*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 56296 *** JÓKAI MÓR ÖSSZES MŰVEI NEMZETI KIADÃS III. KÖTET TÖRÖK VILÃG MAGYARORSZÃGON. II. BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÃSA 1894 TÖRÖK VILÃG MAGYARORSZÃGON TÖRTÉNETI REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR II. RÉSZ A FRANKLIN-TÃRSULAT TULAJDONA BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÃSA 1894 AZ ÃLDOZAT. A herczegné meg volt mentve, de a megszabadÃtó elveszett! Ily merény elkövetÅ‘je e percz óta át volt adva az elfordÃthatlan halálnak, ha menekülni nem tudott, – és ha nem akart. A part hosszában és a várfokon kigyuladtak már a vésztüzek, hirdetve a szökevények futását. KésÅ‘ volt már. Azok gyors arab paripákon versenyt futottak a széllel. Pedig a szél sem volt rest, úgy megindult, úgy fellázadt, hogy a Duna tajtékot hánya, vele küzdve, s valahány csónak megindult rajta, visszaverte, felforgatta. Csak egy naszád mer úszni. Duna közepén a folyam hullámokat hány, mint a tenger, a csónak felvetÅ‘dik, hol elbukik közöttük. Egy fehér alak áll benne merészen; lenge ruháit termete körül csavargatja a szél. A csónakos rebegve emlegeti Allah nevét. – Ne félj, midÅ‘n engem viszesz! szól Azraële hozzá, s szemeivel egy csillagon függ, a mely feje fölött ragyog, keresztül világÃtva a nyargaló felhÅ‘k rongyain. Az a csillag látta Å‘t merészebb utat is tenni a vizen keresztül, s ez emlék megújult szivében. A Margit-sziget partját elérte végre a naszád. A hölgy kiszállt, leoldá kezérÅ‘l egyetlen utolsó karpereczét, s odaveté a csónakosnak. – Emlékezzél meg rólam, és eredj vissza. – Te itt maradsz? – Nem. – Hová fogsz menni innen? Azraële nem felelt semmit, csak némán felmutatott az égre. A csónakos nem sokat értett ebbÅ‘l, de annyit mindenesetre mégis, hogy oda nem Å‘ fogja szállÃtani a delnÅ‘t, s visszataszÃtá a csónakot. Azraële egyedül maradt a szigeten: egészen egyedül, mert aznap mindenkit eltávolÃta onnan a vezér nevében; hölgyek, Å‘rök és eunuchok mind átvitettek a várba, a paradicsom üres volt és laktalan. Azraële körüljárta a part hosszát. A várfokon dörögtek a taraczkok, a parton kiáltozott a nyargaló lovasság, a bástyákon égtek a tüzek, az éj sötét volt, a szél bömbölve tépte, szakgatta a fák lombjait; – de Å‘ nem látott sem vésztüzet, sem éj sötétjét, nem hallott zajt és szélsüvöltést, az Å‘ lelkében ég világa volt és angyalok harmoniája, melybe nem elegyült a külsÅ‘ világból semmi nesz, semmi kép. – Tehát ez a boldogság… Tehát megtaláltam mégis. Gondolá magában s néha suttogó hangokban mondá el magának titkos gondolatait. Jót tenni, szeretni, imádkozni: tehát itt nyugoszik meg a lélek!… A nÅ‘nek is van lelke, s a lélek szerelme tovább tart, mint az élet. Hol volt e lélek eddig? hol szunnyadt, hol késett ily sokáig? ha látta volna önmagát, hogy borzadt volna vissza, hogy iszonyodott volna az élettÅ‘l, tulajdon testétÅ‘l, mint a hogy iszonyodik most s borzongással tölti el halálos gyűlölete e megfertÅ‘zött alakot, mely játékszere volt azok undok szenvedélyének, a kik azt állÃtják, hogy a nÅ‘nek nincsen lelke. De van! E kimondhatlan meghasonlás az érzések között bizonyÃtja, hogy valami él ott belül; mert a mÃg a test remeg, irtózat és halálfélelemtÅ‘l, egy más lény ismeretlen gyönyörök előélvezetét Ãzleli. Emez boldog, új életnek, amaz porrálétének közelgését érzi… Hisz a lélek nem vétett soha, a lélek nem érzett, nem adott vissza utált csókokat, a lélek nem hevert undok ölelésben, nem szÃvta a kábÃtó gyönyörök illatát, nem mutatá meg leplezetlen alakját kéjelgÅ‘ szemeknek; a lélek aludt hófehér leplek alatt, nem tudva arról, a mi kÃvüle történik; a mi szenny, a mi utálat, a mi bűn, az kÃvül maradt, az egy irtózatos álom volt, mely a fölébredéssel megszünt… Az arany is, kénköves, mérges kövek között terem, de ha tűzbe vetik, megég a salak, s az arany tisztán jÅ‘ ki belÅ‘le, és nem fáj neki az. A hölgy e gondolattal ért a szigetbeli kioszk elé. Öntudatlanul bolyongva, a szövevényes út ide vezette. Megdöbbenve vette észre a nyári lakot, mintha két gondolat találkozott volna e helyen szivében: egyik az emlékezet, másik a képzeleté. Eszébe jutott határozata, melylyel e szigetre jött. Eszébe jutott, hogy midÅ‘n lelke ifjától elvált, azt mondá neki: «Ha kioszkodba érsz, ne feküdjél még le… ülj ki az ablakodba s nézz a sziget felé, merrÅ‘l a nap keltét szoktad várni. Ez éjjel korábban fog onnan az ég pirulni, mint máskor. Ha ezt látod, gondolj reám s mondj értem egy imát, mely kÃsérÅ‘m legyen.» És gondolá, hogy az ifjú most ablakában ülve néz a sziget felé, szép szemeit az éj sötétjén fárasztva. Ne fáraszsza szép szemeit sokáig. Hirtelen felnyitá az ajtót ezüst kulcsával s belépett a csarnokba. A mint a szolgáknak reggel meghagyá, a terem közepén égett a függÅ‘ lámpa. Egy viasztekercset vÅ‘n elÅ‘, s meggyújtva nála, végig ment az egymásba nyÃló szobákon, melyeknek padozata drága keleti szÅ‘nyegekkel volt bevonva, falai külföldrÅ‘l hozott fákkal kitáblázva és függönyökkel redÅ‘zve, miken kelet művészete ragyogott, a szobák levegÅ‘je mámoros illattal volt eltelve. Oly iszonyÃtó, oly undorteljes volt rá nézve mind ez. MidÅ‘n a szÅ‘nyegre lépett, mintha égÅ‘ parázson járna, midÅ‘n az illatos levegÅ‘t beszÃvta, mintha dögvészes dohot lélekzene, minden, a mi e termekben volt, bűn és undor emlékét hozta szivébe, itt egy titkos függöny, amott egy dagadó kerevet; majd egy öltönydarab, vagy egy pompás kelme, porczellán vázák, ezüst edények, utálatos pillanatok jutalmai, miknek legfÅ‘bb büntetése az volt, hogy emlékezni kellett rájok. De el fognak enyészni mind. És ha elenyésztek mind, ha e bűntanújelek, és e százszor bűnös test maga, porrá lettek, akkor úgy-e a lélek sem fog emlékezni rájok? hanem elszáll messze, messze, tán ama távol csillagba, s oly boldog lesz, mint a többiek, kik Istenhez közel vannak, s nem tudnak vétkeikrÅ‘l semmit, csak Isten véghetlen irgalmáról, hogy meghagyta Å‘ket szabadulni innen. Mert nem haragos, nem bosszúálló a csillagok Istene! mindenkinek megmutatja arczát, a ki Å‘t keresi, s nem oly magas az ég, a milyennek látszik, bár a legmagasabb hegy orma sem éri azt el, a bűnbánó lélek sóhaja mégis egy percz alatt eljut oda. Az égÅ‘ szövétnekkel kezében végigjárt minden szobát, letépve függönyöket, szÅ‘nyegeket, s mind egy kerevetre halmozva, s a mint az utolsó szobába belépett, ime annak sötét hátterébÅ‘l egy halvány, fehér alakot lát magára szemközt jÅ‘ni. Oly ismerÅ‘s volt ez alak elÅ‘tte, mintha sokszor, számtalanszor találkozott volna vele, a nélkül, hogy tudná hol, arcza oly szelid, oly túlvilági volt, valami nem földi bánat ömlött el szép vonásain, s tiszta csendes szemeibÅ‘l égiek öröme világolt, hajzata rövid repkedÅ‘ fürtökben fogá körül e magasztos arczot, a hogy az Å‘rangyalokat szokták festeni. A hölgy remegve bámult e tüneményre: azt hivé, az ég küldte le hozzá bűnbocsánata hirnökét, pedig saját alakja volt az, melyet a sötét háttérben rejtett tükör mutatott vissza; de nem ismert magára benne: e szelid, földfeletti báratos arczot, e tisztán sugárzó szemeket soha sem látta Å‘ tükörbÅ‘l, s levágott hajfürtei még nevelték a csalódást. Rövid hajzata egészen kivette nÅ‘i alakjából, – angyalokhoz téve Å‘t hasonlóvá, – elesettekhez, – megtérÅ‘khöz. Reszketve borult térdre a tünemény láttára, s arczával a földet érintve, ott zokogott sok ideig, s midÅ‘n ismét fölemelkedék, úgy tetszett neki, mintha ama tünemény feléje nyújtaná hófehér karját, tele részvéttel, tele szánalommal, s midÅ‘n Å‘ égre emelé kezeit, az is oda mutatott, megdicsőült arczát magasztos vágygyal emelve fel… Nem, ez arczra nem lehetett neki ráismerni, ily szépnek Å‘ nem látta magát soha! Oh az nem hazugság, az nem költÅ‘k leleménye. A tükörben véletlenül meglátott arcz sokszor idegenül lep meg, a gondolat, melylyel csak a lélek küzdött, egyszerre a testi szemek elÅ‘tt lerajzolja az arcz vonásait és nevet ad önmagának. Azraële áhitattal tevé össze kezeit keble fölött s kezével intve a tüneménynek, hogy követni fogja, felvevé szövétnekét és visszatért azon szobába, hol az összehalmozott bútorok- és szÅ‘nyegekbÅ‘l ravatalt készÃte magának. Ott voltak egymásra hányva az aranynyal áttört párnák, India tollas kelméi, a hattyúpehelylyel töltött divánok, a könnyű, fényüzÅ‘ asztalkák, aranyozott kámfor-fából a gyöngyökkel ékes hárfák, ezüst hangú húrjaikkal, egy arany medenczécskében finom illatos olaj volt töltve, mely ezer keleti virág zamatjából készült, azt szerte kilocsolta a felhalmozott kelmékre, beitatta azt a vastag szÅ‘nyegekkel; a repülÅ‘ illat eltölté az egész levegÅ‘t. Ekkor kezeit hevülÅ‘ szivére nyomva, felsóhajta: – Isten! velem légy! S azzal körül négy oldalon meggyújtá az összerakott máglyát, s mintha menyasszonyi ágyába lépne, gyönyörteljes, mosolygó arczczal lépett fel annak párnáira, ott lefeküdt annak közepén, szemeit lehunyva, csendesen és boldogan mosolyogva. Nehány pillanat mulva mind a négy oldalon fellobogott a láng, élesztve a könnyű száraz kelméktÅ‘l, s négy felÅ‘l összecsapva, mint egy égÅ‘ hullám, mennyezetet képezett fölötte… És Å‘ még akkor is mosolygott boldogan, édesen. A repülÅ‘ olajtól eltöltött levegÅ‘ maga is meggyuladt, kéken világló tengerré válva; a máglya felett fehér füstfelhÅ‘k kezdtek gomolygani, s ha olykor elhajtá a láng a füstöt, ott feküdt a leány mosolyogva, boldogan. A tűzbe vetett hárfa húrjai egyenkint pattantak le az égÅ‘ rámáról, fájdalmas, reszketÅ‘ hangokat adva, mintha Å‘k sÃrnának a helyett, a ki meghal… MidÅ‘n az utolsó hárfahúr lepattant, – az odaliszk halva volt. * * * Az éj vége felé járt már. Feriz bég csendesen figyelve ült kioszkja ablakában, a hogy az odaliszknak megigéré. Nem érté annak rejtélyes szavait, de teljesÃté, mert jól tudta, hogy az egy haldokló kivánsága. Jól esett neki arra gondolni, hogy Å‘t megcsókolta. Kegyes adomány volt ez a legszánandóbb teremtménynek; kit a bűn csókja meggyalázott, azt fölemelte, megmenté, visszaadta önlelkének azon ajkak érintése, melyek nÅ‘arczhoz bűn gondolatával nem közelÃtének soha. Hirtelen, – a mint a Duna fekete hullámait s az ég még feketébb felhÅ‘it nézné, az átellenben fekvÅ‘ sziget közepérÅ‘l egy fényes lángoszlopot lát szélsebességgel elÅ‘törni, fehér gomolygó füstfelleget hajtva maga elÅ‘tt; és úgy tetszett neki, mintha a fényes füstfellegek között egy tündöklÅ‘ alak szállna a magasba. Pillanat mulva az égÅ‘ kioszk lángjai bevilágÃták az egész környéket. A fellármázott lakosság bámulva nézte a a pompás tüzet, melynek lángjait toronymagasra emelte a dühöngÅ‘ vihar. Mentésre senki sem gondolt. – Csakhogy emberélet nem veszett ott; mondák nyugodtan; a hárem és Å‘rei még tegnap átszállÃttattak. A szél is jól segÃtett a tűznek, a könnyű, csupa fából épült kioszk reggelre már el is hamvadt. Feriz bég addig imádkozott, mÃg egy láng vereslett az égen. Reggel csónakba ülve, átvitette magát a szigetre, a hivatalos müderrisz kiséretében; az égés helyén már üszkök sem voltak. Minden porig égett. Nem látszott egyéb, mint egy nagy fekete szérű, beomlott hamvakkal. A bűnök tanyáját és a vétkezÅ‘t eltörölte a láng; nem maradt egyéb utánok, mint egy fekete folt. JövÅ‘ tavaszra azt is be fogja zöldelni a mezÅ‘. * * * Másnap déltájban egy ismerÅ‘s lovagot látunk ügetni a várkapun fölfelé; ha nem csalódunk – Yffim bég. Kolozsvártól egész idáig mind azon törte a fejét, hogy találjon eléggé méltó szavakat azon nagy sérelem elÅ‘adására, mely rajta és személyében kegyelmes vezérén az erdélyi rendek által elkövettetett, s kigondolá, mint fogja leÃrni iszonyú szemekkel a vakmerÅ‘, vérszopó had kegyetlenségeit, kik Å‘t az ország határáig korbácscsal hajtották, s valahányszor a ló helyett egyet Å‘ rá találtak ütni, azzal vigasztalták, hogy azt Hasszán basának küldik. Megérkezve Hasszán palotája elé, mint szoká, nem is kérdezÅ‘sködött, hanem leszállva lováról, kantárját oda adta az ismert eunuchoknak, hogy vezessék a lovát az udvaron. A tegnap este felállÃtott vérpadnak már nyoma sem volt a kapu elÅ‘tt; Yffim bég benyitott rajta s végig menve az ismert szobákon, miknek ajtait mind Hasszán drabantjai Å‘rzék, végre Hasszán szokott elfogadási termébe érkezett, s ott találta Olaj béget, divánon ülve, s az alkoránból olvasva. Yffim bég körültekintett, s a mint rövid üdvözlés után nem találta azt, a kit keresett, megszólÃtá Olaj béget: – Én Hasszán basával akarok beszélni. Olaj bég rátekinte, azzal felkelt nagy nyugalommal, az asztalon egy ezüst tálcza állt szÅ‘nyeggel leterÃtve; odament, azt feltakarta, egy levágott véres fÅ‘ nézett merev kÅ‘szemekkel Yffim bégre. – Ime, – beszélj vele… VÃLTOZÓ IDÅK, VÃLTOZÓ EMBEREK. Kis országoknak nincs nagyobb veszedelmük, mint ha nagy embereik vannak. Némely ember hadvezéri hivatással született s mint rablóvezér hal meg. Ha Teleki Mihály egy nagy ország kormányán ült volna, neve tán Richelieué mellett állana, s azon ország büszke volna amaz évekre, melyekben általa vezérelteték; Ãgy átka maradt neki, hogy Erdély kicsiny volt az Å‘ szellemének, de még Erdélynek is az, hogy Å‘ volt kelleténél nagyobb. Azon ügyesség, melylyel Å‘ magát, megérzett veszély idején, az észrevétlenségig össze tudta húzni, s a legelsÅ‘ szerencsés alkalmat már vasmarokkal ragadta meg, – ez tevé képessé Å‘t, hogy annyi idÅ‘n keresztül oly egymással teljesen ellentétben álló irányt bÃrjon követni, hogy majd a római császárral, majd a szultánnal szövetkezzék; egyszerre mindkettÅ‘nek hódolatot mutasson, másszor mind a kettÅ‘ ellen törekedjék; hogy egy évben minden diplomatiai erélyét, ravaszságát felhasználja, miszerint a már készen álló erdélyi hadak kénytelenek ne legyenek a törököt a római császár ellen segÃteni, másszor ismét a legvakmerÅ‘bb eszközöktÅ‘l se rettenjen vissza, hogy a szultánt és az erdélyi rendeket a császárral kötött béke felbontására bÃrja. A szentgotthárdi csatával csak fájó seb volt ütve az ozmán dicsÅ‘ségen, de annak sajgása csak örök emlékeztetés volt a visszatorlásra, s bár akkor tÃz évre köttetett béke, nem sokára sokkal kinálkozóbban jött szembe az alkalom, mintsem az az ulemák magyarázatait, s az erdélyi urak bölcseségét meg ne ingathatta volna. A római császár a spanyol trón fölötti örökösödési harczban seregei javát XIV. Lajos ellen volt kénytelen vezetni, s az ellenzék most látta idejét túlfelÅ‘l felemelni ellene a zászlót. ErdélybÅ‘l kellett megindulni a harcznak, melynek fejedelmére a harcz azon jutalma várt, a mit hasonló utat követett elÅ‘dei nem bÃrtak kivÃvni: a magyar királyság. A játék ugyan veszélyes volt, egy ország volt egy országért koczkára téve. Vagy mind a kettÅ‘, vagy egyik sem. És voltak Erdélyben pártok, melyek nem örömest látták a kis fejedelemséget játékra téve a nagy királyságért, s e pártnak bár leghatalmasabb karja, Bánfi Dénes, levágatott, még mindig voltak tekintélyes fejei: Béldi Pál és az ifjú Bethlen Miklós. Egy napon a Fogarasra hÃvott országgyűlésen a fejedelem németjei[1] körülfogták Béldi Pál és Bethlen Miklós szállásait s kijelentették nekik, hogy az ország foglyai maradnak. Mit vétettek? Ki tudott bűneikrÅ‘l valamit? csakhogy egyszer fogva voltak. Jó Apafi Mihály azt hivé felÅ‘lök, hogy fejedelemséget keresnek; ez a bűn volt az, a mit egy szóra el szokott hinni, és sürgeté az elfogató fÅ‘urakat, hogy szolgáltassanak törvényt az elfogottak felett. De jól Å‘rizkedének ezek attól. Sokkal könnyebb volt az elfogottakat elébb megöletni s azután szolgáltatni rájuk törvényt. A fogarasi várnak ez idÅ‘ben a jámbor Cserei vala dicséretes fÅ‘kapitánya, s a vár, melyben az elfogott urak letartóztattak, a fejedelemasszony tulajdona volt. A mint Annának tudtára esett az elfogatás, rögtön felhivatá magához Csereyt s megmutatva az újján lévÅ‘ pecsétgyűrűt, azt mondá neki: – Nézze meg kegyelmed e gyűrű czÃmerét, s akármi halálos itélet érkezzék kegyelmedhez, a mÃg ezen czÃmert a levélre nyomva nem találja, a foglyokat kivégeztetni Å‘rizkedjék, a vár enyim, s kegyelmednek inkább én parancsolok, mint a fejedelem. A fejedelem nejével együtt visszament Fejérvárra. Megérkezésük utáni napon az ország elsÅ‘ férfiai összegyülekeztek magántanácskozásra a fejedelemhez, s Telekinek gondja volt rá, hogy délesti barátságos pohárra csak azok maradjanak jelen, a kik vele egyetértenek: Mikes Kelemen, a Bethlen urak, kik öcscsüket, Miklóst, nagy esze végett különösen gyűlölték, Naláczi, Székely és Vajda László; kik is a fejedelemmel késÅ‘ estig elmulatának, sokat nevetvén az udvari bohócz, Biró Gergely mulatságos tréfáin, ki sokféle gyönyörködtetÅ‘ dolgokat bÃrt elkövetni, kanalat, villát úgy elnyelt, hogy senki se látta, hová lettek, s utoljára még emberek elnyelésére is vállalkozott; s az ebben kétséget támasztó Naláczi Istvánra úgy rá ijesztett, hogy utóbb kérve könyörgött neki, hogy ne nyelje el. Apafi maga sem vette észre, hogy mennyit ivott, mert a mellette álló vederbÅ‘l valahányszor egy serleggel kimerÃtett, annyit ismét visszatöltöttek bele, úgy hogy azt hivé, miszerint félejtelre valót sem ivott még. Arcza mindig lángolóbb, veresebb kezdett lenni. Egyszerre egy üres széket látott meg maga mellett, s dühösen felkiáltott: – Ki szökött el innen ismét. Már megint Bánfi Dénes szökött el, mert ez az Å‘ helye; hová lett innen Bánfi Dénes? Az urak mind megnémultak, csak Teleki bÃrt felelni. – Bánfi Dénes meghalt. – Meghalt? kérdé Apafi. Hogyan halt meg? – Béldi Pál ligát kötött ellene s lefejezteté. – Béldi? szólt Apafi, vak dühvel emelkedve fel székérÅ‘l, s hol van ez az ember? – Most börtönben, de majd nem sokára fejedelmi széken. – Vérpadon! ordÃtá magán kÃvül Apafi, vérszomjú haraggal. Vérpadon, nem fejedelmi széken. Megmutatom e dölyfös székelynek, hogy ki vagyok? ha ellenem vétenek. HÃvjátok az itélÅ‘mestert, törvényszéket kell tartani. – Az itéletek már készek, uram, szólt Naláczi, kivonva zsebébÅ‘l három egyenlÅ‘ nagyságú iratot, csak aláirásod hiányzik. Hirtelen ott termettek tintával és irónáddal, s azt a fejedelem reszketÅ‘ kezébe nyomták, újjal mutatva neki a papiron, hová Ãrja nevét. Megtörtént. – Nincs közöttünk idegen ember? kérdé Teleki, gyanúsan nézve szét. – Csak a bolond, de attól nincs mit tartani. A bohócz e perczben épen egy kardot tánczoltatott az orrahegyén, felül meg egy tányér volt rá téve, s váltig kiáltozott az urakra, hogy Å‘ rá nézzenek, ne arra a másikra, bizonyosan nem is látta, mi dolog történik ott az asztalon? A levelek három parancsot tartalmaztak. Egy szólt Csereinek, meghagyatván neki, hogy a foglyokat rögtön ölesse meg; másik a porkolábnak, Boer Zsigmondnak, mely azt tartalmazá, hogy ha Cserei vonakodik engedelmeskedni, ölesse meg Å‘t is az urakkal együtt; harmadik végre a várÅ‘rséghez, melyben az felhivatik, azon esetre, ha a porkoláb is késedelmeskednék, Å‘t is a többiekkel együtt felkonczolni. Mind a három levelet sárga viaszszal lepecsételve átadák Naláczi Istvánnak, ki azokat kalpagjába téve, a kalpagot felnyomá fejére s indult sebtén a szobából. Épen a bohócz mellett kellett neki elhaladnia, s ez azonnal odaugrott hozzá, rákiáltva: «ohó, te az én kalpagomat tetted fel, ide vele, ez a tied!» s mielÅ‘tt Naláczi meglepetésébÅ‘l magához térhetett volna, kalpagja helyett a csörgÅ‘ sipka volt a helyén. A főúr nagyon idétlennek találta most e tréfát s torkon ragadta a bohóczot. – SemmirekellÅ‘, hová tetted a kalpagom? szólj, vagy megfojtalak. – Meg ne fojts, uram, szabódék a bohócz, mert akkor magad leszesz a legnagyobb bolond a fejedelem udvaránál. – A kalpagot ide! kiálta Naláczi dühösen; hova tetted? – Elnyeltem uram. – Gaz ficzkó! dühönge Naláczi, fojtogatva a bohóczot; te kötekedel velem. – Hisz uram, elÅ‘ nem tudom adni, ha a torkomat összeszorÃtod. – Megállj, majd megkeresem én nálad; szólt Naláczi s elkezdé a bohócz köntösét feltépni, mire a kalpag nem sokára kihullott annak ránczai közül. Ügyetlen szemfényvesztÅ‘! nevete akkor Naláczi. Ezt ugyan jól eldugtad. Azzal felvevé kalpagját, mind a három levél benne volt, jól lepecsételve sárga viaszszal; hanem azután csak odakünn tette fel ismét, hogy a bohócz másodszor el ne csenhesse. Még azon éjjel vágtatott Fogarasra, odaérve nagy lóhalálában, maga elé hivatá Csereit, s a neki szóló levelet átadva, mondá: – Ime e szigorú parancsot rögtön hajtsa kegyelmed végre, szentnek tartván annak minden betűjét. A kapitány átvevé a levelet s felszakÃtván annak pecsétjét, nagy bámulattal tekinte a főúrra: – Én nem tudom uram, neked van-e április elsÅ‘ napja, vagy nekem? ebben a levélben egy fiabetű sincs. Naláczi hihetlenül tekinte a levélbe. Üres volt az egészen. Hirtelen felszakÃtá a másik két levelet is. Azokban sem volt egyéb tiszta papirosnál. Az ügyetlen bohócz az alatt, mÃg a főúr Å‘t fojtogatta, elcserélte a leveleket más üres készen tartottakkal, s az itéleteket még azon este megvitte a fejedelemnének, ki általa tudott meg mindent, a mi a fejedelem körül történt. Reggel aztán a három parancscsal kezében Apafihoz ment a fejedelemné, szemére hányva, hogy tisztviselÅ‘it Ãgy akarta megöletni. A jámbor fejedelem csak elbámult, meglátva a parancsokat saját irásával, mirÅ‘l már semmit sem tudott, s megölelve nejét, hálát adott neki, hogy Å‘rködött felette, s nem engedé e parancsokat elküldeni; Naláczi uram pedig a nagy kudarcz miatt alig merte magát mutatni az udvarnál s csak a bohóczra fenekedett. Ez eset megdöbbenté a jámbor fejedelmet s rögtön elhatározá, hogy a foglyokat szabadon bocsáttassa. ElÅ‘bb azonban reversalist kellett aláÃrniok, melyben kötelezték magukat, hogy vádlóik ellen visszatorlást nem fognak kezdeni. Béldi Pál vérig volt bár sértve, de úgy vevé e szenvedést, mint érdemlett büntetését annak, hogy Bánfi Dénes ellen Å‘ Ãrta legelsÅ‘ alá a ligát, most ugyanaz a fegyver sújtotta Å‘t vissza. Ãmde legkisebb volt a magánsérelem; az alatt, mÃg Béldi és Bethlen Miklós börtönben ültek, a harczias párt keze szabadon működött, úgy, hogy a midÅ‘n ezek kiszabadultak, megdöbbenve kapák hÃrül párthÃveik által, miszerint csupán a diván megegyezése van még hátra, hogy a béke felbontassék. Béldi átlátta, hogy tovább hallgatni annyit tesz, mint csendesen elnézni, mint rohan az ország saját veszte felé. Rögtön összehÃvá mindazokat, kik vele egy gondolaton voltak, köztük Csáky Lászlót, Haller Jánost, Kapy Györgyöt, s tanácsot tartának az ország jövÅ‘je felett. Béldi szüntelen azon volt, hogy a fejedelmet kimélni kell, hanem arra kell Å‘t kényszerÃteni, hogy tanácsosait, Telekit, Székelyt, Mikest és Naláczit, meg a két Bethlent távolÃtsa el magától, s alkosson új országtanácsot. Kapy többet akart. – Ha már ennyire vagyunk, monda, akkor jobb nyiltan kilépnünk, s ha kihúztuk a kardot, akkor ne könyörögjünk, hanem verekedjünk, s a ki gyÅ‘z, gyÅ‘zzön magának, és Å‘ legyen fejedelmünk. – Isten úgy szállÃtsa fejemre legnagyobb büntetését, monda Béldi, a mint a fejedelemségre vágyom. Én hűséget esküvém a fejedelemnek, s bár szeretem hazámat, e szeretet mellett el tudok vérezni, de eskümet meg nem szegem soha. Az én javaslatom nem egyéb, mint hogy a kihirdetett országgyűlésre, mely Nagy-Sinken fog megtartatni, jelenjünk meg fegyveresen, a felültetett székelyekkel együtt, s ha megmutattuk erÅ‘nket, bizonyára a fejedelem nem fog kételkedni, hogy tanácsuraitól megváljon; mert én jó embernek ismerem Å‘t s tudom, hogy inkább fél tÅ‘lök, mint szereti Å‘ket. A jelenlevÅ‘ urak elfogadták Béldi ajánlatát. – Akkor én itt hagyom kegyelmeteket, monda Kapy, fázósan gombolva be mentéjét. A harcztól nem irtózom, mert ott látom az ellenséget és verekszem vele, de a fegyveres instántiákat nem szeretem, mert hamar kiveszik az ember kezébÅ‘l a kardot és saját nyakát vágják le vele. El is távozott. A többi urak pedig eloszolván, kiki felfegyverzé a maga hÃveit. Béldi egy szavára felült Háromszékben, Csikban és Udvarhelyszéken a fegyveres székelység, generálisuk parancsára minden órában indulásra készen. E merész felkelés hÃre Gernyeszegen találta Teleki Mihályt, ki magánkÃvül lett örömében: jól tudva, hogy Béldi nem azon ember, ki polgárháborúban gyÅ‘zni tudjon, ellenkezÅ‘ esetben pedig saját vesztére kelt föl, mert vissza nem léphet többé. Rögtön sietett a fejedelemhez, s ágyából verve fel, elmondá neki, hogy Béldi feltámadt ellene, s úgy megrettenté Apafit, hogy azonnal kocsijába fogatott s fáklyakiséret mellett elfutott Fogarasba; Bethlen Gergely és Farkas, s a többi tanácsurak rémülten futottak, ki merre látott; csak Teleki nem rémült meg. Sokkal jobban ismeré Béldi jellemét, mint hogy félhetett volna tÅ‘le. Egy szikrája a nagyravágyásnak, a boszúnak Béldi Pál szivében, s Å‘ nehány nap alatt Erdély ura leendett, a mellette felült székelységnek senki sem bÃrt volna ellenállani, mert a hadak a végvárakba voltak szétosztva. De Béldi elégnek tartá fegyverét megmutatni, nemhogy éreztesse is azt. Harcz helyett hódolatteljes nyilatkozatot külde a fejedelemhez, melyben tudtul adá, hogy nem Å‘ nagysága ellen vette fel a hadakat, hanem az ország nevében; csupán azt követeli, hogy a tanácsosok állÃttassanak ország törvényei elé. MÃg e szelid levél megjárta az útat, az alatt Telekinek ideje maradt összehivatni a végvárak hadait, s a fel nem ült székelyekre parancsot küldeni, hogy a fejedelem védelmére Mikes Kelemen mellé gyűljenek, s mÃg Béldi kikerülte a megtámadást, Å‘ jött ellene támadólag. Egy napon Csáky Lászlóval együtt Bodola várában ült Béldi, a midÅ‘n hÃrül hozzák neki, hogy Bethlen Gergely a fejedelem hadaival már Brassó alatt áll. – Többé nem kerülhetjük a harczot, uram, sóhajta fel Csáky. – Kikerülhetjük, viszonza Béldi, ha leteszszük a fegyvert. – Csak nem gondol arra kegyelmed? kérdé Csáky megijedve. – Mire gondolnék egyébre. Én pártharczban nem csatázok. – Akkor mi vesztünk el. – Inkább mi, mint érettünk ezerek. Még azon nap kiadá a parancsot a mellette ülÅ‘ hadaknak, hogy oszoljanak haza. Másnap Bethlen Gergely átküldé Bodolára Vay Mihályt, ki a fejedelem kegyelmét hozá meg számára. Csáky fogait szÃtta; eszébe jutott, hogy épen Å‘ fejezteté le Bánfi Dénest, pedig annak is kegyelem volt adva, s remegve kérdezé Vaytól: – Bizton megnyughatunk-e e kegyelmi levélben? Vay Mihályban volt annyi Å‘szinteség, hogy Ãgy feleljen: – Bizony, édes atyámfiai, száz kegyelemnél is nagyobb bátorság lesz rátok nézve, ha kimentek ErdélybÅ‘l. Csáky egy pillanatig sem gondolkozott tovább, hanem málházott és még fényes nappal elutazott a bozzai szoroson keresztül. Béldi ott akart maradni, Å‘t a szégyen visszatartá a futástól. Vay Mihály azonban tudatá nejével és gyermekeivel a veszélyt s azok ráestek, térden állva könyörögve, hogy siessen, mentse meg magát. – Hát ti? kérdé Béldi, könyezÅ‘ családjára tekintve. Szép két fia volt, Aranka leánya már szép hajadonná serdülve, Å‘ volt apjának szemefénye, büszkesége, öröme. – Hát ti? szólt elborult szózattal. – Minket könnyebben megvédhetsz Stambulban, mint itt; szólt Béldiné, és Béldi átlátta, hogy ez helyesen van mondva. E szó megváltoztatta akaratát; valóban, a portánál keresve menekülést, mind családján, mind magán többet segÃthetett, s tán még hazája ügyeit is jobbra fordÃthatá; hisz ott sok legmagasb vezér jó ismerÅ‘se volt, kik e dologban mindent kivihettek. Rögtön lovat nyergeltetett, s családjától a legbiztosabb reményben elbucsúzva, nehány szolgája kiséretében a bozzai szoroson át Havasalföldre még azon éjjel átmenekült, ott találkozott több futó társaival, s együtt velök Erdély akkori legfelsÅ‘bb törvényszékéhez, a portához menekült. A DIVÃN. A serail kapui széttárultak, a harmoniátlan csengÅ‘ harsogó zene egy mennydörgÅ‘ dobütéssel elhallgattatott, s tizenkét lovas csausz nagy ügygyel bajjal tört útat az odáig érkezett vezérkarnak a megtolult néptömeg között, fabuzogányokkal és rhinoceros-korbácscsal püfölve az elÅ‘l-utól találhatókat. Az indolens bámész sokaság látta, hogy üttetni fog, de azért egy nyommal sem széledezett odább, mint a mennyire eldöfölték. A diván tagjai leszálltak az udvarban lovaikról s felmentek a lépcsÅ‘kön, miket két sorban janicsárok Å‘rzöttek kivont szablyákkal, a divánterem kék és sárga függönyei szétvonattak elÅ‘ttük, s elÅ‘tünt az egykor annyi fényt, annyi hatalmat szülemlÅ‘ rejtélyes teremnek belseje. Egy nagy nyolczszegletű szoba az, minden festvények nélkül, mint a miket a Korán tilt, márvány padozata keleti szÅ‘nyegekkel bevonva, falai embermagasságnyira kirakva gyöngyházzal, a falak mellett egyszerű veres bársonynyal bevont alacsony pamlagok, minden háttámasz nélkül, a háttérben valami oszlopzatos fülkeforma, mely egy rejtekajtót fed el, a honnan Amurat szokta titokban kihallgatni divánja tanácskozmányait. A függönyök szétnyÃltával beléptek a divántanács-tagok: elÅ‘l a nagyvezér, egy magas száraz ember, szüntelen elÅ‘re görbült nyakkal; feje untalan mozog, szemei jobbra, balra járnak, mintha mindig vizsgálna, fürkészne valamit. Barna, szennyes szÃnű arczán csodálatos lélekhÃven van kifejezve az örök elégületlenség, minden tekintete gúny, harag, betegséggé vált epéskedés, ha szól, fekete fogait összeszorÃtja, azokon keresztül szűri a hangot, s ilyenkor arcza egy pillanatig sincs nyugalomban, szemöldeit majd úgy levonja, hogy szemeit eltakarják, majd felrántja, hogy homloka ezer ránczczá reped s szemfehére látszik; szájszegletei vonaglanak, álla reszket, ritkás, soha nem fésült szakállával, mosolygani csak akkor szokott, midÅ‘n azt, a kihez beszél, remegni látja, s ruhája oly kuszáltan áll rajta, hogy daczára a ráhalmozott fénynek, úgy néz ki, mintha mindig szennyes és törÅ‘dött volna. A nagyvezér után jött a Küprili, egy elhÃzott, testes, vörösképű basa, terjedelmes rengÅ‘ szakállal; a tenyérnyi széles kard, melyet oldalán visel, gyanÃttatja, hogy a kar, mely azt forgatni szokta, nem lehet elgyengülve; hangja hasonlÃt a bika mormogásához, oly mély, oly dörgÅ‘ az, hogy mikor csendesen beszél, alig lehet megérteni, mÃg a csatákban az ágyúk dörgése közül is kihallik. A diván többi tagjai közül még három férfi vonja magára a figyelmet. Az egyik Kucsuk basa, egy izmos, harczias férfi; napbarnÃtott arczán keresztül kasul vágott sebhelyek mély forradásai láthatók, szemei oly fényesek, oly feketék, mint a sasé, egész magatartása, agg kora daczára, bátor és kihivó; kardját balkezében hordja; merészen lép, áll, tekint; röviden szól, gyorsan cselekszik. Mellette fia jön, az ifjú Feriz bég, apja csatáinak és dicsÅ‘ségének részese, magas daliás ifjú, a keleties öltözet, piros kaftán, a kócsagtoll, fehér turbán, mind úgy illik karcsú termetéhez, égÅ‘ szemeiben annyi tápanyagot keresÅ‘ szenvedély látszik lobogni, arczán még látható az ifjúság hamvas életpirossága. Gyakran meglepi Å‘t a szótlan elmélázás, s ha ilyenkor megszólÃtják, felijed, megrezzen, mintha ott járt volna, a hová mennie nem szabad. Legvégül, valamennyi háta mögött jÅ‘ a szultán keresztyén orvosa, az udvari tolmács, Maurocordato Sándor, magas, athletai férfi, hosszú, bÅ‘, redÅ‘s palástban, nagy, fényes, fekete szakálla csaknem övéig ér, ó-görög vonalmú arczán a tudományszerezte nyugalom, sűrű sötét hajzata gazdag fürtökben foly két felÅ‘l alá vállaira. A vezérek helyet foglaltak, a szultán divánja üres maradt, legközelebb ült hozzá a nagyvezér, túl rajta a többi basák, agák és bégek. – Kegyelmes uram, szólt Maurocordato, a vezér elé járulva, a szegény magyar urak már reggel óta itt várakoznak a küszöb elÅ‘tt. A vezér mérgesen nézett a tolmácsra, fejét még elÅ‘bbre nyújtva. – Hadd várakozzanak! Tán inkább illik: hogy Å‘k várjanak mi reánk, mint mi várjunk Å‘ reájok. S azzal inte a fÅ‘csausznak, hogy vezesse elÅ‘ a folyamodókat. Tizenketten voltak a menekültek, kiket egy mellékajtó szÅ‘nyegének elvontával elÅ‘szólÃtott a fÅ‘csausz. Közöttük legelÅ‘l jött Béldi Pál, a többi mind aggodalmas arczczal, tétovázva, remegve, egyedül Å‘ bátran, nemesen, nyugodtan. Arcza még most is férfiasan szép volt; az idÅ‘k, a viszontagságok letörülték róla az ifjúság szÃnét, de nem a lélek nemességét; tojásdad képének szabályos vonásain valami összhangzó öntudatos nyugalom látszék, mely tanúja a szÃvben lakó becsületességnek és elhatározottságnak. Vonásain semmi elfogultság és a mellett semmi betanult hatásvadászó gerjedelem; szép metszésű telt ajkai csukva is beszédesek, s nagy, szelid kék szemei, mik végig járnak a jelenlevÅ‘k arczain, mielÅ‘tt megszólalt volna, egész bánatos eseményeket mondanak el, fájdalmas rokonszenvet költve a jelenlevÅ‘k keblében. Csupán a vezér néz reá mérges, elégületlen arczczal; minthogy ez neki szokása s más képet nem tud csinálni. – Szóljatok hát, mit akartok? ne féljetek; inte a vezér a menekvÅ‘knek. Béldi elÅ‘lépett, meghajtá magát a vezér elÅ‘tt. Egy a magyarok közül odament a vezérhez, s kezet csókolt neki, a többinek útját állta Maurocordato, s inte Béldinek: hogy siessen beszélni. – Kegyelmes uraim! kezdé Béldi a szót, sorsunk tudvalevÅ‘ dolog elÅ‘ttetek: mint földönfutók jöttünk el hazánkból, mint koldusok állunk elÅ‘ttetek; de nem mint földönfutók, nem mint koldusok könyörgünk e pillanatban, hanem mint hazafiak. Hazánkból elűzeténk, nem mint bűnösök, nem mint pártütÅ‘k, hanem azért, mert meg akartuk azt menteni. A fejedelem hanyatthomlok rohan veszedelmébe s viszi magával a hazát. FÅ‘tanácsadója magyar királysággal biztatja Å‘t, hogy maga magyar nádorrá lehessen. Ti tudjátok, kegyelmes uraim! mi jövendÅ‘ vár Erdélyre egy ily harcz után? Többen az ország nagyjai közül velem együtt felszólalának ellene; mi tudtuk, mit veszÃthetünk? És im néhány év alatt azok közül, kik az indÃtandó harczot rosszalák, mi állunk utolsók elÅ‘ttetek, a többi méltatlan börtönben ül, vagy méltatlan halállal veszett el… Kegyelmes uraim, mi egykor mint boldog családapák éltünk Å‘si tűzhelyeink mellett, most gyermekeink, feleségeink tömlöczre vannak hányva; váraink tÅ‘bÅ‘l szétszórva, czÃmereink összetörve; de mi nem kérjük tÅ‘letek azt, a mit magunk veszÃténk, nem vagyonaink birtokát, nem nÅ‘ink, gyermekeink ölelhetését, még csak hazánk láthatását sem; készek vagyunk élni koldusul, elhagyatva, számkivetve; csupán azon hon életének megtartásáért esengünk hozzátok, mely minket elvetett, s mely sebes léptekkel rohan az elveszésnek; siessetek azt megmenteni. Kucsuk basa, ki jól értett magyarul, boszúsan csapott kardjára, azt félig kihúzva, s ismét visszadobva hüvelyébe; Feriz bég, egy önkénytelen szemeibe lopózott könnyet törült le ifjú arczáról. – Kegyelmes uraim! folytatá Béldi nyugodtan; nem kivánjuk tÅ‘letek, hogy boszút álljatok a fejedelmen a kiontott vérért s a kiontott könyért; magánosok fájdalma az, melyet nem kell érezni a honnak; mi magunk elhordozzuk a magunk gyászát, s nem adjuk azt a nemzetre; hanem küldjetek jobb tanácsadókat a fejedelemre, mint a milyenekkel most körül van véve, figyelmeztessétek Å‘t esküjére, mit a nemzetnek és a nagyúrnak adott, mert esküt senki hiába nem teszen s büntetlenül meg nem szegi azt, s kényszerÃtsétek Å‘t: hogy legyen jobb atyja azoknak, a kik még megmaradtak a hazában, mint volt nekünk. A mint Béldi elhallgatott, elÅ‘lépett Maurocordato, a szónok és a nagyvezér között foglalva helyet, s elkezdé tolmácsolni Béldi szavait. A legelsÅ‘ szavak után kigyúladt a tolmács arcza; csengÅ‘, hangzatos beszéde betöltötte a teremet; lelke tűzbe jött; arczán az indulatok kifejezései váltották egymást; hol a Béldi szava nyugodt volt és panasztalan, a keservek leÃrásánál, ott a tolmács hangja reszketett és háborÃtott; hol Béldi a jövendÅ‘t rajzolá a meggyÅ‘zÅ‘dés komoly hangulatán, azon helyet Maurocordato prófétai ihlettel fogá fel, s kebelrendÃtÅ‘ lÅ‘n szava, midÅ‘n a szónokra mutatott, ki utolsó azon férfiak közül, kik jobban szerették Erdélyt, mint saját hasznukat; és végül, a lemondás szavainál, a hon megmentéseérti könyörgésben oly átható, oly keserűen megragadó lÅ‘n szózata, mintha az Å‘ szava volna az eredeti, és nem a másolat. A szenvedélyes ó-görög alakban Demosthenes látszott feltámadni. A hallgató basák tűzbe jött arczczal hajtogaták fejeiket, helyeslésül Maurocordato tolmácslatára; a nagyvezér összehúzta szemöldeit, ajkait epés szegletekbe vonta, s mellén összefogva kaftánját, elkezde beszélni, mialatt öklelÅ‘ szemekkel tekinte szanaszét, minden pillanatban lekapva tekintetét arról, a kivel szólt s mérgesen vágva szét szemeivel a légben s ismét gúnyosan a megszólÃtottra szegezve azokat. Rikácsoló hangja, melyet szűrve bocsátott ki fogai között, kellemetlenül hatott arra, a ki elÅ‘ször hallotta, ehez minden pillanatban a düh, harag és gyűlölet minden fokozatán keresztül változó arczvonalmai, száraz kezének nyugtalan, reszketeg hadonázása nem engedének egyebet gyanÃtani a törökül nem értÅ‘ magyaroknak, minthogy a nagyvezér most éktelenül lehordja Å‘ket, s a mit mond, az elejétÅ‘l végig nem egyéb szitkozódásnál. Csáky László uram, ki Béldi Pál mellett állt, megrántá annak bekesét, s reszketÅ‘ állal sugá fülébe: – Kegyelmed elölt bennünket, miért nem szólt elég alázattal? most karóba húznak mindnyájunkat… A vezér beszédét szokás szerint egy fáradt mosolylyal végzé, gúnyos ajkai felhuzódtak, helyet nyitva a fekete, hegyes fogaknak. A magyarok szivében hülni kezde a vér e mosolygástól. Előállott azonban Maurocordato. Nemes vonalmú arczán biztató szelidség mosolygott, s elkezdé tolmácsolni a vezér szavait: – Becsületes magyarok! Legyetek jó bizalommal. Szavaitok részvétre találtak, igazságotok napnál fényesebben áll elÅ‘ttünk; bajaitok teljes mértékben meg lesznek orvosolva. Jól tevétek, hogy a felséges szultán köntöséhez folyamodtatok, ragaszkodjatok ezután is Å‘ hozzá és semmi bántódástok nem lészen. Most menjetek ki békével, ha kelleni fogtok, majd hivatunk. Mindenki könnyebben lélekzett, Béldi néhány egyszerű szóval kifejezé a vezérnek köszönetét s távozni készült. Csáky László azonban, kit inkább érdekelt Sóvára uradalma, mint Erdély jövendÅ‘je, s kit épen nem látszott kielégÃteni Béldi ajánlata, mely egyedül a haza megmentését kéri s az elfoglalt vagyonnak visszaadását nem, alig várta, hogy szóhoz juthasson; s azzal odarohant a vezér lábaihoz, egyet megkapott közülök, azt átkarolta, s elkezde rettenetesen sÃrni; a sÃrás különben is érthetlenné teszi a szavakat, Csáky uram beszédét pedig a nélkül is nehéz volt érteni, még azonfölül a phlegmájából kihozott vezér is kiabált, most már komolyan szitkozódva, mÃglen a többi magyar urak odarohanva, erÅ‘vel vitték el Csákyt magukkal, Maurocordato haragosan terelte Å‘ket kifelé, véget vetendÅ‘ a boszantó jelenetnek. – Ha már letérdepelt kegyelmed egy ember elÅ‘tt, szólt hozzá Béldi, kifelé menvén, legalább ne sÃrt volna, mint egy gyermek. A távozó Béldi, mielÅ‘tt az ajtón kilépne, egy meleg kézszorÃtást érze kezén. Odatekinte. Feriz bég volt az, az ifjú bajnok. – Azt mondád, szólt az ifjú reszketÅ‘ hangon, hogy nÅ‘d fogva van? – És gyermekem is. Feriz arcza lángolt: – Meg fognak szabadulni! szólt hévvel, Béldi kezét megragadva. Várj reám szállásodon. A magyar menekvÅ‘k eltávoztak, mindenki saját reményeit szÅ‘ve odább a vezér biztatásaiból, csupán Csáky László uram nem volt megelégedve az eredménynyel, Å‘ menvén szállására, rögtön leült. Irt két levelet. Egyet a római császár tábornokának, másikat a franczia király szónokainak, melyben mind a kettÅ‘nek igér minden kitelhetÅ‘t, ha Å‘t dolgaiban megsegÃtik, gondolván magában: ha a török császár nem segÃt, megsegÃt a római császár, ha az sem, a franczia király; legjobb az embernek magát minden oldalról biztosÃtani. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Alig léptek ki a divánból a menekvÅ‘k, az elbocsátási ajtón egy aga lépett be a bejelentési terembÅ‘l, jelentve: «a magyar urak». – Miféle magyar urak? riadt rá a nagyvezér. – A kiket a fejedelem küldött. – Épen jókor! monda a vezér, hadd jÅ‘jjenek, s positurába vágta magát, számukra tartogatva legmérgesebb arczkifejezését. A függönyök szétvonattak, s belépett a fejedelem küldöttsége; bogláros, bársonyos udvari nép, nyájas édeskés arczokkal. Elnökük, Bethlen Farkas, megállt azon helyen, hol elÅ‘tte egy órával Béldi Pál állott, bizarr ellentétül hattyúprémes meggyszÃn bársony mentéjével, bogláros vitézkötéseivel s turquoissal kirakott kardjával, s öltözete egyéb pompája mellett alázatos arczával, amannak egyszerű, fénytelen viseletéhez és nyugodt, szilárd arczához. – Nos mi kell? mit akartok? mondjátok el szaporán, támadt reájok a nagyvezér, nyughatatlan veszekedÅ‘ képpel. Bethlen Farkas térdeig hajtotta fejét, s azután elkezde szónokolni, az akkori idÅ‘k tárgykerülgetÅ‘ rhetorikájával, felelve mindenre, csak a kérdésre nem. – Kegyelmes és nagyságos, dicsÅ‘séges és vitézlÅ‘ uraim, méltóságos nagyvezér, gyÅ‘zhetetlen basák, hatalmas bégek és agák, országunk legerÅ‘sebb oszlopai, három világrész fejedelmei, hires-nevezetes hÅ‘sök tengeren és szárazon; nekem különösen jóakaró uraim!!! Ennyi volt csupán a megszólÃtás. A Küprili fújt izzadtságában. Kucsuk basa kardját verte térdéhez, Feriz félre fordult, s az ablakon keresztül a serail szökÅ‘kutait bámulta. – Siessenek kegyelmetek! kiálta közbe türelmetlenül Maurocordato, mire Bethlen Farkas, azt vélve, hogy a tolmácsot az által bántotta meg, hogy kifeledte a megszólÃtásból, odafordult hozzá, pótlólag utánragasztva: – Nagybölcseségű tolmács, mély tudományú és rendkÃvüli tiszteletreméltó udvari orvosa a leghatalmasabb császárnak. Küprili nagyot ásÃtott, s akkorát nyújtózkodott, hogy az öv ketté szakadt a derekán. Bethlen Farkas nem hagyá magát megzavartatni, hanem folytatá, a mit kezdett: – Fájdalommal értesült róla jámbor fejedelmünk, Apafi Mihály uram Å‘ nagysága, miszerint ama lázadó pártütÅ‘k, kik nemcsak a fejedelem, hanem az Å‘ személyében a magas porta ellen is fel merték emelni gonosz fejeiket, meghiusult terveik után ide futottanak, hazug insinuatiók által a fejedelmet megrontani. Ãmbátor azonban meg vagyon gyÅ‘zÅ‘dve a jámbor fejedelem, hogy amaz ámÃtó szavakat méltóságtok bölcsesége megczáfolandná, jóakarata meghiusÃtandaná, hatalmassága megbüntetendené, mindazonáltal jónak látta Å‘ nagysága bennünket kegyelmességtekhez elküldeni a végett, hogy mindazon vádakat, melyeket az ország felforgatására koholtak, hamisaknak és rágalmaknak declaráljuk… Maurocordato kapott a szónok megpihenésén, ki az exordium után megállt lélekzetet venni a további beszédhez, s mielÅ‘tt ennek alkalma volna a tárgy érdemleges kérdésére térni, elkezdé a már eddig mondottakat tolmácsolni a nagyvezérnek, jól tudva, hogy miután a vezér beszélt, másodszori szót nem enged senkinek. A tolmács szava ezúttal száraz volt és egyhangú. Bethlen Farkas uram minden homiletikai fáradsága kárba veszett Maurocordato vontatott, egykedvű átfordÃtásában. A fÅ‘vezér erre szikrázó szemekkel válaszolt, arcza még egyszer oly mérges volt, mint egyébkor, s a keze hadonázásából nagyon világosan kivehetÅ‘ volt azon mozdulat, melylyel a követeknek az ajtót mutatta. Maurocordato tolmácsolá neki a választ. – A fÅ‘vezér azt mondja: hogy ti vagytok a pártütÅ‘k, ti szegtétek meg a magas portának adott esküt, nem azok, kiket ti elűztetek; nagyravágyó terveitek Erdélynek a portátóli elszakadását, Magyarország meghódÃtását czélozzák, s mindkettÅ‘nek elvesztését vonandják maguk után. Mire nézve tudtotokra adja a nagyvezér: hogy, ha veszteg nem tudtok ülni, és saját honfitársaitokkal békében meg nem férhettek, majd küld Å‘ rátok olyan közbenjárót, hogy sÃrva néztek utána. A megszeppent magyar urak összenéztek. Bethlen Farkas arczán nem látszott az édességtÅ‘l és nyájasságtól semmi nyoma a boszúságnak, mely betanult beszédje kárba vesztén érte, meghajtotta magát még mélyebben, mint elÅ‘ször, s rendületlen önmegtagadással vevé fel a szót, s miután ezúttal átlátta, hogy a hosszú beszéd nem járja, drastikusabb eszközökhöz folyamodék. – Oh uram, avagy miképen illenének e vádak mi reánk, kik minden kivánságaitokat hÃven teljesÃtÅ‘k mindenha? Adtunk adót, adtunk ajándékokat, a mi szegénységünktÅ‘l telt, ime most is a jámbor fejedelem nem bocsáta bennünket üresen; meghagyá Teleki Mihály uramnak, hogy benneteket illendÅ‘ ajándékkal megtisztelni el ne mulaszsza, ki is ime általam kegyelmeteknek kétszáz erszény pénzt[2] kiván tisztelete és hódolata jeléül átadni, könyörögve, hogy fogadja el kegyelmességtek tÅ‘lünk szegény szolgáitoktól e csekély ajándékot. Ezt mondva, inte egynek követÅ‘i közül a szónok, kinek hÃvására négy teherhordó jelent meg, vállaikon keresztbe vetett rudakon hozva egy nagy vasas ládát, melyet Bethlen Farkas felnyitva, tartalmát a fÅ‘vezér lábai elé döntette. A csengÅ‘ tallérok halomra omoltak a diván elÅ‘tt, még hallatszott egyes szétguruló darabok pengése; a fÅ‘vezér arcza egyszerre átváltozott. Maurocordato hátraállt. E szavakhoz nem kelle tolmács; a vezér nem birt visszatartani egy undok mosolygást arczáról, a fukarság ördögének vigyorgó mosolyát. Szemei kerekre felnyiltak, fogait nem szorÃtotta össze mosoly közben, inkább úgy tett, mint egy prédára lesÅ‘ vadállat. Bethlen Farkas alázattal húzta magát vissza társai közé; a vezér nem állhatta a szerénységet, leszállt divánjáról, kezeit morzsolva s megveregette a szónok vállait s mindenik követ szeme közé mosolygott, egynek kettÅ‘nek kezét is nyujtá, az a szerencsés sietett azt megcsókolni, s beszélt hozzájuk valamit törökül, melyre azok nem gyÅ‘ztek bókokkal felelni. Maurocordato e jelenet alatt megszökött a divánból, s miután tolmács hiányában a követek nem bÃrták megérteni a vezér szavait, s csak egyre hajlongtak, fölállt Küprili, ki egri basa korában megtanult magyarul, s rájuk ordÃtott boltozatreszkettetÅ‘ hangon: – A vezér szava az hozzátok, giaur kutyák! hogy elmehettek a pokolba, ha kelleni fogtok, majd hivatni fog benneteket. S ezzel nagy mérgesen elrugott a papucsa orrával egy lábaihoz gurult tallért, mÃg a követek számtalan üdvözlés után elhagyták a divánt. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A fejedelem követeinek eltávoztával rögtön hivatta a nagyvezér Béldit és társait. A mint a menekültek beléptek a divánba, egyik sem tudta még, hogy a fejedelem követei itt jártak, s azok hozák a halomra öntött pénzt, mire nézve senki sem birta magának kimagyarázni, hogy valjon mit akar a nagyvezér azzal a pénzzel és velök? s miután Maurocordato eltávozott s az utána küldött csauszok sehol sem birtak ráakadni, tolmács nem létében a megjelent magyarok hosszú ideig a legnagyobb kétségek közt forogtak, s idejök maradt találgatni magukban azon töredezett mondatok értelmét, miket a fÅ‘vezér koronkint hozzájuk intézett, majd a pénzhalomra, majd rájuk mutatva, s mind a tÃz újjával magyarázva mondatait. Valahányszor a pénzre tekinte, nem óvhatta meg arczát amaz utálatos hyenai mosolygástól. – Meglássa kegyelmed, sugá Csáky uram Béldinek, hogy a nagyvezér azt a pénzt nekünk szánta. Béldi nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék az ártatlan óhajtásra. Végre, hogy a tolmács nem jött, kénytelen kelletlen felállt Küprili s jól-rosszul elkezdé tolmácsolni a vezér kivánságát: – Becsületes urak! ezt mondja tinektek a vezér. Itt voltak a fejedelem küldöttei. Tört volna ki nekik a nyakuk, ezt mondom én. Azok hozták ezt a summa pénzt, és azon felül beszéltek sok mindenféle dolgot, a mi nem igaz: hanem ez a pénz, a mit hoztak, ez igaz. Mire nézve azt mondja tinektek a nagyvezér, hogy Å‘ átlátja a ti ügyetek igazságát, és azt helybenhagyja, hanem azzal, ha Å‘ tinektek igazságot ad, sem könnyebb, sem nehezebb nem lesz, nem is szaporodik semmit. Hanem ha tehát azt akarjátok, hogy a ti igazságtoknak foganatja és elÅ‘menetele legyen, igérjetek neki vagy hetven erszénynyel többet, mint a fejedelem követei, s akkor fogadom, mind a Bosporusba hányatja Å‘ket zsákba varrva, titeket pedig visszasegÃt hazátokba, és urakká tészen. Béldi Pál keserű mosolyra vonta ajkait, búsan felsóhajtott, visszatekintve társaira. – Jól tudhatod, uram, szólt Küprilihez, hogy nekem pénzem nincs, nem is tudnám, hol vegyek annyit? és társaim is oly szegények, mint én; mi soha sem gazdálkodtunk az ország vagyonával, hogy kincseket gyűjtögethettünk volna magunk számára, a mi kevesünk Å‘seinktÅ‘l maradt, azon megosztoztak a fejedelem szolgái. Nekünk nincs pénzünk, melylyel igazságunkat megvásároljuk, s ha máskülönben nincs módunk hazánkat megszabadÃtani, úgy bocsássatok bennünket Isten hirével, idegen fejedelmek lábai elé fogjuk magunkat vetni, s addig könyörgünk, mÃg egy akad, a ki meghallgatand. Isten veletek, nekünk pénzünk nincsen. – Van nekem! kiálta fel Béldi mellett egy hang, s az odatekintÅ‘k Kucsuk basát látták Béldi Pálhoz lépni, ki férfias szorÃtással nyújtá az elbúsult férfinak jobbját. Ha kell kétszázhetven erszény, én adok; ha kell még egyszer annyi, adok; akár mennyi kell, megkapod; alkudjál velök, árverezd a dÃjat; itt vagyok én, én kifizetem helyetted. Feriz bég odarohant apjához, elérzékenyülten borulva keblére, Béldi magasztosan szorÃtá meg az agg bajnok kezét, s alig birta kimondani szavait az elfogódás miatt. – Köszönöm, ezerszer köszönöm; de nem fogadhatom el; az oly adósság volna, melyet nem fizethetnék vissza sem én, sem maradékom soha. Jó akaratodért légy megáldva, de nem segÃthetsz vele. Küprili türelmetlenül közbe vágott: – Legyen eszed, Béldi Pál, és ne vond magadra haragomat, várd végig, a mit beszélek és vedd be a jó tanácsot. Ennyi pénzt kérni tÅ‘led, mint magános száműzött embertÅ‘l, csakugyan nagy bolondság volna, de teszem föl, egy fejedelemnek, úgy-e, hogy potomság ily összegecskét kivetni, a mit egyik zsebébÅ‘l kiránthat, s az országon egy esztendÅ‘ben kivehet? Tehát csak igérd te meg a kimondott summát; az sem szükséges, hogy azt elébb kifizesd, mint a midÅ‘n általunk fejedelemmé fogsz tétetni. Béldi összeborzadt s reszketeg hangon mondá Küprilinek: – Nem jól értettelek uram, vagy rosszul hallottam, a mit mondál. – Tehát érts meg végképen: ha igaz az, a mit állÃtál, hogy Erdély mostani fejedelme rosszul vezeti az ország dolgait: tegye Å‘ le rögtön a fejedelemsüveget, s ha igaz az, a mit ismét állÃtál, hogy te annyira szereted hazádat s jobban látod, mit kellene tenni? vedd fel azt te. Egy izenet a határszéli basákhoz és Å‘k rögtön elárasztják haddal az országot, s Apafi Mihály uramat minden tanácsosaival egyben fogva hozzák a Jedikulába és tégedet társaiddal együtt beültetnek az Å‘ helyeikbe. Az egészhez nem kell egyéb, mint megigérned a nagyvezérnek a kétszázhetven erszény pénzt, Å‘ aztán majd rajta leend, hogy minél elébb fejedelemmé tegyen, a mikor azt kifizethesd; a mit ha igérni vonakodnál, bizony mondom néked: Apafi Mihály uram helyett te fogsz menni a Jedikulába. Béldi Pál szive magasan vert az egész beszéd alatt, férfias arczát az érzelmek lázas küzdései hevÃték, sokszor annyira elfeledkezék magáról, hogy a Küprili beszédjébe akart vágni; de a magyar urak visszarángatták. MidÅ‘n végre Küprili elvégzé beszédét, Béldi Pál egy lépést tett elÅ‘re s fejét magasan fölemelve, hogy egy fÅ‘vel látszék nagyobbnak, erÅ‘s, szilárd hangon viszonzá: – Köszönöm ajánlatodat, kegyelmes úr, de elfogadni soha nem fogom! Engem szent eskű köt Erdély mostani fejedelméhez, s ha Å‘ elfeledte esküjét, melyet a nemzetnek adott, nem az rá a felelet, hogy mi is megszegjük a magunkét, hanem az, hogy emlékeztessük Å‘t a magáéra. Én igazságot kérni emeltem föl fejemet s nem egyik jogtalanságot a másikkal torlani meg; nem új fejedelemre, hanem a régi szabadságra van Erdélynek szüksége, s ha nekem csak az kellett volna, hogy hadat támaszszak a fejedelem ellen, egy intésemre talpon állott az ország, az egész székelység kardot vont mellettem, én voltam, ki kardjaikat visszatettem hüvelyeikbe. Nem boszúért jövök kaputok elébe, hanem – itéletért; nem a magam sorsát, hanem hazámét ajánlám kegyelmetekbe. Nekem a fejedelemség ingyen sem kell; azért, hogy egy bitorlót elűzzek, nem fogok százat vinni az országra, azért, hogy Teleki Mihály uramat kipörköljem, nem fogom felgyújtani egész Erdélyt, s azért, hogy tÃz embert kiszabadÃtsak méltatlan börtönébÅ‘l, nem fogok tizezeret rabságra hurczoltatni; történjék igazságtalanság inkább velem, mint egész Erdélyországgal, átkozott legyek én és minden maradékom, ha valaha alkudni fogok nyomorult nemzetem filléreire, s hadat viendek saját szülÅ‘földem ellen!… A mi végre fenyegetésedet illeti: én mindenre kész vagyok, kész a börtönre, kész a halálra. Igazságért jöttem hozzátok: ám ölessetek meg. Küprili elhüledezve veté magát hátra divánján, ilyen ellenállásra nem számolt, ily jellemrÅ‘l nem volt fogalma; a többi urak, kik egyszer-másszor ErdélybÅ‘l elűzetve, a portára futottak, rimánkodni, alkalmatlankodni szoktak azon kegyért, melyet ez ember most nemes ellenzéssel visszautasÃtott. A nagyvezér látva az arczokon a meglepetést, jobbra-balra fordult, megmagyaráztatni magának Béldi Pál feleletét, s elszörnyedése fokonként láthatóan növekedett sápadozó arczán, a mint azt megkezdé érteni. A Béldivel jött urak elsápadva, földrezúzva várták a megijesztÅ‘ felelet hatását, mÃg végre Csáky László nem állhatva tovább a rettegést, odarohant Béldihez, kétségbeesetten nyakába veté magát, mennyre, földre rimánkodva, hogy fogadja el a vezér ajánlatát. Ha neki tették volna ez ajánlatot, Å‘ bizonyosan elfogadja. – Soha, soha, viszonzá Béldi márványhidegen. A többi urak odatérdepeltek lábai elé, összekulcsolt kézzel könyörögve, hogy ne tegye magát, gyermekeit és Å‘ket is mind szerencsétlenekké. – Keljenek föl kegyelmetek, nem vagyok én Isten! szólt Béldi, elfordulva könyörgÅ‘ társaitól. A nagyvezér megértve a dolgot, dühösen ugrott fel ülhelyérÅ‘l s letépve turbánját, azt gáttalan dühében földhöz vagdalva ordÃta tajtékzó szájjal: «Csauszok!» – Lánczokat ennek a veszett kutyának! rikácsolá, vérben forgó szemekkel Béldire mutatva, ki nyugodt, elszánt arczczal engedé magára lakatoltatni a félmázsás vasakat, miket a szolgasereg mindig kézügy alatt tartott. – Akarsz-e szót fogadni, gyaur czenk! kiálta rá a vezér, mikor már meg volt lánczolva. – A mit kimondtam, megállom, szólt ünnepélyesen a honfi, bilincses kezét az égnek emelve, Isten engem úgy segéljen! – Úgy gebedj meg a börtönben! harsogá Kara Mustafa, kezével intve a poroszlóknak, hogy Béldit ragadják meg. Mint a kemény kÅ‘, ha megütik, szikrákat ad, úgy fordult még egyszer a vezér felé Béldi, megrázva lánczait: «a te órád is ütni fog!» S azzal hagyta magát börtönébe vezettetni. