto tcp from any to ($ext_if) port 22

A FreeBSD rendszer háromféleképpen frissíthető: forráskódból, binárisan és telepítőlemezek használatával.

A forráskódon keresztüli frissítés ugyan a legbonyolultabb ezek közül, azonban ez kínálja fel egyben a legnagyobb rugalmasságot is. Ennek során szinkronizálnunk kell a FreeBSD forráskódjának nálunk levő (helyi) másolatát a FreeBSD CVS (Concurrent Versioning System) szervereivel. Miután ez megtörtént, le tudjuk fordítani a rendszermagot és a hozzá tartozó programokat. A források frissítésével kapcsolatban olvassuk el a FreeBSD kézikönyv frissítésről szóló fejezetét.

A bináris frissítés a Linux® típusú rendszereken elérhető yum vagy apt-get parancsok esetén megszokottakhoz hasonló. A freebsd-update(8) parancs letölti a frissítéseket és telepíti ezeket. Ez a frissítési folyamat a cron(8) használatával ütemezhető.

0 3 * * * root /usr/sbin/freebsd-update cron

Az utolsó frissítési módszer, a telepítőlemezek használata lényegében egy egyértelmű folyamat. Indítsuk el számítógépünket a telepítőlemezről, és a telepítőben válasszuk a frissítés (upgrade) opciót.

A Linux® alatt a /proc/sys/net/ipv4/ip_forward használatával tudjuk megmondani, hogy az IP-csomagok továbbítása engedélyezett-e rendszerünkben. Mivel a procfs(5) a FreeBSD jelenlegi verzióiban már elavultnak számít, ezért ezt a sysctl(8) paranccsal nézhetjük meg a rendszer egyéb beállításai mellett. (A sysctl viszont Linux® alatt is egyaránt megtalálható.)

Ha az IP-csomagok továbbításáról szóló példánál maradunk, akkor az alábbi módon kérdezhetjük le, hogy engedélyezett-e a FreeBSD rendszerünkön:

% sysctl net.inet.ip.forwarding
net.inet.ip.forwarding: 0

Az -a paraméter megadásával a rendszer összes jelenlegi beállítását le tudjuk kérdezni:

% sysctl -a
kern.ostype: FreeBSD
kern.osrelease: 6.2-RELEASE-p9
kern.osrevision: 199506
kern.version: FreeBSD 6.2-RELEASE-p9 #0: Thu Nov 29 04:07:33 UTC 2007
    root@i386-builder.daemonology.net:/usr/obj/usr/src/sys/GENERIC

kern.maxvnodes: 17517
kern.maxproc: 1988
kern.maxfiles: 3976
kern.argmax: 262144
kern.securelevel: -1
kern.hostname: server1
kern.hostid: 0
kern.clockrate: { hz = 1000, tick = 1000, profhz = 666, stathz = 133 }
kern.posix1version: 200112
...

Adódhatnak olyan alkalmak, amikor mégis szükségünk lehet a procfs használatára, mint például régi szoftverek futtatása, a rendszerhívások nyomkövetése a truss(1) segítségével, vagy a bináris Linux kompatibilitás használata. (Noha a bináris Linux kompatibilitás egy saját procfs állományrendszert, egy linprocfs(5) rendszert használ.) A procfs típusú állományrendszerek csatlakoztatásához a következőt kell megadnunk az /etc/fstab állományban:

proc                /proc           procfs  rw,noauto       0       0

A procfs típusú állományrendszereket így lehet csatlakoztatni:

# mount /proc

Bízunk benne, hogy ez a leírás eleget mutatott be ahhoz, hogy elkezdjünk ismerkedni a FreeBSD-vel. Ha az érintett témák még jobban érdekelnek minket, vagy olyanról szeretnénk többet megtudni, ami itt nem szerepelt, akkor mindenképpen olvassunk bele a FreeBSD kézikönyvbe.