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A fÅ‘vezér rögtön visszahivatá a fejedelem követeit, s megdicsérve Å‘ket és küldÅ‘iket, felkaftányoztatá valamennyit, kegyes biztatással bocsátva Å‘ket vissza hazájukba, a hol azontúl Bethlen Farkas uramnál senki sem tartatott nagyobb szónoknak. A serail kapujában találkoztanak az elbocsátott követek Csáky László urammal. A jó úr mindjárt látta a jövÅ‘k elégült mosolygásáról, s most kapott kaftánjaikról, hogy jó válaszszal bocsáttatának el, mire nézve nem tartá fölöslegesnek azon fölül, hogy Béldi Pállal szövetkezett, a franczia és német követeknek hódolatot ajánlt, Bethlen Farkas uramat is körülvenni, s ajánlani testét lelkét, ha számára a fejedelem bocsánatát, s vagyonai visszaadását kieszközlendi. Bethlen Farkas kapott az ajánlaton, s nemcsak amnestiát, de sÅ‘t hivatalt is igért Csákynak, ha BélditÅ‘l elválik, sÅ‘t meg is ajándékozá az urat, ki ekképen négy helyre is elköté sorsának fonalát nagy bölcsen, hogy ha az egyik szakadni talál, a másik fentartsa. * * * – Béldi mindent elrontott a maga ügyében, szólt Kucsuk basa fiához, a divánból eltávoztában, én egészen lemondok a rajta segÃthetésrÅ‘l. – Én nem, szólt felsóhajtva Feriz bég, vagy kimentem, vagy együtt veszek vele. – Jerünk Maurocordatohoz, Å‘ még tán fog tanácsot adhatni. Egy órai tanácskozmány után Maurocordatonál, Feriz bég útnak indult ötven fegyveres albán lovaggal Nagyvárad felé. A TÖRÖK HALÃL. A nagyváradi basa kapujában, a többi ott szájongó fegyveres nép között egy sovány, beesett képű mozlemint is lehet látni, ki nagy lustán ül a küszöbön, mintha semmire sem figyelmezne, álmos szemeivel macska módra pillantva néha fel, s olykor-olykor ravaszul elmosolyodva magában. Egyszerre egy délczeg, daliás ifjú lovagol ki a kapuból, ki elÅ‘tt földig hajtják magukat a katonák; a basa legkedvesebb lovagja az, Feriz bég, ki nem rég érkezett Stambulból. A bég, mintha csak történetesen akadna meg tekintetével az ülÅ‘ mozleminen, odafordul hozzá, kopjájával vállára ütve, s mÃg az csodálkozást és nem ismerést tettetve bámul fel reá, odainti Å‘t magához. – Tán nem is ismersz már reám, Zülfikár? A megszólÃtott földig hajtá magát. – Allah kegyelmes, hozott a próféta lelke, kegyelmes úr! s azzal elkezde gyalogolni a felszólÃtott bég lova mellett, ki inte neki, hogy kövesse. – Sok pénzt elvesztettem a koczkán Stambulban, Zülfikár, és sok lovat, monda Feriz bég, most azért jöttem e tájékra, hogy egy kissé helyrehozzam erszényem állapotját. Hová szoktatok most rabolni járni, Zülfikár? – La illah, il Allah! az Isten kegyelmes, és Mahomed az Å‘ szent prófétája; szólt Zülfikár, ég felé forgatott szemmel. – Hagyd a szenteskedést, Zülfikár! ti renegátok kiállhatatlan szemtelenséggel dicséritek a prófétát, született török felényit sem emlegeti. Azt kérdezém: hova mentek az éjjel rabolni? – Köszönöm, kegyelmes úr, felele Zülfikár, faképet csinálva arczából, feleségem egészséges, magamnak sincs semmi bajom. – Zülfikár, én becsülöm benned azt a tulajdonságot, hogy mikor akarod, meg tudsz siketülni, hanem én meg igen jó orvosságát tudom ennek a bajnak, s ha akarod, kigyógyÃtlak belÅ‘le. Zülfikár meghunyászkodott a ráemelt kopjanyéltÅ‘l, s farizeus-képpel monda: – Mit is méltóztatott kegyelmességed tÅ‘lem kérdeni? – Hallottad te azt, ne kérdezd másodszor. – Hogy már mint hova járunk rabolni? Én a próféta szakállára esküszöm, hogy sehova sem járok. – Azt tudom, te macska, hogy te nem jársz ott, a hol baj van, de te fürkészed ki, a hol kövér préda van elrejtve, s te vezeted nyomba a spahikat, a miért aztán neked osztalékot adnak, tehát csak felelj szaporán, kit látogattok meg az éjjel, mert különben még egy szájat nyitok a fejeden. – Uram, de el ne árulj, mert a spahik lófarkra kötnek, s a basa karóba huzat. Tudod, hogy nem engedi a rablást, de ha megtörtént, keresztül néz újjain. – Nem hogy el nem árullak, sÅ‘t magam is oda akarok menni; én tudom csak a módját, hogy kell a zsákmányt kézrekerÃteni. MÃg ezek egy falut megrohannak, addig én távolacska a túlsó faluvégére állok; a kinek valami kincse van, az siet menekülni a túlsó faluvégen, s Ãgy mind az én kezemre jut. A renegát elemében kezdé magát találni. – Jó uram, az éjjel Élesdre mennek a spahik; ott gazdag oláhok laknak, kÃvül esnek az országúton, soha sem voltak sarczolva, döbözzel áll az ágyuk alatt az arany és ezüst; ha jó zsákmányod lesz, meg ne felejtkezzél rólam. – De nem bukkannak-e ott ránk Székely László katonái? – Dehogy uram, szólt Zülfikár, szemeivel hunyorÃtva, messze vannak azok oda. El ne felejtkezzél hűséges szolgádról. Feriz bég sarkantyúba kapta lovát s elvágtatott, Zülfikár visszaült a kapu mellé, nagy álmosan hunyorgatva és titkosan mosolyogva. Este felé kilopózott huszonnégy spahi a városból s elindult az Élesdre vezetÅ‘ úton. Feriz bég szemmel tartá Å‘ket s midÅ‘n eltüntek az erdÅ‘ben, felülteté albán lovagjait, s csendesen utánuk indult. Az éjfélen túl volt már az idÅ‘, midÅ‘n Feriz bég csapata az Élesdet eltakaró hegyoldalt elérte. A spahik már azóta rabolták a helységet, mit tanusÃtott a távoli lárma, sikoltozás, harangfélreverés, s nemsokára egy pár felgyújtott szénaboglya, melyet világÃtásul gyujtottak meg a fosztogatók. Itt egy szoros-út torkolatánál megállÃtá albán lovagjait Feriz bég, elosztá Å‘ket négy csapatra, parancsot adott ki, hogy mindenki a legcsendesebben legyen, s azzal nyugodtan várt ott, mÃg a spahik visszatérnek. Néhány órai rablás után megszünt a távoli lárma, s helyette közeledÅ‘ zsivaj, veszekedés kezde hallatszani, a mély völgyben lehete látni a közelÃtÅ‘ spahikat, a mint a rablott vagyonnal túlterhelve, szétszórtan, kettesével, hármasával jöttek, a prédán veszekedve egymás között. Feriz bég hagyta Å‘ket jÅ‘ni a szoros-útba, s a mint azok egész gyanútlanul folytaták a czivakodó osztozást, hirtelen kürtjébe fúva, albán lovagjaival egyszerre minden oldalról elÅ‘rohant, körülfogá a meglepett martalóczokat s mielÅ‘tt azoknak a meglepetés zavarában idejük leendett fegyvereiket használni, elkezdte Å‘ket öletni minden felÅ‘l. Hajrá! hajrá! A tusa rövid ideig tart. Az albánok közül egy sem esett el, a spahik közül egy sem menekült meg. Feriz megtörlé kardját, s a leölt spahikat ott hagyva az útfélen, visszanyargalt csapatával Nagy-Váradra. A basa kapujában ismét összetalálkozott Zülfikárral. A bég megfenyegetve öklével, lekiálta rá lováról: – Te kutya, elárultál bennünket Székely Lászlónak, a spahikat mind levágták. Zülfikár sárga lett ijedtében. Igaz, hogy Å‘ szokta azt cselekedni, hogy ha a spahik kevés osztalékot igértek neki, néhány arany fölöslegért a magyar vezéreket elÅ‘re figyelmezteté jöttükre s olyankor egy-kettÅ‘ mindig ott hagyta a fogát, s a többi is zsákmány nélkül tért meg. A mult éjjeli kalandról is tudósÃtá a kolozsvári kapitányt, de ki nem veheté hasznát a tudósÃtásnak, mert a fejedelem nevenapja volt, s a katonáknak tisztelkedni kellett. Zülfikár görcsöt érze a torkában, azt hallva, hogy mind a huszonnégy spahi ott veszett s rögtön kifordult a városból, s az erdÅ‘kön keresztül Kolozsvárra szökött. Feriz bég elszörnyedve lépett be a basához. – Kegyelmes uram, szólt neheztelést utánzó arczczal, ime ilyen szövetségeseink vannak nekünk. A mult éjjel kiindulék, lovagjaimhoz még huszonnégy spahit véve, a környékbe, magam számára lovakat vásárlani. Becsülettel bevásárlánk, én a lovakat rábÃztam a spahikra s magam jó elÅ‘re lovagoltam. Egy szoros útnál a spahiknak cselt vetettek Székely László katonái, körülfogták Å‘ket s egytÅ‘l egyig mind megölték, mire segélyükre érkezhetém, mind egyig le voltak gyilkolva, s megölÅ‘ik saját jó paripáimon menekültek meg elÅ‘lem. Kegyelmes uram, ez hittelenség! Ãgy bánni velünk saját szövetségeseinknek. Ezt én el nem tűröm, hanem ha te nekem elégtételt nem szerzesz, megyek magam Kolozsvárra, s kihÃvom mind valamennyit egy szál kardra Apafi Mihály uramon kezdve, Székely László uramig. Ajász basa, kinek Feriz bég különösen kegyencze volt, elnevette magát az elÅ‘adásra, nyájasan megveregetve a szép ifju arczát, vigasztaló hangon mondá: – Már azt te bizony édes fiam ne tedd, ne vesztegesd e hitetlenekre a te szép tüzedet, rövideden majd elvégzem én azt, csak bÃzd reám. S ezzel elÅ‘kurjanta egy agát s ilyenforma parancsot adott neki: – Ülj lovadra és menj Kolozsvárra szaporán. Ott térj be a parancsnokhoz, Székely László uramhoz és szólj neki ekképen: «Ajász basa jó napot kiván te néked, hitetlen gyaur, és azt izeni, hogy miután a te kutyahitű szolgáid a mult éjjel Feriz bég embereit orozva megtámadván, azok közül huszonnégyet leaprÃtottak, azért nékem azon gyilkosokat felkerestetvén, menten és minden idÅ‘haladék nélkül megküldjed, különben várhatod egész haragomat nyomorú fejedre. Azonfelül az ellopott lovak helyébe nekem ugyanannyi havasalföldi paripát megküldeni egyúttal el ne mulaszszad és semmikép ne várd, hogy magam menjek érte, mert azt meg nem köszönöd.» Az aga jól megértvén az izenetet, eltávozott, Ajász basa pedig megnyugtatólag fordult Feriz béghez: «ne törÅ‘djél rajta, úgymond, két nap alatt itt lesznek a gyilkosok». – Attól tartok, szólt Feriz bég, hogy a fejedelem közbeveti magát értök. – Csak nem hiszed tán, hogy a magas portával ujjat merjen húzni egynehány gyaur zsoldos életéért, a milyet ezrével veszteget el a csatamezÅ‘n. – És én mégis fogadni mernék száz aranyban hogy Székely László uram azt fogja visszaizenni, hogy az Å‘ katonái az éjjel künn sem voltak a városból. – Sajnálom a száz aranyodat, édes fiam, de tartom a fogadásodat, és ha el találom veszÃteni, akkor annyi darabot vágok ki Székely László uram bÅ‘rébÅ‘l. A megszeppent Zülfikár addig lélekzetet venni sem állapodott meg, a mÃg Székely László uram udvarába nem ért, ott nagy fáradtan felkereste a várnagyot, ki nagy prémgalléros mentéjében épen rubinjait és smaragdjait tisztogatta. Ezek voltak a jó öreg úr gyenge oldalai, a legszebb drágakÅ‘-gyűjteménye volt egész Erdélyben, semmivel sem lehetett annyira megnyerni szivét, mint egy-egy ritka szépségű boglárral. Épen egy chrysopras és hyaczinttal kirakott nyaklánczot fényesÃtgetett egy nyúl-lábbal, midÅ‘n a renegát lélektelenül beesett hozzá az ajtón, s nem bÃrt a fáradságtól szóhoz jutni. Székely László azt hitte, hogy Zülfikár az árulás dÃjáért jött ily sietve s nagy fanyarúl fordult hozzá, hogy kérését megelÅ‘zze. – Nem vehettem semmi hasznát tudósÃtásodnak Zülfikár, a fejedelemnek nevenapja volt, a katonáknak nem volt szabad kimenni a városból. – Beszélhet kegyelmed, szólt Zülfikár fulladozva. Levágtak kendtek huszonnégy spahit Élesdnél. Ki a bolond mondta kendteknek, hogy megöljék Å‘ket, csak a prédát kellett volna tÅ‘lük elvenni. Székely László kiejté ijedtében a nyaklánczot kezeibÅ‘l, s nagy szemeket mereszte a renegátra. – Ne bolondulj fiam, Zülfikár. Egy lélek sem volt innen ki a várból, ma és tegnap. – De jól megtanulta kend, mit kell majd mondani! szólt neheztelÅ‘ duzzogással a renegát; milyen jó ártatlan képet tud kegyelmed csinálni a dologhoz, mint a ma született bárány. – De én esküszöm neked, hogy egy szót sem értek a dologból. – Ãgy! Ãgy! bizony nagyon jól van! Hanem csak tartogassa kegyelmed ezeket a hazugságokat Ãjász basa követei számára, a kik menten ide fognak kegyelmedre jÅ‘ni; azokat lássa, hogy mint bolondÃthatja el kegyelmed, ne engemet. Székely László uram azon öntudatban, hogy a mit mondott, most az egyszer szóról-szóra szent igazság, s Zülfikár állÃtása nem egyéb goromba tréfánál, ki akart tenni magáért s haragos tekintélylyel támadt a renegátra. – Elmenj innen, fiam Zülfikár, tréfálni, mert úgy találom hozzád vágni ezt a nyúllábat, hogy a holdvilágba esel tÅ‘le. Ez valóban merész állÃtás volt, de Zülfikár is megfelelt rá. – Hozzám ne vágd a nyúllábadat, ha még hozzám nem vágtad, kegyelmes úr, mert ha kikapom a handzsáromat, ugyan a tenyeredbe teszem a fejedet. – Ejnye lélek, lélek, beste lélek fia! kiálta fel Székely László uram, széttekintve egy bot után, s a mint meglát ott a szegletben egy nagy ezüstgombú nádat, azt felkapta, biztatva Zülfikárt: csak addig el ne fuss, mÃg oda megyek. Zülfikár azonban meglátá az ablakon keresztül a várudvarra bevágtató agát, kit Ajász basa küldött, s félve a vele való találkozástól, hirtelen kiugrott az ajtón, a mit Székely László uram az Å‘ fenyegetésétÅ‘li megfutamodásnak tulajdonÃtván, utána eredett, s Ãgy történt, hogy a mint az ajtón kifelé szaladna, a rá épen szemközt jövÅ‘ agát szinte hanyatt taszÃtotta. Az aga is méregbe jött, s hasba ütvén ököllel a várnagyot, összeszidá annak apját, anyját, pereputyját, s csak úgy kezdett Ajász basa izenetének elmondásához, melyet hogy haragjában szörnyen kiczifrázott, szépen gondolható. Székely László uram annyi szÃnt váltott e szavakra, mint a jóféle opál, vagy mint a kettétört tinórú gomba, s tulajdon bekecse vitézkötésébe kezde fogózkodni, hogy mÃg gondolatait rendbeszedheti, el ne tántorodjék. Annyi világos volt elÅ‘tte, hogy a rabló spahikat valaki csakugyan megölte, azt pedig bölcsen tudta, hogy e hÅ‘stettet sem Å‘, sem az Å‘ emberei el nem követték, mert csak azon estve tÃz órakor takarodtak haza, és mégis hinnie kellett, hogy ennek Å‘ fogja megadni az árát. – Kegyelmes uram, gyÅ‘zhetetlen aga, szólt végre az agához, ki miután kifogyott a szóból, Å‘t hagyta beszélni, az én embereim azon egész napon a fejedelem ablakai elÅ‘tt tisztelkedtek s bizonyára estve magam zártam be rájuk a kaput, úgy, hogy innen egy lélek sem mehetett ki, ha csak madárrá nem lett. Mire nézve kérlek, ne kivánd tÅ‘lem a spahik megölÅ‘it, mert én bizonyára soha életemben még egyet sem öltem meg. Az aga fogait csikorgatta s kipkapkodott szemeivel a levegÅ‘ben, mintha valami nagy szót keresne, melyen feleletét kezdje. – S még te ilyeket mersz nekem mondani, te borivó hitetlen! Azt jól tudom én, hogy te egy magad huszonnégy spahit le nem kaszaboltál, sÅ‘t bizonyosan hiszem, hogy voltatok kétezeren, a kik rajtuk hajtottatok; hanem azokat add elÅ‘ nekem mind egy lábig. A várnagy nagy cseppeket kezde izzadni, s szorongásában az jutott eszébe, hogy a tett minden beszédnél többet ér, fogá tehát azt a chrysopras és hyaczinttal kirakott lánczot, melyet az imént kitisztÃtott, s odanyujtá engesztelÅ‘ ábrázattal a töröknek; tudván, hogy az ily védelem legjobban meg szokott hallgatva lenni. A követ azonban úgy vágta lábaihoz a kezébe adott lánczot, hogy a drágakövek szanaszét ugráltak a pallón, s megtoporzékolva magát lábaival, vörösre gyulladt pofával ordÃtá: – A gyilkosok kellenek nekem, nem a te drágaköveid! A várnagy ebben átlátva, hogy az aga követelése csakugyan komoly, levezeté Å‘t katonáihoz, kiket a várudvaron rendbe állÃtva, a követ hallatára sorba kérdezé mindegyiket, hogy hol volt a kérdéses éjjel? Természetesen mindegyik ki tudta mutatni az alibit, még a gyanút sem lehet ráfogni egyre sem. Az agát elfutotta az epe. Nem szólt semmit, csak a szemei jártak; a hogy az utolsó katona is kitagadta magát a török halálból, felugrott lovára s ököllel megfenyegetve Å‘ket, fogcsikorgatva mormolá: – Megálljatok! lesz még nektek is szent Demeter napja! s azzal vágtatott vissza Nagyváradra. Az érkezÅ‘ követ épen ott találta Feriz béget a basánál; elmondá járása eredményét, megtoldva és nagyÃtva, a hogy lehetett. – Mondtam úgy-e? szólt Feriz bég a basához, hogy azt fogják visszaizenni, hogy Å‘k ki sem voltak a várból; sajnálom a kegyelmed száz aranyát. Ajász basa felrúgta e szóra nargylás csibukját és sorbethes csészéjét, s rekedt, alig érthetÅ‘ hangon mondá az agának: – Vágtass azonnal Stambulba. Mondd el a nagyvezérnek, a mi történt, s add tudtára, hogy ha Å‘ nekem teljes elégtételt nem ad, úgy én magam megyek azon nemkérÅ‘dzÅ‘ állatokat emésztÅ‘ hitetlenekre, a kik nekem ilyeneket mernek izenni s felforgatom Å‘ket váraikkal együtt, vagy pedig földhöz vágom a kardomat s kötelet kötök a derekamra és elmegyek Iskenderbe keringelÅ‘ barátnak! Ezt mondjad és el ne felejtsd. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Nem sokára egyik fermán a másikat érte Stambulból a fejedelemhez, melyeknek mindegyike nÅ‘ttön növekedÅ‘ haraggal követelé a spahik megölÅ‘inek elÅ‘teremtését. A fejedelem kutatta, kerestette Å‘ket, de utoljára sem akadt senki, a ki az el nem követett hÅ‘stettet magára vállalta volna. A porta üzenetei naponként dühösebb hangon kezdettek szólani. Magában véve huszonnégy spahi halála nem lett volna olyan nagy botránykÅ‘, de a mi a török vezéreket leginkább haragra gerjeszté, az a folytonos állhatatos tagadás volt, melylyel a fejedelem a tényt félrehárÃtani látszott. Pedig mást a legnagyobb akarat mellett sem lehetett tennie, miután egész országában még csak gyanú alá eshetÅ‘ emberre sem talált. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – A kolozsvári börtön ez idÅ‘ szerint jól meg vala tömve elitélt rablókkal, csak a mult évben elfogtak mintegy harmincz gyujtogatót, kiknek szándékuk volt egész Erdélyt leégetni. Egy napon belépett a rabokhoz nemzetes Pók Márton uram, az ottani porkoláb, s félrevezettetve a leggonoszabb elméjű zsiványokat és gyujtogatókat, ilyen szót intéze hozzájuk: – SemmirekellÅ‘, akasztanivalók! Ki akar közületek megszabadulni minden áron? – Én is, én is! kiáltozá valamennyi. – Mert drága lesz az idén a kenyér, nem vesztegethetik rátok, azért Székely László uram azt határozta, hogy a ki közületek törökké akar lenni, azt átadja a mi kegyelmes urunknak Ajász basának, ott lesz belÅ‘le janicsár, a többit bele hányatja a Szamosba. A ki tehát törökké akar lenni, szóljon. EgytÅ‘l egyig mind akartak. – Jól van semmirekellÅ‘k; tehát tanuljátok meg, hogy mit kelljen mondanotok, ha a kegyelmes basa elé fogtok állÃttatni, hogy bolondul ne szóljatok, a miért a talpatokra veressen. ElÅ‘ször azt fogja tÅ‘letek kérdeni: ti vagytok-e Székely László uram emberei? Ti erre azt felelitek: igenis, mi vagyunk. Azután azt kérdezi: ti voltatok-e ez s ez napon Élesd alatt? Ti hagyjátok rá, hogy ott voltatok. Végre azt kérdendi, hogy ti találkoztatok-e Feriz béggel; ti hagyjatok rá mindent, s akkor Å‘ menten fel fog benneteket szabadÃtani a rabság alól. Jól megértettetek mindent? – Igenis! igenis! ordÃtozák a gyujtogatók, s bilincseik közt tánczolva követék fel a lépcsÅ‘kön a porkolábot, a ki szertelenül kicsiny fejével olykor mosolyogva tekinte vissza reájuk, s vézna, ritka bajszát önelégült hamissággal törülgette kétfelé. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Egy napon két levél érkezett Stambulból Nagyváradra. Az egyiket Kucsuk basa irta fiának, a másikat maga a szultán Ajász basának. A Feriz béghez Ãrt levél Ãgy szólt: «Fiam! Légy örvendetes szÃvvel, a Küprili és Maurocordato nem töltik haszontalanul az idÅ‘t. A nagyvezér haraggal van eltelve a fejedelem és udvara iránt. A huszonnégy spahi halála fontosabb tárgy most Stambulban, mint Candia elfoglalása. Úgy hiszem, nem sokára elértük azt, a mit akartunk.» Feriz bég megértve a tudósÃtást, jó kedvvel ment fel a basához, kiben azonban még magánál is jobb kedvű emberre talált. – Halljad, mit Ãr a hatalmas szultán, szólt, kiterÃtve Feriz bég elÅ‘tt a zöldviaszos pergament, mely alatt ott dÃszlett a szultán czifra aláÃrása, mint egy póklábakkal összegubanczolt madárfészek. Feriz bég homlokához s ajkaihoz érteté a pergament, s a mint annak sorait odább olvasá, arczán reszketett az öröm, a meglepetés. «Vitéz Ajász basa, hű szolgám! Sok minden jót és becsületet kivánok te néked. Megértvén általad, hogy a fejedelem hűtelen szolgái békesség és szövetség idején huszonnégy spahit leöltek s uraik e tettet nemcsak hogy meg nem boszulták, de sÅ‘t engemet hazug tudósÃtásokkal ámÃtani törekesznek, s ezáltal bÅ‘ven kimutatják irántam való rossz akaratjukat; annálfogva ezennel megbÃzlak és hatalmat adok néked abban az esetben, ha a fejedelem tanácsosai a legutolsó, már útban levÅ‘ felszólÃtásomra a gyilkosokat ki nem adják, vagy akármiféle kifogást tesznek, avagy ha a dolgot csak hallgatással mellÅ‘zik is, hogy te rögtön a nálad levÅ‘ seregekkel a legközelebbi passzuson rohanj be Erdélyországba. Kucsuk basa már szintén ott áll dandáraival Vöröstoronynál, valamint a tatár király is felült parancsunkra neked segÃtségedre leendÅ‘. Ezt tévén pedig, én nekem a fejedelmet vagy elűzd, vagy fogva elhozd, a mikor is én rögtön leveszem a lánczokat Béldi Pál uramról, ki most makacssága miatt Jedikulában ül, s vagy akarja, vagy nem, menten beültetem Å‘t a fejedelmi székbe» stb. Feriz bég százszor összecsókolá a fermánt, s midÅ‘n visszanyujtá azt Ajász basának, félre kelle fordÃtania arczát, hogy örömkönyeit észre ne vehesse. – Hiszed-e már, hogy megkapjuk a gyilkosokat? kérdé triumpháló arczczal Ajász basa. – Soha! kiálta fel magánkÃvül, örömében kaczagva Feriz bég. – Mit szólsz? dörmögé megütközve Ajász; de ha magunk megyünk érte! – Vagy úgy! szólt Feriz, észrevéve, hogy szinte elárulta magát. Akkor már igen. (Ide utána tevé magában: «akkor sem; soha sem, Béldi Pál ki fog szabadulni, Béldi Pál fejedelem lesz, és felesége fejedelemasszony, és Aranka fejedelemleány, és mi újra látni fogjuk egymást».) E perczben belépett az aga, elégült arczczal jelentve: – Itt küldi Székely László uram a gyilkosokat. Feriz bég hátratántorodék, a szó megakadt nyelvén. «Lehetetlen!» akará kiáltani. Az lehetetlen. – JÅ‘jjenek be! kiálta mérgesen Ajász basa, ki szintén nem bánta volna, ha inkább teljesÃthette volna a szultán föltételes parancsát, s mehetett volna országot foglalni, csatákat viselni. Feriz bég azt hivé, hogy álmodik, midÅ‘n megpillantá azt a negyven, ötven szemenszedett gazembert, kiket Pók Márton uramtól vezetve, Ajász basa elé hoztak; a ficzkók fel voltak öltöztetve csatlósoknak, de a pofájából mindeniknek kirÃtt a bunyik, a zsivány. Pók Márton uram bemutatta Å‘ket a basának és Feriz bégnek, s maga nagy bölcsen félreállt közülök. Feriz bég csodálkozva csapta össze kezeit. Hisz Å‘ maga tudta legjobban, hogy a spahikat ezek nem is látták, s várta, hogy mit fognak mondani. Ajász basa márványhideg arczczal ült le zófájára, s egy szemöld-intésére egy sor janicsár vonult a rendbe állÃtott ficzkók háta mögé, a kik iparkodtak mentül mosolygóbb és tetszetÅ‘sebb képeket vágni a basa elÅ‘tt, hogy magukat kedvébe ajánlják. – Ti vagytok Székely László uram emberei? kérdé Ajász basa az álhÅ‘söktÅ‘l. – Mi vagyunk igenis szolgálatodra, gyÅ‘zhetetlen basa, felelének azok egyhangúlag, mellükön keresztbetett kézzel földig hajtva meg magukat. A basa egyet intett s a hátul álló janicsárok közül mindenik rab háta mögé csöndesen odalépett egy-egy. – Ti voltatok szent Mihály Å‘rangyal nevenapjának éjszakáján Élesden? kérdé tÅ‘lük újra. – Mi voltunk igenis szolgálatodra, gyÅ‘zhetetlen basa, viszonzának azok újra, térdeiket ütve homlokukkal. Feriz bég ruháját tépte dühében. Szeretett volna közbe ordÃtani: «Hazudtok gazemberek, nem voltatok ti ott!» de kénytelen volt hallgatni. Ajász basa inte a janicsároknak s azok szép csendesen kivonták öveik mellÅ‘l handzsáraikat s azokat marokra fogva, elrejték magok mögé tett kezeikben. A basa harmadik kérdést intézett a rabokhoz: – Ti találkoztatok Feriz béggel? – Ne hazudjatok! kiálta közbe Feriz bég dühösen. Nézzetek jól szemembe: láttatok ti engemet valaha? Találkoztatok ti velem Élesd alatt? A kérdezettek földig hajolva felelének legnagyobb devotióval: – Igenis szolgálatodra, gyÅ‘zhetetlen basa és legvitézebb bég. Azon pillanatban megvillant a handzsár a janicsárok kezeiben, s a rabok fejei mind egyszerre gördültek le lábaikhoz. – Oh ti hitetlen gazemberek! ordÃta fel Feriz bég, homlokára csapva öklével. Ajász basa hideg vérrel fordult Pók Mártonhoz: «köszöntetem uradat, hogy máskor hamarább fogadjon szót és ne mérgesÃtsen meg. – Te pedig fiam, Feriz bég, a száz aranyomat fizesd vissza». A KEZES. Egy estve a szamosújvári vár udvarára két törökösen öltözött lovag ügetett be, s a várkapitány, nemzetes Sólymosi Danó uram után kérdezÅ‘sködék. Egy csatlós fölvezette a két mozlemin férfit, kiknek egyike éltesebbnek látszott, napsütötte arcza sebhelyekkel fedve, a másik fiatal; körülvetett köpenye félig elburkolá arczát, csak granát fekete szemei tünnek elÅ‘. – Jó estvét kapitány, szólt az éltesebb török, beköszöntve a várnagyhoz; az a legelsÅ‘ pillanatra megismerte a belépÅ‘t s örvendÅ‘ meglepetéssel sietett elé, megrázva annak elébe nyujtott kezét: «hozott Isten szegény lakomba Kucsuk basa». – Tehát megismersz még, te derék öreg? kérdé Kucsuk alig eresztve el a jó Å‘smagyar képű vén várnagy kezét. – Hogy ne ismernélek jó uram? Te szabadÃtád meg egyetlen leányomat undok tatárok kezei közül, te váltottál ki nehéz rabságomból, te adtál menhelyet, ételt és vigasztaló szót az idegen földön. Nem lennék ember, ha rólad megfeledkezhetném. – Te derék fiú vagy, öreg. Mindezekre ekép emlékezve, egy kérésem van hozzád, a miért ide jöttem. – Parancsolj velem! Életem, vagyonom szolgálatodra áll. – Nemde, te Å‘rzöd itt Béldi Pál családját? – Igenis uram. Ide hozták a szerencsétleneket. – Nekem két heti határidÅ‘re ki kell adnod Béldi Pál feleségét a börtönbÅ‘l; melynek leteltével ismét, a hogy elvittem, visszahozom. A kapitány megdöbbenve szólt: Fejemmel játszom, uram. – Senki sem fogja megtudni, s két hét múlva ismét itt leszek vele. – De ha eltalálnád felejteni. – Arról ne aggódjál. Azon idÅ‘re az asszony helyett itt hagyom kezesül – saját fiamat. Az ifjabb lovag elÅ‘lépett, köpenyét leeresztve, s a kapitány álmélkodva rebegé: «uram, Feriz bég». – Elhiszed-e hát, hogy vissza fogom hozni az asszonyt, fiam helyett? kérdé Kucsuk basa. – Tégy, a hogy jónak látod, uram; szólt a várnagy. Egy élettel tartozom neked, azt most visszafizetem. Jertek utánam. A várnagy fölvezette vendégeit a szűk csigalépcsÅ‘n a nyugoti toronyba, mely börtönül használtatott státusfoglyok számára; a félkerek ablakokat kÃvül-belül nehéz vasrácsok Å‘rzék, a nehéz vaspántos tölgyfaajtók csikorogva fordultak sarkaikban, jeléül annak, hogy ritkán szoktak nyitogattatni. – Miért tevétek Å‘ket e rideg helyre? szólt Kucsuk basa a várnagyhoz, nem volt más börtön a várban? – Ne kárhoztass, uram, parancsom volt a nÅ‘t külön zárni gyermekeitÅ‘l, s e toronyban van két egymás melletti szoba, melyeket egy közös ablak köt össze, az egyikbe tettem a nÅ‘t, a másikba a gyermekeket; tudtam, hogy jól fog nekik esni, ha egymással csak az ablakon keresztül is beszélhetnek, ha csak kezeiket nyujthatják is egymásnak, ha csak megcsókolhatják is egymást a vasrácson keresztül. – Ember vagy, jó öreg, szólt Kucsuk basa, megveregetve a várnagy vállát, mÃg Feriz bég hévvel ragadta meg kezét: Engemet is ugyanazon börtönbe fogsz zárni, nemde? – Nem vagy kénytelen vele, jó Feriz bég, az én szobáimban lakhatol. – De én magam akarom úgy, szólt az ifju, égÅ‘ arczczal gondolva álmai képére, a szép Arankára, kivel börtönszomszédságban fog lakhatni. Végre nyÃlt a börtön vasajtaja, a várnagy megállt künn, be hagyva lépni a két ozman férfit. Durva tölgyasztal mellett egy gyászba öltözött nÅ‘ ült a szűk ablak elÅ‘tt, egy nagy ezüstkapcsos bibliából olvasva fenhangon; gyermekei, három angyalarcz, egy kerek ablakban, melyet vasrácsozat Å‘riz, a szomszéd börtönbÅ‘l hallgatták az isteni malaszt szavait. A mint a férfiak beléptek, a nÅ‘ felrezzent és odatekinte: a szűk ablak halvány folyosóvilága még fehérebbé tette arczát, mint egyébkor volt; merÅ‘en, szigorúan tekinte föl; a bánatos nyugalom halotti komolyságot kölcsönze szép arczának, mely egykor oly vidám tudott lenni, s melyen késÅ‘bb annyi kétségbeejtÅ‘ szenvedés viharzott keresztül. Kucsuk basa odalépett hozzá, s megfogva a nÅ‘ csaknem átlátszó gyöngéd kezét, röviden megismerteté vele magát. – Én vagyok Kucsuk basa, férjednek te utánad legjobb barátja a földön. Üdvözöllek. – Köszönöm látogatásodat. Férjem sokszor emlÃtette nevedet. TÅ‘le hozasz talán izenetet? – Å hozzá akarlak vinni. – Tehát szabad vagyok? kiálta fel a nÅ‘ tétovázó reszketeg örömmel. – Ne örvendj, jó asszony, szabadságodat megszerezni nincs hatalmamban, én csupán egy rövid találkozást igérek neked Béldi Pállal, annyi idÅ‘t, mennyi alatt elmondhasd neki, a mit szenvedél. Å tehozzád nem jöhet, neked szükség hozzá menned. Velem jösz a legnagyobb sietséggel, mert az idÅ‘ legnagyobb része utazásban telik el. – Gyermekeim is velem jöhetnek? – Åk itt maradnak. De ismét látni fogod Å‘ket. Mert vagy gyÅ‘zedelmeskedel te Béldi Pál szÃvén s könyeid meg fogják olvasztani vasnál keményebb akaratát, s akkor Å‘ mint fejedelem jön haza Erdélybe s minden vár kapui megnyÃlnak elÅ‘tte; vagy pedig megállja Å‘, a mit kimondott, s akkor visszatérsz te is börtönödbe, Å‘ is a magáéba, s úgy fogtok elhalni két külön ország börtönében. Most végy búcsút gyermekeidtÅ‘l és siess. TÅ‘led függ, hogy fejedelmekké tedd Å‘ket, vagy örök rabokká. – S ki fogja Å‘ket védeni, ki fog rájok vigyázni, ki fog együtt imádkozni velök, mÃg én odaleszek? – Ne búsulj. Tulajdon fiamat hagyom itt kezesül, mÃg te oda maradsz. Börtönödet Feriz bég foglalja el, Å‘ vigyázni fog gyermekeidre, s nem engedi, hogy féljenek. Most végy búcsút és siess. Béldiné oda rohant a kerek ablakhoz, fuldokló zokogással ragadá meg egyenkint gyermekeit, azután mindnyáját egybeölelte. A hideg vas elzárta kebleiket egymástól. A sÃró arczok könyei nem omolhattak össze. – Ezt a csókot apámnak! És az enyimet, és az enyimet! rebegék a gyermekek fehér kezecskéiket a vasrostélyon keresztül anyjuk nyaka körül fűzve. – Gyermekem, jó Arankám, szólt Béldiné leányához, ki köztük legidÅ‘sebb volt, mintegy tizenöt, tizenhat éves; viselj gondot testvéreidre. És ti lelkem jó fiaim, vigyázzatok Arankára. Isten áldjon, Isten védjen. Még egy csókot jó Arankám és neked kis Dávidom. – Asszonyom, az idÅ‘ halad s Béldi Pál börtönajtaja rád vár, hogy felnyissad! szólott közbe Kucsuk basa, elvonva Béldinét gyermekei börtönének ablakától, ki ekkor könytÅ‘l ázott arczczal Feriz béghez fordult s fájdalmas szenvedélylyel rogyott az ifju nyakába, zokogástól alig érthetÅ‘ hangon szólva hozzá: – Te nemes lélek! Igérd meg nekem, hogy árva gyermekeimet szeretni fogod, mÃg én távol leszek. – Esküszöm Allahra! kiálta fel az ifju, kebléhez szorÃtva a fájdalmaiban elaléló hölgyet, hogy szeretni fogom Å‘ket örökké. Hisz egyet közülök már oly régen szeretett. – Asszonyom, siess! sürgetÅ‘zék a basa. Vedd e köpenyt magadra, fejedre kösd e turbánt, hogy az Å‘rség észre ne vegye távozásodat: az út hosszú, az idÅ‘ rövid. – Isten veletek! Isten veletek! suttogá Béldiné, száz csókot hányva reszketÅ‘ kezével gyermekei felé, kik börtönük ablakán át integettek felé búcsút, s azzal hirtelen erÅ‘szakosan összeszedve magát, kirohant a börtönajtón. Kucsuk basa némán szorÃtá fia kezét, azzal ott hagyta Å‘t Béldiné börtönében. A gyermekek sÃrtak a börtönablakban. Az ifju odalépett hozzájok. – Ne sÃrjatok! szólt vigasztaló hangon, anyátok nemsokára visszajÅ‘, s visszahozza atyátokat is, s ismét örülni fogtok egymásnak. – Ah, akkor megölik apámat! rebegé félelmes hangon az egyik gyermek. – Kicsoda? kiálta fel kigyuladt hÅ‘s arczczal az ifju. A mÃg Feriz bég kardját fel birja emelni, nem nyúl addig senki Béldi Pálhoz. Az én kardom és apámé fog Å‘ körüle villogni, az Å‘ ellenségei az én ellenségeim lesznek, és bizonyára Kemény János is, a mult fejedelem, velem harczolva esett el. Ne féljetek, midÅ‘n én kardomat visszakapom, akkor ti a szabadságot kapjátok vissza. – Köszönöm, köszönöm, rebegé egy elérzékenyült hang édes keservesen; Feriz bég megismeré benne Aranka csengÅ‘ hangját s a rátekintÅ‘ szeráf-arcz könyezÅ‘ kék szemeiben, mik felé ragyogtak, mint az esÅ‘ utáni ég, azt az örökké égÅ‘ sugárt, mely emlékébÅ‘l, mely álmaiból soha ki nem veszett. Feriz bég szÃve ki akart szökellni az öröm miatt. Nagy gránát szemei lángoló hévvel égeték a kedves lányka könyben úszó arczát. Belefogózott a börtönrostélyba, hogy hozzá még közelebb legyen s édes epedÅ‘ hangon szólt a lányhoz: – És majd ha boldogok lesztek, visszatérve Å‘si váratokba, meg fogjátok-e nekem engedni, hogy mint most, akkor is szeresselek titeket? Elfogadsz-e testvérednek akkor is, te kedves lányka? Megbocsátod-e, ha arczod látása mellett akkor is örülök, sÃrok, idvezülök? A mily boldog vagyok most, midÅ‘n börtönszomszédságban lakunk, leszek-e az, ha többé nem fogják ránk zárni az ajtókat? Lesz-e helyem tűzhelyetek mellett, lesz-e helyem szÃvetekben? A bánatos szép lányka félig értÅ‘, félig sejtÅ‘ arczczal, némán nyújtá ki hónál, liliomnál fehérebb kezét a börtön ablakán. Feriz bég idvezülten ragadta azt meg kezeivel, szorÃtá égÅ‘ ajkaihoz s felmagasztalt áhitattal rogyott le térdeire, ajkaival és homlokával érintve a kedves kezet. A FÉRFI. A mely órában Kucsuk basa Stambulba érkezett, épen akkor szállt le szekerérÅ‘l Székely László uram is, kit Teleki Mihály uram szép ajándékokkal küldött a portára: hogy ott a megdühödött nagyvezér és basák kedvét megcsinálja, a kik újra erÅ‘sen kezdék Béldi Pál fejedelemségét sürgetni. Székely László uram magával hozta Zülfikárt is, hogy Stambul tekervényes utczáin tolmácsa és dragomanja legyen. Mint már tudjuk, a jó úrnak különös szenvedélye volt az ékszergyűjtés s ezúttal a fejedelem annyi sok szép drágakövekkel kirakott ritkaságot külde általa, miszerint a jó úr szÃve, midÅ‘n azokat maga elÅ‘tt kirakva szemlélné, szinte megesett azon gondolatra, hogy Å‘ ezeket már most a sok idegen basa között szerteszét kioszsza. – Milyen kár azokat rájuk vesztegetni, gondolá magában. S aztán még ki tudja, lesz-e majd sikere. Elveszik a pokol pozdorjái és semmit sem tesznek érte. Sárba dobott igaz gyöngyök. Mennyivel rövidebb dolog lenne ennél Béldi Pál uramat megöletni. Azzal ketté volna vágva a csomó, többé nem fenyegetÅ‘zhetnének vele. Teleki Mihály, tudom, nem vágatna le érte, hisz Apafi István sem halt meg másképen. Te fiam Zülfikár, meg tudnál-e valakit mérgezni? szólt a renegátot oda intve. – Akár egy egész várost. – Csak Béldi Pál uramat, a kire nézve úgyis mindegy, akár meghal, akár örök fogságban marad. – Megteszem kétszáz aranyért, ha felét elÅ‘bb kifizeted. – Kifizetem Zülfikár, de mikép fogsz hozzá? – Az az én gondom, te csak a pénzedet készÃtsd. Székely László tehát megadta a foglalót a renegátnak, ezzel ez haza ment s egy levelet Ãrt a Begler bég nevében, ilyforma tartalommal: «Legyen kend bizalommal, ügyei legjobban állanak, nemsokára czélját fogja érni.» E sorokat azután behinté valami finom kék porral, mely a legerÅ‘sebb méreg volt, úgy számÃtva, hogy a ki a levelet el akarja olvasni, elÅ‘bb leüti róla a port, s az rögtön felszáll s az olvasó által felszivatva, halált okoz. E levelet azután turbánjába kötve, elkezde Béldi Pál börtöne körül ácsorogni, lesve az alkalmat, melyben befurakodhassék hozzá. Egyedül ült a Jedikula legsötétebb börtönében Béldi Pál. Lábainál ott feküdt hű vizslája, a vén Körtövély, szemeivel olykor búsan felpillantva urára. Ha ura el talált aludni, akkor felült az eb, szemeit le nem vette róla s a legkisebb zörejre, mely kÃvül hallatszott, elkezde morogni. Béldi összefont karokkal ült a kövön, melyhez meg volt lánczolva, arcza szörnyen megsoványodott; de ez által vonásai, kifejezése még inkább megkeményültek, semmi bánat, semmi gyöngeség nem látszott rajta, a halvány külvilág, mely egy szűk lÅ‘résen lesütött arczára, nem találta azon ama sorvasztó vágyat, melyet érez a börtön lakója a napsugár után. Az ember testestÅ‘l lelkestÅ‘l aczéllá volt edzve. Egyszerre nyugtalanul emelé fel a lábainál fekvÅ‘ eb okos fejét, s nyihogó örömmel tekinte urára, azután elfutott az ajtóig; ott vÃgan ugatva megállt, megint visszafutott urához, s farkcsóválva felállt, elsÅ‘ lábaival annak vállát rángatva s oly élénk örömmel nyihogva, csaholva, hogy szinte érteni lehete, mit akar mondani. – Mi bajod, jó kutyám? szólt Béldi, megczirógatva kutyája fejét. Mit érzesz? Nem jön én hozzám senki, a kinek te örülj. E perczben fordult a kulcs a börtönajtóban, s a betörÅ‘ fáklyavilágnál egy csoport férfi szállt alá a lépcsÅ‘kön Béldi börtönébe. Körtövély erre hirtelen elfutott urától, a csoport közé furakodva, ott elkezde vÃgan csaholni valakire, s azzal ismét visszafutott urához, két elsÅ‘ lábát annak mellére téve s erÅ‘sen ugatott, mintha szidná érte, hogy Å‘ nem tudja megérezni azt az örömet, a mit kutyájának csodás ösztöne megsugott. Béldi látva a bejövÅ‘k között a nagyvezért, Küprilit és Maurocordatot, hallgatást parancsolt ebének, s fölkelve elÅ‘ttük, meghajtá magát. – No te makacs ember, meddig kÃnzod még magadat, s bosszantod a császárt s jó barátidat? Ãtláttad-e valahára, hogy különb dolog a fejedelmi széken ülni, mint nyirkos börtönben a hideg kövön? – MentÅ‘l többet szenvedek, szólt Béldi csodálatosan nyugodt hangon, annál több okom van örülni, hogy e szenvedéseket nem hazám állja ki helyettem. Erre a vezér szólt valamit törökül, Maurocordato szomorúan tolmácslá: – A nagyúr azt izeni teneked, hogy pénz miatt vettetél börtönbe s csak pénz által fogsz kiszabadulni; azért igérd meg azt a kétszázhetven erszény pénzt, és fogadd el a fejedelemséget, hogy azt kifizethesd. – Megmondám határozatomat, viszonzá Béldi, és semmi attól el nem tántorÃt. Pénzt nemzetem rovására nem igérek, hadat saját hazámra nem viszek, és adott eskümet meg nem szegem. Ezek voltak és lesznek szavaim, a miktÅ‘l semmi el nem tántorÃt. – Semmi? kiálta ekkor Kucsuk basa, elÅ‘lépve a tömeg közül. Még ez sem? s azzal egy halovány nÅ‘i alakot vezetett Béldi Pál elé. – NÅ‘m! kiálta a fogoly, s lánczaiba fogózék, hogy le ne rogyjon öröm, ijedtség és meglepetés miatt. A halvány gyászos nÅ‘ odarogyott férje keblére, csókjaival illetve annak bilincseit. Béldi Pál sÃrva fakadt, s összezúzott lélekkel rogyott le ülÅ‘ kövére. Neje nyakára kulcsolva maradt szótlanul, egy hang nem jött ki ajkán, az eb nyüzsögve csókolá majd ura, majd asszonya kezét. – Vonuljunk félre, szólt Kucsuk basa, hadd beszéljenek magukban; s a törökök elhagyták a börtönt, egyedül hagyva Béldi Pált nejével. – Azt hivém, szólt Béldiné, midÅ‘n fulasztó zokogása szóhoz engedé jönni, hogy én szenvedek helyetted is; és oh te még többet szenvedsz, mint én? – Hogy jöhettél ide? kérdé Béldi tompa, elfojtott hangon nejétÅ‘l. – Kucsuk basa fiát hagyta helyettem kezesül. – Derék ember. Mily hasztalan tesz értem minden áldozatot. És gyermekeim? – Åk a börtönben maradtak, a hova nekem is vissza kell térni, ha te a szultán ajánlatát el nem fogadod. – Aranka leányomat is elvivék? kérdé Béldi szorongó kebellel. – Åt is, ha kiszabadulnánk is, nem volna hova menjünk. Mindenünket elvevék. Bethleni jószágunk Bethlen Farkasnak jutott prédául, háromszéki jószágaink Mikes Kelemené lettek; pedig soha székelytÅ‘l nem volt szabad elvenni jószágát, még ha felségsértÅ‘ volt is. Bodolai várunkat tÅ‘bÅ‘l kihányták, czÃmeredet összetörték, nevedet az országgyűlés naplójába Ãrták, mint hazaárulóét! – Emberek! ordÃtá fel, lánczait keserű dühével rázva meg, Béldi: ha én most nem volnék Béldi Pál, az Isten haragja még ma sújtana le fejetekre. De én – szeretem hazámat, ha féreg rág is benne. Töröld le könyeidet jó nÅ‘, látod, már én nem sÃrok. A mit szenvedünk, Isten látogatása rajtunk; a ki ránk mérte itt, visszafizeti elleneinknek amott, én keresztyén maradok és hazafi. Ügyemet bÃzom az Istenre. – Te nem akarod a szultán ajánlatát elfogadni? kérdé kétségbeeséshez közelgÅ‘ ijedtséggel Béldiné. – Soha! viszonzá tompán Béldi. A nÅ‘ felsikoltva veté magát férje lábaihoz, s annak térdeit vonagló öleléssel karolva át, rebegé: Te vissza akarsz engem küldeni börtönömbe, örökre elszakÃtnak tÅ‘led, soha, soha, még halálom órájában sem foglak látni többet. – Az által bizonyÃtod be, hogy szerettél és méltó voltál hozzám, ha tudsz szenvedni úgy, miként én, és miattam. – Gyermekeid is ott veszszenek-e el örök fogságban? – Mondd meg nekik, hogy apjuk becsületesen élt, becsületesen halt meg, tanuljanak úgy élni és halni, mint Å‘. – Gondolj Aranka lányodra, kegyenczedre, legkedvesebb gyermekedre. – Inkább hervadjon Å‘ is el, mint Erdély lángba boruljon. – Béldi, ne ejts kétségbe engem! kiálta a nÅ‘ erÅ‘szakos reszketéssel; én félek, én irtózom a börtöntÅ‘l. Kétszer lepett meg a láz a fojtott nedves légtÅ‘l, nem volt senki, a ki betegségemben ápoljon, mindig nevedet kiáltottam és te távol voltál, láttam képedet és nem ölelhetélek meg. Oh Béldi, én meghalok nálad nélkül! A halál legirtózatosabb neme öl meg: a kétségbeesés! Béldi lehajolt nejéhez, felölelé, megcsókolá. A nÅ‘ elalélt karjai közt, a törökök beléptek a börtönbe. Béldi oda hivá Kucsuk basát. Arczán valami halálos ónszÃn kezde elterjedni, alig látta már a kivel beszél. Oda fektette elájult nejét a basa karjaiba, s alig érthetÅ‘ szavakkal hebegé: – Köszönöm – jóakaratodat. – Ime – – itt van nÅ‘m – vidd Å‘t – vissza börtönébe. A törökök bámulattól szótlanul fogták fel az alélt asszonyt, s a nélkül, hogy Béldit több kérdéssel unszolnák, eltávoztak a börtönbÅ‘l. Béldi csak állt elmerevülten, mÃg elmentek, nyitott ajakkal, fénytelen szemekkel; midÅ‘n az utolsó török is kilépett s nejét nem láthatá többé, feje nehézkesen kezde alá felé hanyatlani s azzal egyszerre arczczal a földre esett. Körtövély, a vén eb, szomorúan, kisértetiesen kezdett el vonÃtni. E pillanatban lépett be a börtönbe Zülfikár a megmérgezett levéllel. KésÅ‘n jött. Béldi Pál már akkor kiszenvedett. * * * Székely László uram Béldi Pál halálának hÃrére pompás lakomát rendezett, s midÅ‘n legvÃgabban volna a társaság, akkor lépett be Zülfikár. – Ide azzal a száz aranynyal, sugá Székely László uram fülébe. – Hogy, hogy? szólt ez bortól fölhevült arczczal, Béldi Pált a guta ütötte meg, köszönd meg, a mit eddig kaptál. – Ejnye te hitetlen gyaur kutya! kiálta fel fenhangon a renegát, úgy, hogy az egész társaság hallhatá, hát Ãgy csalsz te meg engem? kialkuszod velem Béldi Pál halálát, kétszáz aranyba, s most felét lehúzod; te hóhérnak való gazember, hát Ãgy szeded te rá a becsületes embert! majd ölök én neked máskor embert, ha elÅ‘re meg nem adod az árát, te hitetlen rabló! A társaság kaczagott e jeleneten. Székely László uramat azonban mégis keserÃteni látszék a tréfa: Mit beszélsz, te félbolond? ki bÃzott te rád valamit? Én nem is láttalak soha. – Ejnye! kiált fel Zülfikár, bár még azt is eltagadnád, hogy ezt a levelet te Ãrtad Béldi Pálnak; s azzal odaveté Székely Lászlónak a megmérgezett levelet. Ez felkapta azt s feltörve pecsétjét, leüté róla a port, s végig futva rajta, oda veté a renegát lábaihoz: «soha sem volt ez az én Ãrásom». Azzal inte szolgáinak, a kik Zülfikárt galléron ragadván, kivetették az utczára. A renegát azonban akkor az ablak alá állt, s az összecsÅ‘dült nép elÅ‘tt kezdte el szidni Székelyt, hogy nem fizette ki neki a méreg árát. Odabenn a vendégek hangosan kaczagtak rajta, utóbb maga Székely is tréfának vette a dolgot, s úgy kaczagott, mint a többi, hanem a mint haza érkezék Erdélybe, elkezdé gyomrát fájlalni, nem tudta, mi baja? Hallása elveszett, enni, inni nem tudott, belei kezdtek megrothadni. Senki sem bÃrta kigyógyÃtani irtózatos nyavalyájából, végre egy német borbély akadt, a ki elhitette vele, hogy Å‘ jóféle gyémánt- és zafir-porral ki tudja Å‘t gyógyÃtani. Székely László átadta a kuruzslónak drágaságai gyűjteményét. Az kiszedte belÅ‘le a becses köveket, de helyettök hitvány kavicsot tört meg az orvosságkészÃtÅ‘ mozsárban, s maga elszökve a drágaságokkal, Székely Lászlót ott hagyta meghalni iszonyú kÃnok közt, ugyanazon méreg által, melyet Å‘ szánt Béldi Pálnak. * * * Béldi Pált eltemették az idegen földön, sÃrját nem látogatta senki. Hű kutyája ült csupán mellette. Hat napig sem evett, sem ivott. Heted napon megszünt élni urának elhagyott sÃrja mellett. VIRÃGHERVADÃS. Mit érzek oly nyomasztót, midÅ‘n e történeten elgondolkozom? Mi ül szÃvemen oly teherrel, mint a bűnbánat, mint a kisértetnyomás? Talán azon elhagyottság érzete, mely mindig jobban gondolataimra nehezül, mentÅ‘l inkább közeledem a vég felé, s a mennyi nyájas, szelid, nemes alak lelkemet környezé, kiket magamban enyimeknek nevezek, egyenként elmúlnak lelkembÅ‘l, letünnek képzeletem látkörébÅ‘l, egyedül hagynak azon alakokkal, kik iránt szÃvem idegen; és tudnom kell azt, hogy az elmuló alakok nem költÅ‘i szeszély teremtményei, mert ha azok volnának, a boldogságot rajzolnám homlokaikra, s a mi édest, a mi kedvezÅ‘t lelkem gondolni tud, rájuk halmoznám; de a sors teremtményei Å‘k, kiket teremtett magának az idÅ‘, hogy játékot űzzön velük; való, igazi, az életben kiszenvedett lények, a historia eleven alakjai, kikkel a történet parancsolt; a költÅ‘nek nem jutott egyéb, mint látni hervadásukat, látni esésüket, s elmondani, mint hervadtak, mint estek el? Már régóta kÃsérem történetem alakjait s csak most tünik fel elÅ‘ttem, hogy szüntelen börtönökben járunk. EgyikbÅ‘l ki, másikba be; s a hol kilépünk, ott a temetÅ‘. Keressük fel Arankát és Ferizt. Végre egy födél alatt vannak; e födél valamivel jobb, mint ha egy koporsóban volnának, de nem sokkal, mert e födél – börtön. Csak egy szűk ablakon keresztül láthatják egymást; de jól esik az is: a vasrostélyon keresztül megszorÃthatni egymás kezét, hallhatni a kölcsönös vigaszt, beszélhetni jövendÅ‘ örömekrÅ‘l, határtalan boldogságról. A börtön falai oly szűkek, oly nedvesek, a szűk folyosó alig engedi belé hatolni a világot, de ha az ifjú elkezde beszélni hazájáról, a rózsatermÅ‘ Damaskusról, szélben ingó pálmáival, meleg napfényes egével, hol a háztetÅ‘k virággal vannak beültetve, s örökzöld ad árnyat az örök nap ellen, ilyenkor a leány elfelejté börtönét és azt hivé, Damaskus rózsaerdeiben van, s ha Å‘ beszélt a jövÅ‘rÅ‘l az ifjúnak, akkor az elfeledé Damaskus rózsaberkeit, és azt hivé, a mennyben van. Napok multak, hogy Béldiné eltávozott, s még semmi hÃr felÅ‘le. Minden nappal jobban mult a leányka kedve, minden estve szomorúbban búcsúzék el FeriztÅ‘l, s minden reggel nagyobb munkába került Å‘t megvigasztalni. Majd megdöbbenve kezdé az ifjú észrevenni, hogy a lányka nagyon halvány; gömbölyű, piros arczáról az élet szÃne fogy; s a mi szemeiben ragyog, az valami új, nem földi fény, hogy megremeg a szÃve, a kire néz. Az ifjú nem merte kérdezni: mi baja? de megmondá a leány. – Oh Feriz! én meghalok itten és mosolygó egedet soha sem fogom látni. – Elébb lássam az eget feketének, mint téged halva. – Az ég azután is mosolygani fog, hanem én soha sem többet. Valamit érzek itt belül, a mi szÃvem verését lankasztja, s éjjelenkint meghalt rokonaimat látom s velök járok ismeretlen vidékeken, miket soha sem láttam még, s mik oly elevenen állnak elÅ‘ttem, hogy minden bokrot, minden házat le tudnék egyenkint Ãrni. – Ez azt jelenti, hogy ismeretlen vidékekre fogsz jönni velem. – Oh Feriz, nekem nincs örömem e vidékek után többé, nem örülök, ha pálmáidra gondolok, s valahányszor téged látlak, sötétség száll lelkemre, mert érzem, hogy el foglak hagyni! – Ne szólj Ãgy, lételem öröme te! Ne búsÃtsd szavaiddal az Istent, lásd az Isten elszomorodik, ha az ártatlanok panaszkodnak. – Nem panasz, a mit beszélek. Egy rosszabb világból egy jobb világba menni: és onnan is foglak látni téged, s álmaidban meglátogatlak. – De ha e rossz világ lehetne jóvá, s te élve boldog… Aranka szomorúan csóválta meg szép szÅ‘ke angyalfejét. – Hogy nem szükség e világnak megjavulni, látod abból, hogy a jóknak meg kell halni, s a gonoszoknak hosszú élete van. Az Isten fölkeresi, a kiket szeret s elveszi innen magához, mert nem engedi, hogy soká szenvedjenek. Feriz összeborzadt. Mi sugallta ez ábrándos, komoly eszméket a gyermekleány szÃvébe? A halál közelléte volt az; a féregtÅ‘l megszúrt gyümölcs korábban érik, mint a többi. A csendes, lassú halál megérleli a gyermeteg kedélyt, hogy úgy beszéljen, mint az agg, s oly szomorú azt hallani. – Légy vidám, esenge Feriz, ajkaival melengetve a leányka fehér kezét, mit a rostélyon keresztül nyújta hozzá. Anyád nem sokára megjÅ‘, atyád fejedelmi trónra ül, melyre méltó, te fejedelemnÅ‘ leendsz, s én küzdök addig, mÃg elég magas leszek hozzád, akkor lábaidhoz teszem hÃrem, dicsÅ‘ségem, és te menyasszonyom leendsz, királyném, védangyalom. A leányka fejét rázta búsan. – És elmegyünk a csendes folyók partjaira, az Å‘s hazákba, hol a vitézség uralkodik, nem a ravaszság, hol a bölcsek tudománya csak a csillagok járását és a füvek gyógyerejét tanÃtja, nem az országok felforgatását; ott szellÅ‘s kioszkom ablakából, mely a Libanon hegyoldalában épült, az egész vidéken végig látni, fenn a czédrus erdÅ‘k sötétjében a pásztorok tüzei égnek; alant a hegyi folyam csattog s köröskörül a csalogány dalol, s a mirÅ‘l az dalol, az a boldog szerelem. A messze távolban a magas tenger tükre látszik, a szélcsendben fehér vitorlájú sajka ringatózik, mint a bölcsÅ‘, az átlátszó habok között; a hold nézi magát a végtelen tükörben, a sajkában szép leány ül, lábainál hever az ifjú és hallgatnak mind a ketten, csak a szÃv dobogása szól, és a mirÅ‘l az beszél, az a boldog szerelem… A leányka szemeibÅ‘l egy pár köny hullott ki, oly csábÃtó volt e jövÅ‘ és e tájat és e képet Å‘ már nem a földrÅ‘l látta, úgy tetszék neki, mintha az égbÅ‘l nézne le rá és sajnálná, hogy el kell hagynia e szép földet… Aranka bálványozva szerette atyját. A férfi, kit erényeiért az egész ország becsült, gyermekének legmagasabb ideálja volt; ha Feriz róla kezdett el beszélni, akkor felvidult a leány arcza, a hÅ‘s, a nemes férfi tetteinek hallatára felszáradt a köny szempillái alatt; s ha elmondá az ifjú, mint fog visszatérni a leghatalmasabbaktól pártolt hazafi, dicsÅ‘en, hatalmasan, mint nyitja meg majdan gyermekei börtönét s többé meg nem válik tÅ‘lük, akkor lassú mosolygás derült szét a leányka ábrázatán, boldognak érzé magát, aztán félrelopózott börtönébe, ágyára leborult s buzgón imádkozott, hogy atyját minél elébb lássa. Meg is kellett látnia nem sokára. Béldi Pál már akkor hat láb mélyen volt a földben s egy csillaggal távolabb az égen: neki is utána kelle menni. Napról-napra halványabb lÅ‘n; ébrenléte alig különbözött az álomtól s álmai az ébrenléttÅ‘l; a porkoláb megszánta a hervatag virágot s megengedé neki, hogy napfényes délutánokon kijárhasson a bástyákra szabad léget szÃvni. De sem napfény, sem szabad lég többé meg nem gyógyÃthatá Å‘t. Gyakran átvonta magához Feriz bég kezét s odatevé homlokára. – Nézd, milyen forró, mint a tűz; oh csak addig meg ne halnék, a mÃg jó atyám megérkezik. Hogyan búsulna utánam. Feriz bég látta Å‘t napról-napra hervadni, s a szabadulás még sem érkezett, az ifjú gyakran félnapokig eljárkált künn az udvaron, mint a kalitkába zárt oroszlán, s homlokával a falakat verte, elgondolva azt, hogy a kiért egész életén át küzdött, kinek bÃrhatása éltének végczélja volt, most alig nehány arasznyi távolban a halálhoz közelÃt óráról-órára, s nincs emberi hatalom, mely Å‘t visszahozza onnan! A porkoláb neje, egy jó, tisztes asszonyság, ápolta végre a mindinkább gyengülÅ‘ leányt; az orvosi tudományt még akkor nagyon kevesen ápolák Erdélyben, minden segély ismerÅ‘s füvekben, s öregek tapasztalásain alapult házi gyógyszerekben keresteték; legtöbbet bÃztak az áldott természetre s Isten irgalmára. A jó asszony mindent elkövetett, a mi tÅ‘le kitelt; de megvallá jámbor szÃvvel, hogy mind azoknál többet segÃtene, ha Arankának atyja, anyja megérkeznék minél elébb. Ez megfordÃtaná betegségét s az öröm visszaadná az eltünt életerÅ‘t. Feriz bég már két nap óta nem beszélhetett Arankával, a leány éjente nagyon szenvedett, s Feriz bég arra volt kárhoztatva, hogy hallja kedvese nyögését, hallja a lázas lihegést börtöne ablakán keresztül, s még csak oda se mehessen hozzá, hogy homlokáról az izzadságot letörölje, hogy szomját enyhÃteni egy pohár vizet nyújtson neki, hogy suttogó szavával vigasztalja, s megnyugtassa annak tudatával, hogy van, a ki fölötte hűségesen virraszt! Oh a halál nem a haldoklóra nézve legkeserűbb! Reggelre alább hagyott a láz. A kelÅ‘ nap épen besütött az alacsony gömbölyű ablakon, a szenvedÅ‘ leány óhajtá, hogy vigyék ki a szabadba, a meleg reggeli verÅ‘fényre. Már ekkor nem tudott magától járni, úgy kellett nagy karszékben felvinni a bástyára. A porkoláb emberszeretetébÅ‘l történt, hogy foglyainak megengedé a szabad lég élvezését. Szép Å‘szi reggel volt; valami könnyű átlátszó köd derengett az egész tájon, halvány lilaszÃnt adva a napsütötte vidéknek. A mint az út a székely hegyek felÅ‘l kanyarogva letér, könnyű porfelleg volt észrevehetÅ‘ a hajnal ködében, mely Szamosújvár felé látszott közeledni. – Ha ott most az én atyám jÅ‘ne! rebegé Aranka reménylÅ‘ arczczal. Az ifjú török arcza elé tartva kezét, odafüggeszté éles sasszemeit, s midÅ‘n egy pillanatban a szellÅ‘ félrekapta a port az útról, s egy függÅ‘ hintó tűnt elé, öt ló által vonatva, dobogó szÃvvel kiálta fel: – Valóban, ez ugyanazon szekér, melyben anyádat elvivék. Aranka megnémult az öröm és elfogódás miatt; egy szót sem bÃrt szólni, csak forrón szorÃtá Feriz bég kezeit s hálás tekintetét, könyezÅ‘ szemeit feléje emelte. A hintó sebesen látszott közeledni. Igy csak azok siethetnek, kiknek valami örömük van; gondolá magában Feriz s azon látszott magában tünÅ‘dni, hogy az öröm féktelen ereje meg ne ártson kedvese éltének. Nem sokára a vár elé ért a hintó s robogva gördült be annak dobogó hÃdján; Aranka Feriz karjára támaszkodva ment le az udvarba, gyöngéd habtermete úgy reszketett; inkább illett már angyalnak, mint földi nÅ‘nek. Odavánszorgott a hintóhoz, halvány arczán oly szomorú volt a mosoly. A hintó üvegajtaja megnyÃlt, s a ki kiszállt belÅ‘le, az Kucsuk basa volt. Tekintetében nem látszott semmi vigasztaló, nem szólt sem fiához, sem a leányhoz, ki rá támaszkodott, ott állt közel a várnagy, ezt odainté magához. – Im, itt e hintóban a fogoly, kiért kezesül hagytam fiamat, vedd vissza és számolj felÅ‘le, mert a fogoly nagyon beteg. Béldiné feküdt a hintóban, öntudatlanul, mozdulatlanul. Aranka reszketve, elhalványulva kérdé: – Hol van atyám? Kucsuk basa szólni akart, de szó helyett könyei jöttek elÅ‘, végig csordulva férfias arczán; kezét az égre emelte némán s alig hallhatón suttogá: «az égben!» A szelid leány, mint a lekaszált virág, hajlott össze e szóra; Feriz bég karjai felfogák az elalélót, szép, éghez hasonló szemeit fölveté a derült égre, egy hosszú fohász repült el ajkairól, azután lecsukódtak a szép ajkak, szép szemek, s azután vége volt mindennek. A kedves leány atyjához ment az égbe. ISTEN KARDJA. «A villámos égben ki mennydörög ott fent? A földnek haragos ingása kit jelent?»… (Dicséret.) Egy idÅ‘ óta megszaporodtak az Isten csodái Erdélyország felett. Többé nem nyugtalanÃtó hÃrek voltak azok, miket népzavaró elmék gondoltak ki a világbéke felforgatására; hanem a természet szokatlan tüneményei, miknek egymásra következése megrendÃté a leghidegebb skeptikus szÃvét is. Ama titokteljes jelenetek voltak ezek, mikbÅ‘l a köznép függÅ‘ben levÅ‘ országos változásokat sejt, s hitével sietteti a rettegett fátumot. Egy nyári hajnalon virradóra, derült éjszaka után, egyszerre szokatlan sűrű nehéz köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra szakadozott fel, végtelen sötét felleg alakjában terülve szét az égen, s ott megállt, mint egy mozdulatlan nehéz kárpÃt, egy csepp vÃz nem hullott belÅ‘le s kora délután nem lehetett a szobákban gyertya nélkül látni. Este felé minden madár elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket, a fák levelei lelankadtak. A künn járók fullasztó köhögésrÅ‘l kezdtek panaszkodni, s ez idÅ‘tÅ‘l kezdve vetve volt minden természet elleni kór magva minden fűbe, minden gyümölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok vize, az emberi forró vér, magát a földet is meglepé valami járvány, hogy azelÅ‘tt soha nem látott gyomokkal verte föl a leggazdagabb vetést, s erdÅ‘számra száradtak ki a legerÅ‘sebb cserfák, ellepve szürke rozsda és mohoktól, s a szántóföldek termékeny fekete hantjain a zöld penész ütötte ki magát. Három napig nem tisztult ki az ég, negyed nap délutánján a fullasztó szélcsendre irtózatos orkán következék, mely a házak tetÅ‘it hajigálta le, s a templomokról dobálta le a csillagokat és kereszteket, felkavarta az országútak porát s oly sötétséget támaszta, hogy látni nem lehetett, s felszedve az épen nyÃlni kezdÅ‘ fenyÅ‘fák veres himporait, azt megkavarta a felhÅ‘kkel, s a mint azokat gomolygó tömegben korbácsolva maga elÅ‘tt, a legelsÅ‘ nagy záporcseppek kezdtek esni, a nép borzadva nézett a házak fehér oldalára, miken az esÅ‘cseppek vérnyomokat hagytak. «Vér esik az égbÅ‘l» volt a rémület kiáltása; rá nem sokára megdördültek a villámok, vakÃtó fénynyel lobogva, mintha százágú tűzostor jönne korbácsolni a földet, mÃg egy függÅ‘leges villámsugár egyenesen a város közepére csapva le, megrendÃté sujtó csattanásával a földet és a sziveket, hogy senki se hinne mást, mint hogy itt van az itélet órája. A fergeteg azonban szétszórta a felhÅ‘ket, alig volt még alkonyat, hogy az ég kitisztult, s ime a bámuló lakosság szemei elÅ‘tt egy roppant nagy üstökös állt az égen, annyival meglepÅ‘bb, minthogy az eget három nap óta elborÃtó felhÅ‘k miatt közeledtérÅ‘l semmit sem lehete tudni. Az üstökös magva épen azon a helyen állt, a hol a nap lement, s a vérvörös alkonyi fény nem volt képes a vészes csillagot elhomályosÃtani; úgy tűnt fel, mintha épen a napot ölte volna meg, s most annak vérében fürdenék. Üstöke oly hosszú volt, hogy az ég két harmadán keresztül látszott nyulni, s a vége felé szélesen meggörbült, mint egy török kard. «Az Isten kardja!» rebegték az emberek ösztönszerű félelemmel. Két hétig állt e tünemény az égen, majd korábban, majd késÅ‘bben jött fel az égre, néha fényes nappal is megjelent, s a nappali fényben is ott látszott az égen, mely elveszté kék zománczát, s valami lázas sápadtság terült szét rajta, mintha a levegÅ‘ maga is beteg volna, mÃg fényes délben puszta szemmel bele lehetett a napba nézni. A nép félt, iszonyodott e rendkÃvüli jelenségektÅ‘l, s midÅ‘n a vak tömegek öntudatlan rettegésben vannak, akkor áll legközelebb a vihar, akkor képesek mindenre, hogy e félelemtÅ‘l szabaduljanak. E napjaiban a közrémületnek adák csodálatos tanúbizonyságát a lélekerÅ‘nek Erdélyország minden vallású papjai. A templomok egész nap nyitva tartattak a nép elÅ‘tt, s a szószékekbÅ‘l fáradatlan lelkivezérek mondának biztató szavakat az egybesereglett hÃveknek. Magyari, a fejedelem papja, mindennap négyszer tartott prédikácziót a székesegyházban, mely annyira meg szokott telni ilyenkor, hogy a népesség fele nem fért be, hanem az ajtón kÃvül maradt. Egy estéli órában épen annyira el volt foglalva a templom ájtatos hÃvekkel, miszerint még a lépcsÅ‘ket is tele ülték; mindenféle kolozsvári polgárok, vegyesen keresztül utazó székelyekkel, álltak egy csoportban a fÅ‘ bejárás elÅ‘tt, s miután kegyes énekléseiket elvégezék, kapcsos zsoltáraikat betéve, elkezdének az alatt, mÃg a prédikáczió tart, egyrÅ‘l-másról beszélgetni. – Gonosz idÅ‘ket élünk, szólt egy öreg timármester, nagy süvegét megcsóválva. – Mi beszélhetünk csak arról, sietett belevágni egy keresetben járó székely, ki azon rovásra, hogy messzünnen jött, kapott az alkalmon, a mit tudott, elmondhatni; kegyelmeteknél még mind istenes a világ sorja, de nálunk kell azt megnézni. – Hát kegyelmeteknél is meglátszik az Isten kardja? kérdé egy fiatal siheder. – Nemcsak meglátszik, öcsém, hanem meg is érzik rajtunk; egy este sem fekszünk le a nélkül, hogy a halálunk óráján mondandó imádságot a cselédjeinknek fel ne olvasnók s alig van éjszaka, melyben jobb vagy bal kéz felÅ‘l égés verességit ne látnók az égen. – Hát az micsoda? – Olyankor fiam egy-egy falu ég porrá. Azt mondják, mordályégetÅ‘kkel van tele az ország, soha sem tudjuk, mikor gyullad ki a hiju a fejünk felett? – Én Istenem, Å‘rizz meg minden jó lelket tÅ‘lük. – Hát azt hallották-e kegyelmetek, hogy Háromszéken egy oláh pakulárnak a felesége szült és a gyermekének kettÅ‘s feje lett, minden fején három orra, a kezein tizenhat újja, s fogai és szakálla nÅ‘ve? Az asszony szörnyet halt ijedtében, s a csoda sem élt meg szerencsére. Nagytiszteletű Gencsery uram borszeszbe akarta tetetni, de a népség nem engedte, csak azon volt, hogy el kell temetni, még pedig jó távol. Lopva el is ásták egy brassai szász földje végébe; s mi történt? az, hogy a hova csak a szász tisztabuzát vetett, mind rozs termett rajta. – Mindenünnen gonosz hireket hallani, beszélt egy kolozsvári mézeskalácsos; tegnap beszéltem egy oláh feleségével, a kinek az ura megindult a Járas vizén egy tutajon, sajtot akart vinni Tordára. Alig volt egy napi járásra a lakásától, megfordul a Járas, elkezd felfelé folyni s visszaviszi az oláhot haza, a honnan elindult. A tisztelendÅ‘ úr ugyan úgy magyarázta ki a dolgot, hogy az Aranyos, a mibe a Járas szakad, akkor épen nagyon meg volt áradva, s annak a visszaömlÅ‘ vize tolta felfelé a Járast; de az oláhot még is csak az isteni gondviselés hozta vissza, mert ha tovább mehet, épen akkor ott tatárok jártak, bizonyos, hogy levágták volna. – Én mindent megértem már, szólt a legelébbi öreg polgár, háborut, dögvészt, árvizet és gyulladást, csak egytÅ‘l tudok rettegni, a földindulástól, mert az elÅ‘l még csak a templomba sem mehet az ember, hogy imádkozzék. – Biz azt pedig ki nem kerüljük, öreg bátya, válaszolt a székely. Magam füleimmel hallom elégszer, mikor a gyergyói szakadékok között medvére lesni járok, hogy zúg, morog a hegy alattam, mintha valami nagy hordókat hengergetnének, úgy, hogy a medvék ijedtükben kiszaladnak bömbölÅ‘ barlangjaikból s féltükben olyan szelidek, hogy füleiknél foghatná meg Å‘ket az ember, ha épen úgy meg nem volna ijedve, mint Å‘k. Csak a napokban történt, hogy egy kis székely falu mellett, mely egy völgyben épült, egyszer csak elkezdett a hegy odább csúszni. ErdÅ‘k, kertek, azok közt kalyibák voltak rajta, az mind azon módon ment vele együtt, csak egy szeg meg nem mozdult a helyérÅ‘l. Három napig csúszott ilyenformán, akkor az átellenben levÅ‘ hegyben megakadva megállt és ott maradt; a jámbor emberek még örültek neki, hogy a kertjeik közelebb jöttek, de nem soká tartott az örömük, mert a falu alatt volt egy kis csekély patak, mely száraz idÅ‘ben elég volt italra a lakosságnak, az most a két hegy összezártával egyszerre megrekedt, s nem találván semerre útat, elkezde lassankint iszapot támasztani, egy éjjel az egész rétet elöntötte, már másik reggelre a házakba kezdett befolyni; a szegény embereknek utóbb is fel kellett szedni a motyóikat s kiköltözni lakásaikból. A vÃz ezután is csak egyre nÅ‘tt, lassankint a házak tetejénél is magasabb lett úgy hogy most nem látszik ki az egész faluból egyéb, mint a templom tornyán a rézkakas. E perczben a templomi szónok oly hangosan kezde beszélni, hogy a künn levÅ‘k is meghallották szavait, s egyszerre elhallgattak, közelebb tolakodva a templomajtóhoz s figyelve, mit beszél. FÅ‘tisztelendÅ‘ Magyari uram kegyetlenül mosta a jelen levÅ‘ urak fejeit: «– – Harczra készül ellenetek az Isten, mert ti is harczra készültök ellene. Az esküvel kötött békét felforgatjátok jobbra-balra, és lészen ti néktek, a mit kivántatok, háboru kÃvül és belÅ‘l, hogy azt fogjátok mondani: elég, elég uram! és nem fogjátok végit látni annak, a mit bolondul megkezdtetek. – –» (Már ekkor tudva volt Magyari elÅ‘tt, hogy Teleki a szamosujvári országgyűlésen elÅ‘terjeszti a megkezdendÅ‘ harczot.) Épen erre a szóra érkezik egy pár nyusztos, kalpagos úrirenden levÅ‘ férfi, kik közül a kolozsváriak az egyikben Telekire, másikban Vajda Lászlóra ismerének, s a mint telhetett, nagy szorulkodással útat csináltak elÅ‘ttük, hogy bejuthassanak a templomba, de a székely egyiket sem ismervén, a mint Vajda László nagy büszkén oldalba taszÃtá könyökkel, Å‘ is hátra fordula, mondván: – Lassabban uram; az Isten háza ez, nem valami nagy úré, itt én is csak olyan ember vagyok, mint kegyelmed. A mellette állók ránczigálták a zekéjét, de a székelynek az a tulajdonsága, hogy ha ránczigálják, még dühösebb; Å‘ is tehát, a mint Vajda László a néptömegen keresztül nem hatolhatván, mindenfelé nézelÅ‘dnék, hogy mint juthasson a székéhez, elÅ‘re kiálta: – Engedjék ezt a két urat a templomba menni kegyelmetek, nem hallják, hogy nekik szól a leczke? Teleki erre meghúzta magát az egyik küszöbben, levevé kalpagját s ott állt fedetlen kopasz fÅ‘vel a nép elÅ‘tt, minden arcz feléje volt fordulva a székely kiáltása következtében. Magyari folytatá mennydörgÅ‘ szavait a szószékrÅ‘l: «– – Most senki sem mer ellenetek szólani, mert mintha mennykÅ‘ hullana szavatok után, olyanok vagytok mikor megharagusztok, sÅ‘t minden emberek térdfÅ‘hajtással azt mondják nektek: méltóságos uram, méltóságos asszonyom; de eljön az Úrnak itélete reátok, megöl az Isten benneteket s akkor újjal fogják mutatni az emberek: ez amaz átkozott hazájaáruló embernek a felesége, ezek amaz istentelen embernek a gyermekei. S szégyenleni fogják utódaitok, mely gyalázatos névvel nevezik Å‘ket; mert akkor minden embernek a szája, nyelve felnyÃlik ellenetek s úgy kiáltanak maradékaitokra: ezeknek az atyja árulá el Erdélyországot s olyan sárba ugraszta bennünket, melybÅ‘l már lábainkat ki nem vonhatjuk. – –»[3] – Gyerünk innen, kegyelmes uram, szólt halkan Vajda László Telekihez, kit úgy látszott, hogy észrevett a pap, mert egészen feléje fordult, a mint beszélt. – Mit gondol kegyelmed? szólt visszautasÃtólag Teleki. Ez a pap igazat beszél, de az nem tesz semmit. «– – Hová akartok menni esztelenek, tétovázók? – folytatá Magyari. Kinek adatott közületek a felelés, hogy Erdélyország férfiai földönfutók, asszonyai özvegyek és gyermekei árvák legyenek? Bizony mondom néktek, hogy úgy fogtok járni, mint a teve, mely elment Jupiterhez, hogy adjon neki szarvakat, s ott még a füleit is levágták. – –» – Az meglehet; monda Teleki Vajda Lászlóhoz, de azért elmegyünk. A pap meglátta, hogy a tanácsúr észrevételeket tesz beszédére s erre homlokát redÅ‘kbe szedve, ezt mondá: «– – MidÅ‘n elveszett Lajos király Mohácsnál, a török császár eleibe hordatván a holttesteket, egy Szalánczi nevű gonosz praktikus magyar úr holttestét megismervén, kezében levÅ‘ pálczájával holttestének fejét megüti s azt mondja: ha te nem lettél volna, kutya, az a jámbor gyermek király nem feküdnék most halva. Adná Isten, még veletek is úgy ne bánjék az idegen nemzet. – –» Teleki megrázta fejét s susogva monda: – Az velem is megtörténhetik, de nem változtat semmit. Nem sokára megzendült az ének, a két főúr feltevé kalpagját és távozott, a kitóduló néptömeg által körül özönlve, kik között az iménti székely különös kitartással mindenütt a két úr sarkában volt, égig magasztalva mindenki elÅ‘tt a mondott beszédet, jó fenhangon, hogy az elÅ‘tte menÅ‘ két úr is megértse, ilyen formán: – Ez volt aztán a prédikáczió! Ilyen kell a mi urainknak, ugyan csak megmosdatta Å‘ket szappan nélkül. Helyesen tevé; mit csinálnak háborut az országnak; ha Magyarországnak fáj a hasa, mi szükség azért Erdély talpára kötni a mustárt? Mi közünk nekünk ehez a sok jött-ment, sehonnából szakadt idegen emberhez? a kik bejöttek soványan a hazába s most mind úgy meghiztak, hogy kicsiny már nekik az ország, pedig egynémelynek, ha visszamenne is Magyarországba, nem lenne egy bogarat érÅ‘je is, a mit visszafoglaljon, s mink szegény erdélyiek vérezzünk érte? Vajda László végtére nem tűrhette az üldözést s visszafordulva, rákiálta a székelyre: – Elmaradj hátam mögül, ilyen olyan lélekadta fattya! vagy beszélj emberek módjára s ne ugass itt, mint egy veszett állat, mikor magadnál különb embereket látsz. A székely meggörbÃtvén erre a szóra a nyakát, odatartá a képét a megszólÃtó úr orra alá s éles két öklelÅ‘ szemével odanézve annak szeme közé, egyet sodorinta a bajusza félfelén s hetykén visszafelelt: – Hátrább az agarakkal nagy jó uram! Mert engem sem a gólya költött ki a világra; ne is próbálj engem még egyszer fattyú névvel nevezni, mert ha haza megyek a kardomért, tüstént megajándékozlak egy fÅ‘vel, s az pedig a tulajdon magad feje lesz. Vajda László még akart valamit felelni, hanem Teleki Mihály megfogta a karját s magával vonta. – Kegyelmed semmire sem indul meg, szólt a felgerjedt főúr. – Hagyjuk Å‘t zúgolódni, azért jó katona lesz, ha a harczba viszszük. Székelylyel ne állj vitába barátom, mert az a maga fejét mindig többre becsüli, mint a másét. A két úr nem sokára eltünt a fejedelmi palota kapuja alatt. * * * A fejedelem maga is jelen vala ezen hitszónoklaton, s annyira elméjére vette annak tanÃtásait, hogy másnapon bÅ‘jtöt tartana egész háza népével együtt s úgy feküdnék le. Éjszaka pedig számtalanszor fölébrede s elannyira gyötrÅ‘ álomlátásai voltak, hogy minden apródját felköltötte, sÅ‘t utóbb kénytelenek voltak a fejedelemasszony után küldeni, s csak akkor nyugodott meg egy kissé, midÅ‘n az ágyánál megjelent; nem is bocsátá el addig magától, mÃg csak reggel nem lÅ‘n, folyvást szomorú és gyötrelmes dolgokat mondva el neki, úgy, hogy a fejedelemné szörnyűködését az ajtón keresztül hallhatták, a kik ott voltak. Reggel a fejedelemasszony szobáiba eltávozván, rögtön hivatá maga eleibe Teleki Mihályt, ki is, minthogy ugyanazon házban lakott a fejedelem udvaránál, nem késett azonnal megjelenni s olyan nyugodt képpel fogadta el a kinált leülést, mint a kit épen csak lakodalomra hÃvtak; pedig ott már csordultig állt számára a keserű pohár. – Uram, szólÃtá meg Å‘t a fejedelemné, Apafi igen rosszul volt az éjjel. – A bÅ‘jt okozta; ilyesmihez Å‘ nincs szokva, Å‘ esténkint jól szokott vacsorálni, s hogy életrendébÅ‘l kihágott, azért kellett rosszul aludnia. Az álom épen oly rosszul esik üres, mint megterhelt gyomorral. – Hát még megterhelt lélekkel, uram! Én az egész éjet ágya mellett töltöttem, csak most jöhettem el mellÅ‘le, el nem bocsátott maga mellÅ‘l, kezemet fogta szüntelen s oly dolgokat beszélt józan, éber képpel, minÅ‘ket csak hagymázbeteg beszélhet. Azt mondá, hogy az éjjel Isten itélÅ‘széke elÅ‘tt állott, s egy nagy asztal elÅ‘tt, mely oly hosszú volt, hogy nem láthatta végit, ültek a terhelÅ‘ tanúk, legelÅ‘l Bánfi Dénes, Béldi, Béldiné, leánya és nagyobb fia, kik a börtönben haltak meg; Kapi és az ifju Kornis, az öreg Bethlen János és a többiek is mind oly ismerÅ‘s arczok voltak elÅ‘tte, kik a mint Å‘ reszketve Isten trónja elé lépett, szemeiket rászegezték s ujjaikkal mindenfelÅ‘l rámutattak. Uram, ez irtózatos kép. – Ãlommagyarázónak hisz-e engemet, nagyságod? kérdé Teleki bosszús kicsinyléssel. – Uram, ez több mint álomlátás: ez visio, ez égi jelenés! – Az is meglehet; az elszámlált urak lelkei bizonyára mind az égben vannak s lehet, hogy megszámlálhatlanok fognak utánok menni. – Az Å‘ lelkeik oda szállnak, hát vérök ki lelkére száll?… – Csak mondja ki nagyságod bizton: az enyimre… Hisz én vagyok minden rossznak okozója Erdélyországban. Oh, egész ez ideig csupa báránylelkű emberek lakták e birodalmat, kiknek ereiben tej és méz folyott vér helyett, én ismertettem meg velök legelÅ‘ször a kardforgatást; Zsigmond király, Bethlen, Bocskai, Rákóczi György alatt alig veszett el ötven-hatvanezer ember pártvitákban, önzÅ‘ hadviselésekben; Å‘k derék emberek voltak, mindenki nagy hazafiaknak nevezi Å‘ket; hanem én, kinek kezébe a kardot nem egy engemet nem illetÅ‘ korona utáni vágy, hanem egy magasabb eszme, egy nagy, hatalmas gondolat adá, – én gyilkos vagyok s felelek a világnak nemcsak azokért, a kik a csatában elesnek, hanem még azokért is, a kik az ágyban szép csendesen meghalnak, ha történetbÅ‘l nem voltak jó barátaim. – Volt idÅ‘ uram, a midÅ‘n kegyelmed eszének minden erejét megfeszÃtette, hogy e harczból Erdélyt kivonhassa. – És volt idÅ‘, nagyságos asszonyom, a midÅ‘n kegyelmed a fejedelem elÅ‘tt magyarországi rokonai nevében segélyt és harczot kivánt. Változnak az idÅ‘k, változnak az emberek. – Akkor még nem tudtam, hogy e kivánság annyi nagy és becsületes férfi romlásába fog kerülni. – Féltek a harcztól s elestek a harcz elÅ‘tt. A ki az omló hófuvatag elé áll, hogy ezt feltartóztassa, elgázoltatik. Nem emberek, hanem országok sorsa forog kérdésben itt; s ez iránt legyen nyugodt Apafi: Isten sokkal csekélyebb eszközöknek tart mindkettÅ‘nket, hogysem lelkeinkre vesse, a mit az idÅ‘k teljessége hozand magával és a mi megtörténik nálunk nélkül is, mert az a sÃrás, a mi elhatott mi hozzánk, elhatott, asszonyom, az égbe is. A mi czÃmereink jelmondatai legjobban összeillenek; Apafié: «fata viam inveniunt» (a sors megtalálja a maga útját), az enyim: «gutta cavat lapidem» (a vÃzcsepp kivájja a követ). BÃzzuk jelszavainkra magunkat. Apafiné összefont karokkal nézett ki az ablakon, s hosszasan merengve elgondolkozott. Majd, mintha eszméi messze tévedeztek volna, egyszerre felsóhajta: – Ez a Béldi család milyen szerencsétlenül elpusztult! s hánynak kell még elveszni Ãgy? – Nagyságos asszonyom, viszonzá a tanácsúr változatlan arczczal; mikor nagy szárazságban esőért imádkozik az egész nép, senki sem kérdi azt, mi történik a szegény utasokkal, kiket a zápor majd az uton kap? pedig meglehet, hogy némelyik meghűti magát bele, és elhal. – Nem értem e hasonlatot. – Pedig most is esőért könyörög az ország, hanem véresőért és minden jel arra mutat, hogy Isten meg fogja adni azt. Nem a csodák jeleit értem; azokban higyjen a köznép, hanem az idÅ‘k tanuságait, mikre gondolkozó ember figyelmezni szokott. MidÅ‘n ez az eszme született, akkor egy nagy párt volt Erdélyországban, mely e rothadt békének fentartását követelte, melynek tetszett ez a negyedrész telkeni uralkodás, s mely úgy meg volt kötve mind a római császár, mind a szultán birodalmában levÅ‘ leghatalmasabb emberek szövetségével, hogy egy Ãzben bátran mondhatá szemembe Bánfi Dénes, hogy e párt egy száz újju kéz, mely ha markába szorÃt, úgy kifacsar, mint egy spongyiát. És Ãme az ujjak egyenkint lehulltak. Elveszett Bánfi Dénes, azt mondják, én ölettem meg; Béldi Pál börtönében halt meg, azt mondják, ezt is én mérgeztetém meg; Bethlen Jánost is magához szólÃtá Isten; elhalt Kapi; a legmerészebb ellenfelem, Kornis Gábor, élte virágában, dÃszlÅ‘ egészség közepett, egy éjjel kimult; természetesen az Å‘ halálát is nekem tulajdonÃtják; de hát azokat, kik sokkal messzebb, és sokkal magasabban állnak, mint hogy kezem elérhetné, ki ölte meg? Mindazok, a kik a divánban a harczot ellenzették, s a szultánt örökösen arra bÃrták, hogy a fegyvereihez folyamodó magyaroktól a segélyt megtagadja s csak azokat pártolja, kik a békére figyelmeztetik: elmultak egyenkint. Kucsuk basát Lippánál egy golyó halálosan találta, a Küprilit a háj fojtotta meg, s a legfiatalabb vezér, Feriz bég, megtébolyodott. – Megtébolyodott! kiálta fel Apafiné, arczát kezébe rejtve el; e nemes, derék ifju, ki Erdélyt úgy szerette. – Nem Isten keze jár-e itt? kérdé a tanácsúr. – Nem, uram, válaszolt Apafiné, fájdalmas arczczal kelve fel helyérÅ‘l s odalépve a tanácsúr elé, hogy szemébe mondhassa e szavakat: mindenütt kegyelmed kezei járnak. Elveszett Bánfi Dénes: kegyelmed fejezteté le; meghalt Béldi: kegyelmed üldözé a kétségbeesésbe; családját kegyelmed vetteté börtönre s csak akkor bocsátá ki, midÅ‘n a büzhödt lég halálos betegséget olta vérükbe; s Feriz bég megÅ‘rült, mert szerette Béldi leányát, és az meghalt. – Jó! nagyságos asszonyom, szólt az ingerelt tanácsúr. Legyen úgy. Illessen engemet azon dicsÅ‘ség, hogy én vezetem a sorsot. Higyjék tehát azt, hogy minden, a mi történik az országtanácsban és a családok szÃvében, tÅ‘lem származik; felelek érte! És ha azt hiszi kegyelmed, hogy amaz égÅ‘ üstökös, melyet a nép Isten kardjának nevez, az én kezemben van, – legyen! én megsuhintom azt és lecsapok vele a földre, hogy megrendül az álló sarkaiban… … E pillanatban megrázkódék a palota, megindulva fundamentomaiban. A fejedelemné sikoltva ugrék fel. – Ah! mi ez? kérdé halálsápadtan. – Ez földindulás, asszonyom, felelt Teleki csodálandó nyugalommal. Nincs mit remegni, a palotának erÅ‘s bolthajtásai vannak, de ha fél kegyelmed, álljon az ajtó eresze alá, az nem szakadhat le. A fejedelemné nem birt helyébÅ‘l megmozdulni rémültében. Nincs irtóztatóbb tünemény a földrengésnél, a hullámzó tengeren van a hajósnak árbocza, melybe kapaszkodjék, de a hullámzó földet hová kerülje ki? Azt érezni, hogy azon éltetÅ‘ elem, mely eddig kenyerünket adta, mely nyugodtan viselte bűneink terhét, egyszerre haragra gerjed s föllázad a rajta lakók ellen. Minden ember kifut házából, a künn legelÅ‘ barmok bömbölve futnak be a városba, a kertek kutjaiból forró kénköves vÃz és iszapos salak ömlik fölfelé, az élÅ‘ fák jobbra-balra hajladozva, koronáikkal csaknem a földet látszanak csókolni, s a megrengetett tornyokban megkondulnak a harangok, mintha tűzvészt hirdetnének. Az elsÅ‘ ijedelembÅ‘l magához térve, hirtelen föleszmélt a fejedelemnÅ‘. – Isten oltalmazzon bennünket, én sietek a fejedelemhez. Nem jön kegyelmed a szobából? – Én maradok, szólt Teleki csodás hidegvérrel, Isten kezében vagyok mindenütt, s a mely órában magához szólÃt, számolok azokért, a miket tettem. Apafiné sietve futott végig a rengÅ‘ folyosókon s férjét feltalálva, levitte magával a palota kertjébe. IszonyÃtó volt kÃvülrÅ‘l látni, mint mozog, mint hajlong a roppant nagy épület a föld hullámzása alatt, minden perczben attól lehete félni, hogy egy halommá dűl. A fejedelem nem látva Telekit, kérdezé hol van? A fejedelemné azt mondá, hogy szobáiban hagyta. – Rögtön érte kell menni! kiálta a fejedelem, de a körüle álló reszketÅ‘ arczok közül nem talált senkit, a ki szavát fogadja. Lehet bátorsága az embernek csaták kardjai közé rohanni puszta kézzel, fölmászni az égÅ‘ torony tetÅ‘ibe, viharos tengerre bocsátkozni kormanytalan naszádon; de a földrengésnél elvesz minden bátorság a szÃvbÅ‘l, az ember, ki semmitÅ‘l sem félt, itt gyáva lesz. A tanácsúr ez alatt csendesen ült iróasztala mellett és Ãrt egy levelet Kara Mustafának, ki a meghalt Küprili helyét foglalta el; nagy harczos férfiu, a szultán jobb keze, ki nem rég is a kozákok által a lengyelek ellen segÃtségül hivatva, azt oly szépen elvégezte, hogy elébb sok lengyel várost elpusztÃtva, késÅ‘bb a megsegÃtett kozákoknak fordult s levágva bennök több százezret, háromszázezret elhajta rabságba… Ennek Ãrt Teleki a magyaroknak hozandó segély iránt. Minden butor ingott, recsegett körülte, ablakai, mintha láz gyötrené, rázódtak zörögve, maga a szék, a melyen ült, csúszott alatta idébb-odább, s iróasztala fel-fellökÅ‘dött keze alatt, úgy hogy tolla félrement a papiron; de azért mégis megÃrta a levelét; s a mint a végére jutott, kemény vonásokkal jegyezte alája: «Si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinæ!» (Ha az összetört világ rám omlik is, rémületlen sujtnak omladéki.) Mustafa törhette rajta a fejét, mint jött az Å‘ levelébe ez a szöveghez nem tartozó vers, melyet a tanácsúr a percz rémületével küzdÅ‘ vas akaratának befolyása alatt mintegy öntudatlanul Ãrt oda. MidÅ‘n az ijesztÅ‘ vész elmult, s a palotába lassankint ismét visszatértek apródai, a bepecsételt levéllel kezében, szemrehányólag fordult feléjök. – Hol jártatok? Egyet sem találok közületek, mikor szükségem van rá. Ezt a levelet rögtön két lovas drabant kiséretében az étekfogó vigye Várnába, a fÅ‘vezérhez. Azzal sétálni kezde fel s alá szobájában, mintha semmi sem történt volna. AZ ÅRÜLT. A diván legtitkosabb termeiben voltak összegyűlve a vezérek nagy fontos tanácskozás felett. A megkezdendÅ‘ harcz volt a komoly határozatok tárgya. Mert a mint Mohamed kimondá, hogy egy Allah legyen az égben s egy úr a földön, sokan eljöttnek hivék az idÅ‘t, melyben az teljesülni fog. Az ország bölcsei, a becsületes tanácsadók, Kucsuk és Küprili, halva voltak már, a fÅ‘vezér, Kara Mustafa, egy dölyfös, elbizott ember vezette a diván elméjét és mindnyájan azt akarták, a mit Å‘. Maga a szultán is jelen volt. Szép, szabályos arczú férfi, de minden vonásán valami kimerültség, lankadtság terült el; nagy, szelid metszésű szemeire bágyadtan ereszkedtek le hosszú sötét pillái; sűrű fényes szakálla hullámzatosan borult keblére, összefolyva tömött fekete bajuszával. Az egész tanácskozás alatt sem egy szót nem szólt, sem egy arczvonása meg nem mozdult. Úgy ült ott, mint egy holt alak. Jöttek egyenkint a külországok követei: XIV. Lajos szószólója[4] elÅ‘adva, miszerint a franczia király teljes haderÅ‘vel támadandja meg a római császárt; ha a szultán is fölkél ellene, nemcsak Magyarországot, hanem Bécset is elfoglalhatja tÅ‘le. A szultán hallgatott; helyette a nagyvezér felelt, elmondva, hogy Magyarország régóta a szultán tartománya, s bizonyára Bécs és Lengyelország is nemsokára osztozni fog annak sorsában. A szultán csak adófizetÅ‘ királyokat tűr meg a földön. A követ egy kicsinyt furcsán nézett erre a szóra, elgondolva, hogy Francziaország is a földön van és eltávozott. Utána jöttek Thököly Imre küldöttei, a magyarországi elégületlenek vérét és kardjait ajánlva fel a szultánnak, ha nekik Magyarország visszafoglalásában segÃtségül leend. A szultán helyett ismét Mustafa felelt: – A nagyúr köszöni a szolgálatot és kegyelmes leend hozzátok, ha neki Magyarország visszafoglalásában segÃtségül lesztek. A követek hallák, hogy meg van fordÃtva a mondat; de nekik is voltak a török irányában utógondolataik; egymás szemébe mosolyogtak és távozának. Következett az erdélyi küldöttség: nyájas, édes képű urak, kiknek szónoka nagy ékesszólással adá elÅ‘: mily kész Apafi Mihály uram Å‘ nagysága és az erdélyi rendek mind, a nagyúr dicsÅ‘ségére fegyvert vonni, hogy Magyarországra kirohanjanak. Mustafa válaszolt: – A nagyúr megengedi tinektek, hogy magyarországi társaitoknak segÃtségül legyetek. A szónok szeretett volna még más egyebet is hallani; például: magyarországi koronát Apafi Mihály uram Å‘ nagysága részére, nádori hivatalt Telekinek, s más ilyenformákat, s csak állt, az orrát vakarva, mÃg a vezér nem inte neki, hogy elmehet. Hja! a török politika törökül van Ãrva. A külsÅ‘ követek után jöttek az egyes basák és várvezérek hirnökei Magyarországról. Egyik nagyobb borzalmakat adott elÅ‘, mint a másik. Az egri, budai, érsekújvári basák panaszainak nem volt vége a füleki, gyÅ‘ri és selmeczi német Å‘rségek pusztÃtásai ellen. A nagyváradi basának egy éjjel az egész remonda ménesét elhajtotta Kökényesdi Feri Böszörménybe, másszor a nagykállói Å‘rség vágta le a város alatt portyázó szarácsiakat, s a füleikkel számolt be a basának; sÅ‘t egy Ãzben a füleki várÅ‘rségbÅ‘l néhány vakmerÅ‘ vitéz egész a budai hostáig leszáguldott, a holott a jámbor Yffim béget fürdÅ‘házában kapva, az üstben fÅ‘zött vÃzzel úgy leforrázták, hogy minden bÅ‘re lement. A vezérek szörnyűködve kiáltának fel minden újabb hÃrre, csak a szultán hallgatott. Végre jöttek az ulemák. Az Å‘ határozatuktól függött a legtöbb. Åk mondhatták meg, vajjon a béke felbontható-e a fegyverszünetre kikötött idÅ‘ lefolyta elÅ‘tt? E kegyes lelki kérdésben az ulemák tanácsa volt a legfelsÅ‘bb törvényszék. Nagy ünnepélyesen járultak a diván elé; elÅ‘l lépdelt a fÅ‘ mufti, hosszú, sarkig érÅ‘ talárban, fején méhkas alakú nagy süveg, fehér szakálla övéig folyt le rezegve; utána jött két imám, egyik nagy bibortokba zárt levelet hozott, melynek függÅ‘ pecsétje nagy aranyszelenczében, hosszú zsinóron lógott alá; a másik egy rettentÅ‘ vastag könyv alatt görnyedezett, ez volt az Alkorán. Az Alkorán szép vastag könyv, nagyobb, mint a hajdani corpus juris, s benne is meg lehet találni mindent, a mit valaki keres: vádló, elmarasztaló, felmentÅ‘ és rászabadÃtó mondatokat egy és ugyanazon tárgyról. A mufti sorba hordoztatá az Alkoránt a szultán és a vezérek között, mindenik megcsókolá azt mély hódolattal; azután inte az egyik imámnak, hogy térdepeljen le a diván zsámolya elÅ‘tt s álljon ott négykézláb; ezzel hátára téve az Alkoránt, elkezdé abból a megjegyzett mondatokat felsorolni. Úgy tudta már a járást e bölcs könyvben, hogy ha annak lapjain egy tűt keresztül szúrtak, meg tudta mondani, az elsÅ‘ lapot látván, a többi lapokon mely sorok vannak keresztül szúrva? Hetven évig foglalkozott e tiszteletreméltó munkával s ez idÅ‘ alatt, mint maga mondá: hétszázkilenczvenháromszor olvasta keresztül e szent könyvet. Tehát ismerte annak minden rejtekét s egyszerre azon lapra tudott fordÃtani, melyen az elolvasandó mondat állt. – Az Alkorán azt mondja, szólt kegyes áhitattal: «a mely csomó Allah elÅ‘tt köttetett, az Allah keze által bontható fel» – az Alkorán ismét azt mondja: «akárhol legyünk és akármink legyen, mindenütt és mindenünk Allah kezében vagyon». Tehát e békekötés is Allah kezében van és Allah keze mindent felbonthat. Továbbá azt mondja az Alkorán: «ha valaki szenvedÅ‘ atyádfiai közül segÃtségért folyamodik hozzád, hogy rajta segÃts, ne feleld azt neki: majd holnap, mert ma fogadásod tartja nem kelni fel a földrÅ‘l; vagy ha alamizsnát kér, azt ne feleld: ma nem lehet, mert fogadásod tartja, nem nyúlni érczhez; vagy ha elÅ‘tted meg akarnak gyilkolni valakit és te azt felelnéd: holnap segÃtségére leendesz, mert ma fogadást tevél, nem húzni ki a kardot: bizonyára fogadásod megtartása nagyobb veszedelmedre lenne néked, mint annak megszegése». Továbbá Ãgy szól az Alkorán: «a népek boldogsága legelsÅ‘ kötelessége a földi uralkodóknak, de Allah dicsÅ‘sége még annál is elébb való». És végtére az vagyon megÃrva: «a ki szövetséget köt a hitetlenekkel, háborút kötött magának Allah ellen; mert hiába szövetkeznek egymással a föld népei, hogy sokáig éljenek; Allah rájok küldi lehelletét, s több elvész belÅ‘lök egy nap alatt, mint tÃz esztendeig a háborúban: királyok és koldusok egyformán!» A vezérek és ulemák minden újabb mondatnál földig meghajták fejöket; Mustafa nem bÃrta arczán visszatartani azt a vérszomjú mosolygást, mely azt minden újabb mondatnál jobban eltorzÃtá; az utolsó szóknál fanatikus felgerjedéssel veté magát arczczal a szÅ‘nyegre, s örömtÅ‘l ordÃtva csókolgatá meg a fÅ‘ mufti palástja szegélyét. A mufti ekkor felkapcsolá a bibortokot, melyben a békekötés oklevele tartatott, s kivéve belÅ‘le a négyrétbe hajtogatott pergament, azt nagy ünnepélyességgel felbontá s kitártan a másik imám kezébe adta, úgy, hogy ez a pergamen két szélét fogva, a vezérek felé tartá az irást. Hosszú czifra irás volt az, a legelsÅ‘ kezdÅ‘betű akkora, mint egy lefestett vár, körülfonva virágokkal és madarakkal, az elsÅ‘ sor egészen ultramarin-kék betűkkel rajzolva, a többi fokozatosan apróbb, s a hol Allah neve elÅ‘fordul, az mindenütt nagy aranybetűkkel Ãrva; a szultán neve pedig vörössel, a római császáré világos zölddel. Alatta látszott a szultán kacskaringós névjegyzése, melyet Å‘ nem gyÅ‘zött volna leirni, hanem egy az újján levÅ‘ gyűrűbe metszett formával szokott mindig oda nyomni. – Ime, itt áll a szerzÅ‘dés, szólt a mufti, a kitárt iratra mutatva, melyrÅ‘l én a reá tett irást Allah parancsolatjára vÃzzel letörülöm. Ezzel egy eléhozott vederbe mártott pamacscsal valami alchymiai ércznedvvel végig huzá az irott sorokat, s ime egyszerre elkezdének azok halaványodni, a szultán neve, a vörössel Ãrt betűk az elsÅ‘ pillanatban eltüntek a pergamenrÅ‘l, utána szemlátomást multak el a feketével Ãrott sorok, legmakacsabbul tarták meg a zölddel Ãrt betűk szÃneiket, a római császár nevén, végre azok is elfogytak egészen, s nem maradt más a fehér pergamenen, mint az Isten neve arany betűivel; azon nem fogott az érczvÃz. A divánban mély csend uralkodott, minden szem áhitatos bámulattal volt az elfehérülÅ‘ Ãrásra függesztve. Ekkor egy kivont kardot vÅ‘n kezébe a mufti és azt égre emelve, szólt: – Letörülve az irást, mely gyalázattal vevé körül Allah nevét, e levelet én kardnak élével négyfelé vágom. S azzal, a mint a pergament két kézzel kiterjesztve tartá az imám, a kezében tartott karddal négyfelé vágta azt a mufti s darabjait egy serpenyÅ‘be téve, egy kisded kristály üvegbÅ‘l repülÅ‘ naphtha-olajat tölte fölé: – És megégetem azt Allah orczája elÅ‘tt. Ekkor egy égÅ‘ viaszgyertyát tarta a serpenyÅ‘ fölé; mire a naphtha rögtön lángra kapott s a támadt kék láng és fehér füst elborÃtá a szétvágott levél darabjait. Nemsokára vörössé vált a láng, feketévé a füst, a pergamen porrá égett. – És most elszórom ennek hamvait a semmibe, hogy oszoljon fel benne; szólt a mufti s vevén a hamvakat, kihajlott a palota ablakán s elszórta azokat szerteszét a légben; az égett papirrongyok, mint fekete pillangók, szálltak csendesen a szélben az alant zúgó Bosporusra vissza. A mint ez megtörtént, a basák, vezérek mind felugráltak és kardjaikat rántva, nagy lelkesedéssel megesküvének a próféta szakállára: hogy addig vissza nem dugják fegyvereiket a hüvelybe, mÃg a bécsi szent István templom tornya tetején a félhold nem fog ragyogni. E pillanatban félrehuzódtak az ajtó szÅ‘nyegei, s belépett a divánba – Feriz bég… Ifjú arczára alig lehete ráismerni, turbánja mélyen lecsúszott homlokára; szemei tompa búskomorsággal néztek maga elé mereven, ruhája ki volt gombolva mellén s palástja hanyagul lógott vállain, kardja fel volt kötve oldalára, de le volt róla törve a markolat: úgy viselte azt hüvelyébe dugva. Senki sem tartóztatá fel annyi szobán keresztül a divánba léphetéstÅ‘l, s a mint belépett, az elÅ‘tte álló ulemák szent irtózattal álltak félre útjából. A mint az ifjú a terem közepére jutott s ott megállva, végig nézett a vezéreken, karjait összefonva, oly módon, mintha számlálná, hányan vannak, egyenkint fölkeltek azok elÅ‘tte, maga a szultán is és remegve várták szavait. Az Å‘rültek iránt keleten szent iszonyattal viseltetik mindenki, s ha egy tébolyodott fakir megállÃtja a legelÅ‘kelÅ‘bb kalifát az úton, s azt mondja neki: szállj le lovadról s cseréld meg velem köntösöd! nem mer neki ellentmondani, hanem teljesÃti, a mit kivánt; mert idegen szellem vagyon abban és az Isten küldötte bele. Hát még, a midÅ‘n az Å‘rültség rettegett szelleme egy oly bátor daliát, oly jeles hadvezért száll meg, mint Feriz bég, ki már huszonhat éves korában száz diadalmas csatát vÃvott s bölcseségével gyakorta Å‘sz szakállakat szégyenÃte meg! S ime egyszerre tébolyodva jár végig az utczákon és a kivel szóba ered, azt megrémÃti beszédével úgy, hogy utána aludni nem bÃr. Az ifjú csendesen, szelid szemekkel, fájdalmas arczczal tekinte végig a jelenlevÅ‘k arczain s lélekrendÃtÅ‘ volt szavában az a mély bú kifejezése, a midÅ‘n megszólalt. – Megbocsássatok, méltóságos urak, hogy közöttetek hivatlanul megjelenek, én, kinek semmi közöm sincsen a földön végbemenendÅ‘ ügyekhez mostan. Az a világ, a melyben én éltem, meghalt, eltávozott az égbe, messze van tÅ‘lem; mindazok, kik szivemet bÃrták, magasan vannak fejem fölött, s nekem most nincs szivem és semmi érzésem, a mit a sziv tartogat magában: sem szeretet, sem bátorság, sem vágy hÃr, dicsÅ‘ség után; ereimben összevissza foly a vér: hogy sokszor ordÃtva rohanok a körülem levÅ‘ falaknak és tépek szÅ‘nyegeket, vánkosokat, melyek nekem nem vétenek; majd ismét megáll bennem a vér, ereim egyet sem ütnek, hogy fekszem mereven, mint egy halott. Kérlek titeket, méltóságos urak, kik elmenendÅ‘k vagytok rövid idÅ‘n a paradicsomba, vigyétek el izenetemet oda. Az urak borzadva hallák az Å‘rült nyugalommal mondott szavait, s egymást sápadni látták. Feriz nem vevé észre az irtóztató hatást az arczokon. – Mondjátok meg azoknak, a kiket szerettem s kiknél szivem van: adják vissza szivemet; mert a nélkül nagyon beteg vagyok. Nem érzem a rózsa illatát, ajkamnak a bor nem édes, – nem melegÃt sem a tűz, sem a napsugár, – s a mi gyújtóbb mindezeknél: a harczi kürt rivallása, a paripák nyerÃtése sem támaszt meleget bennem. Méltóságos urak, mondjátok ezt el odafenn, ha majd nem sokára elutaztok. Jelen voltak pedig Mustafán kÃvül Rizlán basa, Ajász bég, Rifát aga, Kara Ogli, a kapudán s többen mások, kik hosszú életet igértek maguknak. A nagyúr különösen kedvelé Ferizt s megszólÃtá nyájas atyai hangon: – Kedves fiam, térj magadhoz, ne vesd el magadtól kardodat, vezéreim gyÅ‘zhetlen táborral készülnek világot hódÃtó harczra: eredj velök; a harcz tombolásai közt fel fogod találni bajnoki szivedet és kigyógyulandsz ottan. Feriz bég arczán csodálatos mosoly vonult el, kezével tagadólag inte s fejét elÅ‘re hajtogatá, a mi török különös szokás szerint tagadást jelent. – E harcz nem lehet gyÅ‘zelmek harcza, mert emberek szerezték azt és Allah el fogja rontani; gyilkosok, cselszövÅ‘k, hazaárulók javára vontatok kardot, én letörtem az enyim markolatát, hogy ki ne húzhassam azt és elvetettem. Åk megölték azokat, a kiket én szerettem, s én harczoljak azon hadban, mely értük kezdetett és oka volt szeretteim vesztének?! Az ifjú arczát e gondolatra elfutotta a vér, szemeiben az Å‘rültség lelke lángolt, felegyenesedék magasra a szultán elÅ‘tt s vakmerÅ‘ hangon kiálta: – Elveszted e harczot, a melyet most kezdesz, mert vezéreid tehetetlenek, – katonáid gyávák, – szövetségeseid árulók, – bölcseid bolondok, – papjaid szentségtörÅ‘k, – és te magad esküszegÅ‘! Azután mintha egyszerre megbánta volna, a mit a szultánnak mondott, alázatosan lehajolt annak köntöséhez, s megfogva kaftánja szélét, azt fölemelé és megcsókolta, – s aztán oly igazi szánalommal nézett rá, lassudan suttogva: – Szegény szultán, – ily ifjan, ily ifjan – kell neked meghalnod. S azzal lecsüggesztett fÅ‘vel megfordult ismét s kifelé kezde menni. Senki sem tartóztatá. Az ajtóba érve, ott kardjában megbotlott, s a mint hozzá kapna, érzé a markolat hiányát s akkor még egyszer visszafordult és csaknem suttogó hangon szólt: – Ne véljétek, hogy hüvelyébe rozsdásodni fog. Jön idÅ‘, midÅ‘n ismét kihúzom azt és megitatom vérnek italával; majd, a midÅ‘n azok, kik most benneteket felbiztatnak a harczra, ellenetek fognak fordulni, majd ha azok, kik most egy sorban állanak veletek, zászlóitokkal szemközt fognak állni, akkor visszajövök én is, csakhogy akkor ti nem lesztek már jelen. De látni fogjátok onnan felül a paradicsomból! Úgy van: látni fogjátok. – S ha nem hisztek azoknak, a miket mondtam, álljatok ki a temetÅ‘be, s tapasztaljátok, hogy a hova egyitek áll, ott kijönnek a földbÅ‘l a sÃrok férgei, melyek sohasem keresik a napvilágot. Szegény fiatal szultán… E látnoki szavakat suttogva, eltávozott az Å‘rült ifjú, s a divánban levÅ‘ urak annyira meg valának zavarodva, hogy arczczal a földre borulva imádkozának, hogy fordÃtsa el Allah fejeikrÅ‘l a jóslat gonosz szellemét s ne engedje kettÅ‘be törni az Å‘ dicsÅ‘ségének öregbÃtésére kivont fegyvereiket. ÜDVÖS CSALATKOZÃSOK. A szultán parancsai kiadattak mind a fÅ‘vezérnek, mind a végbeli basáknak, hogy hadaikat fölvevén, induljanak a római császár ellen való harczra, s a viszály megkezdésére ürügyet szolgáltatott helyeket, Fülek várát, Böszörményt és Nagy-Kállót vegyék ostrom alá. Ugyanekkor az erdélyi rendek is megkapták az engedélyt hadaikkal Magyarországra mehetni, a mint a szamosujvári országgyűlésen elhatározák. Roppant készület tétetett mindenfelé; a magyar faj, bármilyen nehezen rávehetÅ‘ arra, hogy ok nélkül harczot keressen: ha már egyszer bele van hozva, nem bölcselkedik többé. Az okoskodó emberek végképen elültek, vagy átcsaptak a gyÅ‘zedelmes párthoz s hadnagyságot, hadi tisztséget vállaltak az összehÃtt hadaknál. – Akkor az volt a világ sora: hogy a kik békesség idején fÅ‘ispánok, fÅ‘kapitányok, királybirák voltak, harczos idÅ‘kben Å‘k lettek a katonaság hadi vezérei, s a kik szántottak, vetettek, azok lettek a katonák; a lófÅ‘székely volt a lovas, a prixidárius a gyalog, s a legelsÅ‘ tanácsúr a fÅ‘vezér. Teleki is megérte, a mirÅ‘l teljes életében álmodozott, a mi fáradalmainak czélja, törekvéseinek koszorúja volt, a miért öntudatot, lelki nyugalmat s annyi jó hazafivért áldozott: – Å‘ lett az erdélyi hadak tábornoka. Az Erdélybe futott magyar menekültek Å‘t üdvözlék mint megszabadÃtójukat, s Å‘ egy nagy lépéssel tovább látta már magát: Eszterházy helyén. S miért ne? Nem tarthatta-e magát oly bölcsnek és magaslelkűnek, mint az? bár Eszterházy korának és nemzetének elsÅ‘ státusférfiai között állhatott. Egész táborútjában Fülekig folytonos hizelgés, elbizató remények fogadták mindenütt, a magyarság seregestül gyülekezett zászlói alá, hadnagyok, kapitányok Å‘t uralták. A jámbor fejedelem nem is igen mutatta magát, csak sátorában ült és olvasott, vagy ha megunta magát, az óráját szedte szét, hogy ismét összerakhassa. Fülek alatt találkozék az erdélyi had Kara Mustafa táborával. Teleki, felöltöztetve a fejedelmet legszebb köntösébe, vele és udvari kiséretével együtt a fÅ‘vezér sátora elé lovagolt s nÅ‘ttön-nÅ‘tt büszkesége, a mint tapasztalá, hogy közeledtökre trombitát fuvatnak az Å‘rséggel s a fÅ‘vezér különös kegyességgel bocsátja Å‘ket maga elé s kézcsókjára eresztve, maga elébe ülteti a fÅ‘urakat s megdicsérve Å‘ket hűségük és buzgóságukért, mindegyikre egy új kaftányt adat, s eként felöltöztetve, egy aga és egy dragoman s tizenkét csausz kiséretében elbocsátja Å‘ket, hogy nézzék meg az egész török tábort, a merre nekik tetszik. Teleki igen jó elÅ‘jelt vélt látni az engedélyben; a török hadvezérek e pontban igen féltékenyek szoktak lenni, s az nagy kegynek volt tekinthetÅ‘ náluk, ha egy idegennek meg hagyták tekinteni táborukat. A dragoman mindenütt meghordozá a magyar urakat; elmondva nekik, melyik dombon melyik aga serege táboroz? hányan vannak egy lovas ezredben? mennyi puskás, mennyi lándzsás van egy-egy dandárban? Megmutogatta neki azon hosszú deszkasátorokat, mikben nagy hordókra rakva állt a lÅ‘por s nagy pyramidokba felhalmozva a roppant golyók, mellettök százával egymás mellé sorozva s szurkos ponyvákkal leterÃtve a kerekes ágyúk, a roppant csatakigyók, a tágöblű ostromlövegek, a fahengereken álló vastaraczkok. A felhalmozott hadkészlet elég lehetett egy világrészt meghódÃtani. A körüljárt urak nagy bizakodással tértek vissza sátoraikba s a látott készületek örömére a fejedelem nagy lakomát adott, melyre a vele levÅ‘ magyarországi urak is mind hivatalosok lÅ‘nek. Egy nagy rögtönzött deszkaszin alatt voltak megterÃtve az asztalok, melyek körül, kivált ebéd vége felé, vigan kezdtek lenni a lakmározó urak; kiki teljesedÅ‘ félben látta immár reményeit, de senki sem annyira, mint Teleki Mihály. Egyik áldomás a másikat követte, s mindannyiba bele volt fonva a fejedelem és Teleki Mihály egészsége; úgy, hogy utóbb a jó Apafi maga is elkezdte hinni, hogy biz az jeles állapot volna, ha Å‘ magyar király lenne. Hogy Teleki már képzeletében a nádori magas széken gondolja magát, azt fejetartásából is ki lehete venni. Mi akadály állhatott többé elÅ‘tte? Az egyesült magyar, erdélyi és török seregeknek nem volt lehetetlen többé a minden oldalról megtámadott Leopold kezei közül kivenni az országot, vagy legrosszabb esetben olyan békét kötni vele, melynek nyereményei, ha az országra nézve nem is, de a vezérekre nézve fölérnek egy királysággal. Végig gondolta a legrosszabb eseteket; a hosszúra nyuló harczot, – seregeik megveretését, – a forgó hadi szerencsét, de mindazok mellett is czélt kellett érnie: Magyarországban örök nevet, a hatalmasságok elÅ‘tt tekintélyes állást vÃvhatott ki magának… Csak egyre nem gondolt… és az volt a legrosszabb eset rá nézve, és épen az teljesült be rajta. Mert a sors leleményességéhez képest csak árnyék a költÅ‘k igazságtétele, a sors nem büntet pallossal, méreggel, hanem gyümölcsöt növeszt az elvetett hibának magvából s csodás következetességgel épen a legkedvenczebb bűnébÅ‘l támaszt büntetést a vétkezÅ‘nek. Telekit az eddig történtekbÅ‘l ismerve, bátran úgy itélhetjük meg, mint egy nagyeszű férfit, kinek uralkodó vonása a nagyravágyás, ki örömest számÃttatta volna magát a magyar történet hÅ‘sei közé és tudott volna is az lenni; de e nemes vágy lassankint bűnévé fajult, s épen azért, mert annyit áldozott érte, kellett neki megszégyenülni benne. MidÅ‘n legvÃgabban poharaznának az asztalnál, egyszerre harsogó tábori zene szólal meg a sÃkságon s nagy lárma hallik, mintha a török hadak valami érkezÅ‘ fejedelmet üdvözölnének. A vigadó urak rögtön felugráltak székeikrÅ‘l s kicsÅ‘dültek a sátor elé, meglátni, minÅ‘ öröm érte a szövetségeseket s a bámulat és meglepetés kiáltása hangzott fel ajkaikról, a midÅ‘n az elÅ‘ttük álló látvány szemükbe tünt. Thököli Imre érkezék meg tÃzezer fÅ‘nyi magyar sereg élén. Hadai mind pompás válogatott lovas vitézek voltak, aranyzsinóros dolmányú huszárok, farkas kaczagánynyal, csákós, kerecsentollas süvegekkel. Maga Thököli fejedelmi pompától környezve léptetett hadai élén; kisérÅ‘i mind Magyarország elsÅ‘ fÅ‘nemesei: bogláros, bársonyos, hattyuprémes lovagok, kik közül Thököli csak kiváló férfiúi daliás szépsége s fejedelmi tekintete által tünt ki. Teleki arcza elsötétült e látványra, mÃg a körüle állók arczain kimondhatlan öröm villáma gyuladt egyszerre ki, s oly egyhangulag, oly átható lelkesüléssel kiálták egyszerre éljeneiket a meglátott ifju elé, hogy Teleki szédülést érzett bele. Ah ez egészen más hang volt, mint a minÅ‘vel az imént Å‘t élteték, az arczoknak egészen más volt a mosolygása, mint a milyet Å‘ elÅ‘tte szoktak mutatni. Thököli e közben a felállÃtott török seregek elé ért, melyek két sort képezve a fÅ‘vezér sátoráig, közöttük hagyták ellépdelni az ifjút és kiséretét, üdvözlÅ‘leg hajtva meg elÅ‘tte lófarkas zászlóikat. Alig ért az ifju vezér a sor közepéig, midÅ‘n szemközt jöve rá maga a fÅ‘vezér, hat fehér paripától vont dÃszhintajában ülve. A dombról, melyen Teleki állott, mindent jól lehete látni. A mint Thököli a fÅ‘vezér hintajához ért, hirtelen leugrott lováról, a mit látva, Kara Mustafa is leszállt hintajáról s az ifjú vezér elé sietve, azt kitárt karokkal átölelte, tág palástjával többször betakarta s homlokát megcsókolgatá, azután felülteté hintajába maga mellé s úgy vitte Å‘t sátorába, nagy örömriadal közt. Telekinek mind ezt látnia kellett! Ez egészen más fogadtatás volt, mint a minÅ‘ben Å‘ és Erdély fejedelme részesültek. Körülnézett, – vidámság, derült mosoly ragyogott mindenfelÅ‘l az arczokon. Oh e mosolygás megannyi gyilokdöfés volt az Å‘ szivének! Félóra mulva kilépett Thököli a nagyvezér sátorából. Fejét azon gyémántos diadem körÃté, melyet a szultán Nándorfejérvárról küldött számára s kezében hozá a fejedelmi zászlós botot. A mint ismét lóra ült, s az erdélyi sátorokhoz közel ellovagolt, a Telekivel levÅ‘ magyarországiak nem birták tovább tartani magukat, odarohantak hozzá, kezeit, lábait, ruháját csókokkal borÃták, levették lováról s vállaikon, karjaikon vitték seregéhez vissza. Teleki nem nézhette tovább; elfutott sátorába s levetve magát tábori ágyára, sÃrt, mint egy gyermek. Tehát mindazon épÃtmény, melyet hosszú élet fáradalmaival, annyi veszélylyel, annyi kitartással összeállÃta, – a miért barátait, rokonait, az ország bölcseit és nemeseit feláldozá, – a miért lelke nyugalmát adta zálogul, semmivé legyen puszta megjelenése által egy ifjoncznak, kinek semmi egyéb érdeme nincs, mint nehány szerencsés ütközet nagyÃtott hÃre? – Tehát, a mit Erdély leghatalmasabb férfiai kezébÅ‘l ki tudott ragadni, a mit nem féltett többé sem háborútól, sem békekötéstÅ‘l: leendÅ‘ nagysága alapját, szétleheli egy tekintet… Ez volt a legsúlyosabb büntetés a tanácsúrra… Oh a sors oly leleményes… Teleki estig ki nem jött sátorából; este felé maga a fejedelem látogatta Å‘t meg. Teleki nem akart semmi felÅ‘l tudakozódni; de a fejedelem elmondott neki mindent. – Hallja kegyelmed, Teleki Mihály uram: a magyar urak nem jöttek többet vissza hozzánk; hanem ott maradtak Thökölivel. És Thököli úgy látszik, hogy nem sokat akar rólunk tudni, mert nem csatlakozott hozzánk, hanem átment a török tábor tulsó oldalára, ott ütteté fel sátrait. Teleki nyögött a kÃn miatt, melyet lelkében e szavak facsaró mérge okozott. – Úgy látszik, Teleki Mihály uram, hogy mi arany hegyekkel álmodtunk, beszélt tovább Apafi jovialis nyiltsággal. Magyar királyság és magyar palatinusság nem a mi számunkra érett meg a fán. Eszembe kezd jutni a mesebeli macska, melynek körmével más szedte ki a parázsból a gesztenyét. Telekit a hideg kezdte törni a visszás érzésektÅ‘l. Apafi a neki sajátságos cynismussal folytatá: – Bizony, édes Teleki Mihály uram, jobb szeretném, ha otthon volnánk és Bánfi Dénes, Béldi Pál és a többi okos urak ott ülnének mellettem és hallgatnám, hogy mit beszélnek? Teleki ökleit összeszorÃtva, lábával a földre dobbantott, mintha mondaná: «Azért sem fogok engedni!» Azután fanyar mosolygással tekinte a sátorában fel s alá száguldó fejedelemre s hideg, érczkemény hangon monda: – Egy fecske nem csinál tavaszt; hogy az a tÃz, tizenkét léhütÅ‘ úr átment Thökölihez, nem irigylem tÅ‘le; – haszontalan szájvitézek voltak, csak költségeinket szaporÃták; – a magyarországi igazi bajnokok serege nem fog utánok menni, s mikor egy fejedelem zászlói alatt harczolhat, nem fogja magát egy hazátlan kalandor kezeibe vetni. – Akkor jó lesz, ha mindjárt beszél velök kegyelmed, mert tartok tÅ‘le, hogy az éjjel mind hátat fordÃtanak. Telekit meglátszott lepni e szó, tüstént parancsot adott drabantjainak, hogy járják el a magyarországi csatlakozott seregek hadnagyait, kik Apafival együtt jöttek Fülek alá s hivják Å‘ket össze sátorába rögtön. A meghivottak nagy immel-ámmal felgyülekeztek Teleki sátorába s ott a tanácsúr két óra hosszat beszélt beléjük, elmondva: mennyi jót várhatnak, ha Apafihoz ragaszkodnak s mennyi rosszat, ha Thökölihez találnak átcsábulni; úgy hogy az emberek már utóbb megunták az álldogolást s rákiáltották, hogy éljen! csak hogy már ereszsze Å‘ket. Még azon éjjel mind átszöktek Thököli Imre táborába. Apafival nem maradt más, mint az erdélyi atyafiak. De Teleki még most sem akarta magát megadni azon gondolatban, hogy Å‘k itt csak másodrendű szerepet játszanak, hanem még egy utolsó kétségbeesett merényletre veté fejét; – elment a nagyvezérhez. Bejelenteté magát és bebocsáttatott. A nagyvezér egyedül volt sátorában a tihájával; a mint meglátta Telekit, kellemetlen ábrázatját még lehetÅ‘leg visszataszÃtóbbá iparkodott tenni s nagy mérgesen kérdezé: – Ki vagy? Hogy hinak? Mit akarsz? – Én az erdélyi hadak generálja vagyok uram; Teleki Mihály, – jól ismerhetsz; csak tegnap voltam itt, fejedelmemmel együtt. (Minthogy a két beszélÅ‘ egymás nyelvét nem értette, a tihának kellett mindig a kérdéseket és válaszokat tolmácsolni.) – Tán nem kivánod tÅ‘lem, válaszolt a vezér, hogy minden kis fejedelmecskét, generálisocskát, a kit valaha láttam, szinrÅ‘l-szinre felismerjek? Az én uramnak, a hatalmas szultánnak annyi jobbágy fejedelme van Európában, Ãzsiában és Afrikában, hogy számukat sem lehet tudni és azok mind különb emberek te nálad, hogy tudnálak én tégedet annyi közül kiismerni? Teleki eltette a gorombaságot, s látva, hogy a nagyvezér kitérésekkel akar rajta kifogni, egyenesen a tárgyra indult. – Kegyelmes uram, igen fontos beszédem lenne veled, ha sziveskednél négyszem között meghallgatni. A nagyvezér dühbe látszott jönni erre a szóra. – Hát megÅ‘rültél-e, vagy édes bortól vagy ittas, hogy velem négyszem között akarsz beszélni, holott én magyarul nem értek, te pedig törökül; vagy tán azt akarod, hogy én tanuljak meg a kedvedért magyarul? Ugy-e, diákul meg tudtatok tanulni, melyen pedig semmi élÅ‘ nemzet nem beszél? ugy-e, németül is meg tudtatok tanulni, meg francziául, görögül, – csak törökül resteltek tanulni, a ki uratok és védelmezÅ‘tök? Százötven esztendÅ‘ óta járják hadseregeink az országot; tanult meg azóta valaki közületek törökül? Igen bizony! Megtanultak a mi katonáink magyarul, mert ragadós a nyelvetek, mint a fákon termÅ‘ macskaméz. Azért, ha én nekem ilyen bolondokat akarsz mondani, hogy beszéljünk négyszem között, eredj haza és tanulj meg törökül. Teleki meghajtá magát, haza ment és megtanult törökül; tudniillik, hogy bekötöztetett egy pár ezer darab tallért zacskóba, s azokat maga után vitetve, úgy tért vissza ujonnan a nagyvezér sátorába. Ezuttal megérte a vezér mindent, a mit a főúr mondani akart. A tolmácsló tiha mindent megmagyaráza szépen; elmondá, hogy a szultán jégre épÃt várat, a midÅ‘n oly könnyelmű ifjura bÃzza a magyarok sorsát, mint Thököli Imre, ki saját jószágainak is rossz gazdája volt, hát még egy egész országnak? s annyira nem szeret magán kÃvül urat ismerni, hogy inkább számüzeté magát ErdélybÅ‘l s veszni engedte ottan javait, mintsem akaratát a törvényes fejedelemnek alárendelte volna; a ki két uralkodó ellen fellázadt, bizonyára a harmadiknak sem lesz hÃve; mÃg ellenkezÅ‘leg Apafi teljes életében hűséges jobbágya volt a magas portának s minthogy szerény, alázatos ember, sokkal több hasznára fog válhatni, mint Thököli; ennek mindig a porta lesz kénytelen pénzzel és hadakkal segÃtségére lenni, mÃg amaz segÃti haddal és pénzzel a portát és az érdemes vezéreket, uti figura docet. Mustafa meghallgatá a hosszú beszédet, elvevé a pénzt, s azt válaszolta, hogy majd meglátja, mit cselekedjék? Teleki nem volt egészen tisztában a hatás felÅ‘l, melyet szavai elÅ‘idéztek, de nem sokáig maradt bizonytalanságban, mert alig ért a fejedelem sátorába, jött utána egy defterdár tizenkét lovas csauszszal s jelenté: miszerint neki a nagyvezértÅ‘l parancsa van Teleki Mihályt menten elfogatni s vasra verve a basák tanácsa elé kisérni. Teleki Mihály elsápadt e szóra. A hűtlen tiha minden szavát elmondta Thökölinek, s ez most elégtételt követelt a nagyvezértÅ‘l, ki legkisebb lelkiismeretet sem formált belÅ‘le, a kitÅ‘l egy órával elébb ajándékot fogadott el, ugyanannak a fejét ismét elajándékozni másnak. A főúr elveszett embernek tartá magát. De a fejedelem oda lépe hozzá, s vállára téve kezét, Ãgy szólt: – Ha én most az az ember volnék, a kinek kegyelmetek engemet oly örömest hisznek, a milyennek elhireszteltek, – gyáva, minden kényszerűségnek engedÅ‘: egy óra mulva nem volna kegyelmednek feje a vállai között. De ám lássa meg mindenki, hogy csalatkoztak bennem. Azzal a defterdárhoz fordult és szilárd, határozott hangon monda: – Eredj uradhoz vissza és mondjad neki, hogy Teleki Mihály uram az én hadaim generálisa, az én oltalmam alatt áll; most is az én sátoromban tartózkodik, a ki tehát valami bűnét tudja, jelentse meg nekem és én tudni fogok itéletet tartani fölötte; senki pedig az én sátorom deszkáin belÅ‘l az Å‘ kezeit rátenni ne merészelje, mert fogadom annak a szentháromság egy Istenre, hogy ezzel az én buzogányommal töröm össze a koponyáját; sÅ‘t készebb vagyok az elÅ‘ttünk álló ellenséghez minden seregeimmel együtt rögtön általmenni, hogysem azon gyalázatot megengedjem történni, hogy az én sátoromon belül csak egy idegen macska is egy házamhoz tartozó egeret elfogjon, nemhogy hadaim generálisát ki hagyjam innen húzni! A defterdár megvivé a felboszantott fejedelem izenetét a nagyvezérnek; épen jelen volt Thököli Imre nála; a két úr meghallva az erÅ‘s mondásokat, fejeiket hajtogatták rá és azt felelték, hogy «deiszen Apafi Mihály még is csak derék ember» s újabban visszaküldve a defterdárt, azt izenték neki, hogy igen helyesen mondta, a mit mondott és fejedelemhez méltón, s ha Teleki Mihály az Å‘ sátorában van, ott egy hajszálának sem szabad meggörbülni; de úgy vigyázzon magára, hogy ha ki talál lépni a sátorból, a rá vigyázó csauszok legottan elkapják s úgy elbánnak vele, mintha soha Erdély generálisa nem lett volna; most is csak fejedelme kegyének köszönje, hogy életben marad. Teleki semmivé volt téve; nagyratörekvÅ‘ lelkét semmi sem sérté oly mélyen, mint annak öntudata, hogy Å‘t a fejedelem védi; hogy azon ember, kit országszerte gyávának, lelki tehetlennek tartottak, nagy tudott lenni akkor, a midÅ‘n Å‘ egyszerre kicsiny lett; kit még tegnap úgy képzelt magának, mint egy királynak öltöztetett alakot, kit Å‘ kénye-kedve szerint igazgat, az ma egyszerre szerepet cserél vele, s midÅ‘n Å‘ benne a bátorság utolsó szikrája kialudt, midÅ‘n Å‘ elvesztette edzett, kipróbált szivét, az megtartá lélekjelenlétét, s most az Å‘ oltalmára van szorulva. Teleki önmaga elÅ‘tt volt semmivé téve. A bölcseség, hatalom, bátorság nimbusza eloszlott önhite körül; látta, hogy egy ember, – kivel Å‘ csak aláirás végett szokta közleni tanácsait, – bölcsebb, hatalmasabb és bátrabb, mint Å‘. A sátor nyilásain kitekintve, láthatá, hogy az izenet fenyegetÅ‘zéséhez hÃven a csauszok ott ólálkodnak a sátor körül, s beszélik az ácsorgó katonáknak, hogy a mint Teleki a sátorból kilép, menten megfogják. A székelyek nevetnek és ujjongatnak rajta. A főúr azon kezdett gondolkozni, hogy ne húzzon-e kardot s kirohanva addig vagdalkozzék velök, mÃg össze nem aprÃtják. Mily nevetséges vége lett volna! Este felé meglátogatta a fejedelmet Thököli Imre. Gyermeki tisztelettel járult a tisztes öreg elé, lehajolt, meg akarta kezét csókolni. Apafi nem engedé, hanem megölelte, megcsókolgatá homlokát s leülteté maga mellé medvebÅ‘rös tábori ágyára. Az ifju vezér érzékenyen kért bocsánatot az öregtÅ‘l azon szomorúságokért, melyeket neki okozott s melyek utóbb annyira vitték Apafit, hogy ErdélybÅ‘l számkivesse. – Nekem kellene azért kegyelmedtÅ‘l bocsánatot kérnem, szólt Apafi engedelmes hangon. – Korántsem, nagyságos fejedelmem, édes atyám; én tudom, hogy te mindig szerettél engem, de gonosz tanácsosaid oly dolgokat sugdostak felÅ‘lem untalan, mikért meg kellett gyűlölnöd, – de megfizet nekik az Isten érte, ha én meg nem fizethetek is. – Légy nagylelkű irántok, én édes fiam, és ha bántottalak én Å‘ miattuk, bocsáss meg te nekik én miattam. Thököli elhallgatott. Tudta, hogy Teleki a sátorban van, látta is Å‘t, de nem akarta észrevenni. Végre, a nélkül, hogy tekintetét feléje fordÃtaná, a legszenvedélyesebb fenyegetés hangján hozzá szólt: – «Hidd el Teleki, sokat practikáltál mindig ellenem, de ki ne kaphassalak a fejedelem sátora mellÅ‘l, mert soha bizony több kenyeret nem eszel. Most is kezemben volnál; ha a méltóságos fejedelmet, kit atyám helyett tartok, nem nézném, itt üttetném el a fejedet, ilyen s ilyen áruló fia.» Teleki Mihály hallgatott; hogy szive mit beszélt, az a következÅ‘kben van megÃrva. A mint Fülek várát feladták a töröknek, az erdélyi urak hadaikkal együtt visszamentek hazájokba, s Teleki Mihály a midÅ‘n hazaért, meglátogatta a bethleni templomot, hol Bánfi Dénes hamvai porladoztak és annak sÃrkövére borulva megsiratá keservesen a nemes hazafit, kit nagyravágyó terveinek feláldozott. EGY FÉRFI, KIT ÅRANGYALA ELHAGYOTT. Egyik csapás a másikat követte ezután. A következÅ‘ évben irtóztató tábort gyűjte Bécs ellen a szultán; az erdélyi hadaknak is ki kelle menniök. Teleki el akart maradni a harczból, de kifogásai, ürügyei nem találtak hallgató fülekre; azt mondák neki, hogy ha eddig Å‘ sürgette a hadakozást, most midÅ‘n azt egész erÅ‘vel megkezdték, hogy akar épen Å‘ elmaradni belÅ‘le? Ha tetszett a kezdete, tessék a vége is! A vége pedig nagyon keserű lett. Az irtóztató tábor, mely Bécset körülözönlé, egy éjszaka szétveretett Szobieszky hÅ‘s kardja által; a roppant harczi készletek mind ott vesztek; a diadalra vitt zászlókkal kigúnyolt ellenség dicsekedett, a sereg szine-java, hÅ‘sei ott vesztek. Az erdélyi hadak nem részesültek e tisztességben, Å‘ket Bécs ostroma folytán GyÅ‘r alatt hagyták s Teleki nem hagyta használatlanul lefolyni az idÅ‘t: mÃg az ostoba török a sánczokat mászta, Å‘ azalatt a gyÅ‘ri német tábornokkal értekezve, elköté Erdély sorsát a diadalmas félhez. Minden beteljesült nyomról nyomra, mit a tébolyodott Feriz a divánban megjósolt. A török hadak mindenütt megverettek. Elveszett a török kézrÅ‘l egymás után Esztergom, Visegrád, Érsekújvár; Nógrád várát megütötte a villám, s szétvetette a lÅ‘por, beletemetve a várÅ‘rséget; végre megostromoltatott Buda s a nagyvezér szemeláttára kivÃvatott, s százötven esztendei uralkodás után lehányattak tornyairól a félholdak, hogy helyeiket újra keresztek foglalják el. És mind azokon, kik a divánban jelen voltak, egytül egyig beteljesült a jóslat, hogy nem sokára meglátandják a paradicsomot. Rizlán basa elesett Bécs alatt a janicsárok élén, a budai vezért a vesztett harcz után Kara Mustafa fojtatá meg; Rifát agát Esztergomnál taszÃták a Dunába a futó seregek a hÃdról; Kara Ogli Buda sánczait védve esett el. Ajász basát Thököli ölette meg a szultán parancsára, s Buda eleste után Olaj bég elhozá Kara Mustafa számára is a selyemzsinórt és a bÃbor erszényt: ez volt az utolsó erszény, melyet Kara Mustafa látott, mert feje levágatván, abba tétetett bele. És végre, midÅ‘n nem volt már senki életben a halálra jelöltek közül, csupán a szultán maga, akkor fellázadt a stambuli nép, feldühödve annyi veszteség fölött, s a pártütÅ‘ janicsárokkal rárohantak a serailra, levágták a szultán tanácsosait, s magát azon börtönbe veték, a melyben Å‘ saját testvérét harminczkilencz évig sanyargatta; azt a trónra ültették helyette, Å‘ pedig meghalt a börtönben. És nemcsak az teljesült be; hanem az is, hogy a kik a törököt felbiztatták a harcz kezdésére, a harcz végzetén ellene fordultak. Erdély letette a hódolat esküjét Caraffa kezébe és Teleki Mihály lÅ‘n római birodalmi gróf, a várak és kerÃtett városok német helyÅ‘rségek elÅ‘tt nyiták meg kapuikat. A fejedelem fizetett a gyÅ‘zÅ‘knek tizenháromezer rénes forintot, melyet két hétig hordának nagy társzekereken öreg átalagokba rakva fogarasi tárházából Nagyszebenbe; Teleki Mihály pedig kapott ajándékba római birodalmi gróf czÃmet s ezüst asztalterÃtéket, mely megért tizezer forintot. Ezzel Erdély a római császár tartománya lett, s fel volt bontva a szövetség a porta és közötte… Ekkor szólÃtá magához az Isten történetünk utolsó kedves alakját, az erényes, magaslelkű Bornemisza Annát. Apafi csak felesége holta után érzé, mije volt neki e nÅ‘? Årangyala, vigasztalója minden bajában, életének világosabb fele, ki a mint letünt, kétszeresen sötét lett körüle minden. Minden baleset, minden gond kétszeres teherrel nehezkedék lelkére, szivére; nem volt hova menekülnie többé üldözÅ‘ bánata elÅ‘l: futott egyik városból a másikba, mint a meglÅ‘tt vad, mely a benne akadt nyÃltól nem tud menekülni; végre bezárkózott szobájába s hat hétig ki nem jött abból, s ha látogatói jöttek, panaszkodott nekik, mint egy gyermek: – Éhen kell meghalnom. Mindenemet elvették már. Esztendeje, hogy egy batkát sem kapok sem a harminczadokból, sem a bányákból, sem a sóadóból; ha rám jön a szűcs, a mentém árát nem tudom neki kifizetni, mert egy fillérem sincs. Hát a fiamból mi lesz, ha meghalok, utánam? szegény kis fejedelem. Az sem marad neki, a mibÅ‘l az iskoláit kitanulhassa! Egészen meg kezde háborodni; sem étele, sem itala, sem álma nem volt. Egész nap járkált nagy léptekkel a szobában alá s fel, s fenhangon beszélt magában csodadolgokat. Azon törÅ‘dött legjobban, hogy éhen kell neki meghalni. Végre azt találták ki gyógyÃtására környezÅ‘i, hogy minden nap erszény pénzeket hoztak eléje, azt mondva: «ezt a pénzt most hozta Apor István a harminczadokról, ezt a pénzt a sóaknából hozatta Inczédi Pál, azt a pénzt ez s amaz udvarbÃró küldötte; mit búsul nagyságod, mikor elég pénze van». Ugyanazokat az erszényeket aztán másnap ismét elÅ‘hozták s új czÃmeket gondoltak ki számukra. Ezen együgyű csel némileg megnyugtatá a jámbor öreget; de a régi aggodalom annyira lerombolá már különben sem erÅ‘s kedélyét, hogy az sohasem nyeré vissza életfrisseségét többé. Mindig ernyedettebb, tompább lett, s ha azelÅ‘tt kerülte az álom, most meg úgy rájött, hogy két nap is elaludt egyhosszában. Végre, a mi az utolsó foka a halálos elmeháborodásnak öreg embereknél, elkezde azon nemébe jutni a nymphomaniának, midÅ‘n az élvezni erÅ‘tlen vágy kÃnzó óhajtással kiséri a nÅ‘i kellemeket. Egyszer-másszor megpillantá a szép telivér Mikó Istvánnét és a kedves deli Vér Györgynét, mindkettÅ‘ özvegy asszony volt, s órákig elleskelÅ‘dött ablakában, ha nem láthatná-e meg Å‘ket az utczán? Titokban mindenféle csatlós által tudakozódtatott utánok: ha nem volna-e kedvök hozzá nőül menni? Teleki megtudá a dolgot, s rajta menvén, megpirongatá keményen, hogy minÅ‘ bolondságon töri a fejét; emlékezteté elsÅ‘ feleségére, kinek jóságát, szépségét oly könnyen s oly rövid idÅ‘ alatt feledni tudja. A szegény ember erre elérzékenyült s fölkereste szobájában Bornemisza Anna életnagyságú arczképét, s odajárulva hozzá megcsókolá annak kezét, s kezeit összetéve, könyörgött hozzá, hogy bocsásson meg neki, szegény eltántorodott bűnösnek s nézzen le rá onnan a magas mennybÅ‘l, s ekkor ismét vigasztalhatlan volt a felett, hogy oly szép, oly kedves, oly páratlan asszonyt, mint Anna volt, el tudott feledni, más asszonyra nézve. Hogy fog szemébe nézhetni majd a túlvilágon. Végre megszánta Å‘t a Mindenható s elszólÃtá e siralom völgyébÅ‘l; elmene azon hazába, a hol nem laknak törökök és nincsen háború. Kevesen siratták meg; legtöbben azt mondták: «Jól járt szegény, Isten nyugtassa meg!» Földnek vált hamvai az Apafi-család Å‘si temetkezési helyén, Almakeréken adattak át az örök nyugalomnak. AZ ÚJRA KIHÚZOTT KARD. A német seregek teljesen birtokában voltak már Erdélynek, a török mindenütt visszanyomva, elgázolva; a bajor választó-fejedelem, Miksa, Nándor-Fehérvárt ostrommal megvevé, a várat védÅ‘ tizenkétezer janicsárt kardélre hányatva. Ezzel Törökország kapuja volt bedöntve; a gyÅ‘ztesen elÅ‘re haladó birodalmi seregek a badeni herczeg vezetése alatt a török seregek maradványait Niszszánál tönkre verék. Viddint elfoglalák; onnan behódoltaták Bolgárországot, az Arnótságot, le egész a joni tengerpartokig, Stambult nem védte más többé, mint a Hæmus havasai. A kiöntött ár semmit sem hagyott elfoglalatlan, még a kis Havasalföld is meglátta a hódÃtó zászlókat, melyet pedig szerencsés helyzete, vad vidékei s fölséges rossz utai eddig mindig megÅ‘rizének seregjárásoktól. Még mindig az öreg S*a volt a fejedelem s ezúttal gyönyörű példáját adá az oláh politikai ügyességnek, mely más részrÅ‘l az Å‘ egyszerű észjárását is kereken jellemzi. A birodalmi seregeket Oláhországba vezetni Heiszler tábornok volt megbÃzva; ez tehát elÅ‘re Ãrt S*a herczegnek, hogy Å‘ tizezer emberrel Bukarestbe menend az erdélyi havasokon keresztül, tehát elÅ‘re gondoskodjék hadainak szállásáról és élelmezésérÅ‘l, miután a téli táboridÅ‘t ott akarja tölteni. Ugyanakkor a tatár chám is tudósÃtá a herczeget, hogy Å‘ negyvenezer emberrel szándékozik Oláhországot megszállani, miután az erdélyi seregek mozdulatait a közelbÅ‘l akarja figyelemmel kisérni. A herczegnek az egyik igéret ép úgy nem tetszett, mint a másik; fogta tehát, és a tatár chám levelét elküldte Heiszlernek, tudtára adva, hogy óvakodjék, mert nagy erÅ‘vel jönnek ellene; a Heiszler levelét pedig elküldte a tatár chámnak, barátságosan figyelmeztetve rá, hogy ne sokat mozogjon, mert Heiszler majd a háta mögé kerül. Ilyenformán mind a két sereg visszavonult az országból, s Havasalföldre sem a német, sem a tatár nem ment telelni. Ez az apró státusok diplomatiája. * * * A Libanon vadregényes hegyei között van egy kies völgy, már magától a természettÅ‘l különös elÅ‘szeretettel alkotva; az óriási bércztömegek között, melyek nagy tág öblöt körÃtnek körüle, emelkedik ki egy gömbölyű domb: sÃkságon hegynek is megjárná, de ez óriási havas bérczek között csak úgy tünik fel, mint egy kicsiny halom, maig sem terem rajta egyéb, mint czédrus, a legszebb, a legsötétebb, legterebélyesebb törzseit e nemes, illatos fának itt lehet találni. Egy tajtékzó hegyi folyam zuhogva rohan el mellette kétfelÅ‘l, keskeny fahÃd köti össze az átelleni bérczczel, a hÃd közepe egy a vÃzbÅ‘l kiálló szikla hegyére támaszkodik. Távol a kékülÅ‘ erdÅ‘k közül elÅ‘villannak Éden város fehér, tetÅ‘tlen házikói, melyek a hegyoldalba épÃtve, úgy tünnek elÅ‘, mint valami rakott kártyavár s távol a hegyek nyilásai a syriai tengeröbölt engedik láttatni. E szép helyen van jelenleg Lady Stanhope Eszther, a regényes szellemű angol hölgy európai comforttal épült lakása; hajdan itt állt a magányba vonult Feriz bég költÅ‘ien regényes kioszkja. Az ifju makacs kitartással élte le a magányban lefolyt éveit, a körülhangzó csatazaj közepett. Azon jóslat, melyet egykor a divánban tett, kiszivárgott a nép közé, elterjedt a hadseregben s a mint egyenkint bekövetkeztek egyes mondatai, annál leverÅ‘bben vert gyökeret a babonás tudat a harczosok szivében, végre általános hitté kezde válni a török nép között, hogy a mÃg Å‘ fegyvert nem ragad, addig mindenütt veszteni fognak és mihelyt újra megjelenik a csatamezÅ‘n, meg fog fordulni a hadi szerencse s újra kedvezÅ‘ lesz az ozman fegyvernek. E vakhitet régóta hasznára akarta fordÃtani a diván, szüntelen küldözte követeit az ifjú remete magányába, tudósÃtva vezérek elestérÅ‘l, elvesztett csatákról, szorongatott veszélyeirÅ‘l. Ferizt meg nem indÃtá semmi. Mindezekre azt felelte: «úgy kelle történni mindennek; – a kigyó tojásából nem kelnek ki galambok; – eltemettétek jó barátaitokat, hogy szolgálhassatok ellenségeiteknek; hallgattatok a bolondokra és bÃztatok a hitszegÅ‘kben és tánczoltatok az igaz emberek sÃrjain. Énekszóval fogadtátok, a ki megrontott benneteket, és börtönben öltétek el, a ki megakart szabadÃtani. Most álljanak elÅ‘ azok, a kik le tudták törülni a szent esküvést egy türelmes lapról, kik megszaggaták, megégeték, szélnek szórták az Isten elÅ‘tt tett fogadás lapját, most törüljék le a történet lapjáról a rajtok esett gyalázatot; mondják azt: volt! nincs! ne legyen! mi úgy akarjuk! támaszszák fel az elesett hÅ‘sök seregeit, vegyék vissza az elfoglalt várakat és keressenek tanácsot ott, a hol találtak eddig. Ti pedig tanuljátok meg, hogy Allah nevével játszani veszélyes, s bár oly magasra nÅ‘jön is valaki, hogy fejével az egeket érje: – ember Å‘ és lábai alatt ha megmozdul a föld, menten összeomlik.» Az emberek átlátták, hogy nem oly Å‘rült szavak ezek, minÅ‘knek látszanak, s minden újabb harczi veszteség után több-több régi ismerÅ‘je látogatá meg, kérve, unszolva, hogy vegye fel újra kardját s vállaljon vezérséget a hadseregnél. Å minden ajánlatot szigorúan visszautasÃtott. Semmi kecsegtetés sem volt képes Å‘t határozata megváltoztatására bÃrni. – Majd ha az én kardom aratásának kalászai megértek, nem várom, hogy hÃvjatok: önként megyek. Ãm az idÅ‘ senki kedvéért sem siet; de el sem marad… LÅ‘n azonban, hogy ezen idÅ‘ eljövetelére nagy szükség lenne már az ozman birodalomban: a német birodalmi zászlók Törökország belsejében lobogtak; a lengyel visszafoglalta Podoliát; a velenczések a török szigeteken voltak, s végre Erdély is elszakadt a portától s a vele ellenkezÅ‘ hadaknak nyitá meg várait. Az új szultán hadsereg, vezérek és dicsÅ‘ség nélkül vette át az uralkodást, de e hosszú börtönélet megtanÃtá, mint kell kitartó erÅ‘vel évekig egy cserépdarabbal kÅ‘falakat keresztül vájni s nem esni kétségbe a jövendÅ‘ vigasztalanságán. Rögtön új hadakat gyűjtetett fel; jutalmakkal buzdÃtá a harczi érdemet; megnyeré szövetségeseit, kik közül legtöbb bizalma volt Thökölihez; Å‘t kinevezé Erdély fejedelmének s parancsot adott ki a tatár chámnak és moldvai vajdának, hogy Å‘t hadaikkal Erdélybe betörni segÃtsék. Thököli nyugtalan, hÃr- és dicsszomjú lelke örült az új munkának, s csak akkor búsult el, midÅ‘n meglátta a hadat, melylyel neki Erdélyt elfoglalnia kellene. Rabolni, gyujtogatni jók lehettek azok, számra is elég sokan voltak; de minÅ‘ harczot lehete vÃni ily rendetlen néppel, melyet semmiféle erÅ‘ nem birt valami alakú tömegbe állÃtani; kik nem ismertek semmi más hadi tudományt, mint elÅ‘re futni és hátra futni; kiknek legokosabb fegyverök volt a nyÃl, kik ha puskaropogást hallottak, bedugták füleiket és szétfutottak, mint az egerek. És ezekkel induljon Å‘ a birodalmi jól rendezett, fegyelemtartó, fegyverforgatásban gyakorlott hadak ellen, országot foglalni? Hirtelen egy gondolat ötlött eszébe. Leült és levelet Ãrt, s azt gyors futárjának adta; lelkére kötve, hogy még pihenni se állapodjék meg sehol, a mÃg azt kézhez nem adta. E levél Feriz béghez volt intézve. Benne tudatá vele Thököli az erdélyi eseményeket, s a levél végére tevé: «Ime a mit megjósolál, bekövetkezett; a kik velünk egy sorban kezdték a harczot, most ellenünk fordulva folytatják azt. Emlékezzél meg, hogy fogadást tevél azon idÅ‘re és a fogadás teljesÃtésre vár.» Feriz bég korán reggel kapá e levelet, s a mint végig olvasta azt, egy pillanatig sem gondolkozott rajta s parancsot adott lovászainak, hogy rögtön nyergeljék fel harczi paripáját; kardjai közül kiválasztotta, a melyikkel legsúlyosabb csapásokat szokott osztani a harczban; leveté szürke palástját s fényes drága öltönyt övedzett magára; pinczéjében megnyittatá az évek óta meg nem érintett tömlÅ‘ket, s csatlósait, válogatott szolgáit, kik ott együtt laktak vele, megvendégelé és együtt ivott velük, mit évek óta nem cselekedett már s mondá nekik, hogy vÃgan legyenek, mert egy óra mulva indulni fognak a hadba. A birodalmi sereg egészen otthon tevé már magát Arnótországban. Szép vidékek, szép asszonyok mosolyogtak a gyÅ‘zÅ‘kre; pénz is volt, a mennyi kellett, minden arnót férfi fejenkint egy aranyat fizetett adóba, s meg sem érezte azt. De hogy arnót asszonyok is fejenkint egy-egy csókot kezdtek fizetni, azt már megérezék. És nem sokára jött a hÃr, hogy roppant tatár had közelÃt az arnót hegyek felé, számuk többre megy hatvanezernél. A birodalmi had nem volt több mint kilenczezer, de Å‘k csak nevették a harczi hÃrt; nagyobb seregeket is láttak Å‘k már futni maguk elÅ‘tt; a török hadsereg szÃne, válogatott hÅ‘sei, a spahik, a janicsárok ezrével omlottak le fegyvereik alatt, ott ölettek meg bevehetlennek hiresztelt váraik piaczán, mit félhettek e rendezetlen tatár csapattól, melyet soha sem használtak egyébre, mint a megszállott tartományokat fölégetni? Még csak arra sem tarták méltónak a hÃrt, hogy Magyarországból segÃtséget vonnának maguk mellé, hol a badeni herczeg Nándor-Fehérvár alatt feles számú sereggel táborozott. Az arnótországi hadak vezére volt a hannoveri fejedelem. Å váltá föl a nem rég meghalálozott bölcs Piccolominit, s bár öröklé is annak vitéz szellemét, de aligha bölcs elÅ‘vigyázatát. Azon hÃrre, hogy a tatár sereg közelg, kiállt a fejedelem a sÃkra kilencz ezredével, s elfogadta a közelgÅ‘ ellenséggel a harczot. Mi volt ez az ellenség? A régi gyülevész, a mely az elsÅ‘ sortüzelésre hátat szokott fordÃtani s megfutamodni a harczból, mert csak azért járt lovon, hogy nehezebb legyen utólérni. Igen, a régi gyülevész volt ez most is, de új szellem lelkesÃté azt most, új vezér állt elÅ‘tte, kit soha futva, soha megverve nem látott az ellen; a halottaiból feltámadott Feriz bég. Thököli levele után rögtön sietett az ifju bajnok Syriából, az új szultánnak kardját és eszét felajánlani. A szultán az elsÅ‘ szók után megismeré, hogy nem ez ifju az Å‘rült, hanem azok voltak Å‘rültek, kik ellenkeztek vele s rögtön reá bÃzá a legelsÅ‘ tatárcsordát, hogy vezesse azt a birodalmi seregek ellen. A török hadakba új lélek látszott szállani azon hÃrre, hogy Feriz bég ismét kardot emelt, mert ez volt a jóslat vége: a harczi koczka megfordulása, a gyÅ‘zelmek újra kezdÅ‘dése. Mindenünnen seregestÅ‘l tódultak zászlói alá, és az sokat tesz, azon vak meggyÅ‘zÅ‘dés, hogy a diadal IstentÅ‘l van igérve. És Feriz bég nem volt az csupán, a mik török vezérek szoktak lenni: vitéz katona, ki bátran mer elÅ‘l rohanni a harczban, Å‘ egyúttal eszes hadvezér is volt, ki minden mozdulat hatását ki tudta számÃtani, ki emberei életét eredménytelenül nem koczkáztatá soha, ki minden legjelentéktelenebb erÅ‘nek hasznát tudta venni, föl tudta fogni a tér és helyzet elÅ‘nyeit, ismeretes volt minden egyes nemzet harczolás módjával, s kit a véletlen soha zavarba nem hozott. E miatt katonái határtalan ragaszkodással voltak hozzája, mert tudták, hogy ha elvesznek is, haláluk nem vezérük gyalázatának, hanem a gyÅ‘zelemnek leend pecsétje. A mint Feriz a hannoveri fejedelem fölállÃtott hadait egy dombról végig nézte, melyek emelkedett szabad téren álltak elÅ‘tte, megbonthatlan tömött harcz-sorokba verve, mint egy eleven gép, mely egyszerre mozdÃtja irtóztató karját: hirtelen visszaküldé a vele levÅ‘ tatárokat a fenyves erdÅ‘kbe, hogy ott a fenyÅ‘kbÅ‘l kifolyó lágy szurokkal és terpetinnel vonják be nyilaikat, s ez megtörténve, elküldé Å‘ket, hogy lovagolják körül a fejedelem táborát s fogják minden oldalról egy nyillövésnyire körül. A fejedelem látta e mozdulatokat s engedett történni mindent; többször megpróbálták már a törökök a német sereg ellen ez együgyű fogást; körülözönlék máskor is baromsokaságukkal a kisded, rendezett tábort s úgy rohanták meg minden oldalról; ezek engedték Å‘ket szépen egész puskáik végeig jönni, s akkor egyszerre kilÅ‘ttek rájuk minden fegyvert és rendesen ez volt a vége az ütközetnek. De Feriz nem intézett ellenük rohamot, hanem körülállÃtva a tatárokat, azt parancsolá nekik, hogy nyilaikat meggyujtva, úgy lövöldözzék fel a levegÅ‘be, hogy azok a német táborra visszahulljanak. Ily módon sokkal távolabbról lÅ‘hettek ellenfeleikre, mint azok Å‘ reájok, mert az Ãvben repülÅ‘ nyÃl sokkal távolabb ér, mint az egyenesen kilÅ‘tt puskagolyó, s bárhova esik, hegyével sebet ejt, a fáradt golyó pedig lepattan. Egyszerre lángoló nyilak özöne borÃtá el az eget, s minden oldalról hullottak a birodalmi seregek tömött soraira az égÅ‘ gyantás nyilvesszÅ‘k, mintha pokoli tűzesÅ‘ viharzanék le fejeikre; a nyilak hegyeikkel bele akadtak a lovak hátába, égÅ‘ cseppjeiket a harczosok arczára hullaták, ruháikon, kalapjaikon keresztülfuródva égetÅ‘ sebeket ejtének rajtuk; a lovak szilajul kezdtek hánykódni e szokatlan támadás rémületében, a katonák káromkodva kezdék el puskáikat kilÅ‘dözni ellenfeleikre: elébb egyenkint, majd össze-vissza, egy-egy hadsor, egy külön álló csapat; a vezér szavára senki sem hallgatott, a rend felbomlott egészen, az égÅ‘ nyilak kárhozatossá tevék a tömött hadi rendet, mert sehova sem lehete menekülni elÅ‘lök, s minden nyÃl emberére talált. Ekkor megfuvatta Feriz bég a trombitákat s egyszerre minden oldalról megrohanták a birodalmi seregeket; azok nem voltak képesek a támadást szokott harczi renddel visszautasÃtani többé, hanem összeelegyültek megtámadóikkal, férfi férfi ellen vÃvott, a jó válogatott német hadak nem adták meg magukat gyáván, egy sem ment el a nélkül, hogy magával valakit ne vitt volna a másvilágra; de a török végre is több volt, s midÅ‘n a fejedelem hada már kifáradt a tatárokkali viadalban, Feriz bég akkor hozá elÅ‘ a pihent tartalék-hadat: a janicsárokat, a spahikat, kik égtek a vágytól, a neveiken száradt gyalázatot valahára lemoshatni. A hannoveri fejedelem elbúsultan látta végveszélyét, még egyszer keresztül akarta magát törni ellenfelei sokaságán, de egy erdÅ‘t látott maga körül mindenütt fölemelt dárdákból s kétségbeesetten rántva kardot, ott esett el a csatamezÅ‘n és a többi is mind elhullott. Az egész hadból hÃrmondó sem jutott haza. Ez volt az elsÅ‘ gyÅ‘zelem, mely annyi veszteség után még egyszer megfordÃtá a török had szerencséjét s mint a jóslat és a közhit tartá, e fordulat Feriz bég kardjától támadt, mely el volt átkozva Allahtól addig hüvelyben maradni, a mÃg a harczi veszteségek tartanak s csak akkor támadni elÅ‘, midÅ‘n a diadalok napja újra kisüt. A hÃr rögtön elterjedt az ozman birodalomban s új erÅ‘, új lélek szállta meg egyszerre annak harczosait, a gyászbúcsújárásokat megszüntették, az elcsüggedt, szétszaladt népek újra zászlóik körül kezdtek gyűlni s Stambulban ez volt az elsÅ‘ szabad lélekzet: a veszély nem függött feje fölött többé. AZ UTOLSÓ NAP. Készen vagyok már mindennel: csak a fizetÅ‘ nap van még hátra. A mi fényes, a mi derült volt történetünkben, azt mind szépen eltemettük: a kedves leánykák, a deli hölgyek, a bűbájos odaliszkok, – helyeiken vannak már, – az égben. Úgy látszik, hogy a sors csak azért tartá meg a legsötétebb alakot, hogy igazságot szolgáltasson népek és országok szeme láttára, Isten dicsÅ‘ségére, emberek okulására. Erdélyben jól tudták már, hogy a porta Thökölit nevezte ki erdélyi fejedelemmé, s hadakat adott kezére, mikkel az országba betörve, azt elfoglalja. E hÃrre Heiszler parancsot adott a vármegyéknek és a székelységnek, hogy az ország védelmére keljenek föl, a mit azok meg is tÅ‘nek. Valóban az erdélyi népnek annyit kellett szenvedni mindenféle szövetségeseitÅ‘l és pártfogóitól, miszerint épen nincs mit csodálni rajta, ha egyszerre készen volt majd az egyiket, majd a másikat ütni, ha felszólÃtották. A magyar seregeket Macskási Boldizsár és maga Teleki Mihály vezérelte, a németek fÅ‘vezére volt Heiszler, ki mellé még Norche és Magni tábornokok voltak adva, s az ifju hÅ‘s Doria, fÅ‘colonell; csatákban edzett hÅ‘s mindenik, kiket a hadi szerencse mindig tenyerén hordozott, s az a sereg, melyet vezérlettek, BécstÅ‘l Havasalföldig nem látott másforma törököt, mint elhullottat vagy szaladót. A mint Thököli Havasalföldön keresztül hadaival közelÃtett, Heiszler hirtelen elzáratá a szorosokat, három ezredet lerendelt a vaskapuhoz, a marosszéki hadakat a törcsvári szorosba állÃtá, Å‘ maga a bozzai szoroson állt derék seregével, s ott a hegyek között tábort ütött. A német generálisok semmit sem szerettek olyan kevéssé, mint ha a magyar vezérek a hadvezér titkaiba belebeszéltek; Heiszler szüntelen rusticus generálisoknak csúfolta Å‘ket, Telekinek pedig megvolt az a szokása, hogy bölcsesége bebizonyÃtása végett szüntelen ostromlotta tanácsadásaival a német vezért; elmondott neki egy csomó dolgot, a mikre Heiszler kénytelen volt azt felelni, hogy mi haszna neki abból, hogy ezeket megtudta? Egész hadi terveket készÃtett neki, miket Heiszler kegyesen helybehagyott, de egy betűt sem hajtott belÅ‘lök végre. Ott igen vÃgan mulatoztak a táborban levÅ‘ hadak, sem enni, sem inni valójuk nem hiányzott, a székelyek is közel voltak feleségeikhez, tűzhelyeikhez, tehát Å‘k sem kivánkoztak haza; csak Teleki volt örökké nyughatatlan. Azt szerette volna, ha szüntelen sétáltatták volna a hadakat egyik szorostól a másikig, az emberek éjjel-nappal fegyverben állva Å‘rzöttek volna minden gyalog-ösvényt, mely az országba vezet. MidÅ‘n már harmadik hete mult, hogy Bozzán tábort ütöttek, egyszerre megszólÃtá komoly aggódó arczczal a tábornokot: – Uram, mit gondolsz: hátha Thököli azalatt, mÃg mi itt lesünk rá, az országnak valamelyik más kapuján talál megjelenni? – Mindeniket zárva találja maga elÅ‘tt, felelt Heiszler. – Hátha kinyÃtja addig, mÃg mi odaérünk? – Akkor nem az lesz a baja, hogy mint jÅ‘jjön be, hanem, hogy mint menjen ki? Teleki meg akarta mutatni, hogy Å‘ is ért a hadviseléshez s komoly tanácsadásképen mondá: – Én épen nem találom czélszerűnek, hogy a derékseregek az ország egyik szegletében tartózkodjanak; szerintem sokkal biztosabb volna némi helyÅ‘rséget hagyva minden szorosnál, oly közép helyen állapodni meg, a honnan egyenlÅ‘n közel volnánk Törcsvárhoz úgy, mint Bozzához. Most az egyszer igaza volt Telekinek, de Heiszlert épen az boszantá, hogy a diák generális oly dolgot mondott neki, a mit nem czáfolhat meg. Teleki, mintha valamit érzene, különösen nyugtalan volt ezúttal; azt sejté-e, hogy a kik Erdélybe be akarnak törni, azok senkinek sem oly elkeseredett ellenségei, mint épen Å‘ neki? – Uram, monda, nem hagyva békét a tábornoknak. Én itt semmi munkában sem részesülök, tégy velem valamit, parancsolj valami állomásra és én betöltöm azt becsülettel, csak foglalkozást adj. – Mindjárt adok, monda Heiszler s karját Telekiébe öltve, bevitte Å‘t magával a sátorába, ott leültette a kerek tábori asztal mellé, s az ott ácsorgó Å‘rök közül egyet elkülde, hogy hÃvja össze a tábornokokat; a mint Norcher, Magni és Doria megérkeztek, azokat is leülteté Teleki mellé, végre maga is az asztalhoz ült, s akkor kihuzva a fiókból egy tuczat kártyát, odaadá azt Telekinek, ezen szavakkal: – Itt van a kivánt foglalkozás, oszszon kegyelmed. – De uram, pattant fel Teleki egészen zavarba hozva e tréfa által, kártyázni, midÅ‘n az ellenség elÅ‘tt állunk?… – Nem tehetünk okosabbat, a mÃg az ellenség nem áll elÅ‘ttünk. Tud kegyelmed landsknechtet játszani? – Nem tudok, uram. – No majd megtanÃtjuk rá. Meg is tanÃtották, mert pár óra alatt elnyertek tÅ‘le pár száz aranyat, mire Teleki azon ürügy alatt, hogy nincs nála több pénz, félre vonult a játéktól; nem e nehány arany vesztesége bántotta Å‘t, hanem azon tudat, hogy bölcs tanácsait annyira semmibe sem veszik. A többi urak folytatták a játékot; Heiszler egyre nyert bomlottul, elnyerte a többi tábornok minden kézi pénzét, úgy, hogy utoljára garmadává nÅ‘tt elÅ‘tte a tallér és arany, s a háromszegletű kalapját egészen szÃnig tölté meg vele. A vesztes fél tréfákkal iparkodott magát vigasztalni. – No no! a ki szerencsés a játékban, szerencsétlen a szerelemben. – Ejh! kiáltá Heiszler, beseperve a vesztett tételeket; nekem csak egy szerelmem volt életemben és az a harczmezÅ‘; ott pedig szerencsés voltam mindig. E perczben sebes lódobogás hangzék kÃvül s rövid szóváltás után a künn álló Å‘rrel, belépett egy porlepte dragonyos hÃrnök a sátor nyilásán s fulladozó hangon rebegé Heiszlernek: – Thököli elÅ‘csapatai Törcsvár elÅ‘tt vannak, a szorosba állÃtott hadakat megtámadták és leölték, csak a székelység áll még ellent, ha sietve nem jöttök, elfoglalják a szorost. Heiszler egyszerre lecsapta az asztalra a kártyát, s kifordÃtva a kalapjába töltött pénzt, hogy az szanaszét gurult a sátorban, hirtelen felcsapta kalapját fejére, s kardját kivonva, kiáltá: – Lóra uraim! Gyorsan Törcsvár felé. Még jókor érkezhetünk. – Nem mondtam-e igazat! dörmögé Teleki. – Ejh, semmi baj. Fuvassátok meg a trombitákat, le kell a sátrakat törni; az Å‘rtüzek hadd maradjanak égve, a harmadik trombitaszóra mindenki indul Törcsvár felé. Itt csak egy kornétás osztály marad két taraczkkal a szorost Å‘rzeni. Helyre, Teleki Mihály uram. Ezzel lóra veté magát. Teleki is visszasietett a vármegyék hadaihoz, s nemsokára az éj sötétjében ügetve haladt elÅ‘re az egész tábor Törcsvár felé. Augusztus 19-ike vala; oly csendes, langyos nyári éjszaka, hogy egy falevél sem mozdult. A szép csillagos égre nagy méltóságosan emelkedtek az óriási havasok, melyek roppant lánczolatban fogják körül Erdélyt; minden hallgatott, csak néha-néha hangzott fel a méla éjben távol csörtetÅ‘ hadak robogása, melyek Törcsvár felé siettek. Itt a hegyek lánczolata egy tág nyilást enged láttatni, mely késÅ‘bb annyira összeszorul, hogy alig képes két szekér egymás mellett haladni. Az út mélyen visz el két sziklafal között, s ha szemközt nehány száz elszánt kitartó férfi áll, e helyen képes a legnagyobb hadsereget feltartóztatni. Túlnan Oláhország felÅ‘l, ha a hegyekrÅ‘l letekintünk, látjuk Thököli seregének Å‘rtüzeit égni, mely a havasok tulsó oldalán táboroz, roppant kiterjedésben. Innen sötét minden. Az elsÅ‘ meglepetés után, mely nehány száz dragonyos életébe került, kik áthatoltak Oláhországba, a székelység hirtelen levágott fákkal eltorlaszolta a szorost s felvonult a hegytetÅ‘kre, s a szoroshoz közeledÅ‘ tatárokat oly kÅ‘záporral fogadta onnan, hogy azok kénytelenek voltak a továbbnyomulással felhagyni s visszavonulni. A török táborban élénk sürgés-forgás látszott, a tatárok egész ökröt sütöttek nyárson s metszették a meddig megsült; nehány jókedvű oláh, borhoz jutva, tánczolta a maga nemzeti tánczát, a halmokon a magyar huszárok fuvatták maguknak a tárogatót, melynek elható hangjai gyakran a havas tulsó oldalára is áttévedeztek. De azért, hogy a tábor vigad, az előörsök rendesen ki vannak állÃtva. A seregnek két oly ifju vezére van, kiket a harczi tapasztalás öreg emberekké tett, Å‘k virrasztanak valamennyi helyett. A szélylyel felállÃtott előörsöket két lovag látszik sorban látogatni. EllenkezÅ‘ irányban haladva, egy helyen összetalálkoznak. A két vezér az. A mint Thököli megismerte Ferizt, odalovagolt mellé s kezet szorÃtva vele, együtt lovagoltak tovább. A nélkül, hogy maguk észrevennék, félretértek a tábortól, a hegyi ösvényeken elÅ‘re haladva szótlanul. Végre megtöré a csendet Feriz, búskomor hangon szólva Thökölihez: – Van-e kétségbeejtÅ‘bb, mint hegyet látni és nem tudni repülni? – Kivált akkor, midÅ‘n a vágyak a hegy tulsó oldalára vonzanak. – Mik a te vágyaid, szólt keserűen Feriz, az enyimekhez képest, a tied csak a dicsszomj, de az enyim a vérszomj. – Még annál is erÅ‘sebb, a mi engem ösztönöz; szólt búsan Thököli. Nekem nÅ‘m van. – Ah értelek! és nÅ‘det akarod látni? Nekem is volna, ha meg nem ölik. És derék, hozzád méltó asszony e nÅ‘? – Messze kellett laknod ez országtól, szólt Thököli büszkén, hogy hÃrét ne halljad. Nem az én nevem adott kölcsön fényt Ilonám nevének, mint Å‘ az enyimnek. Mikor mindenki elveté már a fegyvert Magyarországon, én magam is kijöttem az országból, maga maradt Munkács várában és védte azt oly hÅ‘siesen, hogy egy férfi büszke lehetne rá. Az ellen megszállotta az erÅ‘sséget, s éjjel-nappal löveté annak falait ágyúkkal, bombákkal. Ilona mint egy férfi állt az ostromlott falakon, golyók süvöltése, ágyúk dörgése között, a várba esett bombákat nagy áztatott bivalybÅ‘rökkel oltatta el, s az ágyúkat saját kezével sütögeté ki az ostromlókra, s éjjelenkint felragadva a zászlót, rajta rohant a sánczaiban alvó ellenfélre s levágta katonáit, beszegezteté ágyúit és sátorait felgyújtatá. Ferizt egészen fellelkesÃték e szavak. – Meg fogjuk szabadÃtani e derék asszonyt; még most is védi magát? – Többé nem. Legkedvesebb emberem, a kire rá bÃztam, hogy viselje gondját, egy ember, kit koldusból én tettem úrrá; az árulta el, s most fogva tartják. Oh, hidd el Feriz, ha visszaadnák Å‘t nekem, talán cserében örökre el tudnék felejteni dicsÅ‘séget, korona utáni vágyat; de a mÃg Å‘t vissza nem vÃvtam, keresztül török a poklokon is érte, s látni fogod, hogy keresztül megyek e hegylánczon, mert bár keresztül repülni nincs erÅ‘m, de átmászni rajta van türelmem. Feriz bég búsan sohajta fel: – Oh, én nekem már nincs senkim, a kiért úgy siessek a harczba. E közben a két ifju ismét a legelsÅ‘ Å‘rtűzhöz ért, ott kezet szorÃtva, elváltak egymástól és eltávoztak jobbra sátraikba. Másnap korán reggel belépett Thököli Ferizhez, mondva, hogy épen most hozzák hÃrül, miként Heiszler megérkezett még az éjszaka, pihenéstelen nyargalva Nyén és Szent-Péteren keresztül Törcsvárára. Teleki is vele van. E név felvillanyozta az ifju törököt. Hirtelen felszökött fektébÅ‘l, s kardját kirántva, azt az ég felé emelé, szavakat nem találó düh kifejezésével arczán. – Köszönöm neked Allah! hogy Å‘t is elÅ‘mbe hozád! Azzal Thökölinek nyújtá kezét: most már én is azt mondom, hogy ha röpülni kell is, át fogunk menni a hegyeken. A két vezér ezután tovább egy óránál tanácskozott együtt titokban, mindenkit kiküldve a sátorból. Akkor eljövének, rendbe állÃták a hadakat; Feriz kiválogatá legjobb janicsárjait és spahiait, Thököli a magyar huszárságot s a leggyorsabb tatárokat, s e kisded, mintegy hatezer fÅ‘re menÅ‘ sereggel eltávoztak, a nélkül, hogy megmondanák, hová? A roppant tábor azalatt a moldvai vajdára bizatott, meghagyatva neki, hogy éjjel-nappal ellenkezzék a túlnan levÅ‘ erdélyi sereggel és helyébÅ‘l meg ne mozduljon. A két ifju vezér ez alatt a kis válogatott csapatot bevezette a hegyek közé, a sötét, erdÅ‘s hegyszakadékokba, miknek kietlenét emberi láb nem taposta soha. Most ez ösvénytelen Å‘svilági vadonon keresztül Å‘k egy hadsereget akartak átvinni. Ha valaki a magasból egymásra hányt bérczek tömkelegére tekint, azt fogja mondani: Å‘rült gondolat! Hanem hiszen az is volt mind a kettÅ‘. Egyiket élÅ‘ szerelmének kiszabadÃtása, másikat a meggyilkolt szerelemérti bosszuállás ragadta magával, s ez mindkettÅ‘ közel atyafi az Å‘rültséghez. Azon eszme, hogy e meredek sziklákon, vad folyam szaggatta örvényeken keresztül egy egész lovas hadsereget szállÃtsanak át, valóban nem születhetett más lélekben, mint a hol oly erÅ‘s az akarat, mint Thökölinél. Majd irtóztató meredek lejtÅ‘ állt a sereg elÅ‘tt, melyen térdeiken csúszva kellett egyenkint aláereszkedniök, a lovak farkaira pedig nagy fákat kötöttek, azok tartották vissza gallyaiknál fogva, hogy a mélységbe le ne hengerüljenek; majd ismét óriási sziklafal állta útjokat, mely egy szűk hegytorkolatba zárta be Å‘ket, a honnan nem volt kijárás; itt nehányan a sziklahasadékokba s a falból kinÅ‘tt folyondárok gyökereibe kapaszkodva, kötelet vittek fel magukkal, s azokat kiálló fatörzsökre kötött vascsigákra téve, odalenn malomkorongot állÃtának fel, s úgy húztak fel egyenkint minden embert, minden lovat. Olykor hosszú sziklagerinczeken kellett végig menniök, melyek épen csak oly szélesek voltak, hogy egy ló végig mehetett rajtok, jobbra és balra ezer lábnyi mélység, melynek a rajta fekvÅ‘ ködtÅ‘l fenekét nem látni, s mikor közepére értek, öles szakadások tátongtak elÅ‘ttük, melyek ketté vágták a sziklaösvényt; a ki át nem bÃrta ugratni, ott veszett, mert visszafordulni nem lehetett. E helyeken soha sem jár egyéb a vadmadárnál, s a fészkérÅ‘l felriasztott kövi sas bámulva nézett le a kÅ‘szálról, melyre fölrepült, a nyüzsgÅ‘, iparkodó harczi tömegre, hogy mit keres ennyi nép e kietlen hazában? A két ifju vezér mindenütt legelÅ‘l járt, merészségük példát adott a seregnek, kitartásuk buzdÃtá új erÅ‘re, s kifogyhatlan leleményességük minden újabb akadálynál új segélyt gondolt ki, mely nyomrul nyomra vitte Å‘ket elébb az ismeretlen havasokon keresztül. * * * Az erdélyi urak Törcsvár alatt egy jó magas dombtetÅ‘re állva nézték, mint ellenkezik egymással a szorosokra gyülekezett két ellenhad. Olykor a székelyek csapnak ki az erdÅ‘bÅ‘l a száguldó tatárokra s bekergetik Å‘ket sátorukig, majd ismét, mint a bolygatott darázsraj özönlik elÅ‘ a tatár és oláh nép, megűzve amazokat az erdÅ‘ széléig. Néha majd az egyik, majd a másik megkerÃti vigyázatlanabb ellenfelét, azt azután ismét társai kivágják. Csupa mulatság mindezt nézni a dombtetÅ‘rÅ‘l, hol Heiszler, Doria és Teleki állanak, hosszú távcsöveken gyönyörködve a férfias játékban. Egyszer az Å‘rök egy oláhot hoznak Heiszler elé, ki az előörsökön átjött, s azt állÃtá, hogy a vajdától küldetett a fÅ‘vezérhez titkos izenettel. – Bizonyosan megint azt izeni, hogy be ne menjek Havasalföldre, mert az ellenség megesz; mondá Telekihez fordulva Heiszler, ki nyomára jött a herczeg elébbeni ravaszságának. Hát mit izent urad? kérdé az oláhtól. – Tiszteltet és tudósÃt, hogy Å‘rizkedjél nagyon ThökölitÅ‘l, mert nagy haderÅ‘vel van és igen ravasz ember; mert a helyett, hogy eléje jönnél Oláhországba, sokkal helyesebben cselekszel, ha vigyáztatsz, hogy Erdélybe be ne törjön, a mitÅ‘l annyival inkább kell óvakodnod, mert három nap elÅ‘tt Feriz béggel, a fÅ‘szerdárral együtt eltávozott a seregtÅ‘l hatezernyi válogatott haddal, s azóta, mintha a föld nyelte volna el, úgy eltünt. – Hát nem mondtam, hogy ezt izeni? szólt mosolyogva Heiszler, visszamehetsz fiam, a honnan jöttél. De Teleki fejébe szeget ütött e tudósÃtás. – Hátha mégis lehetséges volna, hogy Thököli azalatt, mÃg mi itt strázsáljuk, valahol a hátunk mögött bejön. Heiszler a havasokra mutatott. – Jöhet azokon egyéb keresztül, mint madár? – Ember nem, de ha Thököli vezeti, igen. – Kegyelmed nagyon sokra becsüli azt az urat. – Valóban, tábornok úr, én tanácslanám, hogy a Vaskapunál levÅ‘ ezredeket vonjuk magunkhoz, s hozassunk több ágyút. Heiszler nem is válaszolt neki, csak a kezével inte, hogy hallgasson el már. E pillanatban egyszerre vad ordÃtás üti meg a vezér füleit, s hátra tekintve Zernyest felé, nagy füstoszlopot lát az égnek emelkedni, mÃg előörsei nyargalvást futnak a tábor felé. – Mi az? – Thököli átjött a havason! hangzék a futók szájából a rémhÃr; a tatárok felgyújtották Tohánt s elrablák a tábori podgyászt. – Lóra, fegyverre minden ember! kiálta Heiszler felriadva, s maga kardját rántva, paripájára szökött; Doria, Norcher és Magni hirtelen rendbe állÃták a csapatokat, Macskási összeterelte gyorsan a székelységet s kiszállának a sÃkra. A mint csatarendben álltak, akkor érkezék oda Balacsán boér, moldvai menekült fÅ‘nemes, kit a vajda elűzött, s ki most saját költségén két zászlóalj magyar és oláh haddal jött Heiszler segÃtségére. A rabló tatárok kiáltása már hallható volt a közel Tohán faluban, mely lángjaival az erdélyi hadak elÅ‘tt lobogott; Balacsán harczszomjú katonái elkéredzének HeiszlertÅ‘l, hogy kiverjék Å‘ket a faluból, s elÅ‘re rohanva, nem sokára vad viadal közt nyomták vissza a tatárokat az égÅ‘ utczákon keresztül, mÃg Heiszler a derék-sereggel Zernyest felé vágtatott a legnagyobb sietséggel. Azt sikerült is elébb elfoglalhatni, mielÅ‘tt Thököli odaérhetett volna. Itt kissé megpihentek a hadak a nagy nyargalás után; Heiszler bort, pálinkát osztogatott ki közöttük, azután rendbe állva, elÅ‘jöttek a tábori lelkészek, két jezsuita, kezében feszülettel, megimádkoztatá szakaszonkint a német harczosokat; tisztelendÅ‘ Gernyeszegi uram pedig tarta a reformátusoknak ilyen beszédet: – Édes fiaim, ám lássátok, hogy a kardot hiába fel ne kötöttétek légyen. Harczoljon mindenki becsülettel; a ki elesik, haza földébe, Isten kezébe jut: ime én magam is kardot kötöttem és megyek veletek. Ezenben elÅ‘támadt Thököli hada Zernyesten fölül. Egyik oldalon a havasok voltak mellette, másikon egy nádas, csereklés rét terült, mely az augusztusi hÅ‘ napoktól most ki volt egészen száradva, s könnyen meg lehetett gázolni. A mint a székelyek megpillanták a törököt, a maguk jellemzÅ‘ agyafurtságával rögtön kopját ragadtak, s rohantak volna neki, lelkesülten ordÃtva: – Jézus segÃts! Jézus! Jézus! A vezérek erÅ‘vel kardlapozták Å‘ket vissza, s minden tekintélyt, szidást, fenyegetést elÅ‘ kellett venni ellenökben, hogy idÅ‘ elÅ‘tt meg ne kezdjék a harczot. Végre nagy durczásan visszasompolyogtak, magukban morogva: – No ha nem eresztettetek, akkor aztán ne küldjetek bennünket. Teleki ezalatt elÅ‘hivatá megbizott szolgáját, s a mint fekete köntösbe volt öltözve, mert még mindig a fejedelmet gyászolta, úgy sem sok ékszer levén rajta, azt is leszedte magáról, gyémántos forgóját, nyaklánczát, s azokat újjáról levont pecsétgyűrűjével együtt átadta neki, hogy még a csata elÅ‘tt vigye meg azokat Gernyeszegre, s adja át leányának, Vay Mihálynénak. A vén szolga kérdezni akarta, hogy miért ez? de Teleki csak elfordult tÅ‘le, s kezével inte némán, hogy távozzék. Azzal eléhozatá kedves, Kálmán nevezetű paripáját, s megveregetve annak nyakát érzékenyen, kilovagolt a seregek elé, s ott megállva, e szavakat mondá nekik: – Jó vitézek, erdélyiek, most az ideje, hogy a mi felséges császárunk hűsége mellett harczolván, magunknak s maradékunknak állandó nyugodalmat s szabadságot nagy dicsérettel szerezzünk, s házainkat, feleségeinket, gyermekeinket a török rabságtól s annak a gonosz Thökölinek tyrannusságától megoltalmazzuk, mert különben ha nem forgódunk, örökös jobbágyságba esik még a maradékunk is; soha német a töröknek Erdélyt nem engedi, levén Magyarországban nagy, erÅ‘s armadiája, a mely mindjárt benyomul s a törököt kiveri. Hogy pedig én rám senki ne panaszkodjék, hogy az ország generálisa levén, elbujtam: im ezt a fehér szakállamat ide kegyelmetek közibe hoztam, s kész vagyok itt is meghalni. Ezt mondva, odajárult hozzá Macskási s panaszkodni kezde elÅ‘tte, hogy az erdélyi magyar hadakat a hátulsó sorba rendelék s ezek zugolódnak a mellÅ‘zés miatt. Teleki ezt hallva, rögtön nyargalt Heiszlerhez. – Uram, roszul ismered a magyar természetét a hadban, a midÅ‘n azt a hátulsó sorba rendeled; különösen a székely nagyon alkalmas arra, hogy rohamra indÃtsd, de hogy a hátad megett várakozzék, vagy hogy ha elsÅ‘ soraidat megbontották, megsegÃtsen, azt ne várd tÅ‘le. Hadvezérek, igen természetes okoknál fogva, csata elÅ‘tti perczekben igen türelmetlenek szoktak lenni, kivált a csatarendjükbe avatkozó tanácsadások iránt. Heiszler is ezúttal kissé kiméletlenül találta visszautasÃtani a tanácsurat; mire az hallgatva lovagolt hadaihoz vissza s egy szót sem szólt többet. KésÅ‘bb azonban engesztelésül utána ment a vezér, s latinul szólva, megbiztatá az erdélyi hadakat: – Majd kegyelmeteknek szép mulatsága leszen, meglátja kegyelmetek, a török mint elszalad, nem állhatván ki a mi tüzünket, kegyelmetek aztán Isten hirével űzze, vágja s ha vissza találják kegyelmeteket nyomni, ne jÅ‘jön egyenesen a regimentek elébe, hanem oldalaslag, és én ismét visszaverem a törököt. E közben a török had lassan megkezde mozdulni; a balszárnyon egy ezred tatár megindult a nádasba lopózva, s ott csendesen az erdélyiek jobb szárnyát kezdé megkerülni, de a tapasztalt vezér észrevevé a nádszálak hullámzásáról a közeledést, s hirtelen parancsot adott Doriának, hat szakasz dragonyossal siessen ellenük; mire Teleki is elkülde tizenhárom zászlóalj székelyt Henter Mihály vezénylete alatt, s nem sokára lehete látni, mint találkozik össze a két lappangó sereg a sűrű nádasban, a székelyek vad ordÃtással rohantak a tatárokra, kik az elsÅ‘ összecsapás után hátat fordÃtottak, s futottak még mélyebben a nádas közé. Doria mindenütt utánuk, a lövésektÅ‘l több helyen meggyuladt a nádas s égni kezde a harczolók feje fölött. E pillanatban egyszerre megfuvatá Thököli a trombitákat, s harminczkét zászlóval kiállva a sÃkra, egetverÅ‘ ordÃtással rohanta meg az ellensereget. Úgy állt a roham elÅ‘tt, mint vihar elÅ‘tt az erdÅ‘! A mint a támadók közel jutottak hozzá, egyszerre dördült el a muskétások sortüzelése, s azon pillanatban kilencz zászló bukott le a harminczkettÅ‘ közül s száz meg száz harczos hullott le lováról. De a többi nem fordult vissza azért, mint máskor szokott. Feriz bég vezeté Å‘ket ezúttal, annak kardját látták magasan villogni a seregek élén, s a diadal bizonyos volt elÅ‘ttük. A lövés perczében egy golyó hatott az ifju mellébe, de Å‘ észre sem vevé azt, csak Telekit látta maga elÅ‘tt, fekete öltözetében: ráismert messzirÅ‘l, s feléje vágtatott egyenesen. Az ádáz roham a német dragonyosokhoz érve, egy percz alatt szétbontá azoknak sorait, a karcsú spahik dárdája s a könnyű huszárság csákányai ellen rossz védelem volt az egyenes kard és a nehéz pánczéling. Az elsÅ‘ sor a másodikra vettetett, s a mint Norcher generál egy hajÃtó dárdától homlokán találva leesett, keresztültöretett a középpont. A székelyek ott hátul csak nézték a harczot. – Mint gondolsz komé, mondának egymáshoz; ha minket csak nézni hoztak ide, nem jobban meglátnók ezt onnan a túlsó hegyrÅ‘l? Ezt mondva, vállaikra veték dárdáikat, s a nélkül, hogy legkisebb kárt tennének a törökben, nagy zúgással megszaladtak. A még folyvást elszántan harczoló lovasság, meglátva, hogy a gyalogság elfutott, egyszerre elveszté bátorságát s neki eresztve a kantárt, rohant, ki merre látott. Legvégig ott maradt Heiszler a csatamezÅ‘n, s az utolsó pillanatig megfeszÃtett erÅ‘vel törekvék a harcz sorsát megfordÃtani. Mind hiába. A balszárny szeme láttára elesék Balacsán, s nemsokára eltikkadtan érkezék hozzá Magni tábornok, alig lehete ráismerni, fején egy irtóztató vágás volt keresztül, mely vérrel borÃtá el arczát, s balkarja keresztül volt szúrva dárdával. Még most sem magáért aggódott, hanem belekapaszkodott Heiszler lovának zablájába, s erÅ‘feszÃtve ragadta magával. Heiszler kétségbeesve küzdött most saját emberei ellen, kik erÅ‘szakkal vitték el a csatatérrÅ‘l. A mint azonban egy dombtetÅ‘re felért s onnan visszatekinte, még egy küzdÅ‘ csapatot látott a csatatéren. A különvált Doria osztálya volt az, ki a mint a tatárokat űzve, különszakasztatott a seregektÅ‘l, látva, hogy egyedül maradt, hirtelen összevoná kisded csapatját, s egyedül állt ki a minden oldalról reá rohanó gyÅ‘ztes seregnek s elszántan harczolt velük, magát meg nem adva. Ezt látva Heiszler, kiragadta magát kisérÅ‘i közül, s még egyszer visszafordulva, egyedül visszavágtatott a csatatérre; nehány hű vitéze száguldott utána, s a szembejövÅ‘ huszárokon keresztül akarta magát vágni egész Doriáig. Egy magas daliás férfi állta útját. – Add meg magad vezér; nem válik szégyenedre: én Thököli vagyok. Heiszler nem válaszolt, hanem neki nyargalt s kardját megforgatva feje fölött, összecsapott a magyar vezérrel. Thököli kiálta a körüle levÅ‘knek, hogy senki se nyuljon hozzá; egyedül vÃvott méltó ellenével, mÃg egy dühös csapásnál egyszerre markolatban törött ketté a német vezér kardja, s az kénytelen volt magát megadni neki. Ez alatt Doria csapatjait letörte a túlnyomó erÅ‘, Å‘ maga lelÅ‘tt lova alá szorulva, elfogatott; Thököli ott a harcz szÃnén magához váltá Å‘t a tatároktól és saját sátorába küldé. A többiek elfutottak. Futott Teleki Mihály is, biztatva kedves Kálmán paripáját; hallá háta mögött az üldözÅ‘k kiáltását, különösen egy alak volt, mely nem akart mögötte elmaradni, s Telekinek úgy tetszék, mintha már látta volna ez alakot. Maga volt az a fÅ‘szerdár, Feriz bég. Halálosan megsebesülve bár, még sem feledte el halálos boszúját, s bár vére patakban omlott, még érze karjában elég erÅ‘t, ellenfeléét kiontani. Egyszerre Teleki Mihály egy buzaföld felé vette futását, hogy az általános irányból félre térjen, lova megbotlott egy kalangyában s elbukott vele együtt, kengyelébe keverve lovagját. Itt utólérte Feriz bég a tanácsurat, s kardját megsuhintva, kiálta rá: – E csapást neked Bánfi Dénesért! Teleki védelmére emelé kardját, de e névnél megrendült az kezében, s a vágás arczát érte; az elsÅ‘ vérre kihullt a főúr kezébÅ‘l a kard, csak kezét tartá még elboruló szemei elé, s csak e szavakat hallá: – E csapás neked Béldi Pálért! Ez Béldi gyermekiért! E csapás Erdélyországért!… Az volt a legsúlyosabb. Teleki holtan terült el a sÃkon. Feriz bég feltekinte az égre, megdicsőült arczczal nagyot, nehezet sohajtott, mintha az egész eget be akarná lélekzeni, s azzal holtan hanyatlott lova nyakára. * * * Másnap midÅ‘n a holtak mezején Telekit megtalálták és Thököli elé vitték, felkiálta: – Hej kopasz, kopasz! ha te nem lettél volna Erdélyben, nem folyna annyi vér itten! Ãgy teljesült be Magyari jövendölése. Azután felöltözteté Thököli a megfosztott hullát saját ruháiba, s úgy küldé el Görgénybe özvegyéhez. Az elfogott Heiszler és Doriáért cserében visszakapta feleségét, Ilonát. Ez volt legnagyobb nyeresége a harczból. Most mind a ketten távol Nikomedia völgyében alusznak. A KÉTSZARVU EMBER HISTORIAI BESZÉLY I. A KÉT ÃRVA. Néhány órányira a SerethtÅ‘l, Å‘seinknek Magyarország elÅ‘tti lakhelyén, állt Kucsuk Mehmed basa vára egy kellemes völgy ölében. KeletrÅ‘l egy roppant barlang van a hegyben, inkább egy óriási fülkének nevezhetni, mert nyilása épen oly magas, mint az üreg maga, s a nap délutánonként egész a fenekéig besüt, buja pázsittal s hÃmes virágokkal vonva be annak felszinét, mÃg köröskörül virágos bokrok, sötét lombú fák, repkényfüzérek csüngnek padmalyairól alá, olylyá varázsolva a nyilt üreget, mint egy felkoszorúzott ágymennyezet, vagy diszÃtett szinpad, s még legbelsÅ‘ falai is be vannak vonva sötétzöld mohával, mi közÅ‘l oly szépen tünik elÅ‘ egy-egy tarka csigahéj. E hely legkedvesebb mulatóhelye Katalinnak, a basa egyetlen nejének. A barlang repkénykoszorús nyilása, belÅ‘le kitekintve, mintegy óriási rámába fogja a vidéket, s a kép méltó a rámához. ElÅ‘tte egy tó terül, sima tükre csaknem a barlang nyilásáig jÅ‘, kétfelÅ‘l mellette magas virágos partok, miknek gömbölyű fái kétfelÅ‘l csaknem összehajlanak a tó felett, s e lombkárpiton át egy szemközti lovagvár fehér ormai tekintenek le a tó sötét vizébe, s túl e váron, messze, messze! a halványkék égre rajzolva, mintegy álomkép tünnek elÅ‘ a székely havasok. Itt ül most is a kadina a lágy fűbe leheveredve, illatos ezüstfűz árnyában, a keleti szÅ‘nyegek, a madártollas napernyÅ‘k szögletben hevernek, helyettök virágos pázsitot s illatos lombokat adott a természet. A délczeg úrnÅ‘ hölgyei a tóban fürdenek, s ki-kijÅ‘nek a partra játszani, enyelegni, – egy-egy hárfát kap kezébe és énekel, – közbe felsikoltoz némely rabnÅ‘, kit társnéja tréfából a vÃz alá buktatott. Katalin nem látja, nem hallja Å‘ket, tekintete, lelke, gondolatjai túljárnak a bérczeken, mik amott a távolban rémlenek, szemei az alkony-égen vesztek, mely annál távolabbnak látszik, minél tovább nézzük. Mit vár onnan? Tán a postagalambot, mely izenetet hoz távol kedvesei felÅ‘l? vagy tán egy felhÅ‘nek is örülne, ha onnan látná jÅ‘ni? Hisz ott neki hazája van, azon bérczeken túl született, ott laknak rokonai, ösmerÅ‘sei mind. De azok nem rokonai többé, a büszke nemes Kállay család megtagadta a leányt, ki törököt választa férjül; s férje és egyetlen fia most ott harczolnak azon haza földén, s tán gyÅ‘zni fognak és eltemetik Magyarországot, vagy vesztenek, s akkor Magyarhon temeti el Å‘ket! Miért imádkozzék?! Végig gondol lelkében mindazoknak arczain, kiket egykor oly jól ismert; – elÅ‘tte félig öltözött bayadérek tánczolnak vidám karéjban, egymást ölelve, virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros ajkaik mosolygnak, gyöngysor fogaikat láttatva; Å‘ Béldinét látja maga elÅ‘tt szende leánykori arczával, Apafiné méltóságos tekintetét, Csákyné büszke arczát s Bánfi Dénesné szenvedÅ‘ vonásait; a legutolsó cselédre is emlékezik, ki anyja udvaránál lakott, öreg dajkáját, szobaleányait gondolja maga mellett járni, hallani képzeli a pusztai aratóleányok mezei dalait, kiket arcz- és névszerint ismer, az oly mélabús danákat, hogy szinte sÃrt bele, a ki eldalolta, a ki meghallgatta, – maga sem tudta, miért? És e pillanatban a kertajtó elÅ‘tt egy magyar népdal bús melódiája kezdett elhangzani. Katalin fölrezzent az ismerÅ‘s dallam hallatára s figyelni kezde. Szelid gyermekhangok éneklék ez anda verset: «Hová repülsz, hová, Kis gerlicze madár? Mit hordogatsz össze Gyönge szájacskáddal?» «Puha tollat hordok Apámnak ágyába, HÃmes szép virágot Anyám sÃrja fölé.» «Virág legyen rajta, Mikor apám megjÅ‘, Puha legyen ágya, Mikor bele fekszik.» – Kik azok, kik ott énekelnek? kérdé Katalin hölgyeitÅ‘l. – Csavargó énekesek, elhajtsuk Å‘ket? – Adjatok nekik tÃz aranyat s engedjétek a kertbe jÅ‘ni, hogy énekeljenek. A gyermekhangok még búsabb dalt kezdtek: «Nem az ám az árva, Kinek apja nincsen; Hanem az az árva Kinek hazája nincs; Mindig van halottja Reggel este sÃrhat, Akármerre menjen, Mindig temetni jár, Akármit vegyen fel, Mind gyászruha rajta.» Katalin szemébÅ‘l két köny esett szép keblére. – Elhajtsuk ez alkalmatlanokat? kérdék a rabnÅ‘k; kik Ãgy megszomorÃtnak dalaikkal? – Adjatok nekik ötven aranyat, kérjétek, hogy énekeljenek még többet, csak szomorút, a dalban nem szeretem a vÃgat. És újra hangzott: «Szomorú fogságban Tenger partja mellÅ‘l Szegény magyar bajnok KitÅ‘l izenhessen?» «KitÅ‘l izenhessen Kedves jó nejének? Gyönge kis fiának? SÃró leányának?» «Szállnak a nagy égen Vándorló madarak, Fecske, gólya, hattyú, Szép hazája felé.» «De fecske fecsegÅ‘, Gólya kelepelÅ‘, Rájok nem bÃzhatja Titkos izenetét.» «BÃzza a hattyúra, Hattyú olyan madár: Az csak akkor szólal, Mikor halni készül.» «Ne izenj senkitÅ‘l Szegény magyar bajnok Tenger partja mellÅ‘l Tatár rabságából.» «Feleséged már a Föld alatt nem hallja. S két árva gyermeked Bujdosni ment hozzád.» – HÃvjátok elém e dalosokat, mondá Katalin, s a hölgyek nemsokára két fiatal gyermekkel tértek vissza, egyik fiú volt, másik leány. Arczaik a naptól leégve, ruháik kopottak, de vonásaikban annyi Å‘szinte fájdalom látszott, mintha azon szomorú dalokat, miket nagy urak mulattatására, ajtók küszöbei elÅ‘tt énekeltek, magukban érzenék; a fiú arczán meglátszott a köny nedves nyoma, mely azon végig gördült. – Jertek közelebb, inte Katalin, üljetek ide lábaimhoz, s egy szÅ‘nyeget terÃttetett le számukra s nyájasan hÃvta magához. A fiú alig lehetett több tizenhárom, a lányka tizenkét évesnél, amannak göndör gesztenyeszÃn haj fedé szép domború homlokát, s halvány arcza felett erÅ‘s szemöldök s egy pár olajsötét szem uralgott, mÃg a lányka piros telt arczához s derült kék szemeihez úgy illett a szabadon alá folyó selyemszÅ‘ke hajzat. A fiú félénk, szemérmesnek látszék, a leányka bátrabb, vidorabb volt, Å‘ biztatta bátyját, kézen fogva: – No jer, üljünk ide a jó török asszonyság lábaihoz. Látod, milyen szeliden néz ránk. Jer, ne félj. A fiú felveté szemeit nagy büszkén, mintha azt kérdené velök: «hát féltem-e én valaha?» s azzal fogá mandolinját s leült vele a szÅ‘nyegre. – Oh ne gondolja ám azt kegyelmed, jó asszonyság, hogy Károly fél; beszélt kedves csacskasággal a lányka; csakhogy valami jutott neki eszébe, s azon elszomorodott; majd mindjárt fogunk mi énekelni, azonnal; tudunk igen szép dalokat. Katalin odavoná magához a gyermeket, s végig simogatva annak szép szÅ‘ke haját, résztvevÅ‘leg kérdezé tÅ‘le: – Honnét jöttök ti e tájra, jó gyermekek? – Hazánkból, Erdélyországból, FelsÅ‘-FehérvármegyébÅ‘l; válaszolta leányka, a fiú szótalan volt; nekünk is volt ott kastélyunk, majd olyan szép, mint a kegyelmedé, folytatá lelkesülve, s hozzátevé nagy szemérmesen: de ki kellett belÅ‘le jönnünk. Katalin érdekelten voná maga mellé a leánykát. – Hogy jutottatok e sorsra, gyermekem? Nincsenek szülÅ‘itek, hogy idegen országban énekléssel keresitek a kenyeret? – Anyánk meghalt, viszonzá a leányka, egy szemeibe lövellÅ‘ könyet törölve szét; atyánkat pedig elfogták, s most tatár uraságnál van rablánczon, azt sem tudjuk, kinél? csak annyit, hogy ebben az országban van; mÃg anyánk élt, kétszer is megküldte érte a váltságdÃját annak az úrnak, a kinél fogva van, de a hirnök sem jött soha vissza, vagy elszökött a pénzzel, vagy megölték az úton; egyszer aztán, hogy anyánk meghalt és mi árvaságra jutottunk, érkezett haza egy ember Tatárországból, a ki együtt volt fogságban atyánkkal, az egy ideig gondot viselt reánk, hanem nemsokára azt mondta, hogy ki kell mennünk a házból és a jószágból, mert azt az atyánk neki eladta és a fejedelem odaajándékozta. Nem maradt semmink, mint egy fülönfüggÅ‘m, a mit az anyám vett, és Károlynak a lantja. – De egyebem is maradt, szólt közbe a fiú bátor tekintettel. Egy vadászkésem. A fiatal suhancz olyan képpel mondta azt, mintha valakire gondolna, mikor annak a markolatját fogja. – S mi történt veletek tovább, hogy jutottatok ide? kérdé részvét és tudvágytól érdekelve Katalin. – Hát, elÅ‘bb kimentünk kedves anyánkhoz a temetÅ‘be, ott sokáig sÃrtunk, azután pedig megéheztünk, egész nap elbolyongtunk az erdÅ‘ben, s ettünk vadgyümölcsöt, akkor én azt mondám Károlynak: hallod-e: Koldulni nem szép, ahoz nem is értünk, hanem neked van lantod, én pedig tudok énekelni; mikor a török urak erre jártak, sokszor kértek, hogy énekeljünk nekik, s tréfából nem egyszer adtak ezüst és arany pénzt. Menjünk el oda, a hol Å‘k laknak, a hol atyánk fogva van, hátha ott még többen szeretik a dalt; s most igazán is adnak pénzt? Mi Ãgy majd bejárjuk egész Törökországot, mindenütt énekelünk a városokban, s majd ha sok ember gyűl hozzánk, megkérdezzük, hogy nem tudják-e, merre van édes atyánk? a mi pénzt pedig adnak, azt megtakarÃtjuk szépen, s ha föltaláltuk az atyánkat, akkor kiváltjuk rajta. Katalin elragadtatva szorÃtá magához a fecsegÅ‘ gyermeket, hangosan zokogva. – Nem! Ilyen vér csak az én hazám gyermekeiben buzog. A leányka megcsókolá a nÅ‘ kezét, s kebelébÅ‘l kicsiny, de jól tömött erszényt vonva ki, mutatá dicsekedve: – Lásd, kegyelmes asszony, nem jártunk hiába, a jó török urak nem hagytak bennünket üres kézzel távozni kapuiktól és mi megtakargattunk szépen minden fillért, ebbÅ‘l nem szabad semmit elvennünk, mert ez apám váltságdÃja, sokszor fekszünk le éhesen, de ehhez nem nyulunk soha. Katalin remegve tartá a gyermek kezeit kezében. – De gyermekem, nem félsz-e, hogy idegen országban valaki bántani fog tégedet, ily fiatal leánykát? – Hát nem azért vagyok-e én mellette? szólt közbe délczegen a fiatal bátya, oly önhitten, mintha a vadászkés már óriássá tenné. – Mondjad, Károly: azért van mindkettÅ‘nkkel az Isten, igazÃtá ki helyesen a leányka. – Azután, folytatá a kis fecsegÅ‘, ki bántana bennünket, ha megmondjuk, hogy mi atyánkat keressük? A mult télen, hogy egy nagy várost el kellett hagynunk, s húsz napig vándorolnunk, – a zivatar az úton ért, esett a hó zúgott a szél, a hófuvás belepte az útat, a varjuk károgtak fölöttünk, mi behúztuk magunkat egy kis barlangba, ott összetettük kezünket és könyörögtünk: «jó zivatar, fehérszakállú öreg bátya, légy kegyelmes, ne hagyj megfagynunk az úton, mert mi jó atyánkat keressük!» Azzal megöleltük egymást s aludtunk egymás ölében. S lásd: a mint reggel fölébredénk, nem volt hó, sem zivatar, meleg esÅ‘ elverte a havat, szivárvány látszott az égen, kis madár fütyült a bokron a rút varjuk helyett, s húsz napig olyan meleg volt, mint tavaszszal, majd egy erdÅ‘be jutottunk, ott eltévedtünk s nem ettünk nagyon sokáig, s még gunyhót sem leltünk sehol, «jó erdÅ‘cske! kértük szépen, ti derék rengeteg szálfák, ne hagyjatok éhen elveszni bennünket, mert mi jó atyánkhoz indultunk!» s lásd, asszonyom, tél derekán, mikor semmi gyümölcs nincsen, egy nagy diófát találtunk, annak alja terÃtve volt mind dióval, s három napig volt mit ennünk. Egyszer éjjel farkasok ordÃtottak az erdÅ‘ben, mi felfutottunk egy fára, a farkasok oda jöttek, s elkezdtek rútul üvölteni, «jó farkasok, kértük Å‘ket, ti kedves szép állatocskák, ne bántsatok ti bennünket, hagyjatok elmenni atyánkhoz», s im, asszonyom, egy közülök, a legvénebb, a szakállas, farkasvezér, elment tova; nemsokára visszajött, egy nagy Å‘zet hozott a hátán, s magával hÃvta a többieket, s úgy nevetett fehér fogaival ránk, mintha mondta volna, mehettek már jó gyermekek, ne féljetek… Ha fuvó szél, téli erdÅ‘, éhes farkas irgalmas lehetett hozzánk, az ember rosszabb lenne-e, mint Å‘k? Katalin mindig közelebb kezdé vonni magához a gyermeket; a mÃg azon vevé észre, hogy egészen keblén tartja. – Ne menjetek innen tovább, mondá hozzájuk ellágyult hangon; maradjatok itten nálam, nekem is van jó gyermekem a távolban, a helyett lesztek ti nekem, valahányszor nyájasságot teszek veletek, azt fogom hinni, idegen nÅ‘ ép oly nyájas az én fiamhoz, ki nemcsak havas zivatarban, hanem kardok éle közt jár. – De mi atyánkat keressük és nem maradhatunk te nálad. – Évekig eljárhattok az országban, jó gyermekeim, még sem találtok reá, keresztül mehettek azon falun, melyben rejtve van, a nélkül, hogy ráakadnátok; gyorsabban és biztosabban segÃthetek én rajtatok. Rögtön elküldök én gyors követeket az ország mindazon fÅ‘uraihoz, kik rabszolgákat tartanak, s kérdezÅ‘sködni fogok atyátok után és ha ráakadtam, kiváltom. A két gyermek sÃrva borult Katalin elé, kezeit szorÃtva ajkaikhoz. – Rögtön hozzá fogunk a kivitelhez; szólt az odaliszk, intve hölgyeinek, kik nemsokára frissÃtÅ‘vel tértek vissza, s a két gyermek elé téve, kinálni kezdték Å‘ket jó szÃvvel. A leányka olyan keveset evett, mint egy madár; a fiú szemét lesütve fordult a kadinához: – Adass nekem, asszonyom, fekete kenyeret. Katalin csodálkozva kérdé, miért? – Mert nekem csak az esik jól; felelt a fiú szigorún s komoly daczczal védve magát könnyebblelkű testvére ellen, ki erÅ‘vel ajkai közé akart dugni egy czukros banaánt. E közben három eunuch állt meg a grotta elÅ‘tt, melleiken keresztbe tett kézzel, az úrnÅ‘ parancsára várva. – El fogtok menni azonnal hárman három felé. Egyitek sorba veszi Riza bég, Omár aga és Ben Mutaszem fÅ‘ uléma laktanyáit; másik meglátogatja Halil effendit; harmadik felkeresi az alseraskiert, Baruch Tavaifot, mindeniket felszólÃtjátok, hogy ha találkozik rabszolgáik között egy magyar nemes, kinek neve… – Boór Ãdám, ilyefalvi… egészÃté ki büszke hangon a fiú. – Tehát azt, az érte várandó váltságdÃjat kezembÅ‘l átvéve, nekem szolgáltassák ki; üdvözletemet adjátok át mindenütt, s biztosÃtsátok Å‘ket férjem barátságáról. Megálljatok még: akadhat némely, ki rabjainak más nevet adott, s valódi nevénél fogva Ãgy rá nem akadhattok, ha csak leirás után nem. Jó gyermekeim: emlékeztek-e atyátok alakjára, arczára? el tudnátok-e mondani, milyen volt? A fiú elgondolkozni látszott, de a mint elÅ‘idézé lelkében atyjának vonásait, szemei lassankint könybe lábadtak s összeszorÃtott ajkainak rebegésén látszott, miszerint közelebb van ahhoz, hogy sÃrjon, minthogy beszéljen. A leányka várta, hogy elÅ‘bb testvére fog beszélni, s hogy az hallgatott, Å‘ kezdte elmondani: – Atyánk magas karcsú férfi volt… – De szélesvállú és izmos… EgészÃté ki hévvel a fiú. – Szép fehér kezei voltak… – De erÅ‘sek… monda emez. – Szelid arcza volt, szép szÅ‘ke bajusza és kék szemei, mik mindig mosolyogtak, ha velünk beszélt. – De villogtak, mikor haragos volt. – Egyéb jel nem volt arczán? kérdé Katalin. – De igen, felelt a fiú; egy sebhely a jobb halántékán, a mit Vöröstoronynál kapott. De a ki a sebet adta, az meghalt ám! tevé utána sietve. – Jó, szólt Katalin az eunuchokhoz fordulva, ti sorba néztek minden rabot, ki e leiráshoz legkevésbbé is hasonlÃt; – lehet, hogy azóta már megÅ‘szült, a kit keresni fogtok, arcza elvadult, de ti azért minden ott levÅ‘ magyartól kérdezzétek meg nevét, s ha ráakadtok ilyefalvi Boór Ãdámra, sietve jÅ‘jjetek vissza, megvinni érte a kivánt váltságdÃjt. A küldöttek lóra ültek s elvágtattak; a leányka oly jó kedvű lett, mintha azok már bizonyosra mennének, s vissza nem jÅ‘nének atyja nélkül, de a fiú elkomorult, s mÃg testvére kedves danákat zengve vidÃtá hálaadó kedélylyel a jóltevÅ‘ úrnÅ‘t, Å‘ félrevonult egy bokor alá s ott elszomorodva megült, mÃg a leányka oda nem ment hozzá. – Mit szomorkodol? Hisz elhozzák majd atyánkat, szóla hozzá biztatólag. – Azon búsulok, hogy itt maradtunk, felelt a fiú bánatosan; én tudom, hogy nem találja Å‘t fel senki, csak én… – Én sem? A fiú tagadólag inte fejével. Erre aztán a leányka is szomorú lett, s visszatérve Katalinhoz, oly bús dalokat énekelt ismét, hogy szinte sÃrtak belé. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Néhány nap mult el, mialatt Katalin mindennek bÅ‘vében tartá a két felfogadott árvát, csak jó kedvet nem tudott nekik adni. Károly egyre menni vágyott, s úgy elült naphosszant egy magas dombtetÅ‘n, szüntelen egy táj felé nézve s gyakran mondá testvérének: «arra szeretnék én menni, arra hiszem én apámat». Napok mulva elÅ‘kerültek a küldöttek, elÅ‘bb az egyik, majd a másik, utoljára a harmadik. A két elsÅ‘ minden rabját sorra nézte a bégnek, az agának, az ulemának, az effendinek; sehol sem találta, a kit keresett; a harmadik pedig, ki a seraskiernél járt, ilyen goromba választ hozott vissza azon kérdésre, hogy nincs-e nála egy ilyefalvi Boór Ãdám nevű, ilyen és ilyen arczú, termetű magyar rab? «Hát mióta vannak neveik a kutyáknak? ki hÃvja az ökröket, lovakat úgy, a hogy Å‘k akarják? egyik kesely, másik fakó, egyik villás, másik kormos, én hivom pejkónak, a kinek eladom, hivja rárónak, s az nem megy az anyakönyvbe. A rabszolgák között pedig nincs semmi különbség, hogy egyik ilyen, másik olyan! van két füle, van két keze, lába, ha még le nem vágattam: van egynek két szarva is. Pusztulj a pokolba!» – Mondtam, sohajtá a fiú, hogy nem fogja Å‘t feltalálni senki, csak én. E pillanattól fogva nem volt a fiúnak többé maradása. Rögtön menni akart, azon táj felé, merre Å‘t egy titkos ösztön vonta, s nem fogott rajta sem kérlelés, sem vigasztalás. Katalin látva, hogy vissza nem tarthatja Å‘ket, még egy utolsó próbát kivánt értök tenni, s ez az volt, hogy elmenjen velök együtt a seraskierhez; – a mit a fiúnak csak a titkos sejtelem súgott a vizentúli táj felÅ‘l, azt Katalin érett meggyÅ‘zÅ‘désbÅ‘l hitte: a seraskier birtoka volt azon táj, s épen a durva visszautasÃtás volt legnagyobb ok azt hinnie, hogy a keresett rab az Å‘ birtokában van. Másnap mindjárt felkészült az útra a derék hölgy; azon idÅ‘kben és kivált Moldva belsejében, nagy hozzákészüléssel járt egy több mérföldnyire teendÅ‘ utazás; a keskeny, vÃzmosás rongálta hegyi utakon csak szoktatott paripán vagy öszvéren lehetett haladni, gyakorlott kalauz vezetése mellett, ki a hegyek minden zegezugát ismerte s nem jött zavarba, ha egy vagy más ösvény el volt zárva aláhengerült kövekkel, s jól ismerte a hegyi folyamok átgázolható sekélyeit. ElÅ‘l-hátul jó csomó bátor fegyveres szolga vette körül az utazókat, védve Å‘ket ólálkodó rablók ellen, s velök ment egy fizetett csausz, ki mint eleven útlevél, biztos átjárást szerezzen nekik a mamelukoktól Å‘rzött kapukon, s a murzák hajdui között. Öt-hat teherhordó öszvér szállÃtá utánuk a több hétre való eleséget, mert vendégfogadóknak sehol hÃre sem volt, vendégszeretetnek még kevésbbé, s ha vagy egy folyamnak ki tetszett áradni, három napig tehettek egy órai utat, s ugyanezen okból sátraikat is magukkal hordták, s a hol elesteledtek, ott ütöttek tanyát. A fiú látva e terhes készületet, szerényen mondá fogadott anyjának: – Miért tész magadnak ennyi alkalmatlanságot? áldj meg bennünket és bocsáss tova. Elmegyünk mi egyedül a seraskierhez. Ãlltunk mi nagyobb urak elÅ‘tt is. – Nem bocsátlak nálam nélkül. Å bizonyosan titeket is ott fogna. Én ismerem jól a vén renegátot. Lopás, rablás, csalás, gyilkolás nála mindennapi kenyér. – Az Istenért, kegyelmes asszony. Akkor te is félj oda jÅ‘ni. – Ne feledd, fiam, hogy én Kucsuk basa neje s Feriz bég anyja vagyok, kiknek kardjait Moldvában is jól ismerik. Az asszony annyi önbizalommal mondá ezt, hogy a fiú szinte büszke kezdett lenni, hogy neki ily bátor fogadott anyja van. Még az nap este Katalin egész kiséretével útnak indult, Å‘ maga erÅ‘s oláh ménen lovagolt keleties török öltözetben, mint azon táj amazonai szokták, magas gyöngyháznyeregben, turbánjában rengÅ‘ kócsag, oldalán görbe szablya. A leányka csengÅ‘s öszvéren ült, mellette bátyja ment gyalog, nyeregkápáját fogva, hogy kis testvére le ne essék. Az öszvért zabláján fogva vezette egy barnaképű oláh kalauz, mÃg a karaván élén egy török kalauz ballagott. A török kalauznak fogadása tartá, akárhol az úton keresztül folyó patakot talált, abban harminczháromszor megmosni kezeit és ábrázatját; az oláhnak pedig az a fogadása volt, hogy a hol egy szent képet talált az útfélen, s elÅ‘tte kiürülve a pomana korsaját, addig odább nem ment, mÃg forrást nem talált, a mibÅ‘l azt megmerÃtse; mely vallásos és emberbaráti fogadások számtalanszor nyujtának az egész társaságnak alkalmat a megpihenhetésre. A török kalauz szótalan ember volt, annál beszédesebb volt az oláh, elmondta apjának, anyjának, öregapjának minden viselt dolgait; minden bokorról, patakról tudott valami emlékezetest: «itt ebben a kÅ‘ben bukott el a Murza paripája tavaly nyáron; amott, ama fába véste a nevét Drágu Lupuj, meg a szeretÅ‘je, muntye Ljubu, derék egy pár voltak; itt akasztatta fel azt a harmincz rablót sorba egymás mellé Halil effendi; abban a lyukban ott lakott a süvöltÅ‘ sárkány, a kit Balina Gregu szurokpogácsával megölt. Itt nyomta agyon a terhes szekér azt a zsidót, a ki öt esztendÅ‘vel ezelÅ‘tt felfordult s a szekér alá esett. Amott verték agyon a debrenyi kántort a zsiványok öt dénárért. Itt volt ezer esztendÅ‘ elÅ‘tt az a nagy tó, a miben aranyhajú Flore fürdött, meg az arany ludak. Ezen a kövön állt Drakul vajda, mikor a czigányasszony megjövendölte neki, hogy Várna alatt el fog esni a magyar király s Å‘ a fiát küldte hozzá két jó futó paripával, hogy megszabadÃtsa…» Mindezen helyeket már messzirÅ‘l mutogatá a jó oláh, ki szüntelen karavánok vezetésében vénült meg, s valahányszor egy emlÃtett helyhez ért, mindig egy követ vetett oda, úgy hogy idÅ‘ jártával egész halmot rakott mindenüvé. Ilonka, Ãgy hÃvták a kis árvaleányt, figyelmesen hallgatá mind e meséket, gyermek lelke elandalgott a tündéres, a szokatlan, a borzasztó regéken, s ha vezetÅ‘je el talált hallgatni, Å‘ kérdezé: hát e helyrÅ‘l nem tudsz valami mesét? Mi gyujtotta fel ezt a fát? ki égeti ezt a tüzet ott a távolban, mi füstöl ott az erdÅ‘k közt, micsoda veresség csorgott ottan le a sziklán? mi csattog úgy a távolban? És az oláh semmire sem felelte volna azt, hogy nem tud róla; sem oly tudatlan választ nem adott, hogy azt a fát a villám gyujtotta volna meg, hogy a tűz pásztorok műve, a füst pedig szénégetÅ‘ké és a veresség nem egyéb zápormosta veres földnél, s a távoli zörej a hegyi patak moraja; hanem megmagyarázta szépen, hogy ahoz a fához egy szegény kegyes oláh barátot kötöztek kegyetlen tatárok s úgy gyujtották meg alatta, ott a tűznél zsiványok sütnek ökröt, s a füst a föld alól jÅ‘, hol kecskelábú boszorkányok fÅ‘znek irtóztató üstben rettenetes fÅ‘zeléket, az a veresség pedig ott a griff-madárnak a vére s a mi zuhogást hallani olykor a messzeségbÅ‘l, az nem egyéb, mint a kétszarvú embernek a köhögése. A leányka csak hallgatta, a mÃg csodákról és tündérekrÅ‘l volt szó, de a legutóbbinál elnevette magát, s megtaszÃtva kis kezecskéjével az oláh mozsárnyi báránysüvegét, monda: – Eredj, te bolond! mit mesélsz nekem kétszarvú emberrÅ‘l. – No, no, inté az oláh, majd meglátod, csak jól ne viseld magad. – Hát milyen az? mit csinál az itt? – Tudom is én, hogy mit csinál? Én csak azt tudom, hogy elszaladok, ha meglátom. – Hát láttad te? kérdé a lányka, féltében nevetve. – No, no, csak nevess. Épen az ilyen gyermeket kapja el, mint te vagy. – Mit ijesztgeted azt a gyermeket? riadt rá odafordulva Katalin. Mit hazudozol annyit? – De nem hazudok én, állÃtá az oláh; a hányszor gyermekhangot hall, mindjárt elÅ‘jön a kétszarvú ember, a miért ha valaki keresztül megy a Dzerdzina völgyén, már elÅ‘re beköti a gyermekei száját, hogy ne beszéljenek. Katalin elkaczagta magát. – No itt nincs több gyermek, csak te magad, jó kalauz, hát kösd be a szádat, mert mindjárt a Dzerdzina völgyét érjük. Az emlÃtett völgy egy sivár, elhagyott hely, már messzirÅ‘l kiválik az egész táj közÅ‘l; egymásra hányt sziklák, égnek emelkedÅ‘ csúcsok vadon tömkelege az, mikrÅ‘l kuszáltan merednek szét a vihartépte fák. Alig látszik rajta valami zöld, az út sötét mélységbe kanyarodik alá, s ott elvész szem elÅ‘l, mÃg ismét szörnyű távol látszik újra, a mint elÅ‘tekeredik a magas hegyháton, mint egy fáradt kigyó; a sziklák közÅ‘l nagy zuhogva, csattogva jön alá egy sebes hegyi patak, mely mintegy körülölelni látszik a szomorú, barátságtalan völgyet, elválasztva azt a vidék mosolygóbb részeitÅ‘l. Az egész völgy alig mutat valami élÅ‘t, csak a bérczi sasok kóvályognak a magasban kanyargó méltóságos röpttel. A nap már alá felé hanyatlott s a félhold ezüst sarlója kezdett meglátszani az égen. A mint a hegyi folyamhoz értek, a török kalauz ismét megmosta kezeit és orczáját harminczháromszor, a társaság az alatt várt. Mikor ennek vége volt, akkor meg a papucsait húzta le. – Barátom! kiálta rá Katalin, csak nem tettél magadban új fogadást, hogy a lábaidat is megmosod harminczháromszor minden patakban? A török röviden válaszolt: – Ma nem megyünk tovább. – Hogyne mennénk? sürgeté a nÅ‘; az idÅ‘ szép és még elég világos, az állatok nincsenek elfáradva s elég pihenve jövünk. – A hold már feljött, viszonzá a török, s holdfeljötte után nem megyek keresztül a Dzerdzina völgyén. – Miért ne mennél? – Mert ott lakik a kétszarvú ember. – Te tréfálsz. A török bólintott fejével, mintha azt jelentené, hogy bár tréfálhatna. – Hát kicsoda, micsoda az a kétszarvú ember? A török vállat vont. – Iblisz.[5] – S láttad te ezt az ibliszt? – Szaladtam elÅ‘le. – S Å‘ kergetett? – Nem néztem hátra. – Adj legalább hosszabb feleletet: minÅ‘ alakja? arcza? viselete? – Szarvai homlokából vannak kinÅ‘ve, felfelé, mint egy kecskebaké! lábai szÅ‘rös tehénlábak, hasÃtott körömmel, válláról kérges bivalybÅ‘r csügg, farka hosszan lóg utána. – Úgy van, asszonyom, szóról-szóra ilyen, állÃtá az oláh kalauz is. – Ejh. Ãlmodtátok ti ez alakot, s most azt hiszitek, hogy láttátok. – Én nem álmodtam, asszonyom, szólt a török, mert ijedtemben úgy neki futottam egy fának az orrommal, hogy most is félre áll tÅ‘le. – Vagy hát szemeid csaltak meg, s lehetett, a kit láttál, valami pajkos pásztorgyerek, ki kecskebÅ‘rt húzott fejére, hogy az utasokat ijesztgesse. – Mellettem haladt el tÃz lépésnyire, asszonyom, mert a mint fél arczommal a fába ütÅ‘dtem, elestem egy bokorban, s onnan láthattam és Å‘ nem vett észre; idÅ‘s férfikorban levÅ‘ ember volt, az arcza szomorú és nem rút, nagy hosszú szÅ‘ke szakálla melléig ér, s a két hátra hajló fényes szarv egyenesen a homlokból van kinÅ‘ve, a haj választékai közÅ‘l, még a bÅ‘r repedései is látszanak mellette köröskörül. Mellettem ment el, asszonyom, kezében nagy furkós bottal; Allah lássa meg lelkemet, ha csak egy szót nem mondtam igazat! Katalin boszúsan ránczolá össze homlokát. – Tehát nem jösz velünk keresztül? – Ha három esztendÅ‘t igérsz a paradicsomból, még akkor sem. – Akkor itt maradsz kardos,[6] mert mi tovább megyünk, holnap utólérhetsz bennünket. Hát te frátye! fordult ekkor az oláhhoz, két arany felpénzért megteszed-e az útat? Az oláh vakargatni kezdett a csimbókjai között, mintha gondolkoznék. – Soha se hányd, vesd a dolgot; ha ember az, a kitÅ‘l félsz, akkor látod, hogy elég sokan vagyunk ellene; ha pedig ördög, akkor gondolhatod, hogy van jó izlése, hogy nem téged ragad el, hanem hármunk közÅ‘l egyikünket. – Igazságod van, asszonyom, szólt az oláh, megnyugtatva. Ezt a két gyermeket fogja elkapni. No gyermekek, befogjátok a szátokat. Azzal szépen elébb került a gyermekektÅ‘l az oláh, mintha e kritikus órában nem óhajtana közel lézengni hozzájok, hanem a fegyveresek közé vegyült, elmondva százszor, hogy Å‘ nem fél. A karaván átgázolt a hegyi patak sekélyén, s a mint leereszkedve a völgybe, még egyszer visszatekintének, látták, mint imádkozik a hátramaradt török, arczra borulva leterÃtett burkonyán. II. A RÉM. A nap még fenn volt az égen, de a mély völgyben rég este volt már. Ide naponta csak hat óra hosszat süt verÅ‘fény, az sem talál semmit a komor sziklákon, a mit kikeltsen, csak a tetÅ‘kön zöldül holmi gindár bokor s a törpe sóskafa, melynek lombjain elszórt kecskenyáj legelész, inkább vad, mint szelid, miket csak egy-egy zivatar képes összeterelni: olyankor együvé bújnak egy sziklaoduba, számbaveheti a pásztor: hánynyal fogyott? hánynyal szaporodott? Mentül tovább halad a karaván, a völgy annál sötétebb, szorosabb; óriás sziklafalak merednek fel két felÅ‘l, miknek hasadékaiból bömbölÅ‘ barlangok nyilásai tátongnak elé. Az ember úgy fél, úgy szorong: ha ezek a roppant függÅ‘ bérczek egyszerre csak összeomlanának! Az ég mindig keskenyebb lesz, már valami homályos köd kezd ülni a völgyre, az emberek úgy hallgatnak, csak az öszvér csengetyűje ad dolgot a visszhangnak, s az utasok után legördülÅ‘ kavics. Végre a völgy legmélyebb helyére érnek, itt egy roppant kÅ‘darab zárja el az útat, melyet valaha földrengés vethetett a völgy hasadékába, s a mint egyik felével a meredek sziklaoldalhoz lapul, másfelÅ‘l úgy elszorÃtja az útat, hogy mellette elhaladva alig enged két arasznyi tért az utazónak, azon túl száz ölnyi mélység, s a ki lovon halad, kénytelen féloldalt hajolni, hogy a sziklához ne dörzsölÅ‘djék: egy botlás, egy szédülés, s ló és lovas ezer darabra zúzott. Mindenki szorongva közeledett a helyhez, az emberek egymásra tekintgettek. – No gyermekek, szólt az oláh kalauz, most aztán imádkozzatok, mert ha itt kap bennünket a gonosz, még csak futni sincs hová. A fiú boszankodva hallá a figyelmeztetést, s a mint a sziklához érve, még egyszer hozzá fordult a kalauz, intve Å‘ket: – Itt azután elhallgassatok egészen, mert bizony Isten, nem engem kap el valami, hanem titeket. Károly csak azért is daczosan levevé nyakából mandolinját s egy vÃg accordot adva rajta, elkezdé bátor hangon dalolni: «Sárga ló, sárga ló, arany patkó rajta!» Azon pillanatban ijedten kapott az oláh Katalin lovának zablájához, csaknem hanyatt esve: – Jézus Mária! ahol a kétszarvú ember! Mindnyájan oda tekintettek. Valóban ott állt, a sziklaköb tetején, mintha egy rejtett üregbÅ‘l bújt volna egyszerre elÅ‘ a meghallott dal szavára. Úgy, a hogy a török által leiratott: lábai szÅ‘rös tehénlábak, hátán összekötött bivalybÅ‘r, homlokából két hátrahajló szarv nÅ‘tt elÅ‘, mely vad, ijedelmes tekintetet adott különben oly szelid arczának, melynek vonásain e pillanatban még örömöt, még mosolyt, még emberi vágyakat is lehete látni. A mint ott a magasban állt, a karaván feje fölött, görcsös botjára támaszkodva, sötét alakja, hegyes meghajlott szarvai élesen kitünve az alkonyéj szÃnébÅ‘l: az egész karaván holttá bűvölve állt; Katalin paripája horkolva ágaskodott, orrlyukaiból forró gÅ‘zt fútatva, s felborzadt serényét hányva jobbra-balra, mÃg Ilonka felsikoltva takarta el arczát bátyja kebelébe, ki vadul tekinte hátradobbanva az elÅ‘idézett rémre, s kezével vadászkéséhez kapott. De a következÅ‘ pillanatban reszketni kezdett a fiú, keze elbocsátá a kés markolatát, arcza elsápadt, ajkai szótlanul nyiltak meg rebegve, melle zihált, szó sem jött nyelvére, szemeit elfutotta a veresség; egyszerre elveté fejérÅ‘l fövegét, s neki rohanva a sziklának, mielÅ‘tt valakinek eszébe juthatott volna meggátolni, a sziklahasadékokba fogózva, mint a vad hiúz, oly sebesen felkapaszkodott a rémalakhoz, ott térdre bukott, megragadva annak kezét, elhalmozá csókjaival, sokáig nem jött más hang összekulcsolódott ajkaira, mint egy szótalan sirásé, minÅ‘ annak sirása, ki álmában kiáltani akar és nem tud; mÃg egyszerre, mint a zápor, megeredt szemébÅ‘l a köny, s akkor minden Ãzében megrendülve kiálta fel: – Édes atyám! A csodálkozás moraja zúgott fel a karavánból. Maga a fiatal testvér oly kétkedÅ‘ idegenséggel tekinte fel a rémalakra, s majd támadt, majd ismét elmult arczáról a könnyű derű, mit a megismerés idézett néha reá. Å nem ismert apjára többé. Azokhoz a szép szemekhez, ama szelid mosolygó arczhoz, mely az Å‘ gyermeki szivében élt felÅ‘le, oly hasonlótlan volt e kép, rémes két szarvval homlokán: jól mondá a fiú, hogy egyedűl Å‘ fog apjára találni és senki más. De a férfi megismerte Å‘ket, s mÃg szótlan fájdalommal szorÃtá kebelére fiát, szemeivel leányára tekinte le, oly búsan, oly fájdalmasan, mintha könyörögne neki, hogy ismerjen Å‘ is reá! A fiú szóhoz kezde jönni, s könnyeivel együtt beszéde is megeredt. – Emberek! jó emberek! Nézzétek, hisz nem rém Å‘, nem ördög, nem kisértet; ember, mint én és ti; meggyalázva, elcsúfolva, megrontva, de bizonyára nem Isten által, hanem gonosz emberek által; oh de én megismerném apámat, ha arcza össze volna is törve; hát te? Ilonka! Nem látod-e Å‘t? – Leányom! rebegé a rém, oly hangon, melynek keserves rezgése a sziveken hatott keresztül, hogy Ilonka az ismerÅ‘s hangra félájultan omlott le az öszvérrÅ‘l, s csak Katalin védÅ‘ karjai tarták fel. – Jer, szállj le onnan! kiáltá fel az amazon, ha ember vagy és Istent hiszesz, szállj le hozzánk! Katalin egyedül mert megállani a közeledÅ‘ rém elÅ‘tt, ki fia karjára támaszkodva, a szikla rovátkáin alászállt, kisérete szétfutva, biztos távolból nézte Å‘ket; a kalauz felfutott egy fára. Az ember lejött, s letérdelve leánykája mellé, összecsókolgatá annak homlokát, szemeit, mÃg a gyermek magához tért ölében az atyai csókok melegétÅ‘l, s felpillantott, de hirtelen eldugta ismét arczát, s mÃg kezecskéi apja nyakát ölelték át, arczát annak kebelébe rejté. – Irtózik tÅ‘lem, susogá az ember bánatos sóhajjal, s azután fiához fordult: – Hol jártok itt? Miért jöttetek ki ErdélybÅ‘l? – Kétszer küldöttük el váltságdÃjadat, mindannyiszor el kellett annak tévedni, most magunk indultunk el vele. – KésÅ‘n érkeztetek vele, szólt az ember lecsüggesztett fÅ‘vel. – Oh, apám, sóhajtott a gyermek, jöttünk volna hamarább, de koldulva gyűjtöttük váltságdÃjadat idegen országban. – Koldulva! ti? kiálta fel az ember, hát barátom, kit megbiztam, hogy vagyonaim egy részét eladva, azt küldje el: Pozsgai nem él-e? Hát nÅ‘m elfeledett-e? – Barátod! kiálta dühösen égÅ‘ arczczal a gyermek. Barátod kihajta bennünket házunkból, mint mondá, a te megbizásod szerint. NÅ‘d pedig, anyánk, most is emlékezik rád – a túlvilágon. Az ember hátratántorodék, s a sziklához kelle támasztania fejét, hogy el ne essék. – Úgy van, apám. Ha e derék hölgy itt, ki mellettünk áll, IstentÅ‘l nincs segélyünkre küldve, most is koldulunk talán; Å‘ küldözött, Å‘ fáradt velünk érted, neki köszönjük, hogy megtaláltunk, hogy megszabadÃtunk. Az ember odaborult Katalin kezére, s csókjaival halmozá el azt. – Oh, asszonyom, iszonyúk, a mik én velem történtek; de te légy áldva százszor, hogy gyermekeimre kiterjesztéd kezeidet; nem adhatok jóságodért egyebet, mintha Å‘ket adom neked, mert hisz enyémek úgy sem lehetnek többé. – Bármily borzasztó legyen is a sors, mely téged ért, él az Isten, hogy azt megfordÃtsa rajtad, szólt szilárdul a delnÅ‘; s ha megengedé, hogy gyermekeid feltaláljanak, nem újjmutatása-e a Mindenhatónak ez, hogy ismét boldoggá fog tenni és visszasegÃtend hazádba? – Lehetetlen! én rabja vagyok a seraskiernek, kezemen nincs láncz, nyakamon nincsen vas, de erÅ‘sebben rabbá tesz, a mi itt homlokomon van… Katalin nem tudta magát megtartóztatni a borzadálytól. – Mely kéz tette e csodát veled? Az ember lecsüggeszté fejét felsóhajtva: – Oh, asszonyom! neked bizonyosan édes álmaid szoktak lenni, mert lelked tiszta és arczodon boldogság látszik, ne akarj tudni dolgokat, mik álmaidba kisérteteket kevernek s megingatják benned a hitet. – Akarom, hogy beszélj; mert kell ismernem sorsodat, hogy azon fordÃthassak. Ha borzalom hallani, a mit mondasz, gyermekeidet küldd félre. – Én hallani akarom azt, apám! szólt a fiú fendobogó szÃvvel, mÃg a lányka még szorosabban simult apja keblére, s még mélyebben rejté annak daróczöltönyébe arczát. – Halld tehát, a mit hinni nehéz. EzelÅ‘tt hat évvel, midÅ‘n Rákóczy György nem érve be saját fejedelemségével, kiment országot hódÃtani Lengyelországba, s kivitte magával az erdélyi nemesség szÃnét, én is azok közt voltam. Honn két fiatal gyermekem s áldott jó nÅ‘m maradt. Ez emléknél elfogult az ember hangja s szemeibe könyek tolultak. – A lengyelek tatárt hÃttak segÃtségül, elhullott a szép nemes had, s a ki élve maradt, azt rabszÃjra fűzték s elhurczolták messze országokba. E sors ért engemet is, s legjobb barátomat, Pozsgai Ferenczet. Gyermekkori barátom volt, asszonyom; atyám mint szegény fiút fogta fel, velem nevelteté; együtt éltünk, együtt harczoltunk, egy lánczra voltunk verve. MidÅ‘n elfogatásunknak hÃre futamodott, kinek rokonaink, családunk volt, az sietett váltságdÃjunkat megküldeni, de a mely nap a bennünket fogva tartó murza felvette a dÃjat, érkezett a seraskier a szultán halálparancsával, mely selyemzsinórt itélt a murzára s annak minden pénzét és marháit a seraskierre juttatá. Ez utóbbiak közé tartozánk mi is. És a seraskier semmit sem akart tudni a váltságdÃjról, s mi rossz után rosszabbat cseréltünk, amaz rossz volt embernek, de imez jó volt ördögnek. E szorongattatásunkban mi néhány százan a mi pénzecskénk volt, koldulásból, nagy elrejtegetve összeraktuk, azon szándékból, hogy egyet magunk közÅ‘l kiváltunk, s azt haza küldve Erdélybe, meghatalmazzuk, hogy mindnyájunk vagyonából adjon el annyit, a mennyi a váltságdÃjra kell, s küldje meg értünk. Én legjobb barátomat ajánlám erre, Pozsgait. Mondám, hogy Å‘ becsületes ember, benne bÃzni lehet, mert jó hazafi, jó keresztyén, és mindnyájunkat szeret. Mi kiváltók e férfit s elküldtük Erdélybe és vártuk sokáig, egyik napról a másikig; a napokból évek lettek és nem tudtuk, miért nem érkezik váltságdÃjunk… Az ember elfuladt a beszéd és fájdalom miatt. – És e becsületes ember, szólt Károly, mintha folytatni akarná apja beszédét, elfoglalá a küldÅ‘k jószágait, árváikat, özvegyeiket kiverte házaikból, birtokaikat elvesztegette potom pénzért és gazdáikat rabságban hagyta veszni.[7] – Úgy-e, Istenhez kiált e szó, asszonyom? – És Isten keze nem rövidült még meg. – Nem zúgolódom. Mi vártunk évekig, s itt vesztünk a várakozásban, a seraskier maga is undok renegát, gyűlölte mindazokat, kik hitükhöz állhatatosak maradtak, s mindent elkövetett, hogy bennünket eltántorÃtson, velünk teljesÃtteté a legaljasabb munkákat, miket másutt a czigány is csak akkor vállal el, ha éhenhalni készül; de én nem engedtem eltántorulni társaimnak lelkét, s midÅ‘n leroskadtak sorsuk terhe alatt, én vigasztalám Å‘ket, s példát mutaték nekik, mint kell a balsorsban erÅ‘snek lenni. Egyetlenegy sem hagyta el hitét. A seraskier dühös volt, s megtudva, hogy társaim engem tartanak magok elÅ‘tt mintegy példaképül, maga elé állÃttata, s elÅ‘bb hizelge, majd fenyegetÅ‘zött, hogy társaimat vegyem rá az áttérésre; én Istenben vetém reményemet s daczoltam vele. Ekkor irtóztató bosszut esküdött fejemre és beteljesÃté azt; megkötöztetett egy széles gerendához, s homlokomon felhasÃttatva a bÅ‘rt, egy eleven kecskebak fejérÅ‘l leszakÃttatá a szarvakat s azon forrón, véresen a homlokomon vágott sebbe kötteté azokat, erÅ‘sen rászorÃtva, úgy hogy hat hét alatt fejemhez voltak azok nÅ‘ve, elválaszthatlanul, a mint látod.[8] Katalin elsápadt az iszonyat miatt. Károly tenyereibe hajtá homlokát, a kis leány pedig féltében elaludt apja ölében. – Ugyanekkor, folytatá a rab, egy tulok hátulsó lábairól lehúzatva a bÅ‘rt, azon nyersen lábaimra vonatá, mÃg rászáradtak, úgy, hogy levágni sem lehet többé. Akkor ezen vadonba bocsáta el: «itt fogsz lakni, s innen ki nem jöendsz soha, mert borzadni fog tÅ‘led mindenki, a ki meglát, s iszonyattal kerülend ki minden élÅ‘ ember, s ha vezére voltál társaidnak, most vezesd a hozzád hasonlókat!» E szavakkal ama kecskenyájra mutatott, melyet amott a sziklákon legelni láttok, s mikhez ime hasonlatos vagyok. Katalin alig bÃrt magához térni a bámuló iszonyatból; azzal egy gondolat járta át lelkét. – Menj vissza gyermekeiddel az én jószágaimra, szolgáim egy része vezetni fog, magam elmegyek a seraskierhez. – Szöknöm nem lehet, asszonyom, mert e gúnyjelrÅ‘l mindenki rám ismer, s a seraskier hatalmas, csak arra hoznék veszélyt, ki velem jót akar tenni. – De én váltságdÃjt ajánlok neki s akkor elbocsát. – Alig hiszem. – Én tudni fogom kényszerÃteni, én nem félek tÅ‘le. – Oh, asszonyom, ne tégy egy lépést sem miattam, én nem óhajtom a világot látni többé, és a világ elborzadna, ha engem látna. Menj vissza gyermekeimmel és légy anyjok nekik, én itt csendes elmerengésben fogok élni és elmulni, s a mÃg élek, érted és Å‘ értök imádkozom. – Nem, nem, szólt a fiú, mi elmegyünk a seraskierhez érted könyörögni. – Å hozzá könyörögni? Hát könyörög valaki egy kiszáradt fának, egy dühödt fenevadnak? – Jehova Istenre! kiáltá az amazon, büszkén kardjára ütve. Kucsuk basa neje mást is tud, mint könyörögni. A Jehova névre felderült az ember arcza. Hévvel ragadá meg a hölgy kezét. – Te keresztyén vagy? – Én is megtartám hitemet annyi kisértet között, válaszolt a nÅ‘ szent ihlettel szemeiben. – Úgy bÃzom benned, hogy megÅ‘rzöd gyermekeimet; hogy engem megszabadÃtasz-e, az elÅ‘ttem közönyös dolog. – A mit Isten akar, az teljesülni fog. – S nem kell-e megnyugodnom, ha az van felettem határozva a magasban, hogy itt haljak meg e völgyben, mint hitem vértanúja? Ki tudja, hátha kiszabadulnék innen, nem lenne-e belÅ‘lem kegyetlen, bosszuálló ember, ki véres visszatorlást gyakorol azokon, a kik Ãgy bántották, nem lennék-e ellenségeim üldözÅ‘je, gyilkosaimnak hóhérja, árulóim elvesztÅ‘je? Károly szólni akart valamit, arczán átfutott a pir; tán azt akarta mondani: – Az leszek én! Katalin megszorÃtá Boór Ãdám kezét. – A mit Isten végzett, s a miért angyalok imádkoznak, az meg fog történni. E szavaknál a két térdepelÅ‘ gyermekre mutatott. Most végy búcsút gyermekeidtÅ‘l, öleld meg Å‘ket. Négy nap mulva ismét visszatérünk, várj reánk e helyen, ha velünk jönnöd veszélyes. Boór Ãdám még egyszer megölelé, megcsókolgatá gyermekeit s azzal megrázva Katalin férfiasan nyujtott jobbját, kiszakÃtá magát gyermekei karjai közül s ismét felment a sziklaköbre. Katalin inte kisérÅ‘inek, hogy menjenek tovább. A kalauz lemászott a fáról, magában mormogva: – No ezeket megvette az ördög. A távozó gyermekek sokáig visszatekintgetének, Károly kalapjával köszöntgetett vissza, Ilonka csókokat hányt piczi kezeivel. A kalauz, bármennyire félt is, hogy ha hátra talál nézni, úgy marad a feje, még sem állhatta meg, hogy egyszer hátra ne tekintsen, s a mint megpillantá a kétszarvú embert ott a sziklacsúcson térdepelni, arczát imára kulcsolt kezeire hajtva, álmélkodva rántá meg társa zekéjét: – Nézd el, nézd: az ördög imádkozik! III. A SERASKIER. Csúnya nagy potrohos ember volt a seraskier, hájjal volt béllelve minden porczikája, az ujjait ökölre nem birta volna fogni, mert még a tenyerén is szalonna volt, tripla tokája volt s lelógott nagy lomhán, s hasának nagy terjedelme miatt soha sem látta lábait. Mindamellett szüntelen gyalogszekéren hordatta magát nyolcz-nyolcz rabszolga által felváltva, s az a lebtica is vasból volt; mert ha fából lett volna, Ãzre-porrá tört volna. Számtalan rabszolgát tartott e derék úr, ilyen gazdasági elve lévén: Minden igavonó állat között a legolcsóbb az ember; egy ökör tÃz-húsz arany, egy ló ötven, száz, százötven denár, ki micsodás? egy erÅ‘s legényt pedig megvehetni két talléron, mikor vásárja van. Egy ló csak tÃz-tizenöt esztendeig ló, de egy markos ficzkó eltart ötvenig is. Lovat, ökröt drága szénán kell teleltetni, az ember megél abból, a mi hulladék marad; a barom csak nyáron dolgozik, télen pedig pihen; a rabszolga nyáron ekét, boronát húz, télen pedig malomban Å‘röl, vagy bányában kopácsol. E végett a derék ember egész gazdaságát úgy rendezte, hogy a hol csak lehetett, emberi kezek végeztek minden munkát, azok szántottak, takarÃtottak, csépeltek és hajtották a gázlómalmokat, vontatták a hajókat. Épen most is gabonát csépeltet rabszolgáival a derék úri ember a szérűs udvaron, két rabszolganÅ‘ hajtja róla pávafarkakkal a legyet, kettÅ‘ lábait mosogatja, a többiek nagy tekenÅ‘kben szemelgetik a konkolyt a tisztabúza közÅ‘l, s jaj nekik, ha nem vigyáznak! a hány szem közte marad, annyi korbácsütést kapnak, – a midÅ‘n egy csausz jÅ‘ sietve jelenteni, hogy Kucsuk basa feleségének egy elÅ‘re küldött futárja köszönteti a kegyelmes urat, miszerint nemsokára be fog hozzá szállni egész úti kiséretével együtt. – No már megint vendég! szólt mérgesen a renegát. Hogy nem tudnak ezek az emberek odahaza maradni! S micsoda új szokás már ez, hogy az asszonyok utazni járjanak? minden becsületes vallásos török utálattal fordulna el az ilyen becstelen asszonyoktól, ha még volnának becsületes vallásos törökök sokan, mint én. VeszendÅ‘ben van a régi muzulmán erkölcs! S mindezt oly pofával mondta a jó seraskier, mintha Orkhán szultánnal jöttek volna ki Å‘sei Ãzsiából, pedig tÃz év elÅ‘tt még genuai olajkereskedÅ‘ volt a jámbor. – Hanem hát csak hadd jÅ‘jjön az asszony; «ebet gazdájáért, mond a példabeszéd, asszonyt az uráért illik megbecsülni». Hanem azért csak oda kinn maradt a szérűn, gondolva, hogy ha ott fogadja el, majd csak hamarább tova megy, s utasÃtást adott az étekfogóinak, hogy mikor azt fogja nekik mondani: hozzatok a legdrágább frissÃtÅ‘kbÅ‘l, s mindenféle csemegét! ne hozzanak egyebet, mint nádmézes vizet és mogyorót. Nemsokára megérkezék Katalin s leszállva lováról, a seraskier elé sietett s azt illÅ‘en üdvözölve, a két gyermeket hátul hagyá. – Ühm, nem rút asszony, mormogá magában a seraskier, csakhogy egy kicsinyt kevélynek látszik; hanem az szép, hogy olyan sűrű szemöldöke van, az ritkaság és nagyon szép a fehérszemélynél. No hát, hozott Isten, jó asszony, meddig maradsz itt? – TÅ‘led függ, hogy rövidebb, vagy hosszabb legyen látogatásom, felelt Katalin udvariasan. Hallván vendégszereteted hÃrét s erre utazván, nem akartalak kikerülni. – Igen? szólt a derék úr. (Vajjon ki lehetett az a gazember, gondolá magában, a ki elhiresztelt, hogy vendégszeretÅ‘ vagyok?) Tehát hova utazol, jó asszony? – Anadoliba: egy régi fogadásom következtében. – No, Allah segÃtsen útadban. Szakácsok, hozzátok azon drága csemegéket. Tehát Anadoliba utazol. Akkor bizony igen sietned kell. – Sietnem kellene, az igaz, mert egy régi fogadásom szerint minden évben ki kell váltanom rabságból egy magyar foglyot, s izentem már a közellevÅ‘ török urakhoz, de egyiknek sincsen, e végett magamnak kell egyet távolabb keresnem. – No, biz ez furcsa fogadás; hanem Allah nagy és hatalmas s vannak mindenféle emberei. – Igazat mondva, jó szomszéd, te egy nagy út viszontagságaitól engem megmenthetnél, ha tán akadna birtokodban magyar fogoly. A seraskier némán kaczagott, fejét elé-hátra rázva. – Magyar fogoly, magyar fogoly? Ha paripáról beszélsz, jó asszony, akkor tudom, mi az arab paripa, mi a lengyel, mi a burkus? az egyiknek sovány feje van, kiülÅ‘ pofacsontjai, sÃma szÅ‘re, másiknak bolyhos szÅ‘re, vastag feje, széles szügye; ha perzsa toklyót, egyptomi argalit, magyar juhot kérdeznél tÅ‘lem, azt érteném, amarra vastag farkáról, másikra Å‘zfejérÅ‘l, emerre kacskaringós szarváról rá lehet ismerni, de hogy mi különbség legyen egy magyar rabszolga, vagy egy görög rabszolga, vagy egy georgiai rabszolga között? azt nem tudom; füle, orra, szeme mindegyiknek egyforma, én csak kicsinyekre és nagyokra szoktam Å‘ket osztani. – Elmés ember vagy, seraskier, szólt a delnÅ‘, alig türtÅ‘ztetve haragját, nem akarlak én terhelni azzal, hogy kedvemért rabszolgáidat osztályozd, hanem ha sziveskednél egyet átengedni közÅ‘lök, majd az én gondom lenne azt kiválasztani a sok közÅ‘l. A seraskier fejét rázta. – Nem lehet, jó asszony. Egy sem eladó, bár még többet vehetnék hozzá, Ãgy is fele a földeimnek parlagon hever, s felvehetem, hogy a hajdúk minden héten agyon ütnek belÅ‘le kettÅ‘t-hármat, nyakamon a tél s az ólombányákba ha leküldök Rebbi-alevval (deczember 1) kétszáz rabot, nem jön belÅ‘le több vissza Dsemadi-alevval (február) száznál, felét elpusztÃtja az ólomgörcs, alig jöhetek ki velök. – No de, kedves szomszéd, szólt Katalin, odaülve a seraskier mellé a hordszékre, s végig simogatva bársonysÃma kezeivel annak elhÃzott pofáját. Lásd, milyen kedvet tehetnél nekem, megszabadÃtnál egy hosszú út terheitÅ‘l; nem is kivánnám tÅ‘led ingyen, nem sokalnék egy pár száz aranyat érte. A seraskier arcza erre szépen elkezde fényleni, az electricus czirógatás a szép asszony kezeitÅ‘l, vagy tán még inkább az ajánlott kétszáz arany, megvesztegetÅ‘leg kezdének hatni mogorva kedélyére, s miután elÅ‘bb jól kinevette volna magát, mint olyan ember, ki jól tudta, hogy a vele született nagy szivesség miatt most nagy áldozatot követ el, de már nem törÅ‘dik vele, ráhagyja a hölgy kérését. – Legyen no. Te gonosz nÅ‘ vagy. A prófétát képes volnál mosolygásra gerjeszteni hamis szemeiddel. Hát nem bánom. Legyen meg, a mit kivántál. Itt látsz egy csoport rabszolgát, választhatsz belÅ‘lök, nem bánom. Nem kivánok érte dÃjat sem; neked adom. Oda adom ingyen. Hanem azután mégis megbánta, hogy egészen ingyen engedte át s utána tevé: – De aztán én nekem küldesz ErdélybÅ‘l egy vég aranynyal áttört thalytot. – SzÃvesen, jó szomszéd. – Meg, ha akarod, tizenkét narancs- és gránátalmafát a kertedbÅ‘l. – A legszebbeket kapod meg. – Aztán meg, ha nem restelnéd, a férjed paripái közÅ‘l elküldhetnél egyet, talán azt a Mizrim nevűt, meg ha ráérsz, hozathatnál számomra néhány száz hollandi tulipánhagymát. Kucsukné mindent megigért, s ilyenformán ráment apródonkint az ajándékba kapott rabszolga mintegy ezer darab aranyra. – Hát nem bánom, válaszsz közÅ‘lök, azt hiszem, van köztük magyar is egynéhány. – Kár volna ezeknek számát csonkÃtanom, jámbor seraskier, látom, most is mind munkában vannak, nem akarlak olyantól fosztani meg, a kire szükséged van, majd csak holmi heverÅ‘ rabot viszek el tÅ‘led, teszem föl, tán egy kecskepásztort, ki nélkül könnyen ellehetsz. – Kecskepásztort? kérdé fülhegyezve a jámbor. Miféle kecskepásztort, honnan, merrÅ‘l? – Az útban láttam egyet, ha jól emlékszem, a Dzerdzina völgyben. – Ahhá! kiálta fel, kezeivel térdeire csapva a török, te a kétszarvú embert gondolod, s furcsán nevetve tevé utána: azt nem adom, jó asszony. – Nem adod? Hát igéreted csak addig tart? Nagyon rosszul tanultad meg a török szokásokat, a mit a muzulmán kimond, azt megállja. – Én azt mondtam, hogy válaszsz azok közÅ‘l, a kik elÅ‘tted vannak, de te meg akartál csalni, s a kétszarvú emberre gondoltál, oh ez nem eladó senkinek. Ha neked fogadásod tartja minden esztendÅ‘ben kiváltani egy magyar rabot, nekem meg fogadásom van, ezt az egyet el nem adni semmi áron. – De hiszen, jó szomszéd, azon ajándokokért, miket tÅ‘lem kivántál, százat vehetsz a hadsereg megtérte után. – De egyet sem olyat; mit gondolsz: kétszarvú embert? a milyet soha se látott senki; nem, nem adom, kitömetem polyvával, mint az elfogott római vezért a perzsa király.[9] S itt fog állani a kertemben, a bokrok között, csudára. – Az Istenért, ne beszélj Ãgy, seraskier, kiálta a nÅ‘, aggódó pillantást lopva a gyermekek felé, kik a seraskier minden szavát hallhatták. Légy könyörülÅ‘, lásd azon szegény embernek két árva gyermeke van! – Két gyermeke! kiálta közbe a muzulmán. Talán épen ezek, a kik elÅ‘ttem állnak, oh akkor ezek is az enyémek, a kié a ló, azé a csikó. Károly hirtelen visszarántá testvérét, ki már a seraskier lábaihoz akart borulni, apjáért könyörgendÅ‘, s ritka jelenléttel válaszolt: – Csalatkozol, seraskier. Mi szabad törökök vagyunk. Kucsuk basa énekesei. – Hazudtok, hazudtok; látom reszketésteken, hogy apátokért jöttetek könyörögni. Az a kis lány sÃr! no tagadjátok, hogy sÃr! No mondd, te kis fiókgalamb, hogy nem sÃrsz? – Nem sÃrok; felelt fogait összeszorÃtva Ilonka. – Én pedig hát azt mondom tinektek, hogy a kétszarvú embert még ma elfogatom, megnyúzatom, – ahá, úgy-e, hogy sÃrsz? – Ember, légy könyörülÅ‘, s ne kisértsd az Istent; kiáltá összekulcsolt kezekkel Kucsukné. A hájtömeget a könyörgés még dühösebbé tette. Mérgesen emelte fel kezét. – Esküszöm a próféta szakállára! esküszöm a paradicsomi szent tubafa árnyékára, melyet a leggyorsabb lovas sebes futással hétszázhetvenhét nap alatt kerül meg; esküszöm Aisának, a próféta feleségének kötényére, melyet a hivÅ‘k zászló gyanánt viselnek; hogy ha egy birodalmat adnátok is a kétszarvú emberért, ha nekem adnál napot, holdat, csillagokat érte, délczeg asszony, még ha saját magadat adnád is érte… – Seraskier! kiálta a delnÅ‘ felpattanva, s izmos kezével egy olyan kanyarulatot tÅ‘n, a milyet szoktunk tenni, ha valakinek pofonvágást igérünk. – Tehát arra esküszöm, halld meg, hogy mikor ezt az én fejemet odaadom errÅ‘l az én nyakamról, akkor adom oda a kétszarvú embert a rabszolgaságból! – Jól van, kiálta szikrázó szemekkel a delnÅ‘, s megfenyegetve összeszorÃtott öklével az embert, egyszerre elrekedt hangon mondá neki, összecsikorgatott fogakkal: tehát jól vigyázz arra a te fejedre. Azzal inte kiséretének, hogy menjenek, s a két gyermeket kézen fogta. – Ohó! megállj azokkal a gyermekekkel! kiálta utána a seraskier, azokat egy tappot sem viszed innen tovább. A kié a fa, azé a gyümölcs; apjok enyém, a porontyok is nekem születtek. A delnÅ‘ visszafordult e szavakra, párduczi termetének minden izma vonaglani látszék, szemei kerekre ki voltak nyilva, két sűrű szemöldöke vonaglott, mint két fekete kigyó, s megnyilt ajkain keresztül összeszorÃtott fogainak gyöngysorai látszának meg; arcza lángolt kimondhatatlan dühtÅ‘l, és körmei, mint a saskeselyűé, görbültek befelé. Ãgy nézett egy pillanatig a seraskierre; a másik pillanatban, mint kölykeit védÅ‘ anyatigris, villámsebesen rohant az emberre s belemarkolva két izmos kezével annak irtóztató tokájába, megrázá azt olyan vad erÅ‘vel, hogy recsegett, ropogott alatta a vasszék, s összeszorÃtott torkából egy hang ki nem birt jönni, hanem pofája elkékült, mint a posztó, s szemei kijöttek üregeikbÅ‘l. Akkor egy lökéssel hanyatt taszÃtá az embert, hogy csak elmállott, mint az érett körte, s azzal hirtelen felkapott lovára kiséretével együtt, s elvágtatott a seraskier udvarából. Az pedig ott fuldokolt, öklendezett és eviczkélt egy darab ideig, mÃg emberei ismét felemelték, s nagysokára tudott egy szót félig kimondani: – Fog–játok el! hörgé elfulladva. Hozzátok nekem vissza! Lóra üljetek. Néhány pandur lóra is kapott azonnal, de a delnÅ‘ és kisérÅ‘i már akkor messze elhaladtak, ámbár, ha közel lettek volna is, a milyen nagy volt a Kucsukné szolgáinak kedve asszonyukért verekedni, épen olyan kicsiny volt a seraskier szolgáié urok kedveért fejeiket beveretni, s estefelé haza kullongtak egyenkint, mondván, hogy jó lovaik voltak a futóknak, nem érhették utól. A seraskiert elöntötte az epe, hogy másnap oly szÃnben volt, mint egy megérett tök. Károly hazáig nem gyÅ‘zte csókolni védanyja kezeit, azokat az izmos bársonysÃma és aczélkemény kezeket. Boór Ãdámot pedig azonnal tudósÃták, hogy rejtse el magát a hegyhasadékok között, s ha a seraskier keresteti, elÅ‘ ne hagyja csalni magát. Ez tehát nem birva kifogni a kétszarvú embert sziklái és barlangjai közÅ‘l, s nem tölthetve Katalinon boszúját, panaszt tett a szultán Kiaya-Bégjénél a rajta elkövetett erÅ‘szakoskodás miatt, hanem ez azt tanácsolta neki, hogy jobb lesz, ha elhallgat az egész dologgal, mert ha a szultán megtudja, hogy Å‘ egy asszony által meghagyta magát fojtogatni megteszi a tréfát, hogy azt az asszonyt nevezi ki helyette seraskiernek. Katalin pedig hazaérkezvén, rögtön parancsot adott fegyvereseinek, hogy éjjel-nappal az útakat Å‘rizve, minden postát és hÃrnököt, ki levéllel vagy izenettel megy határaikon keresztül ErdélybÅ‘l a seraskierhez, vagy tÅ‘le Erdély felé, fogjanak el és vigyék eléje. Hogy mi czélja volt az elmés asszonynak ez intézkedéssel, azt késÅ‘bben megtudandjuk, de most el kell Å‘t egy idÅ‘re hagynunk, hogy áttérhessünk egy kissé Erdélybe s körülnézzünk, mik történnek ott azalatt. IV. EGY JÓ TRÉFA. Úgy hiszem, valahol, egy korábbi műben elmondtam már, milyen jó jámbor érzelmű férfi volt az öreg Apafi Mihály fejedelem, s hogy nagyobb hibája nem is volt szegénynek, mint épen az Å‘ szerfelett való jósága és engedékenysége, s kivált, a midÅ‘n gondoszlató és szÃvvidámÃtó szerek által magát olyan állapotba helyezé, a melyben az ember inkább érezni szokott, mint gondolkozni, s a mi nem tartozott nála a rendkÃvüliségek közé, olyankor kérhetett tÅ‘le, kinek mi tetszett: jószágokat, hivatalokat és halálitéleteket. És ha a derék Bornemissza Anna, kinek épen oly jó szÃve, mint a milyen éles elméje volt, védangyalul nem lett volna rendelve a gondviselés által a jó fejedelem úr mellé, talán nagyon sok bajt is szerzett volna mind magának, mind az országnak e gyöngesége által. Ãgy is sokszor megejtették a fÅ‘urak, mikor külön kaphatták nejétÅ‘l, s ha egy vagy más elhÃtta Å‘t magához ebédre, lakomára, már akkor bizonyos volt, hogy annak a barátságos vigalomnak Apafi adja meg az árát. Ãgy történt egy idÅ‘ben, hogy Kapornaki Demeter uram, kinek szép nagy erdÅ‘sége volt a gyergyói havasokon, meghivá magához a környékbeli nemességet és a székely urakat, nemkülönben azoknak közbenjárása által a fejedelmet is hajtóvadászatra, mely annál gyanusabb tüneménynek látszott, minthogy Kapornaki uram annyira ismeretes volt zsugoriságáról, hogy még saját szájától is sajnálta az ételt, s megzálogolta a parasztot, a ki az erdejében felszedte a vaczkort, s most egyszerre csak elkezdett lakomákat adni s vendégeket csÅ‘dÃteni. A minthogy a fejedelemasszony, valami rosszat sejtve, le is készült verni az odamenetelrÅ‘l Apafit, úgy hogy az, mikor elment, nem merte megmondani, hova megy, hanem azt állÃtotta, hogy Marosvásárhelyre megy dolgában; pedig hát a hajtóvadászatra ment Gyergyószékbe. Ott sok szép nemes uraság volt összegyülekezve, kik mind hizelkedve fogták körül a jó öreg urat s ezerféle apró elÅ‘zékenységgel viseltettek iránta, mint a mivel legjobban meg lehetett ragadni figyelmét. Különösen három nemes úr forgolódott leginkább a fejedelem körül. Akármerre ment, mindenütt gondosan sarkában voltak, kérdezÅ‘sködtek neje, gyermeke felÅ‘l, magasztalták, a kiket szeretett, rágalmazták, a kikre haragudott. E három úr volt: Kapornaki Demeter, a házi gazda, Kozár Péter és Pozsgai Ferencz, kik úgy elfoglalták a fejedelmet, hogy másnak alig jutott belÅ‘le. Minden vadra, melyet Å‘k magok ellÅ‘ttek, ráfogták, hogy a fejedelem lÅ‘tte, úgy délfelé a fejedelem maga is nevetve kezdé tapasztalni, miszerint daczára annak, hogy ötszörnél többször ki nem sütötte az idÅ‘ alatt fegyverét, mégis négy farkast, három vadkant és egy bölénybikát ejtett el. Az ebéd férfias falatozásból állott, csak az estebéd volt a fÅ‘tanyahelyre rendezve; de a szÃves házigazdának gondja volt rá, hogy addig is a fejedelem a hol megéhezik vagy szomjuhozik, kéz alatt találjon mindent, s midÅ‘n végre a kifáradás után neki telepedtek az Ãzletes vacsorának, Apafinak oly jóÃzűen esett étel és ital, hogy vége felé valahány hajtó, taksás és szekeres jelen volt, azokat mind megtette nemes embereknek! Ez kedvezÅ‘ idÅ‘pontnak látszék a három úrra nézve, kik a nélkül, hogy összebeszéltek volna, kölcsönösen kitalálták egymás szándékát s segédkezet nyujtának egymásnak annak kivitelére. LegelsÅ‘bb is tehát külön vonák a fejedelmet, eltávolÃtva mellÅ‘le a többi alkalmatlan embereket s ekkor elÅ‘voná mindegyik dolmánya zsebébÅ‘l az eddig rejtve tartogatott folyamodó leveleket s eléterjeszté alázatosan mosolygó arczczal a fejedelemnek. Egyik úr sem tudta, hogy mit kér a másik a maga levelében, s mindegyik a magáét iparkodott megkedveltetni. – Egy kis folyamodás ez, nagyságos uram, holmi megürült birtokért, a minek nincs gazdája. Monda Kapornaki édeskés hangon. – Az enyim egy kis kérelem, igért és meg nem kapott jutalomért nagyapám fáradságai végett; ajánlja magát Kozár Péter. – Az enyim pedig csak egy kis megerÅ‘sÃtés és helybenhagyásérti esedezés oly jószágra nézve, a minek már régóta igazságos birtokában vagyok; Ãgy beszélé Pozsgai Ferencz. A fejedelem nagy zavarban volt és nevetett. – De édes fiam, nem olvashatok én most, mert sötét van már s fáklya világánál nem látom az Ãrást. – Nem is szükséges az, állÃtá Kapornaki, hisz méltóztatik bennünket ismerni, hisz nem kérünk mi semmi olyast, a mibÅ‘l nagyságodnak kára származhatnék. – Mint szinte az országnak sem; toldá utána Kozár. – Valamint honfitársaink közÅ‘l senkinek sem; egészÃté ki Pozsgai. – De hát mit csináljak vele, édes barátaim, szabódék a fejedelem, látva, hogy nagyon fogják; hisz ha akarnám, sem Ãrhatnám alá, mert tintám nincs. – Oh, rögtön szolgálok vele, kiálta Kapornaki készséggel s félrefutott az erdÅ‘be, keresett egy bodzafát, annak az érett bogyóit belefacsarta egy pohárba s kész volt a tinta. – Igen, de Ãrónád is kellene. Nosza azért meg Kozár uram lódult neki, levágta a gólyaszalonkának az orrát s faragott belÅ‘le kalamust. – De asztalom sincs: a földön csak tudtunk enni, de Ãrni nem tudok asztal nélkül. Hagyjuk ezt holnapra. – Oh kérem alássan, leszek én asztal; szólt Pozsgai készséggel, négykézlábra állva a fejedelem elÅ‘tt, hogy hátát használhassa asztal gyanánt, azon Ãrni alá a folyamodásokat. A fejedelem elÅ‘bb kikaczagta magát a mulatságos ötleteken s azután nolens-volens elvette a kezébe tuszkolt Ãróeszközt. – Ha már annyira siettetik kegyelmetek, hát Isten neki. S azzal szépen-nemszépen aláÃrta a három fel sem nyitott folyamodványt, szalonka-orrból faragott kalamussal, bodzabogyóból facsart tintával, Pozsgai uramnak a hátán. A három úr nagy örvendve dugá zsebre a folyamodványokat, mÃg Apafi azután sem gyÅ‘zte eléggé nevetni azt a sajátságos tréfát, a mit végbemenni látott. Hát még ha el is olvasta volna a három folyamodványt, melyet látatlanban aláÃrt, akkor kaczagott volna még csak méltó okkal. Mind a három úri ember egy és ugyanazon dolgot kérte Apafitól; mindhárman illyefalvi Boór Ãdám megürült birtokát kérték fel, különbözÅ‘ jogczÃmeiknél fogva: egyik sem tudósÃtotta a másikat arról, hogy mit kér, s mind a három egyszerre intézvén Apafihoz kérelmét, a fejedelem ugyanazon dolgot ugyanazon órában és helyen mind a háromnak megadta. Már most hogy fogja az a három derék ember egymást abból a jószágból nyakra-fÅ‘re kihajigálni? V. INTRA DOMINIUM ÉS EXTRA DOMINIUM. A Szamos völgyének egyik szép kies lapályán feküdt illyefalvi Boór Ãdám birtoka, jól rendezett szántóföldei széles szalagokban csÃkozták keresztül a tájat, világos zöldet mutatva, hol a friss vetés állt, fakó sárgát az ugarok helyén, és sötét barnát az Å‘szi szántáson. Ãldott jó termÅ‘ föld. Kastélya egy domboldalban épült, fölséges kilátással a Szamosra. Két hegy lejtÅ‘jében, melyek közÅ‘l az északnak fekvÅ‘ rengeteg erdÅ‘vel büszkélkedik, a keleti vidám szÅ‘llÅ‘kkel, s gazdag gyümölcscsel van beültetve. Az épület mögött nagy gonddal ültetett fiatal vörösfenyÅ‘erdÅ‘ dÃszlik, melynek sötétjébÅ‘l oly regényesen tünik ki a piros tetejű fehér ház, két sor ablakával. De – nem rossz Ãzlésök volt a derék uraknak! e kis birtokocska testvérek között is megér egy hajtóvadászatot. A mint a három úr a donatiót markában érezte, sietett mindegyik azt érvényessé tenni. Egyik sem tudott a másik szerencséjérÅ‘l semmit. Legjobban sietett a jó Pozsgai Ferencz; Å‘ már jó eleve kitudván az árvákat apjok meghatalmazásának gonoszul értelmezett tartalma következtében, elébb mint gondnok, majd mint meghatalmazott bitorlá a jószágot, végre az adománylevél által, mint annak új birtokosa, egészen otthon tevé magát abban; a mije volt Boór Ãdámnak, az mind jó volt neki, szállása épen neki való, mentéi, mintha csak rászabták volna, sÅ‘t még csak a hálószobában levÅ‘ képek helyett sem kellett újakat raknia, mert hisz Boór Ãdám apja neki is olyan volt, mintha saját édes apja lett volna, oly szeretettel viseltetett hozzá, mint saját gyermekéhez. Å tehát egészen megnyugvék szépséges szerzeményében, a midÅ‘n pár nap mulva több rendbeli hintók jártatnak be udvarára, csaknem egy ugyanazon perczben, s a kitekintÅ‘ úr nemzetes Kapornaki és Kozár uraimékat látja azokból leszállni, kit-kit a maga nótáriusaival, irnokaival, hajdúival és diákjaival egyben. – Hozta Isten! hozta Isten! szólt egyik is, másik is, egymással kezet szorÃtva, mindenik azt vélve, hogy a másik látogatni jött hozzá, s Å‘ lesz az úr a háznál. Pozsgait számba sem vették, Å‘ róla azt hivék, hogy csak ideig-óráig való sáfár, a kin majd túl fognak adni. Bemennek szépen egymást kinálgatva a tornáczon, onnan végig járják az egész épületet; «e bizony szép ház, mondogatják egymásnak, itt ugyan ellakhatik az ember, van konyha, pincze, kamara elég jó, a kilátás is fölséges, minden jó kéz alatt lehet, a kútra sem kell messze járni;» ezzel visszatérnek a terembe, hol már össze volt gyülekezve mind a kettÅ‘jök részérÅ‘l az elhozott legale testimonium, egyikkel volt Kelemen diák, másikkal Salamon diák, s mÃg Kelemen diák a tollát faragta, Salamon diák a kalamárisával küzködött, úgy belevervén abba a dugót, hogy a fogával sem bÃrta kihúzni. – Nos, édes rokonaim, monda kezeit dörzsölve Kozár uram, tehát fogjunk a hivatalos munkához. – Jó lesz biz az, fogjunk hozzá, hagyá helybe Kapornaki uram. Vegye kend Kelemen diák azt a levelet és olvassa fel. – Kérem alássan, szólt közbe Kozár, Salamon diáknál van az Ãrás. – De a donationalis levél Kelemen diáknál van. – Engedelmet kérek, én magam adtam neki a kezébe. – Mit adott neki kegyelmed a kezébe? – A donationalis levelemet. – Az én donationalis levelemet? – Dehogy! az én donationalis levelemet! – Mit? hogyan? ki által? mi felÅ‘l? – ErrÅ‘l a jószágról. – Kinek a donationalis levelét? – A fejedelem Å‘ nagyságáét, a mit a gyergyói vadászaton Ãrt. – Mit? A mit az én bodzabogyóból készült tintámmal Ãrt alá? – És az én szalonka-orrú kalamusommal? Pozsgai hallgatott, pedig az Å‘ háta is ott fungált, mint Ãróasztal. – Az nem lehet. – Az enyim lehet, a kegyelmedé nem lehet. Ehel a dátum, ehel az aláÃrás, a fejedelem kétségbevonhatlan kezevonásával, még az a tintapecsét is itt van, a hogy elcseppentette a tollból. – Uram, Kozár uram, kegyelmed visszaélt az én vendégszeretetemmel, kegyelmed megitta a boromat s elcsalta jószágomat, ez stellionatus! – Ebnek kellett a kend bora. Kend a hamis ember, mert ha nem kényszerÃti a fejedelmet, hogy olvasatlanul Ãrja alá a folyamodását, hát akkor soha alá nem Ãrta volna. – De már egyszer aláÃrta, s én ragaszkodom a jussomhoz, én birtokon belül vagyok, s meglátom, hogy ki tesz ki belÅ‘le. – Meglátja? No kiteszem hát én, szólt felgyűrve dolmánya újjait Kozár uram. Tetszik-e választani Kapornaki uramnak, hogy az ajtón menjen-e ki, vagy az ablakon? Kapornaki uram megijedt Kozár tenyereitÅ‘l, Kelemen diák háta mögé kezde hátrálni. – Ah ez violentia, én protestálok, resistálok, opponálok, s e közben Kelemen diákot, mint eleven védfalat, forgatá dühös antagonistája ellen, mindaddig, mÃg a szorongatott diák úgy nem segÃtett magán, hogy elbújt az asztal alá, mire a demontirozott Kapornakinak nem maradt más menekülése, mint hanyatthomlok kiugrani az ablakon, prédára hagyva nyusztos kalpagját és diákját a gyÅ‘ztesnek, ki az ablakból sok szép válogatott titulust kiálta megugratott ellenfele után, s csak apródonkint téregetett vissza a terembe, oda-oda futva az ablakhoz, mikor valami jutott eszébe s utána kiáltva azt ellenfelének. Pozsgai ezalatt szép csendességgel beszólÃtá a terembe csatlósait, béreseit s más efféle fegyver- és fütykösfogható alattvalóit s csak várta szép csendesen, hogy a két úr elvégezze a maga dolgát egymás között. Végre Kapornaki nagy furiával eltávozott az udvarról, iszonyúan fenyegetÅ‘zve; akkor aztán Kozár is kifújta magát, megtért a szobába s az egybegyűlt lakossághoz fordulván, monda: – Ime látják kegyelmetek, miszerint én intra dominium vagyok és pedig qui prior tempore, potior jure, ámbátor mindkettÅ‘nk donationalis levele egy napról kelt, de miután a ki elÅ‘bb jön, az Å‘röl, azé a birtok, a ki elébb kihirdeti: tehátlan hallgassanak kegyelmetek, s olvassa Salamon diák. Salamon diák szép legény volt, kivált most, hogy a száját mind betintázta a kalamárissal, a mint tehát fogná a kétrét hajtogatott Ãrást s kiterjesztené nagy teketoriával, hogy majd elolvassa, ime neki kerül Pozsgai egy hosszú mogyorófa-pálczával s úgy üti ki a kezébÅ‘l a papirost, hogy az felrepül a padlás tetejére. – Micsoda dolog ez, Pozsgai uram? kiált elförmedve Kozár. – Hát acsoda,[10] hogy majd elÅ‘bb imezt a donatiót olvassuk fel; s azzal Å‘ is elÅ‘vont a dolmánya zsebébÅ‘l egy olyan szép papirost, s fölemelvén, ráüte öklével. Ezt Ãrta a fejedelem az én hátamon a gyergyói vadászaton. – Hű! kiálta a hajához kapva Kozár uram; a ki erre is, a ki amarra is; még a ki gondolta is! Ez rablás, ez zsiványság, ez alávalóság; szedje fel kend azt az Ãrást, Salamon diák, szaporán, s olvassa sebtiben, ti pedig többiek lármázzatok, hogy amannak olvasásából senki se értsen semmit. De Salamon diák, a nyavalyás, a mint lehajolt, hogy majd felvegye az Ãrást, oly argumentumot kapott a posteriori Pozsgai uram sarkantyús csizmasarkától, hogy orrán-száján esett a túlsó szegletbe, s ez jel volt a többi fustélyos embereknek az általános neki rohanásra, kik is elkezdék legottan Kozár uram hajdúit irgalmatlanul püfölni. – Ne hagyjátok magatokat! kiálta a derék úr, fölemelve az Ãrást; kezünkben az igazság, kezünkben az adománylevél! s Å‘ maga is felkapván egy széket, dühösen opponált, mÃglen észrevevé, hogy ha Å‘ tÃz embernek fejenkint egy-egy ütleget ad, a tÃztÅ‘l szinte egy-egy ütleget kap, daczára a kiadások és bevételek egyenlÅ‘ voltának, mégis csak Å‘ kap többet, s ennélfogva jónak találta az ajtóig visszahúzódni, ott azonban ismét visszafordult, s mÃg egy rész ki akarta zárni, Å‘ neki veté vállát az ajtónak s lábát az ajtó és a küszöb közé tevé, a mibÅ‘l megint az lett, hogy oda csukták sarkát, s mikor aztán már örömest ment volna, nem birt szabadulni, mert egyik lába oda volt szorulva, s utóbb is csak azáltal birt megmenekülni, hogy kihúzta a lábát a csizmából s ott hagyta a félsaruját gyÅ‘zelmi trophæum gyanánt, – félcsizmával a lábán és ökölnyi daganatokkal a fején vonulván vissza a csatatérrÅ‘l. Pozsgai uram pedig birtokon belül maradván, a két extra dominium helyezett követelÅ‘nek cserben hagyott kalpagját és saruját felszegezteté egy hosszú póznára s úgy tüzeté ki a kastély tetejébe ország-világ csodájára. De nem sokáig viselheté békességgel Boór Ãdám mentéit és jószágait, mert másnap korán reggel, midÅ‘n még ágyában heverne, nagy, ormótlan ordÃtásra ébred, s a mint egy papucsban fut az ablakhoz, hát már az egész udvarát ellepve látja baromsokaságú vasvillás és dorongos emberektÅ‘l, kik között a legelébb megszalasztott Kapornaki Demeter hadonázott parancsolva, s meglátván a maga nyusztkalpagját a ház ormán, – akárki tette mellé azt a csizmát, – parancsolá, hogy azt hajigálják le onnan s tördeljék be a kapukat. Nosza elkezde irtóztató kopogás támadni erre, kövek, botok, lánczos golyóbisok kezdtek repülni a háztetÅ‘re, mint egy pokolbeli jégesÅ‘, melyhez a mennydörgést a fejszecsapások adták, mik a vasajtót kezdték döngetni kegyetlenül. – Micsoda csúnya lárma az! kiálta kidugva fejét az ablakon Pozsgai; törökök kendtek, vagy kutyafejű tatárok, hogy Ãgy rárohannak a tisztességes ember lakára? Kapornaki felnéze e szóra, s nem tudván, mi okból ellenkezik vele Pozsgai, boszúsan rámordult: – Hát kendet ki bántja, Pozsgai uram, hogy úgy torzsalkodik, mint a kit égetni visznek? Mink nem jöttünk kelmedért, hanem csak azt a sehonnai Kozár Ferkót akarjuk innen brachialiter kivetni. Még Å‘ csak Kozárról tudott valamit. – No hát akkor soha se fáraszszák kelmetek magukat, mert azt már kidobtam én még tegnap. – Ha kidobta, azt jól tette; már most hát ereszszen be minket. – Soha bizony. – De igen bizony. Mert ha az nincs itt, akkor én vagyok itt az úr. – Hogy hogy, ha szabad tudnom? – Úgy, hogy itt az adománylevél a kezemben, szólt Kapornaki, s felállva egy szekér bakjára, felmutatá a kiterjesztett Ãrást. – Jaj, az nem adománylevél, kötekedék Pozsgai az ablakból vitatkozva. Innen is látom, hogy az nem a fejedelem Ãrása. – Hamis a lelked, nézd meg, ha szemed van, kiálta nemes dühvel Kapornaki, s felszúrva egy hosszúnyelű papmacskaszedÅ‘re az Ãrást, feltolta azt Pozsgai orra elé. – Hadd lám hát! szóla az, s a mint oly közel jutott az Ãráshoz, hogy azt elérheté, lekapta a kertészolló hegyérÅ‘l, s mielÅ‘tt Kapornakinak ideje lett volna protestálhatni, kétfelé hasÃtá azt, azután meg négyfelé, és azután meg nyolczfelé, és végre ezer meg ezer felé. – Jaj! te semmirekellÅ‘, mit cselekszel? ordÃtá magán kÃvül Kapornaki; oh égetni való gazember, ne tépd össze az Ãrásom! fogjátok meg, dobjátok le onnan! s midÅ‘n végre Pozsgai a marokra tépett papirospilléket, mint valami hulló hópelyheket, a szeme közé szórta, kétségbeesetten rohant a póznával a háznak, s beverte annak ablakát. A mint ekként gazdagÃtaná az üvegeseket, hát az udvar kerÃtésén kÃvül megint nagy zaj támad: Kozár uram érkezett vissza harminczad magával. Mind hÃres nevezetes lúfÅ‘ székelyek, kik jártak a kurucz háborúban is, s még a tatárt is kifosztották, ha kezökbe került. Most azután elÅ‘l tűz, hátul vÃz! Kapornaki emberei bent az udvarban, Pozsgaié a kastélyban, Kozáré pedig a kerÃtésen kÃvül, egyik a másikat megszállva és ostromolva. Pozsgai emberei voltak legkevesebben, de mind jól fizetett szolgák, s helyzetök elÅ‘nyeinél fogva a legkevésbbé bánthatók; Kapornakié tette a legnagyobb számot, de többnyire jobbágyságból állott, kiket robotban hajtottak verekedni, s az a fatális helyzetök volt, hogy Kozár emberei, kik mind példás verekedÅ‘k voltak, elállván az udvar kijárásait, minden kÅ‘hajÃtás, akár kÃvül, akár belülrÅ‘l jött, emberére talált köztük. Amazok a kerÃtésen kÃvül szörnyen fenyegetÅ‘ztek, hogy a hányan vannak, mind parasztvért isznak ma! s Kapornaki kezdé észrevenni, hogy emberei nagyon szeretnék, ha a kör nem volna gömbölyű, hogy számukra volna egy szeglet benne, a hova elbujhassanak. Meggondolá tehát a dolog kimenetelét; úgy is már a jogczÃm, az adománylevél túróslebbencsnek volt tépve, fogá tehát magát s odasompolyodék az egyik kapuhoz, megszólÃtván nagy alázatos hangon nemzetes Kozár uramat. – Hallja kegyelmed! Láthatja kegyelmed, hogy én intra dominium vagyok, s ha akarnám, a hány emberem van, úgy összeaprÃthatnám kegyelmed maroknyi népét, hogy gulyáshús sem válnék belÅ‘le, de minthogy én az ortályoskodást utálom, jobb szeretem a sovány békességet a kövér háborúnál, úgy is nem én lévén a kelmed ellensége, s nem kelmed az enyim, hanem az a rabló amott, ki a kastélyban benn duskálkodik; tehát ha kelmed akarja, lépjünk amicára s egyezzünk meg akkép, hogy ha kelmed átengedi nekem ebbÅ‘l a jószágból a monostori részt, szabad faizással és makkoltatással a közös erdÅ‘rÅ‘l, én lemondok az egész jussomról, a mit a jószághoz tartok, s akkor a helyett, hogy egymást rongálnók, egyesült erÅ‘vel kidobjuk ezt a harmadik embert la. Kozárnak tetszett az egyesség, parolát adott rá, melyre is Kapornaki megnyittatván az udvar kapuit, beengedé jönni az érdemes repositiót. – Hallod-e te ez és amaz! (itt következett egy csomó megtisztelés) hangzék Kozár uram szava: felszólÃtunk ezennel tégedet hivatalosan, törvényesen és hitelesen, hogy elÅ‘ttünk a kastély ajtait megnyitván, bennünket bebocsáss, különben… – Mi lesz különben? gúnyolódék Pozsgai az ablakból. – Különben az ablakon megyünk be. – Az bajos lesz, mert az alsókon vasrács van, ide pedig munka lesz felmászni. – Ne félj tÅ‘le! kiáltá egy lúfÅ‘, s menten elÅ‘czepelt egy nagy hágcsót valahonnan s azt egyenesen azon ablaknak támasztá, melybÅ‘l Pozsgai perorált. Ez is kezdé észrevenni, hogy már ennek fele sem tréfa, befutott az ágyasházába s lekapva a falról hosszú karabélyát, oda állt vele az ablakba s azt az emberekre fogva, fenyegetÅ‘ állásba tevé magát. – A ki egy lépést tesz fölfelé, halál fia! A puska látására az emberek tágÃtani kezdtek, a kik távol álltak a hágcsótól, csak kiabáltak: «ne hagyd magad, fel kell menni azon a létrán!» de a kik közel álltak, nem igen fogadták meg az utasÃtást. – Ezennel kitakarodjék mindenki e telekrÅ‘l! zengett Pozsgai beszéde, ki vérszemet kezde kapni, midÅ‘n megsejté, hogy félnek tÅ‘le, különben közéjök lövök. S erre a szóra csakugyan elkezdtek oldalogni az emberek, kivált a jámbor taksásoknak már szinte fele kitakarodott az udvarból, a midÅ‘n egy lúfÅ‘ meghúzva magát a kútágas mellé, a hol, gondolá, hogy meg nem lÅ‘hetik, találomra neki hajÃta egy ökölnyi követ Pozsgai uramnak, s az ominozus békasó úgy találta képen a jó urat, hogy az épen a dictiója elején nyelvébe harapott. Pozsgai elsÅ‘ mérgében erre maga sem tudta, mit csinál, vaktában fogta a puskát, czélozott, a hol legtöbb embert látott s közibe durranta a sokaságnak. Ez szolgált vesztire! A puska négy golyóra volt töltve, egy azok közÅ‘l keresztül ment valamelyik taksás pofáján, a másik a szeredáson keresztül egy nemes úr oldalbordáját törte be, a harmadik, negyedik, ki tudja, mi kárt tett? egy szóval iszonyú pusztÃtást mÃvelt. A támadt ordÃtás, üvöltés és segélykiáltásra, a kik már künn voltak, azok is visszatértek, az emberek vért látva, egyszerre részegek lettek tÅ‘le, azonnal záporként kezde omlani a kÅ‘ az ablakokra, a legmerészebbek a lábtónak rohantak, a többi dühös nép a házfalaknak tódult bÅ‘szült ordÃtozással. Az ember azt gondolta volna, hogy mindjárt elviszik helyérÅ‘l azt a házat, úgy neki estek. Egyik csákánynyal bontotta a falat, másik vasrudakkal feszegette az ablakrácsozatot, kettÅ‘-három tÅ‘kehasogató sulyokkal csapkodta a vasajtót, úgy hogy az meghajlott a közepén; «üsd, vágd, verd agyon!» hangzék mindenfelÅ‘l. Kozár és Kapornaki uraimék pipacsvörös képpel rendezék az ostromot: «fel kell a háztetÅ‘re mászni! be kell ugrani azon az ablakon! ki kell dönteni a fundamentomot!» s más efféle könnyen kivihetÅ‘ utasÃtásokkal buzdÃtották az ostromlókat. Pozsgai uram ekkor látta, mily esztelen dolgot cselekedék, a midÅ‘n az ostromlók közé lÅ‘tt: futott alá s fel a szobában, kapkodva mindenfelé, s minden ajtónál szintén lótó-futó cselédjeivel csapódva össze, kik megrémülve a támadástól, odahagytak ajtót, ablakot, s nem hallgattak Pozsgaira, akár kért, akár parancsolt. Künn a zaj egyre növekedett; Pozsgai bújt majd ide, majd oda, sehol sem volt maradása: ágy alatt? megtalálják; fülkében? rátörnek; kéményben? aláfüstölnek; hordóban? szekrényben? hombárban? megfulad; jeges veremben? megfagy; hová legyen? mit csináljon? A veszély perczrÅ‘l perczre nÅ‘tt, az ostromlók már bedugták fejeiket az ablakon s úgy ordÃtottak be, az elsÅ‘ emeleten már elfoglalták a szobát, s a lépcsÅ‘ajtókat feszegették. A mint ekként futna padlástól pinczéig, nyavalyás, véres verÃtéket izzadva homlokán, már a halál szeplÅ‘i verték ki arczát, midÅ‘n egyszerre észre kezdi venni, hogy az egész házban egyesegyedül van, cselédjei nincsenek sehol. – Hol vagytok? kiált siránk hangon. Hová bujtatok el? Miért nem szóltok nekem? vigyetek engem is oda. Engedjetek oda mennem, oh rejtsetek el engemet is. Künn az ajtó már recsegett. Pozsgai Å‘rültként nyargalt körül az udvaron, midÅ‘n egyszerre egy akol mellett észreveszi a felnyitott rácsot, mely azon csatorna nyilását szokta fedezni, mi a kastély udvaráról egész le a Szamosig vezetett. Cselédjei azon keresztül szöktek meg, mint a patkányok. Pozsgai egy perczig tétovázott, ha elfogadja-e ez undok menekvési útat, vagy inkább agyonveresse magát; de azon pillanatban nagy ropogással dűlt be a vasajtó küszöböstÅ‘l együtt, s neki még csak annyi ideje maradt, hogy a szűk csatornába lebújjék, melyen át négykézláb mászva kellett haladnia, több mint hatszáz lépésnyire. A betört ajtón aztán omlott be a sokaság a kastélyba. – Hol vagytok? gyertek elÅ‘! kiabáltak nagy bolondul, s betördelve minden ajtót, összezúztak széket, asztalt, ágyat és almáriomot, elleneiket keresve, s hogy sem székben, sem ágyban és almáriomban nem találták Å‘ket, összetörték a tükröket, edényeket, mintha képesnek hitték volna Pozsgait, hogy féltében akármelyik szűknyakú korsóba bebúvik. Kozár uram váltig iparkodott Å‘ket kapaczitálni, hogy ne törjenek semmit össze, mert az már most mind az övé, s csak neki tesznek vele kárt; nem lehetett azokat megállÃtani, csak annyira, hogy nagy nehezen rá tudta Å‘ket venni, hogy fel ne gyújtsák a házat, benne ugyan nem hagytak neki egy ép asztallábat s még azután is feszegették az ablakvasakat, a mikor már vÃgan járhattak az ajtón. Végre felfedezte valaki a titkos alvilági útat, melyen keresztül ellenfeleik megszöktek, mire lerohant az egész sokaság a Szamosra s meglátva, hogy Pozsgai és emberei már akkor egy dereglyére kapva, a Szamos mentében hajóznak lefelé, ott azokkal sokáig tréfáltak, köveket s mindenféle szép szót küldözve utánuk. Kozár és Kapornaki uraiméknak az alatt volt annyi eszök, hogy bezárták az udvar kapuit s mikor visszafelé kezde jönni a garázda nép, a kerÃtésen keresztül értekeztek vele, csak a józanabb részét véve fel a kastélyba, a többinek pedig az udvaron kÃvül süttetve egy ökröt s leküldve néhány akó bort, melynek is azok rögtön vérét vették. És Ãgy meglevén szépen, a két úrnak nem volt immár nagyobb gondja, mint a még helyreállÃtható székeket, asztalokat összetákoltatni, az ablakokat befoldatni üveggel s a levert vakolatot újra kisimÃttatni, s ajtófelet és ablakrámát beállÃttatni a maga helyére. A meddig ez meglett, addig is nyitva állott az erélyes csoport számára a pincze és éléskamra, s közhasználatra bocsátva Boór Ãdámnak több száz akóra menÅ‘ legjobb ó-borai; mikor pedig minden nagyjából helyre volt állÃtva, akkor elhozatták az örvendÅ‘ urak saját házaikból legjobb boraikat, szekérszámra a fáczányt, szarvast s minden drága vadat, megrendeltek sok mindenféle marczipánt és piskótát kolozsvári boltosoknál, s beinvitálták a környékbeli nemességet beiktatási vendégségre; kik is határozott napra mindnyájan begyülekezének, hadnagyok és királybirák s meguralván a két derék donatariust, kezökbe adták a hantot,[11] közben egy kis vita is támadt Kozár és Kapornaki uraimék között, ez utóbbi nem akarván semmit tudni az elsÅ‘bbnek faizási és makkoltatási jogáról; hanem a jelenlevÅ‘k közbenjárulására abban aztán megegyeztek, hogy Kapornaki uram minden tÃz emse után két malaczot s jogelismerés tekintetébÅ‘l faizásért egy kurta forintot adjon Kozár uramnak. Ezzel asztalhoz ültek mindnyájan, s jól ki levén éhezve a határjárás és a sok disputa miatt, vÃgan ellakozának, iván a házi urak s minden jelenlevÅ‘k egészségeért, késÅ‘bb pedig a jelen nem levÅ‘kért is. Az ebéd vége szinte vacsorává fajult már, a midÅ‘n valami késÅ‘i hintó gördül be az udvarra s hallatszik, hogy valakit a csatlósok odakinn nagyon uralnak; – ugyan ki jön ilyen késÅ‘n? mondogatják: maradt még számára sült és czukros lepény, – a midÅ‘n felnyilván az ajtó, belép rajta egy egészen hivatlan vendég, Naláczi István uram. Kozár Ferencz egyszerre ugrott fel helyérÅ‘l elfogadni a derék urat s kinálta üléssel, borral és ebéddel. – Köszönöm kegyelmed jóvoltát, válaszolt épen nem mosolygó képpel Naláczi, nem azért jöttem, hogy kegyelmednél ebédeljek, különben is túl vagyok már rajta, hanem egy barátságos tudósÃtást hoztam kegyelmetek számára Teleki Mihály uram Å‘ kegyelmességétÅ‘l, a fejedelem Å‘ nagysága elsÅ‘ tanácsosától. Kozár uram nagy orrfintorÃtó képet csinált erre a szóra, mint a ki elÅ‘re érzi az illatot, de Kapornaki uram jó fejjel lévén, s azt gondolva, hogy a fejedelem tán azt izente: hogy az övé legyen az egész jószág, a mint fülhegygyel meghallotta Naláczi szavait, az egész társaság elÅ‘tt felkiálta: – Halljuk, halljuk azt az izenetet. Tessék felénk fordulni, nagyságos uram. Naláczi vállat vont. – Ha kegyelmed is úgy kivánja, én nem bánom. Tehát értésére esvén Teleki Mihály uram Å‘ méltóságának, miszerint kegyelmetek egyszerre hárman inpetráltak egy és ugyanazon dolgot a fejedelem úr Å‘ nagyságától, s azt a szégyent tették, hogy sötétben, olvasatlanul, mulatságos szórakozás közben mind a három folyamodást aláiratták s ennek következtében most egymást kölcsönösen kiszórva, az országot erÅ‘szakoskodásaikkal háborÃtják; ámbátor mind a hárman megérdemlenék, hogy az adományozást elveszÃtsék s magok törvénybe hivassanak, mindazáltal a tanácsos úr nem akarja mindnyájokat egyenlÅ‘en sújtani, s egyiket csakugyan kénytelen levén a jószágban megerÅ‘sÃteni… A két úr fellélekzett. Melyik lesz a kettÅ‘ közÅ‘l? Mindegyik arra gondolt, hogy mint perelje akkor vissza a másiknak átengedett részt? … – Tehát azt határozá a fentisztelt tanácsos úr, a több tanácsurakkal egyben: miszerint a nálok panaszt tevÅ‘ Pozsgai Ferencznek, az általa elÅ‘mutatott Ãrásbeli meghatalmazások s hiteles tanúk bizonysága szerint, legtöbb és legtörvényesebb joga lévén e jószághoz… A két úr a fellegekbÅ‘l cseppent alá. … – Ennélfogva felszólÃttatnak kegyelmetek, miszerint e mai naptól számÃtandó tizenöt nap alatt mind a kastélyt, mind e jószágot minden hozzátartozandóikkal, cselédjeikkel és vendégeikkel egyetemben elhagyni és átengedni kötelességüknek ismerjék; ellenkezÅ‘ esetben parancs adatván Béldi Pál uram Å‘ méltóságának, a székelység generálisának, hogy a keze alatt levÅ‘ hadakkal nyomban kiinduljon s minden törvényes eszközökkel e jószágot erÅ‘vel is elfoglalja; a kiket benne talál: akár urat, akár cselédet, akár pediglen vendéget, megfogdossa, megkötözze s leszállÃtsa Fogarasra. Melyet is im kegyelmeteknek a fejedelem s a tanácsurak nevében tudtul adva, van szerencsém magamat szÃves grácziájokba ajánlani. E szavakkal eltávozott Naláczi. Az ott maradtak elnémulának s mindaddig nem bátorkodott senki egy igét is kiejteni, a mÃg nem hallatszott az eltávozó kocsijának zörgése. Csak akkor jutott eszébe Kozár uramnak öklével az asztalra ütni. – Ezer milliom tatár ördög! Ezt nem hagyom. Ãgy meg nem hagyom magamat vettetni, ha a fejem utána megy is. Itt maradunk! Egy tappot se menjenek kegyelmetek. Majd meglátom én, ki meri az én házamon belÅ‘l az én vendégeimet bántani! Majd meglátom én: Béldi Pál uram hány arasz, ha engemet körül akar nyalábolni. Hisz ide jÅ‘jjön, ha veszteni való lelke van… Inkább kész vagyok kimenni Törökországba, mint Zólyomi Dávid! majd találok én még valakit, a ki tanácsuraimék Å‘ kegyelmöknek parancsol! Inkább tatárt hozok az országra! Igyunk, uraim, sohse törÅ‘djünk vele, a mit az a tányérnyaló beszélt. Bánom, hogy a kútba nem dobattam, csak ne sietett volna olyan nagyon! Igyunk, uraim! A vendégek ittak, hozzá is fogtak egy-egy nótához, de csak nem ment az olyan vigan, mint azelÅ‘tt, s utóbb Kozár uram úgy elázott maga is a sok kinálgatásban és biztatásban, hogy végre eszmélet nélkül esett az asztal alá s aludt másnap délig, mint a félholt. Délfelé feltápászkodván, midÅ‘n kinyujtózá magát s szemeit kitörölgetve, meggyÅ‘zÅ‘dék róla, hogy él s bizonyossá lett, hogy hol van, bekurjantá egy csatlósát, s nagy rekedt mámoros hangon kérdé tÅ‘le: – Mit csinálnak a vendég urak? – Mind elmentek azok, uram, még hajnal elÅ‘tt, ki-ki a maga kocsiján haza. – S nem mondták, hogy visszajönnek. – De biz úgy örültek, hogy elmehettek, képpel se’ fordultak erre többet. – Gyáva népek! mormogá magában Kozár úr. Jól van, hadd menjenek, el lehetek nálok nélkül; hát Kapornaki uram mit csinál? – Az is elment minden hozzátartozandóival egyben. – Az is? förmedt fel Kozár uram. Jól van. Csak az Å‘ baja lesz, nem bánom, ha felfalják is az Å‘ jószágát. Hát a lúfÅ‘k? – Azok is elmentek, nagy uram. – Azok is elmentek! ordÃtá Kozár s már erre felugrott ágyából. Jól van. Azaz, hogy már ez nem jól van. De tán a cselédség csak nem szökött még meg? – Biz uram azoknak is nagyon kifelé áll a rúdjok. – Hajh a ki adta! hajh a ki vette! Hát ilyen emberekkel van tele a világ! Nincs hát egy ember az egész országban, hogy egy szóra mindenki elhagyja az igaz embert. No de hiszen, ha ide kell hagynom ezt a jószágot, fogadom lelkemre, hogy rajta hagyom utoljára kezem szennyét, hogy az édes apja képére sem ismer rá, a ki utánam jÅ‘, s lesz neki mit siratni harmincz esztendeig! Kozár uram be is váltá, a mit megigért, emberül. Látva, hogy az elfoglalt birtokban meg nem tarthatja magát, a hátralevÅ‘ két heti idÅ‘t arra fordÃtá, hogy a mit lehet, elpusztÃtsa azon. A szép fenyÅ‘erdÅ‘t a ház mögött kivágatá tÅ‘bül; kitépette a gyönge gyümölcsoltványokat; meghordatta terméskÅ‘vel a veteményes kertet s a gátakat elszakÃttatva, mik a patakot a Szamosba vezették, elöntötte iszappal az egész lapályt az Å‘szi vetésekkel; ökröket, lovakat kiveretett az erdÅ‘re, vadvizes nyirokra hajtatta a juhnyájat; a pinczében eczetet töltött a borok közé, avas zsÃrral mázoltatta be a szobák falait, ólommal öntette be a zárakat, lakatokat, minden még meglevÅ‘ bútort darabokra szedvén széllyel, úgy szétrakott, hogy a mely széknek a lába a padláson forgott, annak a vánkosa a pinczébÅ‘l került elÅ‘, csak a tizenötödik nap reggelén hagyá oda a birtokot, a midÅ‘n már nem volt mit elrontani többé, úgy, hogy a mint azon nap estéjén Pozsgai Ferencz uramat a törvényes segÃtség bevezette, az alig talált haza a puszta kastélyba. Az útak el voltak árkolva, a szántóföldek elöntve vÃzzel, a kertek kÅ‘vel terÃtve, fenyÅ‘-, erdÅ‘- és gyümölcsfák a földön feküdtek, pásztor nélkül Å‘gyelgett a juhnyáj, felére olvadva a kiütött métely miatt, elvadultak a paripák az erdÅ‘höz szokva, kipállott a vetés, eczettel tele a hordók, a házban egy zárt sem lehete felnyitni, mind úgy kellett az ajtókat betörni, s belépve a szobákba, nem volt azokon mit látni, mint ocsmányságot és pusztulást, s három napig lehetett a háznál mindent tűvé tenni, a mÃg az ember egy bútordarabot a másikhoz birt illeszteni. VI. A JÃMBOR EMBER ÉS SZOLGÃJA. A jó Apafi Mihálynak ezalatt mindinkább meggyülekezének gondjai. A török portáról egyik követ a másikat érte, sürgetve a még le nem fizetett adót, mely tiszteletbeli összeg Bethlen Gábor óta tizenhatezer tallérból nyolczvanezer tallérra szaporÃttatott; Erdélynek akkori viszonyait tekintve, iszonyú összeg! A lengyelországgali viszályok miatt a kereskedés pangott, a korábbi harczos évek az ipart és földművelést összerongálták, a tatárjárás s az azt követett harácsok sok érczpénzt kivittek az országból, épen ezen évben dühöngött az országban egy irtózatos marhavész, mely az igavonó állatok kétharmadát elpusztÃtá, tavaszszal gyilkos gyujtogatók jártak az országban, kik többet kétszáz falunál felperzseltek, rá következett egy hosszú száraz nyár, s egy árvizes Å‘sz, mely azt is elpusztÃtá, a mi megmaradott; az arany- és ezüstbányák rosszul mÃveltettek, a helységekre kivetett adót nem volt mód behajtani, mindegyik helységnek lévén valami oka azt nem teljesÃteni, az egész székelyföld tökéletes pénzaszályban sÃnylett, s az egyedüli pénztermÅ‘ városok, a szászokéi, annyira körül voltak sánczolva kiváltságokkal, szabadalmakkal, miket majd egy, majd más megszorult fejedelem osztogatott nekik utódai rovására, miszerint azokhoz alig lehetne szép szerével férni. E mellett még a jó fejedelem maga oly bÅ‘kezű és jószivű volt, hogy nem jöhetett hozzá ember olyasmit kérni, a mi ha az övé volt, neki ne adta volna, úgy hogy egy Ãzben tökéletesen elajándékozva az utolsó tallérját is, kénytelen volt a fiscus kölcsönpénzt venni fel a számára, hogy elutazhassék.[12] Ehez járult még az, hogy a nagyváradi basa, mindazon erdélyi és magyarországi helységekbÅ‘l, mik a fejedelemséghez tartoztak, önhatalmúlag saját maga felszedte az adót, duplán, triplán, a hogy neki tetszett s mégis a szegény fejedelmen követelték az egészet. E végett többször küldtek már a portára okos, ékesenszóló férfiakat, hogy világosÃtsák fel a szultán elméjét s engeszteljék ki az Å‘ szivét a szegény magyarok iránt, hogy vagy engedjen le az adóból, vagy intézkedjék, hogy a nagyváradi basa ne szedje be felét a maga számára; de mindannyiszor csak azt a feleletet kapták, hogy ne beszédet küldjenek a szultánnak, hanem pénzt. Legutoljára épen azon izenetet hozta vissza vitézlÅ‘ Paskó Kristóf uram a portától, hogy ha a legrövidebb idÅ‘ alatt az adót meg nem küldik, majd küldenek Å‘k valakit, a ki azt kétszeresen be tudja hajtani s ha még egy követet bátorkodnak elbocsátani, a ki nem fizetni, hanem fecsegni jön, azt menten karóba húzatják, hasonlóul járandván, ha a küldendÅ‘ adóbul avagy csak egy tallér fog is hiányzani. Bizony pedig abból még nagyon sok tallér hiányzott. – Mit csináljunk? szólt ujjait ropogtatva Apafi, mÃg Teleki Mihály alá s fel sétált a teremben. Paskó Kristóf pedig ott állt a fejedelem elÅ‘tt. – Hát mit csinálhatunk? szólt Teleki. Azt kell tennünk, a mit eddig tettünk. Pénzünk nincs elegendÅ‘, hogy az adót kifizessük, de annyi van, a mennyi elég, hogy a vezéreket hallgatásra birjuk, hogy várjanak és adjanak idÅ‘haladédékot s azután «qui habet tempus, habet vitam» az alatt ki tudja még, mire fordulhat a sors? Addig megizenjük, hogy mindent teljesÃteni fogunk. – Megizenjük! Könnyű azt mondani, hogy megizenjük, de ki lesz olyan bolond, hogy az izenetet elvigye s kedvünkért magát karóba huzassa? Teleki egész biztossággal fordult Paskóhoz: – Megteszi azt egyszer a hazért, Paskó uram. Az érdeklett lesüté szemeit, felsóhajta és hallgatott. – Az, úgy segéljen, meg nem teszi! kiálta a fejedelem. Most házasodott meg szegény, alig egy félesztendeje, elvett egy szép özvegyasszonyt; nem ment el az esze, hogy oda vesztegesse ifju életét. Én ugyan nem küldöm. Paskó felemelé szép becsületes arczát s mosolyogva válaszolt: – Elmegyek biz én, nagyságos uram, nagyságod és Erdély jóvoltáért, ha kell a világ végire is, ha kell még Plutóhoz is; s ha Isten Å‘ szent felségének úgy tetszik, hogy ott bevégezzem életemet: történjék meg szent akarata. Egyébiránt sokszor és sok mindenfélével fenyegettek már engemet, a nélkül, hogy csak szememet elhunyorÃtottam vagy arczom szÃnét változtattam volna elÅ‘ttük; ámbátor készen voltam rá, hogy egyszer teljesÃtik rajtam. Lám, az oroszlán sem bántja azt, a kit lát, hogy tÅ‘le nem fél. – Ember kegyelmed, Paskó uram; szólt közbe Teleki, megveregetve a férfi vállát; tudtam én, hogy nem fog vonakodni. – No én mosom kezeimet, monda Apafi, én nem küldtem kegyelmedet, én oka ne legyek a kegyelmed halálának s felesége özvegységének. – Kap az még férjet, nagyságos uram, ha én meghalok; szólt Paskó, különösen mosolyogva. – Tehát a kezünk közt levÅ‘ pénzbÅ‘l vigyen kegyelmed négyezer tallért és ezer darab aranyat magával; monda Teleki. Ezer darab aranyat adjon át a fÅ‘vezérnek, azért, hogy engedjen idÅ‘t az adó begyűjtésére s tiltsa el a váradi basát a foglalástól. Háromezer tallért pedig oszszon ki a szultán tolmácsa s a keresztyén fejedelmek követei között, hogy érettünk a szultán elÅ‘tt esedezzenek, miszerint a nyolczvanezer tallérnyi adót szállÃtsa az eredeti összegre, a mi Bethlen Gábor alatt volt. Legrosszabb esetben iparkodjék kegyelmed személyesen esedezni azért, hogy vagy engedje a szultán, hogy a váradi basa által bitorolt falvakból az adót beszedhessük, vagy tudja be az adóösszegbe azt, a mit a basa elÅ‘lünk elfoglalt. A negyedik ezer tallér pedig kegyelmednek marad az út és az ottani mulatás költségeire. – Sok lenne az nekem, kegyelmes uram, szólt mentegetÅ‘zve Paskó; inkább majd abból a pénzbÅ‘l ötszáz tallért átadok még a szultán tihájának, háromszázat pedig a kiaja bégnek; – no még majd a fÅ‘ ulemának is adok vagy háromszázat belÅ‘le… – Hohó! kiáltá közbe a fejedelem. Már akkor százat a magáéból fizetett rá kegyelmed! – Nem tesz semmit. Kaptam most egy kis pénzt hazulról. Majd esztendÅ‘re meggazdálkodom azt. A fejedelem felugrott székérÅ‘l. – No, Paskó uram, kegyelmed ritka ember. De a mit én tehetni fogok: nem fogok megfeledkezni kegyelmedrÅ‘l. – Köszönöm, nagyságos uram. Tiszta szÃvbÅ‘l cselekszem, a mit tehetek; s nem kivánok érte jutalmat. A két úr megszorongatá a követ kezét s áldásaik között útra bocsáták Å‘t, ki is csak annyi idÅ‘t kérve magának, hogy házát rendben hagyhassa, azonnal sietve eltávozott. Félév elÅ‘tt szép özvegyasszonyt vett nőül Paskó Kristóf ennyit tudunk már a fejedelemtÅ‘l. Lássuk a jó urat mézes heteiben. Tizenöt óra mulva a fentebbi beszélgetés után Paskó már odahaza van, s alig engedve magának néhány órai mulatást, készül a hosszú, – meglehet, a másvilágon végzÅ‘dÅ‘ útra. Hárman vannak együtt: Å‘, neje és János, az öreg szolga. Paskó irományait szedi rendbe. Komoly arcza, szelid, esengÅ‘ kék szemeivel, szép metszésű ajkai, alásimuló szÅ‘ke bajuszával, s redÅ‘tlen homloka oly csendes bú árnyéklatát viselik magukon, mely látni engedi magát, de hallani nem. Neje, egy halovány arczszÃnű hölgy, bágyadt élveteg vonásokkal, egy kereveten heverész, epedÅ‘ barna szemeit körülhordja olykor kedvetlenül az Å‘t környezÅ‘ tárgyakon, s ideges termetének nyugtalansága, reszketÅ‘ ajkainak duzzogása által láthatóvá teszi zivataros kedélyét. A vén János ezalatt bÅ‘rládákat tömöget, ruhákkal és fehérneműkkel, háttal fordulva s csak néha fordÃtva meg Å‘sz bozontos fejét, s láttatni engedve torzonborz fehér bajusza által egy harmadrészben elfoglalt barnapiros pofáját, két szeme, mint a vasvilla, öklel olyankor jobbra-balra. – Tehát nem jöhetsz velem? szól kérlelÅ‘ bánatos hangon Paskó, nejéhez fordulva. A szép Berta asszony elÅ‘bb meggondolja magát, ha feleljen-e? – Hiszen látod, szól azután kényes fáradt hangon, milyen beteg vagyok; két éjjel nem alhattam szÃvgörcseim miatt s a legkisebb rázkódásnál megfájdul a fejem, majd szétszakad; ha elmennék most, megÅ‘szülve térnék vissza. – Igaz; igazad van; sóhajtá Paskó s tovább rakosgált; késÅ‘bb újra megszólalva: pedig azt gondoltam, hogy majd a levegÅ‘változtatás, szórakozás, mulatságok talán még enyhÃtenék bajodat. – S te levegÅ‘változásnak nevezed Stambul ronda utczáinak illatát, szól türelmetlenül a nÅ‘, szórakozásnak a basák unalmas látogatásait, kik odajönnek az emberhez pipázni s este mennek el, a nélkül, hogy egyebet mondtak volna, mint jó reggelt és jó éjszakát? azokat a kiállhatatlan fürdÅ‘ket, a hol az embert agyon izzasztják és összetörik? – Jól van, jól, édes lelkem! szólt Paskó szeliden. Hisz én nem kivánom, hogy értem áldozatot tégy; csak ne indulatoskodjál; látod, már is oly ingerült vagy. – Mostani betegségemnek is egyenesen az az oka, folytatá a nÅ‘, hogy egész Stambulban létem alatt mindig azokkal a kiállhatatlan faggyúban és olajban fÅ‘tt fűszeres ételekkel kellett élnem, hogy lázt kapok, ha csak rágondolok is. – Édesem, ne ingereld magadat, hisz nem viszlek magammal. De az asszony csak nem hagyta magát kihozatni a themájából. – Épen most hallom, hogy Pérában a dögvész is kiütött. – Az reád nézve mindegy, miután te nem jösz oda, felelt némi kis élességet engedve meg magának Paskó; mire Berta asszony daczosan felugrott a kerevetrÅ‘l, s el akarta hagyni a szobát; erre aztán megint a férj került alul, engesztelÅ‘ nyájassággal állva útját feleségének s megcsókolva kezét. Hisz édesem, nem kell mindenért oly ingerültnek lenned. – Igen! beszélt a nÅ‘ sÃrva fakadva; te nem hiszed, hogy én beteg vagyok, te csak tréfának, szenvelgésnek veszesz mindent, te úgy bánsz velem, mint a gyermekkel: pedig ha tudnád, mennyire oda vagyok, más feküdnék régen! Azért, hogy én nem panaszkodom minduntalan, én tudom, hogy mi bajom, de te csak kinevetsz vele. – Lelkem, édes szÃvem; szólt Paskó s a köny csaknem kicsordult szemébÅ‘l; hogyne hinném én, hogy beteg vagy, hogyne aggódnám én miattad. Lásd, Kolozsvárott Mikó Ferencz orvosdoktor uramnak meghagytam, hogy téged mindennap meglátogasson s egészségedre ügyeljen. Berta asszony e szóra meghagyá magát engesztelni, s kibékülten vált meg férjétÅ‘l, ki az ajtóból ismét visszatért. János gazda hátra fordÃtott fejjel nézett az asszony után, s nagyot mordult: – Jobb volna bizony, papot rendelnének mellé, a ki a lelkére vigyázzon. Paskó meghallott valamit a monologból s boszusan rivalt szolgájára: – Mit mondott kend? – Semmit! felelt az, vissza sem fordulva. – Akarom hallani, mit mormogott kend az elébb? Erre még csak nem is felelt János. – Mindjárt egybe ketté váglak, ha nem felelsz! kiáltá rá haragba hozva Paskó. – No hát tessék kettévágni. Mormogott János, félbe sem hagyva munkáját. Paskónak mit volt tennie mást, mint elhallgatni. Pedig tudta, hogy mit mormogott János, s meg nem állhatta, hogy feleségét ne mentse elÅ‘tte. – Hisz betegen csak nem hurczolhatja az ember oly hosszú útra a feleségét, mikor a legkisebb mozgásra görcsöket kap, elájul. – Az ám, dörmögé János, ma egy hete reggelig tánczolt Dénesfalviné lakodalmán. – Az nem a kend gondja; kend szamár az ilyen dolgokhoz. – Tudom, hogy az vagyok, azért nem is szólok egy szót se; csudálom, hogy vitézlÅ‘ uram beszédbe állhat velem. – Az egészen más: tánczolni, mint kocsira ülni s rossz útakon rázatni magát. – Persze, hogy más. Az is más, ha az ember három napig el van a szabad ég alatt Pekri uram vadászatán, s lovon ülve hajtja a szarvasokat, az a világért sem ráz s azt a leggyöngébb asszony is kiállhatja. Paskó erre már nem tudott mit felelni, mert azt maga is csakugyan furcsának találta, hogy felesége lovagolhasson s kocsira ne ülhessen; János gazda pedig egy szót sem monda többet puszta ténynél, a miért gazdája leszidhassa, hanem elhallgatott diadalmasan, úgy hurkolva a szÃjjakat a bÅ‘rzsákokon, s úgy dömöczkölve azoknak tartalmát, mintha tele volnának rossz asszonyokkal. Paskó látszólag fel volt indulva, semmit sem talált, a mit keresett. – Hja-jaj! sóhajta egy kis idÅ‘ mulva János nagyon is fennhangon. – Mit sóhajtozik kend? kiált rá boszusan Paskó. – Ahol van ni! Már sóhajtanom sem szabad. Sóhajtson vitézlÅ‘ uram is, ha megkivánta tÅ‘lem. – Az bolond ember, a ki semmiért sóhajtozik! – No én bolond nem vagyok, mert én tudom, hogy mire gondoltam, mikor sóhajtottam. – Hát mire tudott kend gondolni? – No hát ha akarja tudni, azt gondoltam, hogy vitézlÅ‘ uram milyen derék, bátor, okos ember, mikor a török császár elÅ‘tt áll. – Hát aztán? – Hát azért sóhajtottam. Paskót ette a méreg, jól tudta Å‘, hogy a vén szolga e gondolat másik felében azt ragasztá hozzá: «és mily ügyetlen, gyáva és ostoba a felesége elÅ‘tt!» És ismét megjött a hallgatás kettÅ‘jök között. János egyre fojtogatta a bÅ‘rzsákokat, Paskó pedig Ãrásokat hasogatott szét, mik azt vétették, hogy kezébe akadtak, midÅ‘n Å‘ másokat keresett. – Bizony csak okos emberek a törökök. Szólalt meg egyszerre minden apropos nélkül János. Paskó azt gondolta, hogy más tárgyra akarja vinni a beszédet az öreg, s megkérdezé: – Miért legyenek a törökök olyan okos emberek, János gazda? – Csak azért, hogy zár alatt tartják az asszonyokat. – Hallja kend! rivalla rá egészen felindulva Paskó. Én megtiltok kendnek mindenféle impertinens kifejezéseket, s ha még egyszer kérdetlenül megszólal, akárhogy tisztelem, becsülöm kendet, kénytelen leszek kendet – – (azt akarta mondani, hogy «elűzni», de elÅ‘bb megbánta, mint kimondta volna) – – elhagyni magamtól. Az öreg szolga letett mindent kezébÅ‘l, s odafordulva az urához, reszketÅ‘ hangon mondá: – S azt hiszi vitézlÅ‘ uram, hogy ha én azt látnám, hogy van a háznál egy élÅ‘ teremtés, a ki kegyelmedet csak egy századrésznyire is jobban szereti, mint én, nem ma hagynám el a házát inkább, mint holnap? Elmaradhat kegyelmedtÅ‘l mindenféle pereputyja, de én ugyan el nem maradok kegyelmedtÅ‘l, ha a pokol országába megy is; még ha a feleségét magával viszi is! azt mondom. E szókkal kifordult a szobából a szabadalmas vén goromba szolga, ki a családnál Å‘szült meg, s az öreg apát szolgálta és az unokát karjain hordozá, s együtt érzé e családnak baját és örömét. Paskó pedig, midÅ‘n egyedül maradt és senki sem látta, leborult Ãróasztala szélére és sÃrt keservesen. VII. A BETELT FOGADÃS. Kucsukné ezalatt valahány követ ment az Å‘ határán keresztül a seraskiertÅ‘l, vagy hozzá, azokat mind elfogatta, bezáratá s a nálok található irományokat elszedte. Ezek folytán, mint elÅ‘re sejté, sajátságos tervezeteknek kezde nyomára jönni. A seraskier levelezésben állt a moldován herczeggel, ki hatezer moldvai lovas élén Ismail basa táborához volt rendelve, mely a Rába partján a római császár magyar és német hadaival állt szemben, s ottan parancsot kapott újabb hatezer embert vonni maga után Moldvából egyenesen Erdélyen keresztül. Egy napon tehát jön egy követ Magyarországból, kinek lefoglalt iratai között ily tartalmú levél találkozott: «Nagyérdemű seraskier, dicsÅ‘séggel teljes Baruch Tavaif. A mire még otthon létemben kértelek, azt ne felejtsd el. Meg vagyok felÅ‘le gyÅ‘zÅ‘dve, hogy te a keresztyének romlásának most sem vagy óhajtója, s ennélfogva nem átallasz nekem módokat szolgáltatni, hogy mindazon törekvéseket, melyek az Å‘ elpusztÃtásukra vannak intézve, mint igaz keresztyén, ha erÅ‘vel nem is, legalább erÅ‘tlenséggel meghiusÃtsam. Egyszersmind azonban kérve kérlek, hogy eljárásod által gyanúra ne szolgáltass okot, mert az igen siralmas állapot lenne, ha másokat akarva szabadÃtani, magamat veszteném el. Ezen levelemet vivÅ‘ embert azonban küld vissza válaszoddal s ne engedd senkivel beszélni, hogy valamit ki ne fecsegjen; azon tÃzezer aranyból pedig, melyet neked hála fejében igértem, ötezeret most mindjárt átvehetsz ispánaimtól, a többit majd ha visszatérek. Egyúttal tudakozódjál a feleségem felÅ‘l, ha nem betegedett-e még le? Lekötelezett barátod és legalázatosabb szolgád ***. U. i. E levelet, a mint olvastad, küldd vissza megnyugtatásomra.» Katalin újra lepecsételé szépen a levelet, s egy meghitt szolgájától elküldé azt a Baruch Tavaifnak. Néhány nap mulva visszaérkezék az, magával hozván a herczeg levelét, s a választ rá a derék seraskiertÅ‘l, mely is eképen hangzott: «Becsületes keresztyén úr (itt az «úr» helyett az állott, hogy «kutya», a mit a seraskier szójárásból ejtett oda, hanem aztán kitörölt), nekem legalázatosabb szolgám! (gondolta a seraskier, hogy ha a herczeg maga Ãgy nevezi magát, ez lesz a leghelyesebb czÃme.) «Megértettem a leveledet és azt találtam benne, hogy nekem a te keresztyénségedhez semmi közöm, akár éltek, akár haltok; hanem azt a tÃzezer aranyat nem bántam volna, ha egyszerre lefizetteted, mert ámbátor véghetetlenül tisztellek, attól tartok, hogy megcsalsz. A mi az óvatosságot illeti, ne tanÃts te arra engem; tudván, miszerint te úgy kivánod, hogy az újabb hatezer ember hozzád ne juthasson, aként fogom intézni a dolgot, hogy elÅ‘re kitudom, mely úton akarja Å‘ket utánad szállÃtani az effendi. Ha Å‘ a bozzai szoroson át rendeli a bevonulást, az én dolgom lévén az élelmi és fegyverbeli szereket utánok küldeni, ezeket a tömösi szoroshoz utasÃtom. Azok ott várakozni fognak a podgyászra, fele a várakozásban elszéled, s akkor az effendi vagy élelmezés nélkül bocsátja Å‘ket Erdélynek, a midÅ‘n a székelyek szanaszét fogják Å‘ket verni, és soha azokból egy sem jut el hozzád, vagy megtudja a tévedést s oda küldi Å‘ket a tömösi szoroshoz: de mire oda érnek, már akkorra én, mintha legnagyobb szorgalommal tenném, a bozzai szoroshoz küldtem a podgyászt s Å‘k ismét annyira vannak tÅ‘le, mint a mennyire voltak. Ilyenformán a hiba egyikünkre sem fog háramlani, csak te magad vigyázz magadra, s a mint ezen levelemet vivÅ‘ ember hozzád érkezik, nagyobb biztosság okáért rögtön vétesd fejét, hogy senkivel ne beszélhessen. A mi végre a feleségedet illeti, ahhoz nekem semmi közöm. Allah irtson ki minden asszonyi állatot a földrÅ‘l.» Kucsukné, midÅ‘n e levelet olvasta, épen kertjében sétált, s történetesen egy nagy bibircsós úritök akadván lábai elé, azt úgy találta felrúgni, hogy imitt-amott állt meg. Soha még lábbal gondolatot jobban ki nem fejezett senki, a mióta a pantomimica fel van találva. E perczben a seraskier feje nyilván alig állt erÅ‘sebben a szárán, mint a felrugott dinnye – vagy mi. S néhány nap mulva csakugyan ki lehete hallani, hogy a küldött segédcsapatok, félreértett rendelkezések miatt, nem indulhatnak ki Moldvából. Katalinnak ugyan módjában lett volna e félreértéseket a felfogott levelek által azonnal felderÃteni, de attól tartott, hogy még akkor a seraskier pénzzel és helyrehozással tisztára moshatja magát, s engedte odáig haladni a dolgot, mÃg a sikertelenség dühre fogja gerjeszteni a vezéreket s keresni fogják annak okozóját. Ez is bekövetkezett nemsokára, csakhogy Katalinnak sokkal nagyobb rémület, mint öröm jutott benne. Egy napon sebes hirnök érkezék a herczegtÅ‘l, levelet vivén a seraskierhez, mely nem a fejedelem kezével, hanem annak Ãródeákja által volt Ãrva; a felbontott levél Ãgy szólt: «Érdemes – (ez – meg amaz:) Futtában Ãrom e sorokat, mint a ki két nap óta le nem szálltam a lóról. Hátunk mögött nagy a veszedelem, mert hajnal óta tart az ütközet. A mult éjjel a janicsárok két hidat vervén a Rábán, azon észrevétlenül átmentek s megrohanták a keresztyén tábort, mely az átelleni parton egy helység mellett (úgy gondolom, Szent-Gotthárd) elsánczolta magát, s hajnalra elfoglalták a sánczokat, s háromezer embert leöltek benne. Ekkor a vezér aga és Ismail basa riadót fuvattak az egész tábornak, s mindnyájunknak rohamra kelle menni a keresztyén tábor ellen. Nekünk sehogy sem jutott alkalmunk czélunk kivitelére, mert a keresztyén gyalogság, mihelyt kétszáz lépésnyire értünk hozzá, mindenütt elkezdett futni, s nekünk a mellett az a fatalis helyzet jutott, hogy egyfelÅ‘l Kucsuk basa, másfelÅ‘l Feriz bég dandárai által voltunk közbeszorÃtva, kik félszemmel mindig bennünket Å‘riztek… Katalin szÃve sebesen kezde dobogni, a mint férje és fia neveit olvasta s habozni kezde, ha tovább olvassa-e? öröm lesz-e, vagy gyász, a mi ott következik? ErÅ‘t vett magán és tovább olvasott. «A keresztyén sereg már-már verve volt, tábora prédára jutott, s maga az erdÅ‘be kezde menekülni, s mi kénytelenek voltunk az elmaradozókat lovaink patkói által elgázoltatni, a midÅ‘n egyszerre végsÅ‘ kétségbeeséssel kiválik a futók közÅ‘l két csapat lovasság, egyik Petneházy huszárjai, másik Toggendorf vértesei, s visszafordulva ránk, neki vágtattak Ismail basa mamelukjainak… Ez volt a pillanat, melyben tervünket kivihetÅ‘k. A mint egy osztály huszárság vakmerÅ‘en nekünk rohant, mi egyszerre, mintha ki nem állhatnók a rohamot, az egész dandárral visszafordultunk s futni kezdtünk a part hosszában. Futásunk zavarba hozta a török tábort s új erÅ‘t adott a keresztyénnek. Egy percz alatt sánczot vontak magok körül szekereikbÅ‘l s iszonyú tüzeléssel fogadták a közel jutott ozmanokat. Az egész csata megfordult egyszerre, a támadókból támadottak lettek, s mi, a midÅ‘n futásunk közben egy halomról visszatekinténk, már a keresztyének által láttuk elfoglalva a tért; Ismail basa dandárai összetörve futottak a Rábának, s a vezér aga lófarkas zászlói közÅ‘l nem láttam többet egyetlen egynél lobogni. Csupán Kucsuk Mehmed basa és fia, Feriz bég harczoltak még megátalkodottan az összegyűjtött spahik élén; úgy látszott, mintha élve nem akarnák elhagyni a csatatért. Mi lett az ütközet vége, nem tudhatom, mert az éjszaka eltakarta szemeink elÅ‘l a csatatért. A musulmanok vesztesége igen nagy; a szultán dühös fog lenni; vigyázzon kegyelmed, az egekre kérjük, dolgainkból valami ki ne tudódjék, mert ha csak gyanú érhet bennünket, sem a keresztyén, sem a török szentek minket a megfojtogatástól meg nem Å‘riznek». A levél kihullott Katalin reszketÅ‘ kezébÅ‘l. Férje és gyermeke! Å‘k voltak az utolsók a csatamezÅ‘n! mintha élve nem akarnák azt odahagyni… A két gyermek fogadott anyjok mellett ült, mÃg ez a levelet olvasá, s aggodalmas tekintettel kisérték annak mindinkább elsápadó arczvonásait, s midÅ‘n végre a nÅ‘ kiejté kezébÅ‘l az elolvasott levelet, s kezeit könyes arczára tapasztva, elkezde hangosan zokogni, a két gyermek odaborult ölébe s átölelve Å‘t, Å‘k is sÃrva fakadtak, a nélkül, hogy tudnák miért, s midÅ‘n Katalin térdre borult, kezeit imára kulcsolva, Å‘k is letérdeltek mellé, Å‘k is imádkoztak. Hangja, gondolatja, nem volt az imának, de az, ki a szivek érzelmeiben olvasni tud, s ki elÅ‘tt a néma sóhaj egy kitárt könyv s a gyermeksÃrás ékesen szóló beszéd: megérté a szótlan imát s még alig borult el lelkeiken a vihar, melynek zápora köny, már utána küldé a napsugárt, mely azt felszáraszsza. Azon pillanatban robogott be az udvarra Ilk Haszán, Kucsuk basa hirnöke, egy levéllel asszonya számára. A küldött néma volt és sánta. Ezért szokta Å‘t Kucsuk hirnökül használni, mert semmit ki nem beszélhetett s részt nem vehetett a harczban. Sietsége tanusÃtá, hogy még a harczból érkezik, csaknem utólérve a herczeg futárját, ki legelsÅ‘ hagyta el a csatatért. Katalin megismeré a levél borÃtékán fia vonásait s reszketÅ‘ kézzel és dobogó szÃvvel bontá fel annak zsinórjait. «Kedves anyám! – szólt a levél. – Csatát veszÃténk, de dicsÅ‘séget nem. Atyám megmenté zászlóit, én is az enyimet, még nyertem is hozzá egy sebet…» Katalin felsikoltott. A heves fiú dicsekvék sebével, nem gondolva meg, hogy anyja nem a dicsÅ‘séget, hanem vérét fogja látni abban. «Ãrulás ragadta ki kezünkbÅ‘l a diadalt – folytatá a levél -, de hátra van a vesztést helyrehozni s az árulást megboszulni. Isten veled. Fiad Feriz.» – Láttad fiamat? kérdé Katalin a hirnököt, aggodalmas arczczal. Az mutatta fejével, hogy «igen». – Hol kapta a sebét? A hirnök mutatta kezével a vágás helyzetét, hosszát, alakját homlokán. – Mindig a fején! Már ez harmadik seb homlokán! Épen mint az apja. A hirnök mosolygott s ujjaival krix-kraxokat csinált arczán, azt akarva mutatni, hogy hát még ha úgy keresztül-kasul lesz szabdalva arcza, mint a basának, akkor fog még csak hasonlÃtani apjához! – Csakhogy élnek! sóhajta fel megkönnyebbült szÃvvel Katalin, nem sokat törÅ‘dve azzal, hogy vesztettek, sÅ‘t némileg még örült is rajta, gondolva, hogy e veszteség kényszerÃteni fogja a portát békekötésre s férje és gyermeke nem leendnek tÅ‘le többé távol. E reményét nemsokára igazolá azon hÃr, miszerint a porta és a római császár között a szent gotthárdi csata következtében tÃz évi fegyverszünet köttetett s mindkét fél elbocsátá seregeit a vitatott térrÅ‘l. Néhány nap mulva csakugyan hazaérkezék a moldvai herczeg vert hadával együtt s az Å‘ megérkeztének tudomásával együtt vevé Katalin az örömhÃrt, hogy Kucsuk basa is útban van, s már Erdélyben kell lennie, s Feriz bég is utána sietend, mihelyt sebébÅ‘l felgyógyul. Mint örült elÅ‘re e találkozásnak! mennyi szépet gondolt el róla, egész nap felÅ‘lük beszélt fogadott gyermekeivel, kik annál közelebb látták atyjok szabadulását, minél közelebb jött az idÅ‘, melyben Kucsuk basának meg kelle érkeznie. Egy napon azonban, midÅ‘n már óráról-órára lesték a basa jöttét, azon hÃrt veszik, hogy Kucsuk régen megérkezett már Moldvába; de saját lakát kikerülve, egyenesen Jászvásárban szállt meg, s nejét nem is tudósÃtá megérkezte felÅ‘l. Katalint leveré e hÃr; mi oka lehetett férjének, ki nejéhez oly szeretettel viselteték mindenha, oly hosszú és veszélyes távollét után, tudva, mint eped, mint vár utána, Å‘t kikerülni s szó nélkül haladni el mellette? Egészen zavarba hozta e gondolat. Egy hirnököt külde rögtön Jászvásárba, hogy férjétÅ‘l megtudja e megfoghatlan változás okát s nem volt nyugta, mÃg az meg nem érkezék. Három ló dűlt ki a futár alól; de négy nap alatt megjárta a hosszú útat. – Beszéltél uraddal? Megtudtad idegenkedése okát? kérdé tÅ‘le Katalin. – Nem beszéltem vele, mert senkit sem bocsát maga elé, a kit nem hivatott; de azért mindent megtudtam. A szent-gotthárdi ütközet a moldvánok megfutamodása miatt veszvén el, a fÅ‘vezér Kucsuk basát bÃzta meg, hogy tegyen vizsgálatot Moldvában, s ha bűnöst és árulást talál, azt büntesse meg; ekkor Kucsuk basa megesküvék a Korán szavaira, mik az Aja Sofia boltozatára arany betűkkel vannak felÃrva, hogy addig ne lássa családját, ne beszéljen nejével, ne hallgasson meg semmi kérelmet, s ne fogadjon el semmi ajándékot; hogy addig ajkait sem bor, sem asszony csókja ne érintse, füleibe zene ne hangozzék és orczájára mosolygás ne térjen, a mÃg a bűnösöket föl nem fedezte! Ezért került ki téged és nem fogod Å‘t látni, a mÃg eskűje be nem telt. – Siettetni fogjuk annak teljesültét, monda Katalin, s még az nap útnak indult Jassy felé, s a két gyermeket magával vivé. Egész odáig akadály nélkül eljutott s midÅ‘n férje szállására érkezék, maga elé hivatá annak legbizalmasabb szolgáját, vele értekezendÅ‘: mint lehetne némely iratokat annak kezébe juttatni. – Az nehéz lesz, asszonyom, válaszolt a szolga; a basát annyira elkeserÃték a hamis tanúk, hogy most épen nem enged magához jutni mást, mint a kit maga hivatott, s a ki egy iratot adna kezéhez, fejével játszanék; mert ez által meglehet, hogy ismét újabb csalódásra adna okot. Ha tehát valakinek van koczkáztatni való feje, melyet átnyújtott Ãrásával együtt a basa kezébe tegyen, az megtalálhatja Å‘t, mikor kertjében sétál. – Van nekem; szólt határozottan Boór Ãdám fia. Én szólok vele. – Akkor este felé bocsáttathatod be magad a kert mellékajtaján. A basa leginkább a hosszú hárssor alatt szokott alá s fel sétálni. De ha magadra vonod haragját, rám ne vallj, mert én eltagadom, hogy bebocsátottalak volna s kötélhágcsót akasztok a falra, mintha ott másztál volna fel. – Ne búsulj, mondá bizakodva a fiú; fejestül fogok visszatérni. Este felé átadá Katalin az elfogott leveleket Károlynak, s megcsókolva annak homlokát, bebocsáttatá a kertajtón. De maga és a kis testvér ott maradtak az ajtó küszöbén ülve, s dobogó kebellel várták küldöttük visszatérését. A bátor fiú, a mint a kertbe lépett, széttekintve, megpillantá a kijelölt hársfasort, s a mint a bokrok közül bekerülne, egyszerre véletlenül szemközt találta magát az ott sétáló basával. A basa meglepetve tekintett a fiúra, ki most is azt gondolá, hogy Erdélyben van, a hol elég az emberek elÅ‘tt megemelni a süveget köszöntés fejében s nem szükség háromszor is a földig borulni, mielÅ‘tt az ember beszédhez kezdene, s ennélfogva bátran lépett a török úr elé, s a nélkül, hogy legkevésbbé zavarba jönne, bizton megszólÃtá: – Nemde, nem kegyelmed-e az én uram, Kucsuk basa? A basa meg volt lepetve a fiú bátorsága által. – Az vagyok, szolgám, hogy jösz ide? – KerÃtéseden másztam keresztül, hogy veled beszélhessek. – Ej, ej. Könnyen meglÅ‘hettek volna Å‘reim. S miért akarsz velem beszélni? – Egy kérelmem van hozzád és egy ajándékom számodra. – Fiú, te vakmerÅ‘ vagy! Nem hallottál-e esküvésem felÅ‘l, hogy kérelmet meg nem hallgatok s ajándékot el nem fogadok? – De meghallgatod a kérelmet, ha azon bűnös fejét kérem, s elfogadod az ajándékot, ha azon bűnös fejét adom, a kit te keressz. – Ifjú ember! veszélyes játékot kezdtél, ha ez ügybe avatod magadat. – Tudom, jó uram. Fejekre játszunk; én a másét akarom elnyerni, illÅ‘, hogy a magamét tegyem fel érte. A basát mindinkább meglepé a fiú merész hangja. – S ki legyen az, a kit vádolsz? – Az alseraskier, Baruch Tavaif! – Valóban súlyos fejet kérsz. – Ha testi súlyát vagy bűneinek terhét méred, akkor igen. – Vannak bizonyÃtványaid? – Ime lássad. E szavakkal átadá Károly az elfogott leveleket Kucsuk basának. A basa arcza föllángolt, a mint e leveleket végig olvasá, levont szemöldökei alól úgy szikráztak sötét szemei, mint felhÅ‘bÅ‘l a villám, minden Ãze reszketett az éktelen düh miatt. – Ez az ember, hörgé magán kÃvül, ki a porból emelkedett ki hizelgése által!… Allahra! a porba fog visszaesni árulása miatt! Mi jutalmat kérsz e tudósÃtásért, ifjú? – Apámat add nekem, kit a seraskier fogva tart magánál. – Vidd magaddal a seraskier minden foglyát. Halála napján mind a tieid leendnek. – Akkor mind szabadok fognak lenni. – Most távozzál, a merre jöttél; senkinek a titokról ne szólj, mindaddig, a mÃg nem leend titok. De a fiú nem távozott, csak állt ott s a basa szemeibe nézett. – Mit vársz még? – Uram, te megesküvél, hogy nÅ‘det látni nem fogod addig, mÃg az árulót fel nem fedezted; im, a mire esküvél, az már teljesült; most nincs többé okod, hogy nÅ‘det ne lásd. A basa arczán önkénytelen mosoly derenge át. – Látod, már mosolyogsz is. NÅ‘det nem kivánod-e látni? S mielÅ‘tt a basa felelhetne kérdésére, megfogá annak kezét s magával vonta a kert ajtajáig. Percz mulva megnyilt az, s a basát két gyöngéd kar ölelése fogadta, s három szeretÅ‘ szÃv dobbanása összhangzott az övével. A seraskiernek gonosz álmai voltak az éjjel. Nálunk nem igen divat az álmokat elbeszélni, de az igaz hivÅ‘ musulmán sokat ad azokra s értelmeiket Allah nyilatkozatának s a jövendÅ‘k beszédének tartja. Azt álmodá a seraskier: mintha ismét maga elÅ‘tt látná azt a villogó szemű delnÅ‘t, azokkal a sűrű fekete szemöldökkel, s a mint annak erÅ‘szakos kérelmére megesküvék, hogy elébb oda nem adja a rabszolgaságból a kétszarvú embert, hogy sem tulajdon fejét, látta, mint fordul vissza a nÅ‘ fenyegetÅ‘ arczczal, szikrázó szemekkel és mondja: «jól vigyázz hát arra a fejedre!» Jól vigyázzon a fejére! Könnyű azt mondani. Hiszen ha az embernek egyéb dolga sem volna, mint a fejére vigyázni; vagy azt rábizná másra. Ha elÅ‘l-hátul szemei volnának, akkor csak meglátná, ha valaki el akarja lopni… Furfangos gondolatja jött… Levette a fejét onnan, a hol állni szokott, s letette maga elé… Igy bizonyos volt, hogy meg nem lephetik orozva; mert mindig ráláthat a fejére, ráteheti mind a két kezét s Å‘rizheti bizton… De hátha aludni fog?… Hm… Mit tegyen akkor?… Keresett, kutatott eldugó helyeket szobáiban; végre talált egy nagy vasládát s abban elzárta a fejét; aztán megint kinyitotta azt, megnézni, hogy benne van-e még? ott volt; ismét bezárta s a kulcsot keblébe dugá… Azután azt álmodta, hogy lefeküdt aludni s azt álmodta, hogy álmodik… A sötét szemöldökű asszony és a kétszarvú ember ki s bejártak szobájában, melynek mindenütt volt ajtaja, a hol csak nekik tetszett… Ott elkezdték feszegetni a vasládát, a kétszarvú ember neki akasztá szarvait s addig lyukgatta, addig feszegette e hegyes szarvakkal a zárt, hogy végre fölpattant az… nagyot ordÃtott a seraskier s azt álmodta, hogy felébredt… hálát adott az Istennek, hogy csak álom volt, a mit látott s azzal ment a ládát keresni. Hát az igazán nem volt sehol. Kétségbeesve rohant végig minden szobán; nem került elÅ‘ sem fej, sem láda. OrdÃtva kérte a prófétát, hogy engedje meg neki, hogy a mit most érez, az is csak álomlátás legyen, s hogy meggyÅ‘zÅ‘djék felÅ‘le, ha nem álmodik-e, egy nagy fekete tükör állt szobájában, ahoz futott, s ime, a mint bele tekinte, hát fej nélkül látta benne magát, termete a vállain kezdÅ‘dött. Erre kétségbeesetten veté magát hanyatt s beleüté koponyáját úgy az ágya oszlopába, hogy most már igazán felébredt, de elébb még sem gyÅ‘zÅ‘dött meg ébrenlétérÅ‘l, mÃg a fekete tükörbe pillantva, meg nem látá, hogy a keresett fej most is ott áll a törzsökén a maga rengeteg terjedelmében. – Allah nagy! mit jelenthet ez álom? Csak a próféta tudhatja a jövendÅ‘ titkait. Ez álmot épen azon éjszakán látta Baruch Tavaif, melyen Boór Ãdám fia átadta a veszélyes leveleket Kucsuk Mehemed basának. Néhány nap mulva tetszett a prófétának megfejteni a seraskierrel láttatott rébuszt. Ugyanis, épen Thora mennybÅ‘l alászálltának napján, egyszerre csak hÃre futamodik a vidéken, hogy a seraskier házánál nagy ünnepélyt rendezett, s összehivatta rá a környék minden fÅ‘urait, törököket és oláhokat. Nagy lakoma fog lenni! A kert paradicsommá van átvarázsolva, a fákon arany gyümölcs, hÃmes virág a fák alatt, zengÅ‘ tarka madarak arany kalitokban a bokrok között; szÃnes lámpák khinai lógókkal, a persa szÅ‘nyegek sátorul vonva egyik fától a másikig, rózsavÃzbÅ‘l mesterséges szökÅ‘kútak… Beirutból tizenkét bayadér érkezett, szépségre egy-egy húri mindegyik, s tánczolnak és énekelnek, a hogy még senki sem látta és hallá… Alepóból jöttek szakácsok, kik oly ételeket fÅ‘znek, hogy az ember azt sem tudja, húst evett-e vagy gyümölcsöt?… Az urak a kertben fognak lakomázni; a népség a rácsozaton kÃvül fog állani s onnan hallgatja majd a szép zenét, melyet a ház tetején elhelyezett zenekar kilencz dobbal s huszonhárom trombitával fog elÅ‘idézni. Ugyaninnen fognak czukros pogácsákat s kiivott poharakat hajigálni a sokaság közé. MidÅ‘n eképen minden szépen el vala rendezve, utoljára ideizent a seraskier Kucsuk basához, hogy legyen ez s ez nap szerencséje hozzá, de a feleségét is hozza el magával. Kucsuk basa el is jött szépen a kitűzött napra. A seraskier csak délre várta vendégeit s a basa már délelÅ‘tt megérkezett. A seraskier rangjánál fogva felette lévén a basának, Kucsuk a szokott módon üdvözlé Å‘t, mire a seraskier nagy leereszkedéssel leszálla hozzá s gonoszul mosolyogva kérdé: – Hát a feleségedet miért nem hoztad magaddal? – Mi dolgod neked a feleségemmel? szólt Kucsuk idegenül. – Åt is meghivtam veled együtt. – Én nem hivásodra jövök. Egyenesen Stambulból érkezem, a nagyúr fermánjával. E szókkal egy pecsétes iratot vont elÅ‘ keblébÅ‘l a basa s homlokához és ajkaival érintve azt, átnyujtá a seraskiernek. A seraskier átvevé a fermánt s mintha kedvesétÅ‘l kapott szerelmes levél volna, oly hangos czuppanásokat ejte rajta, szivéhez szorÃtá, homlokára tette, s azzal felbontatlanul visszaadta a basa kezébe. – Megbocsátasz, szelid basa, ha fogadásom tiltja ez órában foglalatoskodni világi ügyekkel, ez óra imádkozásra van szentelve nálam. – Jól van, tehát imádkozzál elébb s azután olvasd a fermánt. A seraskier bement szobájába, ott álló óráig a Korán elÅ‘tt guggolt s olvasott az Asorathból, akkor felkelt és kijött. A basa ott ült ajtaja elÅ‘tt, a fermánnal kezében. – Megbocsátasz, jószivű basa, ha most nem olvasom még a fermánt, szolgáim elkészÃték fürdÅ‘met, ha nem használom, elhül, illatja elpárolog s kénytelen leszek boszuból szolgáim fejét leüttetni. – Jól van, hát fürödjél meg elébb. A seraskier fél óráig mosatta, lúgoztatta, dörzsöltette magát, s midÅ‘n kijött, a fürdÅ‘ajtóban lelte a basát. – Megengeded, hogy felöltözzem elébb? – Ãm öltözzél fel, ha jónak látod. Az öltözés ismét egy jó óráig tartott: mÃg a fejét megborotváltatta, a turbánját felkötötte, övet, papucsot, salavárit rendbehozatott; úgy hogy mire kaftánját felvette, már a vendégek nagy része felgyülekezett. Kucsuk basa nézte mindezt rendületlen komolysággal. A seraskier nevetett magában, gondolva, hogy milyen bolonddá tartja a basát! MidÅ‘n az öltözésnek vége szakadt, akkor ismét arra kérte, hogy engedje meg neki vendégeit néhány szóval üdvözölni. E néhány szó abból állt, hogy leültette Å‘ket a rakott asztalokhoz, maga is odaült velök; jelt adott a zenészeknek, azok pokoli lármát csaptak trombitáikkal; poharat adott vendégei kezébe, poharat adatott magának is, evett-ivott valamennyi egészségeért; felhordatta az ételeket és torkig ette magát valamennyibÅ‘l. Kucsuk basa leült egy pamlagra s nem evett, nem ivott s nem szólt; csak nézte komoly arczczal a tobzódó seraskiert, kinek ha több esze lett volna, meg kellett volna rettennie azon körülményen, hogy e szigorú férfi most oly engedékeny, úgy engedi húzni-halasztani a rábizott dolgot óráról-órára, reggeltÅ‘l délig, déltÅ‘l estig; hanem Å‘ rövid eszével az engedékenységet az Å‘ személye iránti alázatosságnak tulajdonÃtá, s végtelenül mulatta magát azon, hogy midÅ‘n ebéd multával ismét megszólÃtá a basa a jól lakott urat, maga sem ételbÅ‘l, sem italból nem részesülvén, ez ismét azt felelheté neki: – Megbocsátasz, bárányszelid basa, láthatod, hogy Allah nagyon sok jóban részesÃte, lelkem a második égben jár azon nedvnek erejétÅ‘l, melyet a próféta a paradicsom örömeinek kóstolójául csorgatott poharainkba; ily állapotban képtelen vagyok Ãrott betűket megérteni; azért tehát légy annyi idÅ‘haladékkal, mÃg táncznak látása s zenének hallása által lelkem felhÅ‘i ismét eltisztulnak. A basa meghajtá magát szótlanul s ismét visszaült kerevetére. Egy intésére elÅ‘szökelltek az ætheri almék, mandolinjaikat pengetve, csengÅ‘s nakaráikat ütögetve, s tánczoltak és keringtek, hogy csupa gyönyörűség volt látni s ha egy-egy el talált szédülni közÅ‘lök, bizonyos lehetett felÅ‘le, hogy nem esik a földre. A seraskiert tele hintették damascusi rózsalevelekkel, ki szuszogva bámult utánuk, s midÅ‘n a legsebesebb perdüléssel ellejtének mellette, midÅ‘n a lengeteg öltönyök boszorkánykaréjt vágtak a légben, az égÅ‘ bájarczok egymás után tünedezve ragadták magukkal az utánok tekintÅ‘ szivét, midÅ‘n a seraskier kapkodva nyujtá ki mindkét kezét, hogy egyet a földi tündérek közÅ‘l elfoghasson, azok helyett Kucsuk basa vashidegségű kezétÅ‘l érzé a magáét megragadtatni, ki szigorú arczczal tekinte reá, a fermánt felé mutatva. A seraskier vörös volt a bortól és a szép hölgyek látásától. – Mit akarsz, mézédességű basám? Gondolod-e, hogy a bor részegsége elmúlik a szerelem részegsége által? Napba néztem! ezek az almék mind megannyi napok; tizenkét napot láttam egyszerre, elvesztém szemeim világát. Magamat sem ismerem többé, nem hogy a betűket ismerném. A vendégek mind jónak látták kaczagni a seraskier ötletén, s még e dÃsztelen kaczagás sem vette ki a komoly török urat nyugalmából, csupán azt kérdezé: – Mikor fogod tehát a nagyúr parancsát elolvasni? Az éj közelg s a nap utolsó óráiból nem szabad annak kimaradni. – Magad is mondod, hogy az éj közelg; tehát sötét van. Már pedig az Alkorán azt mondja, hogy mikor sötét van, akkor semmi Istennek tetszÅ‘ élÅ‘ állat nem lát, melynél fogva én sem látok; hanem ha várni kivánsz, a mÃg a próféta tiszteletére s a Thora mennybÅ‘l alászálltának emlékére készÃttetett tűzijátékot felgyújtatom s annak világánál elolvasom a fermánt. – Legyen úgy; monda Kucsuk s ismét visszaült helyére. A vendégsereg kaczagott. Következett a tűzijáték; forogtak a tűzkerekek, tűzokádó sárkányok nyargaltak a kerten keresztül; emelkedtek a röppentyűk, hullott a tűzesÅ‘, pattogtak a bombák s végül egy mesterséges tűzhányó hegy nyilt meg, égÅ‘ craterébÅ‘l millió csillagokat lövellve az égre, mik kékre, zöldre és pirosra válva, szálltak ismét csendesen alá, mint égÅ‘ tűzpillangók. – Most már láthatsz, szólt Kucsuk, elÅ‘mutatva a fermánt. – Csak egy van még hátra az ünnepélybÅ‘l: az utolsó tréfa, melyet elébb meg kell látnod; mert hisz azt épen feleséged kedveért szereztem s legalább te majd elmondod neki oda haza. Hozzátok elÅ‘ a nagy poharat! Mindenki feszült kiváncsisággal várta, hogy mi lesz az? E szóra nyolcz szolga elÅ‘hengerÃtett egy kerekeken álló óriási ólomserleget, mely tÃz akó borral volt megtöltve… Azt oda állÃták a vendégsereg közepébe… – Most hozzátok elé a kétszarvú embert! Egy lánczokkal megterhelt alakot vezetének elÅ‘, kinek csodás tekintetén felkaczagott a vendégsereg, csupán Kucsuk borzadt vissza, szánalom és irtózat állva el szivét. – Micsoda ember ez? kiálta elÅ‘lépve. – Ez egy rabszolga, kit feleséged meg akart tÅ‘lem venni, s hogy nem adtam neki, jól megfojtogatott miatta. Most elÅ‘hozattam az állatot rejtekébÅ‘l. Sokáig bujdokolt elÅ‘ttem, de az éhség végre elÅ‘hozta. Én ugyan megesküvém, hogy csak akkor adom Å‘t ki kezembÅ‘l, midÅ‘n a fejemet a nyakamról, de most mást mondok; én elbocsátom Å‘t, ha poharát ki birja inni. Vessétek Å‘t e pohárba; ha kiiszsza, jó, ha belefullad, az az Å‘ baja… A vendégek hangos hahotával fogadták e szókat. Ez derék tréfa; valakit a pohárba fullasztani, mint valami legyet! Ott igazán agyon ihatja magát s vÃgan megy a másvilágra!… A hajduk már megragadták Boór Ãdámot, hogy a serlegbe vessék. – Megálljatok! kiáltá mennydörgÅ‘ szóval Kucsuk, hogy mindenki reá nézett, s a torkokban elakadt a hang. Elébb e fermánt olvasd! – Majd aztán! szabódék a seraskier és kaczagott, hogy nagy potroha rázkódék bele, elébb hadd végezzük ezt. – Nyomorult! Ez halálitéleted!… Mintha a villám csapott volna le közöttök, egyszerre elnémult a tivornyázó sereg, s midÅ‘n Kucsuk basa a fermánt felemelte, arczra borultak mind; a seraskier hanyatt esett kerevetére. – Ãrulásodért te halsz meg! monda Kucsuk; s a hogy te akartál megölni mást, úgy halj meg magad. E halál nemét tenmagad számára találtad fel. Azzal inte a hajduknak s Baruch Tavaif kétségbeesve látta, hogy ugyanazon szolgák, kik egy pillanat elÅ‘tt az Å‘ szavait fogadták, most Å‘t ragadják s viszik a billikom felé, sebtében összekötözve kezeit. Senki sem iparkodott Å‘t védni, senki sem könyörgött érte, nem voltak sem jó barátjai, sem hű szolgái. Egy vadállati ordÃtás hangzott. A roppant test belezuhant az iszonyú billikomba, s a szerte locscsanó bor, mely annak szélein túlömlött, tanusÃtá, mennyi tért foglalt el ottan. Még néhányszor felmerült a bor felszinére, kidülledt szemekkel, elkékült orczával s hörgÅ‘ ordÃtása ijesztÅ‘en hangzott szét a teremben, azután végkép elmerült; néhány buborék úszkált utána még, abba volt a roppant test parányi lelke beleszorulva, az is szétpattant azután s a lélek hova lett? Kucsuk basa ott nézte hideg tekintettel a különös kivégzést, egy vonás nem mozdult arczán. A vendégek, a zenészek, a bayadérek szétfutottak, mint a kiket kisértetek űznek; a vigalom termei, a pompás kertek ezernyi lámpákkal üresen maradtak. A seraskier fogadása betelt. LÅ‘n neki az Å‘ szavai szerint. Akkor igérte odaadni a kétszarvú embert a rabszolgaságból, a mikor a fejét nyakáról: Kucsuk basa egyszerre vivé el levágott fejét s megszabadult rabját. Egy feje már le van szelve a hydrának, de még hátra van a másik. A seraskier bűnhÅ‘dött, de a hűtlen barát, ki jóltevÅ‘jét rabszolgaságban hagyta, ki vagyonait elorzá s gyermekeit elűzte, még él és vÃgan dúskálkodik a csalt vagyonban. Kucsuk basa megértve a szerencsétlen Boór Ãdám sorsát, ki már egészen el volt fásulva önmaga iránt s csak gyermekeiért élt még, azonnal személyesen felment a portára s a diván elé terjesztve az égbekiáltó visszaélést, nemcsak a bitorolt vagyonok visszaadatását követelte, hanem azonfelül méltó büntetést is az undok árulásnak. A fejedelem követe, Paskó Kristóf, épen akkor nyert kihallgatást a portán s elmondva, a mikért küldve volt, s egy idÅ‘re megnyugtatva a török fenuraság haragját, rögtön visszaküldetett a szultán által Erdélybe s meg nem pihenve az úton, mindenütt váltott lovakon sietett gyorsan haza felé, egyenesen Brassón keresztül. A titkos parancson kÃvül tán egy más titkos érzelem is volt szivében, mely neki sietést parancsolt. A mint az utolsó faluba ért Brassón innen, ott figyelmeztették rá, hogy térjen vissza, vagy kerülje ki Brassót, mert ott most a dögvész dühöng; de Paskó nem sokat hallgatott az intésre, hisz úgy sem volt szándoka egy perczig is megállapodni a városban; a mint hogy szerencsésen keresztül is vergÅ‘dött rajta s útjában egyetlen egy temetéssel sem találkozott, sem harangzúgást nem hallott, a minek egyébiránt az volt az oka, hogy a halottakat éjjel temették s a harangok nyelveit kiszedték eleve, nehogy még jobban elterjedjen a rémület a nép közt. Alig hogy azonban hátrahagyta Brassót, még nem haladhatott háromezer lépésnyire, midÅ‘n egy erdÅ‘ széléhez érve, egyszerre kiáltást hall maga elÅ‘tt: «megállj azzal a szekérrel!» János gazda hallván a kiáltást, kivette a kocsis kezébÅ‘l az ostort, s még jobban közibe vagdalt a lovaknak. – Megállj! hangzott akkor egyszerre húsz oldalról, puskás, lándzsás emberek ugráltak elÅ‘, mintegy ötven lépésnyi távolban körülfogva a szekeret, de közelebb egy sem jött, csak onnan kiabáltak, hogy egy lépést se tegyen senki tovább, mert lelövöldözik! János gazda elÅ‘kapá erre a szóra a szekérderékból a hosszúnyelű rézfokosát s felállva a bakra, elkiáltá magát: – Gyertek hát no, a ki lelketek van, ha velünk akartok kikötni! VitézlÅ‘ uram, fogja azt a puskát; a ki hozzánk nyúl, halál fia! Ti gyalázatos kupczihér lókötÅ‘k, nem szégyenlitek a fejedelem követét megtámadni? a ki az egész országért és Ãgy ti értetek is fut, fárad, mint egy marha! De csak ide merjetek jönni, mind kettÅ‘be hasÃtalak! A puskások nevettek János gazda beszédén s egy sem jött közelebb. – Tedd le azt a fokost, öreg, szólt közbe Paskó csitÃtva s a körülállókhoz fordulva, monda szeliden: – JÅ‘jjenek hát kegyelmetek szaporán s vigyék el, a mim van. Száz tallérom van magamnak, azon osztozzanak meg Isten hÃrével, csak az ajándékokat ne bántsák, miket a fÅ‘vezértÅ‘l a fejedelemnek hozok. E szavakra egy vén székely – ki úgy látszott, hogy a többinek szája volt – megszólalt nagy mosolyogva: – Nem vagyunk mi zsiványok és fosztogatók, fiaim. Nem is azért állÃtottunk meg benneteket, hogy kiraboljunk, hanem csak maradjatok ott szépen, a hol vagytok, fogjátok ki a lovaitokat s ne iparkodjatok egyikünkhöz is közelÃteni, mert meglövöldözünk. – Hát mit csinálnak itt kendtek? – Kordont csinálunk, jó uram, ha nem bánja. Brassóban kiütött a mirigy, nehogy odább terjedhessen, jónak láttuk elfoglalni minden útat, a mi kifelé hoz s innen ugyan egy tappot sem mennek kegyelmetek, a mÃg a kontumácziát ki nem állták. – Hol? itt a szabad ég alatt? – De majd adunk be gallyakat, épÃthetnek belÅ‘le sátrat maguknak. – S meddig kell itt maradnunk? – Nem tovább, csak negyven napig. – De az Istenért, gondoljátok meg, barátim, én a legsürgetÅ‘sebb izenetekkel jövök a portától, miktÅ‘l az ország sorsa függ, mikre nézve negyven óra is halálos késedelem, nem hogy negyven nap. – Hát hisz az izeneteket mondja el kegyelmed nekünk, majd mi odább adjuk. De kegyelmed itt marad lovastul és huszárostul. – TudósÃtásomat csak a fejedelemnek magának szabad hallani. – Már hiszen, ha olyan fontosak a kegyelmed izenetei és olyan titkosak a mellett, hát megteszszük, hogy ide hivjuk a fejedelmet, beszéljen vele kegyelmed, de innen ugyan negyven napig meg nem mozdul. Paskónak tetszett a bohó ajánlat; gondolva, hogy ha a fejedelem megtudja sajátságos helyzetét, majd sietni fog Å‘t abból kiszabadÃtani, ráhagyta, hogy küldjenek hát mentÅ‘l elébb gyors futárt Fehérvárra, a ki hÃvja oda a fejedelmet. A jó székelyek szót fogadtak hűségesen, s kiválasztva egy jó lovas legényt, szájába rágták jól a szót s útnak eresztették. Azzal neki fogtak, elkezdtek nagy czövekeket faragni s ötven lépésnyi átmérÅ‘jű körben sűrűen körülkarózták Paskó szekerét. – Hát mit cselekesznek kendtek? kérdé János gazda. – Majd meglátjátok, fiaim, felelt a furfangos öreg. Nem szeretnénk, ha éjszaka szerét ejtenétek a megszökésnek, hát majd csak elejét veszszük annak. S azzal hosszú fűzfavesszÅ‘ket vagdalva, neki álltak, körülfonták embermagasságú sövénynyel a lefoglalt utasokat, betüskézve a sövény tetejét, hogy át ne mászhassanak rajta, s úgy strázsálták Å‘ket a rögtönzött vesztegintézetben, még csak egy ajtónyilást sem engedve rajta, a melyen valaha kijöhessen az ember. – Hát mi itten belül mivel fogunk élni? kérdé János gazda igazán aggodalomba esve; mÃg gazdája megadva magát sorsában, elÅ‘vett egy kötet Horaciust s csendesen olvasgatott. – Lesz gondunk rátok, biztatá az öreg s azzal egy hosszú dárdát elÅ‘fogva, annak a hegyére feltűzött egy derék czÅ‘kös czipót s azt átnyujtva a sövényen, odainté a vén szolgát. – Nesze, fogjad, de vigyázz, hogy a dárdához hozzá ne nyúlj, mert a vasa meg van tüzesÃtve. Az ugyan nem volt megtüzesÃtve, hanem csak azért óvta a vén székely Jánost a hozzányúlástól, nehogy a pestis azon keresztül találjon elragadni. János szép óvatosan levonta a kenyeret a dárdáról s odavivé az urához, mire Paskó egy félkoronás tallért adott a kezébe, hogy adja meg az árát a kenyérnek. János oda járult a sövényhez s fogván a tallért, monda az érdemes Å‘röknek: – Ehen van ez a darab pénz, fogják kendtek azért a czipóért, nem kivántuk ingyen. S azzal áthajÃtá az ezüstpénzt. Hát egyszerre kilencz dárda hegye szaladt neki a sövényen keresztül, csak alig hogy elugorhatott elÅ‘lük s a vén székely nagy haraggal támadt reá fenyegetÅ‘zve. – Elviszed a pestises pénzedet, te gyilkos, országháborÃtó! Ãgy akarod te az egész székely nemzetet megmérgezni egy talérral? rajta, komék, targallyt kell gyorsan erre a gyanús pénzre hordani s tüzet rakni rajta, mielÅ‘tt elterjedne róla a mirigy. S tüzet raktak a tallérra. – Ãgy ám, fiaim, szólt az öreg, ez meglevén; és ide mihozzánk többet semmit át ne hajÃts, mert magatokat égetünk meg. A pénzedet majd, ha kiállottad a kontumácziát, kikaparhatod innen a hamuból; ne félj, senki sem viszi el. Ezen tárgy fölött azután János gazda és a székely atyafiak között hosszú perpatvar támadt, mely a késÅ‘ éjszakáig elhuzódott, János nem kevésbbé gyÅ‘zvén szóval, mint a komék, s ámbátor annyira ment a dolog, hogy a vitatkozó felek egymást szásznak és góbénak kezdték csúfolni, tettlegességekre mégis nem kerülhetett a sor, miután Jánosnak több esze volt, minthogy egymaga száz embert megrohanjon, Å‘ maga pedig biztosÃtva volt a pestises hÃrénél fogva attól, hogy valaki kezeit rávesse. Ilyenforma mulatság közt telt el lassankint az idÅ‘. A ki tudja, hogy Brassótól Gyula-Fehérvár nem egy szaladás, elképzelheti, hogy mÃg a fejedelem megtudhatta követe szorult helyzetét, addig annak meglehetÅ‘s ideje maradt az elmélkedésre. Valljuk meg Å‘szintén, hogy a szegény magyar úr diplomaticus gondjaival nem csekély arányban állottak a férji aggodalmak is, hogy szinte bajos volna meghatározni, melyik okozott neki nagyobb nyugtalanságot. Mindig az állt elÅ‘tte, hogy feleségét betegen hagyta, s ha még csak a feleség lett volna a legnagyobb baj! Akárhányszor elgondolá magában, mint fog egyenesen Gyula-Fehérvárra hajtani, hogy keresi fel a fejedelmet legelÅ‘ször s mit fog neki mondani; de mihelyt azon helyre érkezett, a hol az országútról egy kis jegenyefákkal beszegzett út letér, az Å‘ eszméi is letértek vele; azon vette észre, hogy otthon van. Százfélét gondolt azután, mint fog a szép fiatal nÅ‘ kedvesen, kedélyesen eléje futni, s Å‘t átölelni, csókjaival elhalmozni, vagy tán fekszik most is betegen, s a viszontlátás után eped, s mint fog meggyógyulni férje egy szavától. Oh, miért nem siethet, hogy orvosságát megvihetné?… Azután mindegyre borúsabb gondolatjai jöttek; hátha nagyon beteg, s Å‘ csak a haldokló ágyához érkezik haza, hogy végsohaját felcsókolja ajkairól? hátha meg is halt s Å‘ csak sÃrhalmát fogja feltalálni?… Arcza mindegyre sötétült, a ború nem volt magában elég, a villámnak is meg kelle jÅ‘ni: hátha a mÃg Å‘ eped, vágyódik és szeret, addig annál, kirÅ‘l gondolkozik, emléke feledve van, s mÃg a rossz fátum Å‘t e kelepczében fogva tartja, az tán egy bűnös boldogságaért történik, ki nevet akkor, a midÅ‘n Å‘ zokogva sÃr!… Homlokán mély barázdát vontak a ránczok, szemei mereven néztek magok elé, arcza mindegyre sötétült; mÃglen János gazda, megszánva gondolataitól gyötrött urát, meg nem szólalt mellette: bizony szép idÅ‘ van ma. Mintha tudná a jó öreg szolga, hogy az urának jól esik, nem szünt meg azt vigasztalni, a maga modorában, s erÅ‘t véve a természeten, elkezde az asszonyáról beszélni: – Hiszen ne busuljon vitézlÅ‘ uram, nem lesz a nagyasszonynak semmi baja; majd meglássa, hogy olyan egészséges lesz, mint a makk, mire haza érünk. (Pedig azt tartom, nem sokat törÅ‘dött volna vele az öreg, ha valami szép természetes úton-módon megszabadult volna tÅ‘le a ház.) Paskó restelte, hogy szolgája észrevevé nyugtalanságát, s iparkodott türelmesen várni, mÃg a fejedelem kiszabadÃtja az önkénytelen veszteglésbÅ‘l. Már három nap mult el; a kordonra rendelt székelyeket küküllÅ‘megyei magyarok jöttek fölváltani, a minek János gazda véghetetlen örült, mert ezek kevésbbé voltak garabonczások, hagytak beszélni magokkal, közel engedték az embert menni, késÅ‘bb pedig igen jó tüzelÅ‘nek találva a székelyek által font sövényt, azt szétszedék és feltüzelték, sÅ‘t utoljára János gazda még egy ismerÅ‘sre is talált köztök, egy emberre, a ki épen Paskó helységében lakott s oda ment hozzá beszélgetni. – Adjon Isten, János gazda! hát megint Törökországban járt? már azt hittük, vissza sem jön többet urastól együtt. – Üm. Talán nem is kellünk már idehaza? – Bizony nem tudom én. – Mikor volt kend a kastélyban? Nem beteg-e az asszony? – Van eszében, hogy beteg legyen. A mint kendtek kihúzták a lábukat a házból, olyan dáridót csapott, hogy hetedhét országra szól, még tán most sincs vége a dinom-dánomnak. Egyik vendég a másik kezébe adja a kilincset, s a hegedű ki nem kopik a házból. – No ez szép lesz, dörmögé magában János, s oda somfordált az urához, ki türelmesen ült a rögtönzött góré alatt. – VitézlÅ‘ uram, úgy-e bár, ha innen szabadulunk, csak egyenesen Gyula-Fehérvárra megyünk? – Hova mennénk máshová? – Hogy nem teszünk egy ugrást Majosfalva felé? – Nem tudom, János. A hogy az idÅ‘ kiadja. Miért kérded? – No, mert hogy idáig is nagyon sokat késtünk, s tudja kegyelmed, hogy a fejedelem milyen hirtelen haragú, megdorgálna érte, ha megtudná, hogy elébb haza mentünk. (János gazda, mikor az uráról beszélt, mindig oda értette magát is.) – Igazad van, János. Nem megyünk haza. Ráérünk azután is. János gazda megint visszament az ismerÅ‘séhez beszélgetni, ha nem tudhatna-e ki tÅ‘le még más egyebet is. – Hát mi ujság még odahaza? kérdé az ismerÅ‘stÅ‘l. – Nincs minálunk semmi egyéb, mint hogy a ludak mezÃtláb járnak; kend mondhatna valamit, mert messze földet bejárt. Megtanult-e kend olaszul? – Én? Hát már minek tanultam volna én olaszul? – No, mert akkor nem tudom, hogyan beszél kend odahaza az új lokajjal. – Uj lokajjal? kérdé elbámulva János. – No, mert azalatt a nagyasszony kend helyett olasz lokajt fogadott. János gazda sóbálványnyá meredt. – A biz a, folytatá az ismerÅ‘s, senki sem tud azzal beszélni, csak az asszony maga. – Milyen? kérdé János véghetetlen szomorúsággal. – Bizony furcsa képe van annak, se bajusza, se szakálla, tarkabarka öltözete, farka van neki a fején, piros harisnya a lábán, hosszú menyétszÃn fecskefarkú köntöst s hupikék plundrát visel. Jánosnak egy mentÅ‘ gondolatja érkezék. – Hallja kegyelmed: ember az? – No, mert madár is van olyan, a ki majd úgy beszél, mint az ember. – Szép madár, a ki a falubeli lányokat mind elbolondÃtja pántlika-osztogatással. De János csak váltig nem tett le a gondolatjáról. – Hát mondja meg kelmed, mivel él? – Az még csak furcsa. Nyersen eszi a halat, olajjal a salátát s délutánonkint gombostűvel horgászsza a tóban a nagy zöld kecskebékákat; azokat nyúzza, süti, azt mondja, kendet is rákapatja, csak haza jusson. János gazda olyan képet csinált, mint a ki tüsszenteni akar, aztán nem jön; sehogy sem tetszett neki az ujság. Visszasompolygott a gazdájához s addig-addig settenkedett körülötte, mÃg szerét ejthette, hogy bele kössön. – VitézlÅ‘ uram! Mégis csak furcsa ám az, hogy az ember elmenjen a maga háza mellett, a nélkül, hogy csak egy órára is betekintsen, ha nem beteg-e a felesége, nem történt-e valami baj a gazdaságban, ez, amaz s más efféle? – Biz az furcsa, János gazda. – Már ha én vitézlÅ‘ uramnak volnék, én meg nem állhatnám, hogy félre ne térjek egy kicsinyt Majosfalvára; nem sok idÅ‘re, csak úgy egy órára, vagy mi. – De hisz az elébb mondtad magad, hogy a fejedelem meg talál haragudni érte. (Még akkor nem tudtam, gondolá magában János, hogy olasz inas került a házhoz.) – Hiszen nem fogja azt megtudni. Majd olyan szépen letérünk az útról, hogy senki sem veszi észre, s mégis elébb ott leszünk, mint a fejedelem várna. – Majd meglássuk. Ez órától fogva János sokkal nyugtalanabb volt, mint gazdája, elhagyta álom és étvágy. Hetednapra érkezett vissza a székely futár, kinek a fejedelmet Radnóthon kellett fölkeresni, s mint Paskó elÅ‘re látta, vele együtt jött a fejedelemnek is egy hadnagya, parancsul adva a vesztegzár-Å‘röknek, hogy követét kivételképen bocsássák szabadon, a mi legottan meg is történt. Pihenés nélkül hajtatott a megszabadult Paskó elÅ‘re. A mellé adott hadnagy nem birt vele érni, s még fele úton kidűlt. Csupán János gazda gyÅ‘zte ki az éjen-napon keresztül folytatott sietséget, s úgy segÃtett a váltott lovakat befogni, s az ostort elnyűni rajtok, mintha neki még több oka volna a sietségre, mint urának. VIII. MEGLEPETÉSEK. Úgy történt. A mint az országútról a jegenyékkel beszegett út túl Szebenen letér, a Paskót vivÅ‘ szekér egyszerre elhagyta a főútat, s mire Paskónak eszébe jutott volna tiltakozni, már közelebb jártak Majosfalvához, mint az országúthoz, s azután nem volt kedve visszatérni. János gazda az elsÅ‘ hÃrhallásra jobbnak hitte, hogy ura ne érkezzék hamarább haza, mint megérkeztének hÃre; de az olasz lokajróli hallomás egyszerre kiölt minden keresztyéni és felebaráti érzelmet szivében, most már azt kivánta, hogy bár minél nagyobb iszonyatra jutnának haza s lenne ölés, gyilkolás a házban. A mint a falu alá értek, hegedűszó kezdé fülelÅ‘ érzékeit ütögetni, melyre meg nem állhatta, hogy vissza ne forduljon a bakról, urához szólva: – Hallja csak, vitézlÅ‘ uram, hogy megbúsulnak rajtunk itthon! Paskó mosolygott. – Hát csak nem kivánod, hogy az egész világ minket gyászoljon, s még a korcsmákban is megtiltsák a hegedülést, mint a nagyszebeniek tették, mikor a küldöttségöket Apafi Mihály uram megnádpálczázta? – Kocsmákban? kérdé János, nagy szemeket meresztve. – Igen, igen. Mert hisz itt a faluvégi csapszékben hegedülnek. – Igaz biz az; monda János, most az egyszer nagyon felsülve. Néhány percz mulva a kastély udvarára robogott a hintó. János minden ablakon egy megriasztott lovagot várt kiugrófélben látni s minden ajtóból egy tarkabarka olasz lokajt lesett; mindezek helyett az úrnÅ‘ maga állt az erkélyen egyedül, s férjét meglátva, lefutott eléje, úgy, a hogy Å‘t Paskó képzelé magának: frissen, kedvesen, kedélyesen nyakába borult az érkezÅ‘nek s csókjaival halmozta el, ezer örvendetes kérdést intéze hozzá, s magánkivül volt örömében. János gazda megszégyenülve csókolt neki kezet. A boldog férj, szép nejét átölelve, termeibe távozott. Csak egy órát igért magának az otthonlételre, s ez alatt mennyi mondani valója volt neki, s mennyi érezni valója szivének! választhat-e az ajk csók és beszéd között, midÅ‘n hosszú távollét után egy rövid órára van bizva minden boldogsága? A nÅ‘ nyakában csüggött, mellette ülve a kereveten s szerelmes tekintettel nézett szemeibe. Sohasem volt oly szép, mint most. – Szólj és ne kérdezz; miért maradtál oly sokáig távol? miért nem izentél? álmodni, nyugtalankodni hagytál magad miatt, egy szóval sem tudósÃtva jó vagy balsorsod felÅ‘l. – Oh, kedves nÅ‘m, borzalmas útakon jártam én. Ha Isten keze nem ótalmaz, százszor is ott lehetett volna vesznem. Igazad volt, midÅ‘n nem akartál velem jÅ‘ni. Hányszor gondoltam a szorongattatások óráiban borzalommal arra, ha te is velem volnál! s vigasztalt az a gondolat, hogy te ekkor nyugodtan alszol csendes hajlékunkban s nem tudsz semmit azon rémekbÅ‘l, a mik engemet környeznek. – Rosszul gondolád. Én minden éjjel vérpaddal, viharral, tengervészszel álmodtam, ott látva téged. Tengeri kalózok üldöztek, s te futottál elÅ‘lök idegen partok felé. – Lám, minÅ‘ csodák vannak a természetben: mÃg te vérpadon, viharos tengeren láttál engem, én valóban ott voltam. Stambulba érve, le akartak fejezni rögtön, s csupán Kucsuk basa közbenjárása mentett meg a haláltól; a nagyvezér, kinek pártfogására számÃtottam, épen akkor Candia szigetének ostromán volt a velenczések ellen; utána kellett mennem, hogy az ország szomorú ügyeit elintézzem vele. Tudod, hogy soha sem voltam még tengeren, s a mint ekkor életemben elÅ‘ször hajóra szálltam, hogy Candiába vitorlázzak, valami kimondhatlan szorongás fogta el érzékeimet; testem, lelkem tehetetlenné vált, s oly oktalan halálos aggodalom fogott el, mintha soha sem kellene többet a szárazföldet látnom. Alig tünt el szemeim elÅ‘l a part, mielÅ‘tt a másikat megláthattam volna, egyszerre nagy vitorlák tünnek elÅ‘ a láthatáron s egyenesen felénk tartanak; a török gálya hajósai, mely engem szállÃtott, erre rémülten kezdtek kiáltozni: «a velenczések, a velenczei hajók!» s felhúzva minden vitorláikat, hanyatthomlok kezdtek elÅ‘lök rohanni, mint a kit veszteni visznek. Amazok üldözÅ‘be vettek bennünket s a mi gályánk, bár mint erÅ‘tettük is, mindig közelebb kezde jutni az üldözÅ‘kéhez, kik szüntelen ott czirkáltak Candia körül, s minden török hajót elfogtak, a mi arrafelé tartott, s számot sem véve a rajtok levÅ‘ emberekrÅ‘l, rendesen el szokták azokat sülyeszteni. Nekünk is Ãgy kellett volna járnunk, mert miután hat óra hosszat futottunk elÅ‘lük, dél felé szélcsend kezde lenni, úgy hogy mind mi, mind üldözÅ‘ink megálltunk a tenger közepén, csak olyankor tehetve egy-egy ugrást, midÅ‘n egy elsikamló szellÅ‘ vitorláinkba kapott. A török nép ordÃtva hányta magát arczra, szelekért könyörögve Istenéhez; este felé megsokallta a próféta hÃvei rimánkodását, s küld ránk egy olyan zivatart, hogy egy pillanatban a tenger fenekére vetett, másikban a felhÅ‘k közé hajÃtott bennünket a hullám. Ãrboczaink, vitorláink összetörtek, hajónk minden eresztékeiben recsegett-ropogott, hogy azt hittem, szerteszét fog menni. A hullám keresztül csapkodott rajtunk, kioltva minden tüzet a hajón s facsaróvá áztatva mindnyájunkat. Hajh, mennyiszer áldottam magamban a mi jó sáros országútainkat, nem repül azokon a szekér! Három napig hányt-vetett bennünket a zivatar, mennykÅ‘hullás, felhÅ‘szakadás közt, nem világÃtotta a nap az eget, csak a villám; hallottuk sokszor a hullám ordÃtását, a mint a tengerbÅ‘l kiálló fekete sziklához csapódott s Isten Å‘rzött, hogy ott nem vesztünk mi is. Negyednapra tisztult fel csak az ég felettünk; üldözÅ‘ink hajóhadát is szétszórta ugyan a vihar, de minket is egész az egyiptomi partokig elvert. Ott kénytelenek voltunk hátrahagyni megroncsolt gályánkat s tizenkét napig bujdostunk ellenkezÅ‘ szelekkel küzdve egy korhadt dereglyén, mÃg Chous és Cyprus szigeteket érintve, Candiába eljutottunk. – Szegény, szegény férjem… szólt Berta, sÃma kezeivel hizelgÅ‘leg czirógatva végig férje arczát, s lecsókolva homlokáról a barázdákat, miket a viszontagságok emléke arra vont. De úgy hiszem, nem jártál hiába, s ezen utad reménylem utolsó volt Törökországba? – Jó gyermekem, utolsó utam az lesz, a mikor ott marasztanak, s mind e küzdéssel nem nyertem egyebet, mint egy rövid hónapot a készülésre, egy hónap mulva ismét ott lesz az ország, a hol elébb. – Hogy érted ezt? – Országos gondok, gyermekem, mik csak untatni fognak. – De ha én szeretném azokat ismerni. – A szultánt arra kértük, hogy vagy engedjen el az adóból annyit, mennyit Haly basa falvainkból beszed, vagy tiltsa el azt attól. Erre ily különös választ nyertünk a divántól: hogy ám szedjük be mi is az adót azon falvakból, mik a váradi basa keze ügyébe esnek, a többit pedig engedjük a török basáktól beszedetni Erdélyben, azután ne legyen többet gondunk az adófizetésre.[13] – Nos? hisz ez nagyon jól van. Ãgy leráztátok a gondot vállaitokról. – Látod, hogy nem érted! Mi, Erdélyország rendei, mi, szabad egyesült hármas nemzet, megengedjük, hogy török-tatár hajtsa végre határozatait országunkban! Inkább fizetünk két annyit! Fejünk meghajol hatalma elÅ‘tt, de orczánk meg nem pirul, uraljuk, de nem szolgáljuk! A szelid ember egészen tűzbe, indulatba jött, ezeket mondva. – Hisz azért ne légy haragos, csitÃtá Å‘t mosolyogva a hölgy. Én nÅ‘ vagyok, nem látok oly mélyen ez ügyekbe. Mit fog tehát tenni a fejedelem? – Ki fogja fizetni az adót egy hónap alatt az utolsó fillérig, s többet meg nem alázza magát, hogy kérjen ott, a hol kigúnyolják kérelmét. Adtunk török uramnak kardcsapásokat is, a maga idejében, tudunk adni pénzt is s nem halunk bele. A csendesvérű embert ez egyetlen gondolat volt képes hÅ‘ssé varázsolni. Ilyenkor Å‘ bátor, lelkesült, vakmerÅ‘ volt – még feleségével szemben is. Azt gondolta, most is a török szultán elÅ‘tt áll. – Igen, kedvesem, de ha a fejedelem nem szedheti be a falvakból az adót, honnan kerül elÅ‘ annyi tömérdek pénz? – A föld alól, ha nincsen másutt! De lesz. Fizetni fognak a szabadalmas városok. Fizetni fog a nemesség, a fÅ‘urak, én is, más is. A becsület több, mint néhány ezer tallér… Most jut eszembe: nem izent valamit Thúri László, mÃg oda voltam? – De igen. Azt izené, hogy felmondott tÅ‘kepénzedbÅ‘l ötezer arany mindenkor rendelkezésedre áll. Képzelheted, minÅ‘ örömem volt rajta. Rég fáj a szÃvem egy oly függÅ‘ hintóért, minÅ‘ Bánfi Dénesnének van, s a multkor Teleki Mihály ötvöse gyönyörű ezüst tálakat aranyozott, mik nekem úgy megtetszettek. – Édesem, szólt Paskó, ki lelkének azon egyetlen gondolatjában volt erÅ‘s, mely a közügyeket érdeklé; tégy le örömeidrÅ‘l, mert a felmondott ötezer aranyból nem fog telni sem függÅ‘ hintóra, sem ezüst tálakra. Az másra van szánva. – Talán épen az adófizetésre? Monda Berta kegyetlen ajkpittyesztéssel. – Úgy van, szólt szárazon Paskó, s azzal felkölt neje mellÅ‘l s indult kifelé. – Hová készülsz? kérdé a nÅ‘, visszatartva férjét kezénél fogva. Egy órája hogy megjöttél s már elhagysz. No maradj. Nem fogok országos dolgokról kérdezÅ‘sködni többé. Látom, hogy olyankor kedvetlen vagy. Paskó erre elÅ‘vonta zsebébÅ‘l nagy gömbölyű, zafirokkal kirakott óráját s megnézve rajta az idÅ‘t, aggódva mondá: – Sietnem kell Fehérvárra, a fejedelem tudja, hogy útban vagyok s neheztelni fog, ha itthon töltöm az idÅ‘t. – Ne siess oly nagyon, maradj legalább ebéden itthon, hisz a fejedelem sem kivánja, hogy az útban ne ebédelj; ha most elindulsz, Å‘t is épen asztalnál kapod s tudod, hogy olyankor mint haragszik, ha háborÃtják. Ne készülj hát, a rossz hÃr úgyis elég jókor jön, ha nem siet is. Paskó mentegetÅ‘zni akart. – Nem csupán e végett van a sietségem, hanem egy különös ügy van lelkemre kötve a szultántól, melynél a legkisebb halogatás nagy bajt okozhat. – MinÅ‘ ügy az? kérdé Berta, úgy belekapcsolva magát férje nyakába, hogy az nem mozdulhatott tÅ‘le. – Lásd: az imént fogadtad, hogy nem fogsz kérdezÅ‘sködni tÅ‘lem. – Nem országos titokról, de te magad mondád, hogy ez magányos ügy. – De rám bÃzott titok, a mit senkinek sem szabad megmondanom. – Hát idegen vagyok-e én? Hát van nekem titkom te elÅ‘tted? Te engem megvetsz, lenézesz; oh ezt nem érdemeltem. Paskó, látván, hogy neje elszomorodott, – egészen ellágyult. – MinÅ‘ bohó vagy te! pedig oly érdektelennek fogod találni az egész esetet, ha megmondom. – Mindegy; engemet nyugtalanÃt az, hogy te titkolózol. – Az egész dolog annyiból áll, hogy egy magyar nemes, kit a tatárok elfogtak, a fogságból egy rabtársát haza küldte, hogy az vagyonait eladva, Å‘t váltsa ki, s azon ember nemhogy kiváltotta volna jóltevÅ‘jét, hanem gyermekeit elűzte jószágukból s azt, mint megürültet, elkérte a fejedelemtÅ‘l. Most azonban a fogságában nyomorultul eléktelenÃtett férfi Kucsuk basa által kiszabadÃttatva, ugyane török úr közbenjártára a divánhoz folyamodott, hogy Å‘t igazaiba visszasegÃtse s erre adott nekem a szultán titkos utasÃtást a fejedelemhez, hogy azon embert rögtön vasraverve, küldje fel Stambulba a nagyúr elé. – Hogy hÃvják azon férfit? – De hát mi szükség azt tudnod? – Csak, hogy ismerem-e? – BiztosÃtlak, hogy hÃrét sem hallottad soha: Pozsgai Ferencz. Ha Paskó e pillanatban felesége arczára tekintett volna, látandá, mint elváltozott annak szÃne; de a másik pillanatban újra mosolygóvá lett az, a hölgy elÅ‘vette minden bűbájos hatalmát a nÅ‘i csábnak, hizelgés, rábeszélés által annyira birta férjét, hogy még egy kis órát engedve magának, otthon maradt családi körében, átengedve magát rég nem élvezett örömeinek. De ez óra alatt sem az Ãzletes étel, sem a gondűzÅ‘ bor, sem a mosolygó hölgy csókja nem esett jól neki, valami titkos gondolat megmérgezte minden örömét, szüntelen azt súgva lelkébe, hogy nem jól cselekszik, a midÅ‘n hivatalos kötelességét meglopja, hogy otthon egyék, igyék s feleségét ölelgesse!… János gazda ez idÅ‘ alatt össze-vissza járt minden szobát, tornáczot, pitvart, mint az ordÃtó oroszlán, keresve, hogy kit egyen meg? Csak egy akkora olasz lokajt talált volna, mint a kis ujjam, vagy csak legalább egy czipÅ‘t, egy harisnyát belÅ‘le! Sehol semmi nyoma. A cselédségtÅ‘l nem akart kérdezÅ‘sködni, nehogy azt gondolják, mintha Å‘t ez az ember érdekelné; azok pedig úgy látszott, azért nem szólnak neki, hogy el ne rontsák a meglepetést. A mint ekként bujdosnék szobából konyhába, konyhából pitvarba, egyszerre felpattan egy ajtó, melyet Å‘ is akkor készült kinyitni, s szinte orron üté a jó János gazdát. – Che bestia! kiáltá a szemközt jövÅ‘, még neki állván feljebb, hogy az ajtóval megütötte collegáját. János gazda is pedig nem vala rest, hanem mintha tévedésbÅ‘l tenné, olyat hágott a sarkantyús csizmájával az ellenség tyúkszemére, hogy ez majd a padlásig ugrott kÃnjában, s azzal bevágta rá az ajtót, s csak úgy szidták egymást zárt ajtón keresztül, egyik olaszul, másik magyarul. Ez volt az elsÅ‘ összeütközés a két érdemes férfiu között. Innen dúlfúlva haragjában, lement János a konyhába, a hol a cselédek számára szoktak fÅ‘zni, elkülönÃtve az úri konyhától, s szokása szerint odament a tűzhelyhez, melyben lánczra akasztva fortyogott egy nagy réz üstben valami; azt a bennlevÅ‘ kanállal megkeveré, s nem ismerve rá sem szÃnérÅ‘l, sem szagáról, kérdezÅ‘sködve fordult az egybegyűlt kukta, béres és szolgáló néphez: – Mi ez? – Hát hal, meg hús, meg gyömbér, sárgarépa, tatárka, földimogyoró, aprószÅ‘lÅ‘, kenyérmorzsa, meg paradicsomalma. – Üm. Jó lehet ez. Ettem én ennél furcsábbakat is Törökországban. Hát ki tanÃtott benneteket erre? – Nem látta még kend? nem találkozott vele? – Nem én, fiaim, senkivel ezen a földön. Felelt János farizeus pofával. A cselédek összenevettek s integettek egymásnak, hogy senki se szóljon. – Hát aztán ebbÅ‘l esztek ti valamennyien? – Igen ám; még akkor is csak az kap belÅ‘le, a ki a nevét ki tudja mondani. – Hát hogy hÃják? – Olla potrida. – Olla potrida? Könnyű azt megtanulni, hát miért ne tanulnók meg? Ezzel a szóval kivéve a fÅ‘zÅ‘kanalat az üstbÅ‘l, műértÅ‘ képpel néhány cseppet merÃte rá a kérdéses fÅ‘zeménybÅ‘l, s megkóstolá szakértÅ‘ arczfintorgatással. – Valamit kifelejtettek ebbÅ‘l… A bizony… Nincs megadva a sava borsa… Tudom már… Hozzatok egy kis paprikát. S azzal belerántott két tele kanál jó piros török borsot az olla potridába János, s befedve azt a fedÅ‘vel, hagyta fÅ‘ni és leült maga egy szegletbe, mint a ki semmit sem vétett. A cselédek lakatot vetettek a szájukra, nem akarván elrontani a mulatságot, melyet János és Gondolfo (Ãgy hÃtták a legényt) legelsÅ‘ találkozása okozni fog nekik. Azt János arcza el nem árulá, hogy már a találkozás megtörtént. Nemsokára ebédre csengettek. Begyülekezett az egész cselédség, körülülték a hosszú keresztlábú asztalt, tudtára adván Jánosnak, hogy az elsÅ‘ hely, mely máskor Å‘t szokta illetni, most magasabb rangú egyéniség számára van felhagyva. – Elülök én akárhol, szólt jámborul János, s mindenki bámulatára, csendes vérrel húzta meg magát a pad végén, saját maga faragta karosszékét, melynek támasza annyi idÅ‘ óta az Å‘ dolmányától volt fényes, átengedve másnak. Végre belépett a várt egyéniség, feltett sipkával s felsÅ‘bbséget éreztetÅ‘ tekintettel leült az asztalhoz, s mÃg a többiek ájtatosan felkelve, leszedett süveggel mondták el az asztaláldást János gazda után, az alatt Å‘ egy szép marsot dobolt el a czintányérján egy késsel és egy villával. Ezzel leemelték az üstöt a lánczról s feltették az asztal közepére. Gondolfo levevé róla a fedÅ‘t s gyanúsan szaglálta a kiszabadult párát, mely között idegen elemeket kezde sejteni; csak miután a nagy merÅ‘kanállal megforgatta annak tartalmát egynéhányszor s meggyÅ‘zÅ‘dött róla, hogy minden benne van és semmi azon kÃvül, kezdett magának kimerni egy jó tele tányérral, gyönyörködve annak czinoberszÃnű levében s tulajdonÃtva azt egyedül a paradicsomalmának. De mégis pihenteté addig étvágyát, a mÃg a többiek is szedtek maguknak, mert ilyenkor azon különös gyönyörűsége jutott, hogy elébb jól kimulatta magát a cselédség arczfintorgatásain, kik nyögve nyelték az Å‘ kedvencz eledelét, s szidni szokták miatta, de a mit Å‘ mind nem értett. Most az egyszer azonban nagy meglepetéssel tapasztalá, hogy a cselédség rendkÃvül vidáman fogyasztja az ételt, s a mire legjobban számolt, János gazda nem piszkolja az ebédet, sÅ‘t inkább igen is mohón fogyasztja azt, dicsérve szemhunyorgatással szomszédjai elÅ‘tt. Igaz ugyan, hogy csak a húsát válogatta. – Hozzá szoktak a jóhoz, a pimaszok; gondolá magában Gondolfo, kinek asszonya szabadságot adott azt fÅ‘zetni az egész cselédségnek, a mi neki Ãzlik; s azzal Å‘ is megmerÃté kanalát az aranyos lében s beönté szájába. Hah! hogy ugrott fel székérÅ‘l egyszerre düh és rémület miatt, hogy csapta a földhöz a kanalat és ordÃtott, mint a kit égetnek, és beszélt idegen nyelvű szavakat, kezével hadonázva, a sipkáját összetépve mérgében. János gazda azt gondolá, hogy a sok szóra felelni kell valamit, s látva, hogy az ember mindnyájokhoz beszél s valamit kérdezni látszik, azt gondolá bölcsen, hogy a lokaj nem kérdezhet egyebet, mint hogy ki tette a paprikát és vereshagymát a poutpourri közé? Å‘ tehát nyugodt lélekkel magára mutatott és monda szép csendesen: «magam la». Erre Gondolfo felkapta a tányérját s levesestÅ‘l úgy vágta Jánoshoz, hogy a hátán csorgott végig a leve. De Jánosnak sem kellett több! nosza felugrott a lóczáról s megragadva a lokaj tarkóját, lenyomta annak fejét az asztalra, bele egyenesen a leveses tálba s beleverte annak orrát, száját emberül. – Nesze! fÅ‘zted; – egyed! E csetepaté közepett megnyÃlik az ajtó, s maga Berta asszony lép be a cselédházba. – Mi történik itt? kérdé, meglátva a tusakodást. János elereszté erre Gondolfót, s letörölgetve magáról a levest, nagy nyugodtan felelt: – FÅ‘zni tanÃtjuk egymást. – Kend vén iszákos semmirevaló, még ma elhagyja a kastélyt! kiálta rá hevesen az asszony. – Tudom, a gazdámmal megyek. – És többet a kastély küszöbét át nem fogja lépni. – Az is megeshetik, nagyasszonyom; felelt János. Berta erre hevesen kezde Gondolfóhoz olaszul beszélni, melybÅ‘l János bárhogy mereszté rájok szemeit, egy szót sem birt kitalálni, csupán annyit hallott, hogy «Principé»-t sokat emlegették s annyit már tudott, hogy princeps-nek Erdélyben Apafi Mihályt hÃvják. «Már hiszen, gondolta magában, ha a fejedelemnek adnak fel, én ott sem leszek más, mint a ki vagyok.» Gondolfo, megértve asszonya szavait, rögtön paripát hozatott elÅ‘, s felülve rá, elnyargalt; még pedig nem a fÅ‘kapun, hanem az angol kerten keresztül. Berta asszony férjéhez sietett vissza. * * * Fél óra mulva útban volt Paskó. Valami nyugtalanságot vitt magával szÃvében. Oly különös megmagyarázhatlan érzelem lopózott lelkébe. Alig várta, hogy Fehérvártt legyen s gondjai egy részét lerakhassa. Már késÅ‘ éjszaka volt, midÅ‘n megérkezék. Mégis rögtön sietett a fejedelmi palotába, gondolva, hogy tán Teleki Mihályt még ébren találja, ki néha reggelig szokott dolgozni szobájában. A kapuÅ‘rök azonban nem akarták bebocsátani a késÅ‘i órában, mire Å‘ megmondva nevét az udvarnoknak, kérte, hogy menjen fel Telekihez, és jelentse be, ha elfogadja-e? Az udvarnok nemsokára visszajött két alabárdossal s felvezeté a követ urat, kit János gazda nyomban kisért, utána hordva a nagy nyaláb Ãrást, melyre szüksége volt. Bebocsáták a kihallgatási terembe; ott szemközt jött rájok Naláczi István uram, hat alabárdos és a várporkoláb kiséretében, ki nagy lánczokat hozott magával. – Adja át kardját, Paskó Kristóf uram… szólt Naláczi. A megszólÃtott azt hivé, álmodik. – Én? miért? mit vétettem én? – Azt én nem tudom. Parancsom van a fejedelem Å‘ nagyságától, kegyelmedet, a mint megérkezik, vasra veretni. Holnap kihallgatást nyerend. Paskó felemelte méltóságteljesen szép nemes arczát, s meg nem gyalázta magát azzal, hogy egy szót szóljon tovább. Szótlanul nyujtá kezét a porkolábnak; az fellakatolta rá a nehéz bilincset. János csak hallgatott eddig; de a mint meglátta, hogy urát vinni akarják, földhöz csapta Ãrásait s odaállt a porkoláb elé. – Én is itt vagyok, hallja! – Kend mehet Isten hÃrével, szólt hozzá Naláczi. Kend nincs az árulásba keverve. Kend csak szolga. – Ãruló, a ki mondja! Kiáltá vakmerÅ‘en a vén szolga. S ha szolga vagyok is, de hűséges szolga. – Örüljön kend, hogy semmi baja. – Én akarom, hogy bajom legyen! Én vagyok olyan bűnös, mint a gazdám, s ha az ilyen embereket a pokolba küldik, én is oda akarok menni. – Épen mondani akartam kendnek, hogy menjen oda. – Åsz vagyok uram, fehér a szakállam, azért engem ne csúfoljon; hanem vagy csukasson be a gazdám mellé s veressen engem is vasra, vagy dobassanak ki innen erÅ‘hatalommal, mert én ugyan magam jószántából el nem megyek. Naláczi mosolyogva intett az alabárdosoknak, kik az ajtón a lánczokkal terhelt Paskót elvezették, a másikon pedig kidobták Jánost, ki addig meg nem nyugodott, mÃg a lépcsÅ‘kön le nem ránczigálták, s azután sem ment el a palota elÅ‘l, hanem letette a fejét annak egyik szegletkövére, s ott aludt egész éjjel; fölkelve az elsÅ‘ kakasszóra s már hajnalban tudakozódva, ha nem lehet-e még a fejedelemhez fölmenni? IX. A TANU. János ott várt sokáig a palota kapujában, minden kivagy bemenÅ‘tÅ‘l megtudakozva, mikor lehet már a fejedelemmel beszélni. Természetesen kinevették. – Kend a fejedelemmel akar beszélni? Tán biz a fogarasi várnagyságot akarja elkapni? monda az egyik. – Nem az, szegény, csak a czinkotai itczét kivánja behozatni Erdélybe, kötekedék vele más. – Tréfálkozzatok csak, monda magában az öreg; azért én mégis fogok beszélni a fejedelemmel. S ott várt étlen, szomjan késÅ‘ délutánig, mikor a fejedelem hintaja a kapu alá gördült s jól látta, mint ül fel Apafi Mihály bele, nagy örömére egyesegyedül, senki által nem kisérve. János nem sokat törte a fejét az ékesszóláson, hanem egyszerre oda állt a fejedelem fogata elé, s hangos szóval felkiálta: – Én uram, nagyságos fejedelem! hallgassa meg kegyelmed egy szegény szolgájának könyörgését. A kocsis a lovak közé vágott, s azok elkezdtek ágaskodni, mire János elszántan odaveté magát a lovak elé s belekapaszkodva azoknak zabláiba, indulatosan felordÃta: – Gázoljatok hát rajtam keresztül, ha nem engeditek, hogy a fejedelem meghallgassa a könyörgÅ‘ szavát! tiporjatok el, de csak holttestemen át fogtok odább mehetni, mert én nem mozdulok innen! A fejedelem meg volt lepetve a vén szolga merészsége által, s inte csatlósainak, hogy engedjék Å‘t hozzájárulni. Az öreg letérdelt a hintó hágcsójára. – Mi kell? Miért állÃtád meg kocsimat? – Mert szobáid, nagyságos uram, zárva vannak oly rongyos Å‘sz szolgák elÅ‘tt, mint én vagyok, pedig ha megÅ‘szÃtett a gond, az ország gondja volt az, s a váradi és nagyszÅ‘llÅ‘si csatákból több sebhelyet viselek testemen, mint ezek az urak itten paszomántot köntöseikre varrva. – Jól van, fiam. Mi kell? kihallgatlak. – Nem jutalomért esengek hozzád, oh uram! Azt azok szokták kérni, a kik meg nem érdemelték. Nem magamért szólok, az egész életem nem ér már egy kiáltást, hanem uramért könyörgök, kit elfogattál, tömlöczre vetettél, a szegény szerencsétlen Paskó Kristófért. – Öreg, egy szót se szólj érte! – Nem, nem uram, el nem bocsátlak, kiálta a vén szolga, megragadva Apafi köntösét; egy ember, ki százszor szembe nézett a halállal, érted és a hazáért, ki a közügyekért nem kimélte fáradságát, vagyonát, házi boldogságát, – ki nem beszélt egyébrÅ‘l, nem álmodott másról, mint hona jóvoltáról, – ki a vérpad lépcsÅ‘ire ment fel s bakó zsinegével a nyakán beszélt mi érettünk, – ki tizenhat napig hányatta magát a szélvészes tengeren, hogy az ország balsorsán könnyebbÃtsen, – megérdemli, hogy midÅ‘n a hazájába érve, tömlöczre vettetik, ha meghallgatád azokat, a kik vádolták, hallgasd meg azt is, a ki mentségére szól; mert ártatlan Å‘, mint az angyalok, s oly tiszta még a legtitkosabb gondolatja is, mint az arany. Én ismerem Å‘t, mert kezemen hordoztam, mint gyermeket. Az öreg szemeit egészen ellepte a köny; a fejedelem elérzékenyülve szóla hozzá: – Keljen fel kend. Kend derék szolga. Kár, hogy jobb ura nincsen. – Soha se szolgáljak jobb urat, oh fejedelem. Ne hozz itéletet rá, mielÅ‘tt meghallgattad volna. Ezt az Å‘sz fejemet teszem rá, ha csak annyi vétke is van ellened, mint egy ma született gyermeknek; de ha volna is valami vétke, – én ugyan nem tudom, mi lehetne az? – hisz Å‘ is ember, könnyen hibázhatott; de légy te is ember, oh fejedelem, jusson eszedbe, mily hű volt Å‘ hozzád és bocsáss meg neki… Apafi felemelé a szolgát térdepeltébÅ‘l. – Kelj fel elÅ‘ttem, öreg szolga. Te ritka becsületes ember vagy. Ime, ne mondja senki, hogy én elÅ‘ttem a szegény ember nem oly kedves, mint a gazdag; holnap reggel jÅ‘jj fel palotámba, parancsomra be fognak vezetni a kihallgatási terembe. A vád súlyos, mely uradat terheli, s a tanú fontos, ki ellene föllép: rettenetes tanú! Az ember szÃve megáll, ha rágondol is, s borzadva száll Istenhez, hogy hihesse-e, a mit alig szabad? De én megbecsüllek azzal, hogy szemközt állÃtalak e tanúval, annyi súlyt adok a te szavadnak, mint az övének. Pedig mondom neked, hogy az Å‘ szavai igen súlyosak. Légy békével addig. Az öreg szolga összecsókolá a fejedelem kezét s könyes szemekkel távozott el a palota kapujából. Az emberek nem tréfáltak többé vele. * * * Másnap korán reggel ott volt a vén szolga a tanácsteremben, még a testÅ‘rökön kÃvül senki sem volt jelen. Oly hosszú volt neki az idÅ‘, mÃg a tanácsurak mind egyenkint felgyülekeztek, s helyet foglaltak a hosszú zöld asztalnál, s beszélgettek közömbös tárgyakról, vagy elhallgattak egészen, s nem hallatszott egyéb az unalmas idÅ‘közben, mint Sárpataky itélÅ‘mester Ãrótollának szomorú perczegése a papiron. Végre nagy zajjal kétfelé nyÃltak a fejedelem szobáiból vezetÅ‘ ajtók, s Naláczi István és Teleki Mihálytól kisérve, megjelent a fejedelem. Az urak fölkeltek elÅ‘tte mind és meghajták magokat. A fejedelem inte nekik, hogy üljenek le s maga elfoglalta az elnöki széket. Ott voltak az országtanács legtekintélyesebb tagjai, ott Béldi Pál, Kornis Gáspár, három Bethlen, Kapi, Haller, Lázár, Kendeffy, kiknek komoly arczain remegve tekinte végig a vén szolga, elgondolta, hogy ezen urak elÅ‘tt Å‘ máskor még köszönni is némán szokott s most beszédet kell majd elÅ‘ttök tartania. Apafi inte Naláczinak, mire az eltávozott s a feszült figyelem közepett az ajtón kÃvül lánczcsörrenést lehete hallani. Még a szivek is halkabban dobogtak. MegnyÃlt az ajtó s két alabárdostól kisérve, belépett a vádlott, lánczait kezével emelve, mintha nem akarna azok csörgésével szánalmat gerjeszteni maga iránt. Nyugodt, komoly tekintete végig járt az elÅ‘tte ülÅ‘k arczain, s midÅ‘n legutóbb szolgája arczát megpillantá, szelid érzelgésre vált rajta a szigor. Az öreget senki sem gátolhatá, hogy oda ne járuljon urához s annak bilincseit meg ne csókolja. Paskó távozást inte neki s maga határozott léptekkel a tanácsurak elé járult, s az asztaltól néhány lépésnyire megállt, úgy, hogy a legszélrül ülÅ‘k kezet szorÃthattak volna vele, – ha akartak volna. Néhány percznyi szünet után fölállt Teleki Mihály s éles szemeivel keményen arczába nézve a vádlottnak, Ãgy kezdé: – Uram, kegyelmed vitézlÅ‘ Paskó Kristóf, kinek kezeit pár hónap elÅ‘tt hálateljesen szorongatók s kit most lánczokkal terhelten látván magunk elÅ‘tt, bámulva kérdezzük: ha kegyelmed-e az, vagy mi vagyunk-e ugyanazok, a kik voltunk? kegyelmednek egykor mind megannyi barátja, rokona, hon- és tiszti társa, jelenleg pedig szigorú itélÅ‘ birái… Abból, hogy kegyelmed mindazokat itt látja, a kik kegyelmedet szerették, becsülték, elÅ‘mozdÃták, gyanÃthatja kegyelmed, mily súlyos legyen az a vád, mely ellene emelve van, s ha arczaink sápadtságát tekinti s a lesütött szemeket, melyek kegyelmedre föltekinteni nem mernek, elÅ‘re tudhatja, mily fájdalmas kötelesség az, mely bennünket kényszerÃt kegyelmeddel ily hangon beszélni, s mily öröm lenne reánk nézve, ha e vád eloszlanék kegyelmed fejérÅ‘l és ismét itt láthatnók soraink között ülni. – Nyugodtan hallgatom vádamat, mondá Paskó; lelkem tiszta minden bűntÅ‘l. – A vétek, melylyel kegyelmed vádoltatik, semmivel sem kevesebb: mint – hazaárulás. Paskó arcza felhevült e szóra. – Engem vádolnak hazaárulással, ki hazámért, fejedelmemért száz alakban láttam a halált, értök megaláztam fejemet az ellenségek legnyomorultabbjai elÅ‘tt, s bátran emeltem föl, ha ugyan kellett, a legfélelmesebbel szemközt? Kinek csak egy intés kellett, hogy elhagyjam jószágomat, nyugalmas lakhelyem, családi boldogságom s menjek vészek, viharok közé, holott élhettem volna nyugodtan a magam kapuin belÅ‘l, mint a többiek itt Erdélyországban. Nem, uraim, ne vádoljatok engem e bűnnel. Mondjátok meg annak, ki ellenem tör, hogy találjon ki számomra elhihetÅ‘bb vádat. Mondja, hogy apámat öltem meg, nevezzen istenkáromlónak, szentségtelennek; távolabb van tÅ‘lem mindezeknél ama bűn, melyet kimondani is irtózat nekem. – A vád épen azért súlyos, mert ily külszÃn alól takarja fel a vétket. MidÅ‘n kegyelmed kértünkre oly kész volt mindannyiszor a portára menni, olyankor kegyelmed soha sem a mi általunk rábizott ügyeket sürgetni járt, hanem saját magának alkudta a fejedelemséget; ha a vezérekkel beszélt, azoktól soha sem az adó leszállÃtását kérte, hanem még nagyobb adót igért, ha fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul küldött összegeket mindig saját nevében osztogatta ki. MindezekrÅ‘l pedig oly személy tesz tanúbizonyságot, a ki kegyelmed körül mindeneket tud! Paskó szédülni érzé agyát e vádakra. Lelke nem birt elég erÅ‘vel ennyi képtelen ellentétnek megfelelhetni. Mint a hermelin, mely meghagyja magát inkább fogatni, mint hogy a sárba bele menjen. – Az csak az Isten, szólt rebegve, a ki mindeneket tud. – De tudok én is, kiálta közbe, nem tartóztathatva gerjedelmét a vén szolga; s rágalomnak, ocsmány hazugságnak mondok mindent és azt kivánom, hogy a ki közülünk hamisat mondott, azt az Isten vágja ketté! Nagy bajba került a testÅ‘röknek a tűzbejött öreget elhalgattatni, de e buzgósága szolgájának új erÅ‘t látszott Paskónak kölcsönözni. – Ennyi vád között, uraim, monda nemes büszkeséggel, semmi sem sérti annyira lelkemet, mint az, hogy én reám bizott országkincsét osztogattam ki magamé gyanánt, a vád többi része csak vért hoz fejemre, de ez gyalázatot! Épen azon nap, talán ugyanazon órában, melyben ez irtózatos vád ellenem elmondatott, én családi boldogságomat keserÃtém meg azzal, hogy ötezer aranyat felmondva adósomnak, abból egyetlen fillért megtagadtam nÅ‘m örömeitÅ‘l, az egészet az ország által fizetendÅ‘ adó kipótlására szánva. Apafi és Teleki bámulva néztek Paskóra; a fÅ‘tanácsos úr szájában megakadt a szó. – Bizonyára, folytatá Paskó, ha méltóságtok elfogadnák a nÅ‘ bizonyságtételét férje mellett ily esetekben, nÅ‘m legjobban megmondhatná, ha egy szóval eltér-e ez állÃtásom az igazságtól? – Szencsétlen ember! sóhajta Apafi s félrefordÃtá arczát. Maga Teleki is oly megzavarodottnak látszott, hogy egy szót sem talált, a mit erre mondjon. – Uraim, méltóságtok! szólt Paskó mindig bátrabb hangon. Én követelem, hogy azon ember, vagy ördög, ki engem oly pokoli bűnnel vádol, velem szembesÃttessék; hadd nézzek arczába, midÅ‘n e vádat szemembe mondja, hadd lássam, lesz-e elég bátorsága engemet látni és ellenem szólani? – Kegyelmed követeli? kérdé Teleki mind jobban elhülve. – Jogom van ezt kérni. – Boldogtalan, sóhajta a fÅ‘tanácsos úr s inte, hogy nyissák meg az ajtót. Mindenki feszülten nézett oda, düh és harag tekintetével Paskó és az öreg szolga. Az ajtó megnyilt s a tanú, ki belépett rajta, – Berta volt, – Paskó neje… – Itt áll a tanú kegyelmed ellen… szólt reszketeg hangon Teleki.[14] Paskó eltántorult állóhelyébÅ‘l; fejéhez, szivéhez kapva támaszkodék a mellette álló alabárdos vállaira; a világ elfordult vele, arczán halálos sápadtság terült el; vigyetek vissza börtönömbe, hebegé, s összerogyott, mint egy hulla. Élettelenül hurczolták el a terembÅ‘l. Többen a tanácsurak közÅ‘l eltakarták arczaikat, nem nézhettek oda; maga a fejedelem fehér volt, mint a fal. És bizonyára a tanú sem mert maga elÅ‘l föltekinteni e jelenet alatt, s úgy adta Isten, hogy még a szépség is elmult arczáról e pillanatban, oly visszataszÃtónak látszék, képe megnyúlt s friss szÃne helyén szederjes foltok ültek; ajkai szép metszését úgy eltorzÃtá a dacz és nÅ‘ietlen merészség, s szemeit erÅ‘s ónszÃn karikák fogták körül. Ott állt a terem közepén, szemeit lesütve, inkább bűnöshöz, mint vádlóhoz hasonló, s bármint erÅ‘sÃté magát, meglátszott tagjain a reszketés, s csaknem visszarettent, midÅ‘n a legelsÅ‘ hangban, mely megszólalt, ismerÅ‘sre talált. Jánosé volt az, ki, mÃg az általános levertség mindenkire látszott hatni, egy maga emelkedék fel, s a tanácsurak elé járulva, bátor hangon megszólalt: – Méltóságos uraim, nagyságos fejedelem! Ãmbátor felfordult világ az, a midÅ‘n a legutolsó szolgájának kell védelmezni urát tulajdon felesége ellen, mindazáltal az én uramnak, a nagyságos fejedelem kegyelme, nekem, alázatos jobbágyának megengedvén, hogy uram mellett szÃvem szerint szólhassak, cselekszem azt; és hogy ha nem tudok is ékesen szólani, miként mások, de tudok mondani igazat s tudom jól, hogy méltóságos uraim ott is megértenek engem, a hol szavam elhal, csak zokogásom beszél. Mert égre kiáltó és Istent kisértÅ‘ cselekedet az, a midÅ‘n asszony támad tulajdon férje ellen, hogy azt elveszÃtse, kinek ha még volnának is bűnei, azokat fedezni, rejtegetni volna kötelessége; és nem is cselekedhetik senki Ãgy más, mint a ki azon kötelességeit régen elfeledte, melyekkel Isten elÅ‘tt esküdt férjének tartozik, ki bűnnel takarja el a bűnt, hazugsággal fedezi a csalást, hamis esküvéssel mossa az árulást! – Méltóságos uraim! kiálta közbe a nÅ‘. Ne engedjenek kegyelmetek engemet e szolga által Ãgy meggyalázni. Azért, hogy én többre becsültem az ország nyugalmát, mint saját szÃvemét, megérdemlem talán, hogy én gyönge nÅ‘ egy cseléd ronda beszédjei ellen itt méltóságtok szÃne elÅ‘tt védelemre találjak, s ha feláldoztam fejedelmemért férjemet, kit mint embert szerettem, de mint árulót elvetek magamtól, úgy hiszem, jogom van követelni, hogy ez áldozatért ne piruljon orczám. Erre Sárpataky uram kapott az alkalmon, s neki fordult Jánosnak dorgáló szóval. – Hallja kend, ez nem csárda, nem pitvar, a hol mocskolódni szokás, ha kegyelmednek megengedtetett szólni vétkes ura mellett, szóljon a dolog érdemére és ne térjen félre oly dolgokra, a mik ide nem tartoznak. – Kérem, szólt Teleki, Sárpatakyhoz fordulva. Nem szükség a tanút rendre igazÃtanunk, mert ha kifogásai vannak az ellentanú irányában, azokat elmondani igen de tartozó dolog. Mi nem bűnt keresünk, hanem igazságot. – Köszönöm alássan, méltóságos uram; szólt az öreg, kegyelmedrÅ‘l azt mondják, hogy szigorú ember, de én azt mondom, hogy igazságos is. – Attól függ, hogy be tudja-e kegyelmed bizonyÃtani, hogy urának neje bármi tekintetben okokkal bir férjének személyes ellensége lenni. Mert ha ezt bebizonyÃthatja, akkor világosan álland, hogy a borzasztó vád csak borzasztó költemény s visszahull az okozó fejére. János nehány pillanatig gondolkozék. – Méltóságos uraim. Én most jöttem messzeföldrÅ‘l haza. Mindent sejtek, de semmit sem tudok. De engedjenek nekem csak egy hónapi határidÅ‘t, hogy azalatt amaz asszony lépteit szemmel kisérhessem és én bizonyára mondom, hogy napnál fényesebben be fogom mutatni, hogy Å‘ a bűnös, nem ura. – Ah, nagyságos fejedelem! kiálta közbe Berta. E megalázó Å‘rködést nem fogja nagyságod rajtam megtörténni hagyni, egy nyomorult szolga puszta vádja miatt, mely vádnak még csak alakja sincs, s ki csak azért gyűlöl engem, mert minden részegest, verekedÅ‘t elűztem házamtól, s azért költ ellenem vakmerÅ‘ vádakat. – Szóljak, nagyságos uraim? Elmondjam-e, hogy e derék asszonyság, midÅ‘n férje magával akarta vinni, oly beteg volt, alig birt mozdulni, s a mint férje eltávozott, elkezdte a dinomdánomot, s addig el nem hagyta, mÃg ismét vissza nem tért? elmondjam-e, hogy idegen nyelvű lokajt tart a háznál, hogy senki se érthesse, mikor vele beszél? Egy pár a tanácsurak közÅ‘l nevetni kezdett e szóra. – Nem oly nevetni való dolog ez, uraim! feddÅ‘zék a fejedelem. Ki kell hallgatni, a mit mond. – Engedelmet kérek, méltóságos uraim, szólt Berta, hogy eltávozhassam. – Maradjon kegyelmed, szólt ekkor Béldi Pál felállva; azon vádra a mit kegyelmed férje ellen tett, nagyon természetesen következik az a másik, a mit szolgája tett kegyelmed ellen, ezt kegyelmednek elÅ‘re kellett volna tudni. Mi tehát, hogy az igazságnak végére járjunk, kénytelenek leszünk a vádlónak hatalmat adni a kegyelmed fölötti Å‘rködésre, oly módon, hogy kastélyának kulcsait kezébe adva, annak kapuján az Å‘ tudta nélkül senki be nem mehet és ki nem jöhet az Å‘ tudta nélkül. – Uraim! kiálta fel megrettenve a nÅ‘. Ez ember képes lenne engemet meggyilkolni, vagy a házat rám gyújtani, ha udvaromba bocsáttatik. – Egy szót kérek, monda János, ki nagyon meg volt elégedve a határozattal, s azzal, úgy hiszem, mind a ketten meg vagyunk nyugtatva. Uram kastélya széles mély árokkal van körülkerÃtve, melyen át csak egy hÃdon keresztül lehet a várkapuhoz jutni, és a hÃdnak szinte kapuja van. Adassék át tehát nekem a hÃdkapu kulcsa s legyen a várkapu kulcsa a nagyasszony kezében; ilyen formán sem én nem juthatok a várba az Å‘ akarata ellen, sem pedig más az én tudtom nélkül. Magam a hÃdon túl egy kis góréban majd ellakom. – Legyen úgy, hagyá helyben a fejedelem. – Ah, ez megalázó! kiálta fel a nÅ‘ magán kÃvül. – Kegyelmed kastélyába fog visszatérni. Szólt Apafi, s abban egy évig felügyelet alatt marad. Addig férjének ügye felfüggesztetik. A tanácsurak többsége helyeslé a határozatot, János kezet csókolt a fejedelemnek, csak Berta asszony sápadt és kékült el bele; oly rút volt e pillanatban, nem lehete rá nézni. A fejedelem elé akart borulni, hogy megmásÃttassa határozatát, de az kikerült elÅ‘le, s szobáiba távozott. Apafi nagy pártolója volt a puritán tanoknak, s ha elsÅ‘ bűn volt elÅ‘tte, a mit legkönnyebben hitt s legsúlyosabban büntetett, a fejedelemkeresés, de a második volt a házasságtörés. X. AZ ÅR. A majosfalvi kastély épen a legnagyobb tatárjárásnak útjában esvén, aként volt épülve eredetileg, hogy kisebb rablótámadások ellen azt belülrÅ‘l védeni lehessen. Köröskörül egy mély s több ölnyi széles árok övedzé, s ez árkon túl ismét mintegy száz lépésnyire nagy szorgalommal ápolt angol, vagyis helyesebben franczia kert foglalta körül a kastélyt, azon XIII. Lajos korában támadt csodakertészet mintájára, mely egyenesre faragta a fákat s merev falakat és zsinórral kimért szűk folyosókat épÃtett megcsonkÃtott cserjékbÅ‘l. A kastély is úgy volt épülve, hogy mintegy négy öl magasságnyira ablakai nem voltak egyebek lÅ‘réseknél, csak a középrÅ‘l felmeredÅ‘ magas donjonnak voltak nagy góth Ãvezetű ónkarikákba foglalt ablakai s a négy szegleten látszottak kiálló belvedérek, mikrÅ‘l a szabadba lehete látni. A palotának két oldalán volt kapuja, mik közÅ‘l az egyik a majorsági szekerek, másik az urasági hintók számára szolgált bejárásul, az árkon pedig egyetlen hÃd vezetett keresztül, melyet erÅ‘s kÅ‘bÅ‘l épÃtett portálé Å‘rzött, s elÅ‘tte egy toronyszerű épület volt rakva, melyet valaha azon czélra épÃtének, hogy benne valaki lakjék, a ki a hÃdkapura vigyáz; de ez már annyira kiment a szokásból, hogy tán félszázad óta sem lakott benne senki; tetejérÅ‘l nagyobbára lekopott a zsindely, s a denevérek egészen magokévá tették, a mi még lakható volt rajta. Mind a négy oldalán volt egy-egy gömbölyű ablaka, melyen egy közönséges emberi fÅ‘ kidughatta magát, s bejárását erÅ‘s vaspántos ajtó Å‘rzé, de melynek szegletét nagyon kirágták a legutolsó toronyÅ‘r kutyái, mikor éjszakánkint be voltak zárva, mÃg gazdájok a faluban mulatott. Ezt a szép tanyát választá János gazda a fejedelem határozata folytán magának lakásul, a mi valóban nem volt irigylésre méltó állapot, de annál czélszerűbb az Å‘ szándokára nézve. Mikor beköltözködött, nyár volt; de azt mérsékelt emberi tehetség mellett is el lehete elÅ‘re gondolni, hogy majd egyszer tél is lesz, és akkor hideg fog lenni, s az öreg majd megunja a maga választotta hivatalt. Az alvilág Å‘rei nem voltak szigorúbbak, mint Å‘. A ki csak a kastélyba akart jutni, elÅ‘tte kellett elmennie, s ha gyanús arczra talált, azt oly keresztül-kasul kikérdezte, hogy azt sem tudta, melyik lábán álljon. Este pedig, a mint besötétedett s János gazda elgondolá, hogy immár ideje lesz az alvásnak, megvárta, mÃg a kastélyban elsötétültek az ablakok; akkor fogott egy darab viaszt, s az urának reá bizott kardját magához véve, a kardmarkolatra vésett czÃmerrel lepecsételte a ház kapuit, melynek kulcsai az úrnÅ‘ kezében voltak, s a hÃd kapuját, melynek kulcsát Å‘ maga bÃrta. Ilyenformán minden éjjel szigorú sequestrum alá zárva aludt az egész háznép, s János gazda már hajnal elÅ‘tt fenn volt, a pecséteket levenni, nehogy okot adjon azoknak erÅ‘szakos felszakÃtására. A mily boszantó volt e felvigyázat a ház asszonyára, ép oly terhesnek hivé Å‘ azt magára az Å‘rre nézve, s várta szentül, hogy majd ha a tél bekövetkezik, felhagy Å‘ kegyelme a strázsálással s ugyanezért ez idÅ‘köz alatt oly szigorú életmódot viselt, mint az apácza; még az olasz lokajnak sem volt szabad a kastélyba lépni, s János gazda minden kutatásának sem sikerült kitudni, hogy hol lakik ez antagonistája. Azonban a tél is eljött, csikorgó hideg napok kezdÅ‘dtek, meghosszultak az unalmas éjszakák, s az ember még az ablakán kinézni is fázott; csak Jánost nem zavarta mindez. Kifogott még a fagyon is. Az árokból annyi nádat vágott, a mennyi elég volt neki tüzelni, s ha nem volt teteje a lakásának, legalább kimehetett rajta a füst kémény nélkül s ha nyirkos volt palotájának fala és földje, legalább nem kellett féltenie, hogy a láng belekap. Évek óta megtakargatott fizetése elég volt neki élelemre itéletnapig, s ha egy kenyeret megvett, az tovább tartott neki, mint egy akó bor. Ilyenformán mult el a deczember, száraz, szeles, fagyos napok mellett, hó nem esett ez ideig. János gazda akkor is rendesen egyedül virrasztgatott odujában, mert látogatót nem tűrt magánál, mindenkiben kémet, árulót gyanÃtva. Épen esztendÅ‘ utolsó elÅ‘tti éjszakája volt, a várban sokáig fenn voltak, mert sütöttek, fÅ‘ztek az új évre, s Jánosnak meg kelle várni, mÃg lefeküsznek, mely után lepecsételte az ajtókat s hazatérve, bezárta nehéz ajtaját, nagy tüzet rakván a tornya közepén, leterÃté mellé subáját és neki heveredett, a midÅ‘n egyszerre kopogtatást hall az ajtaján, elébb lassan, azután mindig erÅ‘sebben, s mintha valaki nevérÅ‘l szólongatná. Sokáig hallatlanná tevé a zajt; végre, hogy nem állhatta tovább, fogá a hágcsóját, mely épen arra való volt, hogy a harmadfél öl magasban levÅ‘ ablakig felérjen, s azon felmászva, kidugá fejét az ablakon, hogy megnézze, ki zörget. Ismeretlen embernek találta. BÅ‘ szürke köpenybe volt burkolva, csákós kalpaggal; nagy kipödrött bajusza volt, hogy éjszaka is észre lehete venni. Még ott is elnézte egy darabig, hogy dörömböz az ember ajtaján s majd a kulcslyukon, majd a hasadékon kukucskál be s szabódik erÅ‘sen, hogy nyissák ki neki. – Hát mit akarsz odalenn, öcsém? szólalt meg elvégre az öreg. – Ah! ott van kegyelmed? kiáltá örvendÅ‘ hangon az ember. Adjon Isten jó estét kendnek, János bátya! hát nem ismer kend rám? Én vagyok kendnek az öcscse, az édes testvéröcscse. Están! A bizony. – Elhiszem, ha mondod. Hát mi kell? – Csak ereszszen be kend, mert megfagyok ide kinn. – Hát minek jöttél ide? – Ejnye de házsártos kend ma, János bátya. Hogy megigazgat! Sz’ nem Ãgy kellene kendnek engemet fogadni, az édes testvéröcscsét. – Biz öcsém, szólt János gazda, meggondolva, hogy mit mondjon, nem azért mondom, hogy elbizd magadat rajta, mert azt tudod, hogy nekem hizelkedni nem szokásom; nem is azt tekintve, hogy édes testvérem vagy, de annyi bizonyos, hogy mindazon emberek között, a kiket becsületben tartok, te vagy a legeslegutolsó; hanem hát mi dolgod velem? – Ej na. Hát csak ezen járok, s rég nem láttam kendet. Csak nem tagad meg kend magától? ha akarná sem tehetné, mert úgy hasonlÃtunk egymáshoz, mint két makk; csakhogy a kend bajusza Å‘sz, az enyim pedig még fekete. – Hát magad vagy-e? kérdé János gyanúsan szélylyel kémlelve. – No bizony, csak nem fél kend tán tÅ‘lem? – Én félni? Az volna még csak hátra! s hogy épen tÅ‘led féljek! Már erre a szóra csakugyan leszállt János gazda s kinyitá az ajtót Estánnak, s beengedte azt lépni a tűz mellé s mondá neki, hogy akaszsza fel a köpönyegét a szegre. Ott pedig nem volt több egy szegnél, a melyen a kard lógott. – Ejnye be szép kardja van kendnek, János bátya. – Hagyd el azt a kardot, öcsém, beszélj egyébrÅ‘l. Szedd le magadat s ha ehetnél, hát alugyál; mert én nem adhatok egyebet, mint egy veder bort. – Az is jó lesz, mondá Están, félszemmel mindig a kardot lesve, s mÃg János az átalagot elÅ‘hozta valamelyik szegletbÅ‘l, az alatt Å‘ a kard markolatát vizsgálgatta nagy gondosan. János gazda elÅ‘hozá a kérdéses edényt, mely is tele volt legújabban kiforrt új borral, azon minÅ‘ségűvel, melybÅ‘l egy pár kupa úgy letesz holmi vékony pénzű legényt, hogy egyik szélitÅ‘l a másikig méri az utczát, s minden házat a magáénak néz; azt tehát lehelyezve a tűz mellé, oda adott egy fakupát az öcscse kezébe, a másikkal pedig maga merÃtett. – Hát mit csinál Kökényesdi uram? kérdé az elsÅ‘ kupa után öcscsétÅ‘l. (Ez a Kökényesdi volt a leghÃresebb haramiavezér azon idÅ‘ben.) – Nem tudom, felelt Están. Mert már régen eljöttem tÅ‘le, s most más úrnál szolgálok. – No ezt már szeretem hallani. Kivált ha hinném. – Elhiheti azt kend. Itt szolgálok, hogy is hÃják uramnál. – Soha se törd rajta a fejedet. Az én kedvemért egyszer se hazudj. Jobb, ha iszol; zsivány korodban ugyan jobb borokat is láttál, hanem ezt úgy idd, mint a minek meg van adva az ára. E párbeszédbÅ‘l annyit gyanÃthatunk, hogy Están úr nem a legjobb hÃrben állt urabátyja elÅ‘tt. – No de igyék hát kegyelmed is; különben azt hiszem, méreg van a borában. – Üm. Monda magában János gazda. Ez a ficzkó azt hiszi, hogy le fog itatni engem. No iszen majd moresre tanÃtom mindjárt. Jól van öcsém, hát lássunk hozzá. Ezzel fogta az egyik kupát, öcscse a másikat s kezdtek fenekére törekedni az átalagnak. Egy óra mulva üresen állt elÅ‘ttük a veder. A két hÅ‘s ült mellette tántorÃtlanul s csodálta egymást. Még csak danolni sem kezdtek tÅ‘le. Están megcsóválta a fejét, mintha azt gondolná, hogy nem várta volna ilyen kemény legénynek az öreget s azzal fölkelt, elÅ‘keresett a köpenye alól egy csikóbÅ‘rös kulacsot s bátyjára köszöntve monda: – A magunk egészségére, bátya! Kóstoljuk meg most ezt is. János látva, hogy Están is iszik, meggyÅ‘zÅ‘dött felÅ‘le, hogy nincs benne bolondÃtó s elfogadá a kulacsot. Tele volt az a legkegyetlenebb lengyel pálinkával, a mitÅ‘l, ha a kozák tele iszsza magát, elfekszik három nap, három éjjel félholtan, s egy hétig ki nem józanul. A kulacs tartalma pedig elég lett volna négy kozáknak. – Nem rossz, monda János gazda s elkezde a kulacs vándorolni, s a mint az óra lefolyt, egyszer csak üres lett a kulacs is. A két bajnok meg sem rezzent helyében. – Már most próbáljunk mást is; szólt ekkor János, fölkelve helyérÅ‘l s egy magas polczról levett valami kobakot. Ezt én Törökországból hoztam. Tatárital. Nem bánod meg, ha belÅ‘le iszol. Fertelmes gonosz nedv vala az. LótejbÅ‘l készült erÅ‘s szesz, mely végig karmolja az ember torkát s beégeti magát a beleibe; tatárok szokták inni, mikor megunták a józanságot s a ki lerészegszik tÅ‘le, lánczra kell kötni, hogy senkit meg ne marjon. – Az én bátyám le akar engem itatni, gondolá magában Están, a mint megkóstolta a könyfacsaró italt; de helyt állt neki. Egy kicsit meglódult az agyveleje tÅ‘le, de azért birta magát tartani. – Egyet mondok, bátya, szólt erre, látva, hogy János ennyi rohamot kiállt; tud-e már kend dohányozni? Itt senki sem lát bennünket.[15] Ne gyujtsunk rá? – KésÅ‘n keltél fel engem leejteni lábamról, gondolá magában János, s valami homályos meggyÅ‘zÅ‘dés mindinkább gyökeret kezde verni lelkében, hogy az öcscse aligha legjobb szándékkal van iránta. Nemsokára füstölt mindkettÅ‘jök szájában a csibuk, megrakva a legfelségesebb basadohánynyal, minÅ‘vel valaha méheket szédÃtettek, s rövid idÅ‘ alatt oly füst támadt körülök, hogy a mi denevér ez ideig megmaradt a toronyban, az is búcsút vett s boldogabb szállás után látott. De a két bajvÃvót meg nem tántorÃtotta semmi. Hallgattak már, egy szót sem szólt egyik is. Többé titkot sem csináltak belÅ‘le, hogy egymást le akarják részegÃteni; végre felállt János s egy pár opium-pastillt elÅ‘keresve egy zacskóból, azoknak egyikét a saját, másikát az öcscse égÅ‘ pipájára tevé szótlanul… Egyszerre fehér füst kerekedék rajtok… János leránczolta szemöldökeit mélyen, öcscse arczába tekintve; mÃg az elkezde lassankint halványulni, szemei mindinkább meredten néztek maguk elé, arczán valami Å‘rült, buta mosolygás terjedezett szét, egyszerre kiesett a csibuk szájából s Å‘ nyitott ajakkal esett hátra, mint egy darab fa. – Mégis te gyÅ‘zted kevésbbé, mormogá János gazda, a tűzbe hajÃtva csibakját, s azzal futott egy nagy kád jéghideg vÃzhez, a mi tanyája szegletében állott, s miután annyit ivott belÅ‘le, mennyi egy szomjú tevének elég volna, beleüté abba néhányszor mámoros fejét, s a mint lassankint kijózanodva magához kezde térni, fogá a szekérkenÅ‘cs-edényt, melyet bÅ‘rszÃjak festésére szokott használni, azzal bekené Å‘sz fürteit, nemkülönben bajuszát is jól kisodorá ugyanazon kenÅ‘cscsel, s akkor feltevé Están kalpagját fejére, felölté annak köpenyegét, a kérdéses kardot pedig felköté oldalára. Azzal Están öcscsét szépen beletakargatá a subába, s feje alá téve tarisznyáját, lefekteté egy szegletbe; mely meglevén, vevé a kulcsait s felnyitva a toronyajtót, kilépett a szabadba s azzal ismét bezárta a tornyot testvérére, ki aludt horkolva s bizonyosan fel nem ébredett abban az esztendÅ‘ben. * * * Mámoros ösztön volt-e Jánosnál, vagy ivás elÅ‘tti emlék azon gondolat, hogy öcscsét bizonyosan valaki az Å‘ leitatására fogadta fel? ez eszme lassankint oda fejlett nála, hogy azon valakinek itt kell közelében lappangani, s hogy az bizonyosan valami összeköttetésben álland a kastélybeliekkel. E gondolattal agyában mÃvelé a magán elkövetett alakÃtást, mely neki annál könnyebben sikerülhetett, minthogy öcscse saját szavaiként annyira hasonlÃtottak egymáshoz, mint egy pár makk, s az éjszaka sötét volt és borongós. A mint kilépett a szabadba, meglátta, hogy itt friss hó esett azalatt, mÃg Å‘k odabenn iddogáltak, s a friss havon észrevehetÅ‘k voltak egy magassarkú és széles orrú czipÅ‘ lábnyomai, a milyent az egész elÅ‘tte ismeretes világon egyedül Gondolfo viselt. – Tudtam, hogy itt van! mormogá az öreg s figyelemmel kisérve a lábnyomokat, könnyű volt kitalálni, hogy az ember elÅ‘ször az Å‘ ajtajára jött hallgatózni, azután pedig a hidhoz ment, s onnan megint az árok hosszában a parti bokrok közé távozott. János mindenütt figyelmesen követé a lábnyomokat, mÃg végre a rekettyésbe érve, lóhorkolást kezde hallani maga elÅ‘tt. – Tehát itt várnak reá! gondolá, nagyon örülve, hogy minden kérdezÅ‘sködés nélkül embereire talál, s azzal a hang után indulva, nemsokára két lovas férfit látott a zuzmarás fák közÅ‘l kikukkanni, kik közÅ‘l az egyiket Gondolfónak nézte; de a másikra a sötétben nem ismert. Ez a másik meglátva Å‘t, magyarul szólÃtá meg. – Nos – Están! Hozod a kardot? (Tehát csakugyan az öcscsének nézték.) – A kardot? szólt csodálkozva János. Bizonyára kardot hoztam. – De azt a kardot? A miért bátyádhoz mentél? – Megbocsáss, jó uram. Tudod, hogy parancsolatodra sokat ittam, úgy hogy semmire sem emlékezem, a mit valaha mondtál, ha csak újra el nem mondod. Az idegen nevetett. – De láttad mégis az öreget? Elaludt? – Az idén föl nem ébred. – Tehát a kard, melyen a pecsétnyomó van, kezedbe jutott? – Oh uram, értem már. Te a pecséteket akarod felnyittatni s azután újra lepecsételtetni. – Kezdesz már emlékezni? – Kezdek, uram. De nagyobb baj van itt. Az éjjel friss hó esett. – Nos aztán? – Ha mi itt keresztül-kasul járunk, holnap az öreg észreveszi a lábnyomokról, hogy valaki a lepecsételt ajtókon ki- és bement, mert még este nem volt hó. – Istenemre, te nem vagy oly ittas, mint a milyennek látszol. Mit tegyünk itt? – Várj csak, uram, segÃtek rajtad. Közel vannak az aklok; elhajtunk három jármos ökröt. Az árok be van fagyva, az ökröket keresztül lehet egy helyen hajtani, a hol a vÃz széles s a part alacsony, mi magunk pedig felülünk az ökrökre s ekkor úgy fog látszani, mintha azok járták volna össze a kertet. – Aranyos gondolataid vannak, ficzkó, nem hiába jártál iskolába Kökényesdinél; de a várkapun még ökörháton sem lovagolhatunk be, mert azoknak a nyomait épen úgy észreveheti az öreg, mint a mieinket. – Egyet gondoltam. Egy hágcsó van a toronyban, azt magunkkal viszszük. De ez nem fog egészen felérni a rondelláig, hanem errÅ‘l könnyű lesz egy kötélhurkot valamelyik kiálló csatornára felhajÃtani, s azon Gondolfo felkapaszkodik s kegyelmedet maga után felhúzza; én azalatt ide lenn fogok Å‘rködni. Az idegen örömmel szorÃtá meg az öreg kezét s aranyhegyeket igért neki jutalmul, ha terve sikerülend. Az öreg ezzel visszament, elhozta tornyából a szükséges hágcsót és kötelet, s egy kézi fürészt dugott a szűre ujjába; azután elhajtott három ökröt az akolból, mely az árkon kÃvül feküdt; – senki sem vett észre semmit. Az árok elÅ‘tt felült a három férfi az igás barmokra, miket János nagy ügygyel-bajjal a befagyott vizen átterelt, oldalt akasztva a harmadfél öles hágcsót. A kerten keresztül a rondellák egyike alá érve, a hágcsót oda támaszták a falhoz, s Gondolfo az ökör hátáról egyenesen rálépve, felmászott annak legvégsÅ‘ fokáig, s az elhozott kötélhurkot belehajÃtva a rondella egy kiálló horogvasába, azon acrobatai ügyességgel felkapaszkodott; utána az idegen úr hágott fel a lajtorján s a kötelet derekára köttetve, Gondolfo által felhúzatta magát. Az öreget oda lenn hagyták, hogy Å‘rködjék. Ez, a mint észrevette, hogy a másik kettÅ‘ eltünt, magához húzá a hágcsót s a szűre ujjába rejtett kézi fűrészszel mintegy közepe táján mind a két hevederét bevágta félig, s visszatámasztá ismét s várta, hogy jÅ‘jjenek visszafelé. Egy jó félóráig várhatott, ekkor megjelent Gondolfo a rondellán s a kötélhurokra, mint egy nyeregbe, beleülve, annálfogva a hágcsóig lebocsátá magát. A mint a hágcsó legfelsÅ‘ fokán megállt s féllábát felemelte, hogy kihúzza a hurokból, egyszerre ketté tört alatta a hágcsó, s a kötél olyformán hurkolódott féllába fejére, hogy Å‘ fejjel aláfelé fordulva lógott le róla, mint egy lábánál fogva felkötött nyúl. A fennakadt olasz e pillanatban oly gyönyörűségesen káromkodott magyarul, mint ha a Hortobágyon tanulta volna, s csak késÅ‘bb jutott eszébe, hogy valaki van oda alant, a ki beszédét hallgatja s erre elkezdé olaszul magyarázni Jánosnak kellemetlen helyzetét, s rimánkodott, hogy szabadÃtsa ki Å‘t valahogy belÅ‘le. János gazda pedig jónak látta tréfára venni a dolgot. – Nézd! nézd! a ravasz olaszát! most meg már a hágcsót is kirúgta maga alól, s fejtetÅ‘re ereszkedik alá. Más embert megütne a guta, ha Ãgy felfordulna s ez még mulatságot csinál belÅ‘le. Gondolfo lármázni kezde s szidta olaszul a paraszt lelkét, hogy Å‘t oly türelmesen nézi, de János mind erre nem szólt egyebet, mint azt, hogy «bizony nagy gaukler vagy!» Végre Gondolfo nem tűrhetve tovább helyzetét s hogy társa félreértését eloszlassa, egyszerre megszólalt magyarul: – Ne röhögjön hát kend, hanem segÃtsen le innen. – Nini, hát te tudsz magyarul? – Hiszen tordai születés vagyok; de ne bámuljon kend sokat, hanem állÃtsa fel azt a hágcsót. – Ketté van az törve, fiam, merÅ‘ben. – Hogy a tatár vigye el kendet a rozzant hágcsójával. Hogy jövünk le már most? – Én ki nem találom, szolgám. – Nincs más mód, mint felnyitnod a kaput, s azon feljönni a rondellába, s engemet felhúzni innen. – Igen, de akkor megtudja az öreg, hogy itt jártunk. Monda János, ki nagy mulatságát találta abban, hogy a pseudo olaszt olyankor beszéltesse, mikor a lábánál fogva függ ég és föld között. – Ne törÅ‘djél vele; azt úgy is elteszszük láb alól. – Ne mondd. Hogy hogy? – Tüzet rakunk a részeg filkóra s ráfogjuk, hogy ittas fÅ‘vel maga bukott bele. Ezen kellett volna egyenesen kezdenünk, de te elbolondÃtottál bennünket ostoba ötleteiddel. – Ez bizony jó lesz, helyeslé János; tehát csak vesd le a kapukulcsot, ha nálad van, majd akkor lesegÃtlek. Gondolfo elÅ‘keresé kÃnos helyzetében a két kulcsot zsebébÅ‘l, s lehajÃtá azt Jánosnak. – Nesze fogjad! jól vigyázz, hogy merre jösz; a lépcsÅ‘n feljutva a folyosón jobbfelé tarts, az vezet ide; nehogy balra találj menni, mert ott uram a háziasszonynyal mulat s ketté hasÃt, ha bebotlasz. – Valóban? monda János és szemei szikráztak a sötétben. No csak várj rám, mindjárt jövök. Azzal felnyitá a kaput s felsietett a lépcsÅ‘kön. Mikor a folyosóra ért, egyenesen balra tartott. E szárnyban lakott ura nejével együtt. Jól ismeré a szobákat. Az ajtók mind nyitva voltak, egyik szobában sem talált senkit… Talán megcsalá Gondolfo?… Végre az utolsó ajtóhoz ért, ez volt urának hálóterme, s a mint annak kilincsét elfordÃtá, érzé, hogy az zárva van. A zörrenésre az ajtón belül egy férfi-hang szólalt meg: – Te vagy ott Gondolfo? János egy szót sem felelt, hanem neki feszÃté vállait az ajtónak, megpróbálva, ha betörhetné-e? Ekkor asszonya hangját hallá meg. – Mit akarsz, Gondolfo? E hang százszoros dühvel önté el egyszerre szivét s mint a kÅ‘faltörÅ‘ kos rohant vállával, fejével az ajtónak, s egyetlen rohammal beszakÃtá azt. Hah! ott függött a bűnös asszony az idegen férfi kebelén, s most már annak vonásait is jól megismeré: Pozsgai Ferencz uram volt az! Ezért árulta el hát férjét a hűtlen asszony, mert a férj kezében volt a szeretÅ‘ élete. – Halál reátok! ordÃtá magánkÃvül az öreg s kirántva az oldalán függÅ‘ kardot, rájok rohant ádáz dühvel. A meglepett vétkezÅ‘k rémülten ugrottak fel egymás mellÅ‘l, Pozsgai egy pisztolyt kapott fel az elÅ‘ttük álló asztalról, s megtámadójára süté; de reszketÅ‘ keze rosszul irányzott s a golyó az ablakon keresztül süvöltött. Erre megragadva a nÅ‘ kezét, egy szÅ‘nyegajtót felszakÃtott s maga után vonta Å‘t is. De a vén szolga utolérte Å‘ket, s megragadva a hátul maradt hölgy hosszú selyemhaját, mely futtában utána repült, visszarántá Å‘t annálfogva, s markolatig döfte szivén keresztül a férj kardját. E pillanatban a támadt zajra minden oldalról elÅ‘futott a házi cselédség, s látták, mint űzte végig a folyosón a vén szolga Pozsgait a véres karddal, mÃg ez egy ablakon merész szökéssel kivetve magát, a kert fái között eltünt, s nemsokára lehete Å‘t látni, mint vágtat tova a havas sÃkságon. János pedig az összegyűlt sokaság elé lépett, felmutatva a véres aczélt. – E kard Paskó Kristóf kardja: én e karddal megöltem Paskó Kristóf hűtlen nejét! S azzal önként a törvény kezeibe adta magát. XI. AZ ITÉLET. Néhány nappal elébb, hogy ezek történtek, Apafi udvarán két ifju gyermek jelent meg, kik panaszt tevének a fejedelem elÅ‘tt, hogy Å‘k Boór Ãdám gyermekei, kiket Pozsgai Ferencz igazságtalanul kivert jószágukból, s jogaikat követelék vissza. A fejedelem rögtön hivatá Pozsgait, de az eltagadott mindent; azt állÃtá, hogy Boór Ãdám rég elveszett tatár rabságban s gyermekei már elÅ‘tte elhaltak; ezek pedig, kik most eljöttek, az Å‘ ellenségei által megfogadott sehonnaiak, kik által a megbuktatott Kozár boszút akar rajta állani. – Mi bizonyÃtványaitok vannak, hogy ti vagytok Boór gyermekei? kérdé a fejedelem tÅ‘lük. – Saját édes apánk… felelt Károly. – Tehát él? Ha él, miért nem jött veletek? – Csak számunkra él még, a világnak régen meghalt. – Miért nem jön elém? Én meg fogom Å‘t ismerni. – Vissza fogsz borzadni tÅ‘le, uram. Te egykor fogolytársa voltál, sokszor hallottad Å‘t beszélni; ha ráismersz hangjáról, fogadd el tanubizonyságát, de arczát ne kivánd látni, mert abban csak mi ismerünk még reá. – Láthatod, uram, szólt közbe Pozsgai, hogy ezek csalók. Ha Boór Ãdám él, miért nem lép fel rögtön ellenem? miért e szemfényvesztÅ‘ titkolás? Én azt állÃtom, hogy Boór Ãdám régen meghalt s akárki legyen a rejtélyes tanú, én hamis alakoskodónak nyilvánÃtom azt. – Azt majd én itélem el, uram. Három nap mulva jelenjetek meg elÅ‘ttem újra. Pozsgai három nap alatt sietett becsesebb értékeit összegyűjteni s az utolsó nap éjszakáján azért kereste fel Paskónét, kivel régóta tiltott viszonyban élt, hogy mozdÃtható vagyonait annak kezébe téve, azon esetre, ha ellene fordul a koczka, kimeneküljön az országból Lengyelországba, a hova Å‘t majdan Paskóné is követendé pénzzé tett vagyonai javával. A három nap letelvén, a fejedelem egész tanácsát összegyűjté, s tudtokra adva a kérdéses tárgyat, legelÅ‘bb a panaszttevÅ‘ket hivatá a tanács elé. Azok most harmad magokkal jöttek. A harmadik alak, kit kézen vezetének, hosszú fekete talárral volt befedve, mely fejtÅ‘l sarkig eltakarta, s úgy látszott, mintha közönséges embermagasságnál nagyobb volna. Odajárultak a tanácsurak elé. – Kegyelmed Boór Ãdám, kit ezen gyermekek atyjuknak neveznek? kérdé a fejedelem a beburkolt alaktól. – Én vagyok az, uram. – Valóban, a hang Boór Ãdám hangja. Miért nem engedi kegyelmed arczát láttatni? – Ah, uram. Az én arczom borzalomnak és undorodásnak képe. Engedd azt fedve maradni, de kérdezz bármit tÅ‘lem, a mi fogságunkban együttlétünkkor történt, felelni fogok, s megtudandod belÅ‘le, hogy az vagyok, a kinek állÃtom magam. – Ez nem elég! szólt közbe Sárpataki, az itélÅ‘mester, kinek különös szerencsétlensége volt, sohasem azt pártolni, a kinek részén az igazság van; ugyanazon dolgokat másoktól is hallhatta kegyelmed, s valakinek a hangját is lehet utánozni. És itt nem a velenczei tÃzek tanácsa, nem is spanyol inquisitio tribunal, a hol lefátyolozva szokás a tanúknak megjelenni. Ha kegyelmed igaz járatban van, soha se féltse tÅ‘lünk az orczáját. Különben is nekem úgy tetszik, mintha kegyelmed egy félfejjel magasabb volna az emlÃtett Boór Ãdámnál, a kit igen jól ismertem. Leplezze le magát kegyelmed. Boór Ãdám erre szótlanul levevé fejérÅ‘l a palástot. A tanácsurak borzadva tekintének reá. Az Å‘rök, kik az ajtókban álltak, félhalkan suttogák: «a kétszarvú ember». – Ime, láttok uraim elÅ‘ttetek. Nem a hogy Isten teremtett, hanem a hogy emberek elcsúfÃtottak. Én vagyok azon rém, kivel a székely anyák sÃró gyermekeiket ijesztgetik, én vagyok azon csoda, kirÅ‘l vándor utasok reszketve beszélnek. Most látjátok, miért kell nekem kerülnöm az emberek tekintetét? én, ha gyermekeim sorsa nem kivánná, maradtam volna örökké magános völgyemben, elhagyott rabságomban, melybe áruló baráti kéz taszÃtott, a világ számomra zárva van. Akarjátok-e, hogy belépjek, kivánjátok-e, hogy végig járjak utczáitokon s borzalmat űzzek az emberek szivébe? A fejedelem irtózva fordult félre. – Takarja el kegyelmed arczát, inté Boór Ãdámnak, s felszólÃtá Naláczit, hogy hivassa elé Pozsgait. E perczben érkezék Teleki Mihály a tanácsba, ki meghallva, hogy Pozsgaiért küldenek, odaszólt a fejedelemhez: – Az nem fog eljönni, nagyságos uram. Hallgassák meg kegyelmetek, a mi az éjjel történt s a mi szintén e tárgyra tartozik. Már korán reggel tudósÃtást kaptam róla. A bebörtönzött Paskó Kristóf öreg szolgája a mult éjjel észrevevé, miszerint a kastélyba egy idegen férfi lopózott be s rátörve az ajtót, az ura nejével bűnös együttlétben találta. A szolga megölte a nÅ‘t, a férfi megmenekült elÅ‘le. De a zajra elÅ‘futott cselédek megismerték a futóban Pozsgai Ferenczet, a ki a dévai úton látszott elvágtatni. A gyilkos maga jött az esetet feljelenteni s magát a törvények kezébe adva, itt vár a tanácsterem ajtaja elÅ‘tt. A fejedelem inte, hogy hozzák eléje. A vén szolga belépett, két alabárdostól kisérve, arcza komoly volt, de nem alázatos, elszántság látszott rajta, de nem dacz. – Te urad hűtelen nejét megölted? kérdé a fejedelem megindult hangon. – Azt cselekvém, uram. A fejedelem tenyerébe hajtá homlokát s gondolkozott, azután egyszerre fölemelé fejét s határozott hangon mondá: – ItélÅ‘mester uram! Jegyezze kegyelmed határozatinkat. A tanácsurak felálltak. Feszült csendesség volt a teremben. – «ElsÅ‘ben: Paskó Kristóf nejének gyilkosa tettérÅ‘l Istennél számol; a világon általunk minden bünhödés alól felmentetik…» «Másodszor: Paskó Kristóf, a kit hűtelen neje hallatlanul elvádolt, a felségárulás bűne alól feloldatik, s börtönét legottan elhagyja.» «Harmadszor: ElÅ‘ttünk álló Boór Ãdám, kit az Isten gyermekeiben vigasztaljon meg, bárhol hatóságunk alatt létezÅ‘ minden jószágába visszahelyeztetik s akárki, akármily czÃm alatt birná azokat, belÅ‘lök kivettessék.» «Negyedszer: Makacsságból meg nem jelent Pozsgai Ferencz, mint álorczás, házasságtörÅ‘ és stellionatusban lélekzÅ‘, háromszorosan bűnös, – bárhova lett légyen, bármely országba menekülÅ‘, ott felkerestessék s visszaköveteltetvén, ugyanazon Boór Ãdámnak örök rabszolgaságba adassék, kit oly gyalázatosan elárult.» «Ez itéletet végrehajtani kegyelmedre bizzuk, Teleki Mihály uram.» E szavak után hirtelen felkelt a fejedelem székérÅ‘l s elhagyá a tanácstermet, nem akarva tanúja lenni azon jeleneteknek, miket itélete által elÅ‘idézett. A kegyelmet, az igazságot nyertek örömkönnyekkel állták el útját; elsietett elÅ‘lük, kezeit elvonta forró ajkaiktól. Elzárkózott szobáiba. S valóban jól tevé, mert ha Paskó arczát látta volna, azon pillanatban, midÅ‘n tudtára adták, hogy börtöne megnyilt és neje halva van, ez megmérgezte volna lelke jó érzelmét. – Oh miért nem öltetek meg inkább engemet helyette! kiálta fel a szerencsétlen ember. Miért nem engedtétek meg neki, hogy Å‘ ölt volna meg? Miért kellett Å‘t meggyilkolnotok? Azt a szép gyöngéd keblet, azzal a hideg vassal átverni! Azokat a mosolygó szemeket örökre bezárni! Oh fektessetek engem is mellé!… Még akkor sem szünt meg Å‘t szeretni… * * * Az elfutott Pozsgai ErdélybÅ‘l kimenekülve, egyenesen a római császár udvarába vette magát, a közte és Erdély közt épen akkor kiütött viszályok mellett ott számÃtva egyedül védelemre. De rosszul számÃtott. A fejedelem megkeresÅ‘ levelére a császár kiadta Å‘t az erdélyi törvényhatóságnak, a mint az ez iránt váltott levelezések akkori tanácsúr, Bethlen János emlékiratai közt bizonyÃtják. Egy napon a jószágaiba visszahelyezett Boór Ãdámot a fejedelem küldöttei verték föl elvonultságából. A legutóbbi itélet óta egészen magányba zárkózva élt a világtól megvált ember, csupán gyermekeit látva s csak olyankor hallva emberi hangokat, midÅ‘n velök beszélt, elmondatva magának százszor ugyanazon dolgokat a hosszú bujdosásról, miket örökké oly kedves volt neki hallani. A fejedelem követe, Naláczi, még egyszer kényszerÃté Å‘t idegen arczokat látni. Boór Ãdám megjelent tornáczában a hivásra, s ime a fejedelem peczérei egy összeroskadt férfit vezetének elé, hosszú láncznál fogva, melynek vasperecze nyakára volt kötve. Az ember, a mint meglátta az elÅ‘tte álló Boór Ãdámot, megrettenve hullott térdre, egy szó nem jött ki ajkáról, csak sóhajtozott nehéz lélekzettel. Naláczi kivette a peczér kezébÅ‘l a lánczot s annak végét Boór Ãdám kezébe adva, monda: – Ime e férfiu itt, ki most kegyelmed elÅ‘tt térdel, Pozsgai Ferencz, ki barátját hűtlenül rabságban veszté, s jószágait álnokul bitorolta; mely bűneért az országtanács által holtig való rabszolgaságra itéltetett s rabja marad kegyelmednek mind halálig. A megalázott ember összezsugorodva hajtá térdeire fejét, oly szánalomgerjesztÅ‘ volt Å‘t látni. Az ifju Boór Károly mindig magával hordá azon idÅ‘ óta vadászkését; most, midÅ‘n meglátta azon embert, kinek vérében meg akarta azt forgatni, félre ment s elveté azt magától. Boór Ãdám egy könyet törölt ki szemeibÅ‘l, mikor egykori barátját Ãgy látta maga elÅ‘tt. – Mire jutottál? Nem vagy az, a ki hajdan! De én örökké az maradok. Kelj fel és légy szabad. Károly gyorsabban, mint az apjától kimondott szó, ugrott oda Pozsgaihoz s leoldá nyakáról a lánczot és kezét nyujtá neki, hogy felemelje. Az egy érthetetlen szót rebegett, egy mozdulatot tÅ‘n elÅ‘re, s azzal élettelenül bukott arczra. A visszás érzelemroham közepett a guta ütötte meg… * * * Paskó Kristóf soha sem ment Törökországba többé. Elhagyta a fejedelmi udvart örökre, nem törÅ‘dött a közügyekkel. Kertje legcsendesebb helyén pompás márványsÃrboltot emeltetett nejének, ott ült napokig annak ajtajában s ápolta a virágokat, miket körüle ültetett. Jánosnak holtiglani nyugdÃjt adott, de soha sem beszélt vele többé, s egyetlenegyszer sem bocsátá a vén szolgát maga elé. Végrendeletében az volt, hogy temessék Å‘t neje mellé. * * * Néhány év elhaladtával Boór Ãdámnak is megengedte Isten, hogy lelke utált hüvelyét elhagyja. Rég meg volt már úgyis halva; nem életet, csak lakhelyet cserélt. De még sok év mulva is élt a rege a kétszarvú emberrÅ‘l Moldva és Székelyhon bérczei között s az oláh anya azzal fenyegette fiát, ha sÃrt. Lábjegyzetek. [Footnote 1: Rendes gyalogság.] [Footnote 2: Százezer tallér.] [Footnote 3: L. Cserei Mihály: Erdélyország története.] [Footnote 4: Cserei oratornak nevezi a követeket.] [Footnote 5: Rossz szellem a törököknél.] [Footnote 6: Törökül «földi».] [Footnote 7: Historia Transilvaniæ auctore Joanne Bethlenio Pars I.] [Footnote 8: Hasonló esetrÅ‘l tesz tanúbizonyságot Rainaud. Corona aurea, sive historia ordinis SS. Trinitatis de Redemptione Captivorum. Praynál. Specimen Hierarch. Pars II. pag. 272.] [Footnote 9: Sapor – Valeriánt.] [Footnote 10: Micsoda? acsoda! tréfás szójáték.] [Footnote 11: Beiktatási törvényes szertartás.] [Footnote 12: Historia rerum transilv. aut J. Bethlen. P. I.] [Footnote 13: Bethlen J.] [Footnote 14: Historia rerum Transsilvaniæ, autore Joanne Bethlenio.] [Footnote 15: A dohányzás még akkor törvény szerint tilalmas volt.] TARTALOM. TÖRÖK VILÃG. II. kötet. Az áldozat 1 Változó idÅ‘k, változó emberek 8 A diván 16 A török halál 32 A kezes 45 A férfi 50 A KÉTSZARVU EMBER. I. A két árva 125 II. A rém 141 III. A seraskier 150 IV. Egy jó tréfa 157 V. Intra dominium és extra dominium 161 VI. A jámbor ember és szolgája 176 VII. A letelt fogadás 185 VIII. Meglepetések 210 IX. A tanú 222 X. Az Å‘r 232 XI. Az itélet 244 [Transcriber's Note: JavÃtások. Az eredeti szöveg helyesÃrásán nem változtattunk. A nyomdai hibákat javÃtottuk. Ezek listája: 189 |azt odahahagyni |azt odahagyni 226 |mindezeknel ama bűn |mindezeknél ama bűn] End of Project Gutenberg's Török ?világ Magyarországon (2. rész), by Mór Jókai *** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 56296 ***